Értékelés | A magad útját járni
Szeretem Philippa Gregory műveit, bár keveset olvastam még tőle. Viszont már az elsőnél azt éreztem, hogy tetszenek az írásai, ez ilyen első látásra elköteleződés volt (bár A Sötétség Rendje annyira nem jött be). Szóval így, amikor megláttam, hogy érkezik a Hercegnők kézikönyve egy különleges főszereplővel, akkor azt mondtam, hogy nekem erre szükségem van. Nem is teketóriáztam sokat, a Prológus Karácsonyi eseményének (amit ProKarinak nevezünk) online történő megejtése után neki is álltam, így számomra a Hercegnők kézikönyve egy téli kötet lett, ami erősen kötődik a csapathoz.
Ezek után nem is lehet meglepő, ha azt írom, hogy a Prológus - Winter Wonderland projektre ezért választottam témámul. A decemberem olvasmányai között nem is találhattam volna ennél ünnepközelibbet (kiváltott ünnepi érzésekben, karácsonyi lelkesedésben). Szóval mutatom is az élménybeszámolóm!
Történet
Florizella életéről szól a kötet. A szerző három történetben mesél a hercegnőnkről és bátorságáról, na meg arról, hogy mennyire különbözik másoktól. A többiek a különféle kézikönyvek szerint viselkednek. Egyéb országok hercegnői a Hercegnők kézikönyve, édesanyja és valószínűleg különféle uralkodói feleségek pedig a Királynők kézikönyve alapján szervezik mindennapjaikat, ahol például olyan fantasztikus tanácsok vannak, hogy a királylányok levegőn élnek (negyvenkettedik szabály). Florizella viszont erre fittyet hány és megmutatja, hogy mi a barátság az ő értelmezésében és viselkedésével arra is jó példát ad, hogy milyen erősek, na meg bátrak lehetnek a női uralkodói sarjak.
Első benyomások - borító
A borító képe díszes, nagyon figyelemfelkeltő és szerintem ez kell is ennek a kötetnek, hogy felkapják rá a fejüket sokan. A borítón a két főszereplő látható (Florizella és Benett) az egyik sztorira történő utalásokkal. Kinyitva az egyébként rövid mesét már egyből kiszúrtam, hogy illusztrált és szép leveles minta díszíti az oldalak teteit is. Jó kézbe fogni.
Röviden
Röviden annyit tudok róla írni, hogy annyira imádtam! Egy aranyos, vicces és szerethető műről van szó, egy olyan főszereplővel a középpontban, aki a saját szabályai szerint él, egészséges önbizalommal rendelkezik és egy percig sem ellenszenves, nem száll el magától. A három történet a lány többnyire három fő, különböző, de nem természetfeletti képességét mutatja meg (ezt később kifejtem, hogyan gondolom) és közben egy nem tökéletes személyt láthatunk a lapokon, hiszen időnként Florizella is kerülhet bajba. A tavalyi Top 10-es / 20-as listám egyik helyét foglalja el a Hercegnők kézikönyve.
Hosszabban pedig így alakul az élménybeszámolóm:
A Hercegnők kézikönyve a girlpower jegyének egy tökéletes mesei története, ahol a hercegnő a saját útját járja. Az 50 elszánt magyar nő egyik fejezetében olvastam, pontosan Polgár Juditnál, hogy a neveltetés nagyon fontos szerepet játszik egy sors alakulásában. Engedjétek meg, hogy idézzem:
"Tanár szüleik szerették volna bebizonyítani, hogy zseninek nem születünk, hanem bárki azzá válhat ha megkapja a fejlődéshez szükséges segítséget."
A Hercegnők kézikönyve pedig pont ennek a gondolatnak az egyik megvalósítása, hiszen Florizella más gyermekkorral egy teljesen más emberré vált volna. Itt most nem a neveléstudomány útvesztőiről szeretnék vitázni, hanem, ahogy olvastam és elgondolkodtam rajta, pontosan a nagyszerű Polgár Judit jutott eszembe és a nem kevésbé kiváló kötet róla, és több más újítóról.
A most tárgyalt mese a szülők nevelését és azt, hogy mások szinte szentírásként tekintenek a Kézikönyvekre, humorosan mutatja be több egyéb elemmel együtt, szóval azt írhatom első fontos jellemzőként a regényről, hogy vicces és parodisztikus. A sztereotípiákat humorral kezeli, a karakterek tettei viccesek, egynémelyik nagyon aranyos még emellé, ilyen például az egyik rész kislányszereplője, Cecília, nem lehet nem szeretni. Kis pöttöm, nagy tekintéllyel, sok mesélnivaló történettel.
Korábban már írtam, hogy a három sztori mindegyike Florizella többnyire egy-egy fő jellemzőjét mutatja meg, de itt azért többet fogok írni. Arra gondolok elsősorban, hogy a szerző a cselekménnyel milyen jellemzőket erősített meg a karakterében, vagyis mindegyik kalandhoz tartozik egy vonás, amivel tovább épül a hercegnő jelleme és mik azok, amik erősödnek a történések hatására (ezeket dőlttel jelöltem). Az első részben azt láthatjuk, hogy mennyire önálló, szabadgondolkodású és hogyan tervezi a jövőjét, na meg a bátorságából is kaphatunk ízelítőt, talán itt fordít a legnagyobbat a szokványos dolgokon. Ezek miatt, ez a kedvencem! Na meg mintha csak magamról olvasnék: nem azért megy el a bálba, hogy férjet fogjon, hanem, hogy jól érezze magát. A második rész már kicsit kevesebbet mutat Florizella egyéb jellemzői közül, de itt már láthatjuk milyen az, amikor bajba kerül és szerintem itt a lány tulajdonságai közül kettő elég fontos kerül elő, konkrétan a könyörületesség és a hálára való hajlam. A humorfaktor itt szintén magas, nem lehet panasz rá, ez a második kedvencem!
A harmadik történet pedig már egy nagyobb méretű problémával foglalkozik, amiben hősünk szervezési és problémamegoldó képessége kerül előtérbe, konkrétan itt bebizonyítja, hogy mennyire méltó arra a koronára, amit megörököl majd. A hármas számú rész áll tőlem a legtávolabb, de ez szintén jól illeszkedik ebbe a műbe és tartogat egy-két vicces jelenetet is. A könyv egész végig izgalmas, és bár a harmadik részben leül kissé, de azt szintén nagyon élvezetes volt olvasni azért, viszont nekem az első az igazi kedvencem!
Kevés szereplőt mutat meg a mese, de azok között az egyik fontos Florizella, a másik pedig Benett, a Mély Tavak Földjének hercege. A lányról tudjuk meg a legtöbbet és mivel már leírtam, hogy milyen jellemzői kerülnek elő, nem ismételném magam, de annyit azért leírnék, hogy nagyon szerettem őt. Nem fél kiállni azért, amiben hisz, a saját útját járja és megmutatja milyen egy igazi barátság. Hősnőnk mellé egy hős is társul, de természetesen nem alá-fölé rendelt szerepben, hanem, mint partner. Benett legalább annyira szerethető, mint Florizella és egy-két megnyilvánulása alapján megállapítható, hogy nincs intelligencia híján. Mindkettejüknek megvannak a maguk erősségei, együtt alkotnak tökéletes csapatot, építve a másik erősségére. Ők szerethetőek, a lány szülei pedig viccesek és bár mindkettő kicsit kifordítottan kerül ábrázolásra, nem éreztem, hogy ez bármikor is gúnyos lenne. Kedvelhetően humorosak ők is.
Ezek tetszettek igazán a kötetben és amikor arról olvastam, hogy a Hét Királyság mennyire környezettudatos, kissé leesett az állam, ezt szintén nagyon tudtam kedvelni benne! Az egész könyv az illusztrációkkal együtt aranyos és közben fontos tanulságokat oszt meg velünk arról, hogy ne félj más lenni, mint a többiek és a boldogságod nem mindig attól függ, hogy követed a mások által írt szabályokat. (Azért hasznosak is, na.)
Ajánlás
Ajánlom a szerző rajongóinak és azon olvasóknak, akik egy erős karakterről kívánnak mesés kalandokat olvasni.
5 / 5 pont
Szerző: Philippa Gregory
Fülszöveg:
Florizella nem éppen hétköznapi hercegnő… Nem rabolja el a sárkány, és nem menti meg a herceg sem – mert előbb menti ő meg saját magát! Hozzá hasonlóan kalandvágyó barátaival pedig keresztül-kasul bebarangolja a birodalmat, hogy óriásokkal és farkasokkal küzdjön meg Gumicukor nevű lován.
0 megjegyzés