Értékelés | Tükör által nem homályosan látni

Krencz Nóra az a szerző, akinek a munkásságát kíváncsian figyelem. A korábban olvasott A hordozó  elsőre nem lett a kedvencem, de annak az átdolgozott példánya már sokkal inkább tetszett! Az írónő nagyon kreatív, igazából az ötletei és a fantáziája miatt szeretek olvasni tőle és most lehetőségem nyílt betekinteni a legújabb regényébe, a Szilánkba. (Persze ez a poszt bőven akkor kerül ki, amikor már a megjelenés megtörtént, de a bejegyzés nagy részét még tavasszal írtam meg.) Ez azt jelenti, hogy az értékelés a nyers példányról készült és persze lehetnek változások a korábbihoz képest, gondolok itt a javításokra és a szerkesztésre, de így is jó véleménnyel vagyok a könyvről, ezért csak jobb lehet a kész verzió!

A történet

A regény alapvetően többféle történetet foglal magában, szám szerint négyet. Kezdünk a jelenünk korában, egy fesztiválon, ahol Lauren vágyik a csodára, hogy a problémái megoldásra találjanak, de lehet, hogy egy gyanús sátor jelenti majd számára a megváltást? Mellette találkozunk az édes Demetriával, aki a Krisztus előtti idők görög területein él édesapjával, de amíg a lány a Démétérnek szentelt ünnepélyen vesz részt, leég a műhelyük és kérdésessé válik a jövőjük. Láthatjuk továbbá a 18. századi Franciországban élő ártatlan Marie Louise-t, aki imádja a könyveket és szigorú katolikus nevelésben részesül szülői által. Ő úgy érzi megfullad a tiltásaik, elvárásaik tengerében, ám lehetséges, hogy a védelmük mégsem elég a kinti világ romlásával szemben... A negyedik sztori pedig az 1900-as évekbeli New Yorkba repít minket, ahol apjuk árulása miatt Emilie és családja kénytelenek ebbe a nagyvárosba költözni és itt boldogulni. A kérdés már csak annyi, hogy milyen módon fognak ezek a történetek kapcsolódni egymáshoz?

Élménybeszámoló

Egy szép ívű történet arról, hogy hogyan vagyunk saját sorsaink kovácsai, ha röviden szeretném megfogalmazni a Szilánk esszenciáját, bár ezt valamilyen szinten nehéz megtenni, hiszen akkor még nem is írtam arról a tényről, milyen hosszan maradt velem a kötet és hogy olvasás után jóval később hogyan jutottak eszembe az egyes jelenetek, vagy karakterek, de akár arról is regélhetnék, hogy milyen élénk még bennem a történet tanulsága. Vannak olyan regények, amelyek velünk maradnak sokáig, nos ez ilyen.

Szeretem a mágikus realizmust és ilyen a Szilánk is, amiben bizony akad furcsaság és természetfeletti, ahol lényegtelenek a miért kérdések, mert a misztikus jelenség itt ajándék, amit el kell fogadni, legalábbis ha az ember jót akar magának.

A szép borítójú kötet első pár oldalán az írónő bevezeti az olvasóját a világba, ami olyan, mint a miénk és mégis más egy kicsit... A jelen a gerinc, ami összeköti azokat a történeteket, amikről még szó esik a fülszövegben, de hogy hogyan? Ez maradjon titok ezen az oldalon! A kezdeti lendületem egyébként a regény végéig kitartott, mert majdnem egy ültő helyemben elolvastam az egészet, ezt pedig egyrészt a stílus számlájára írom (és ez a könyv első erőssége). Krencz Nóra nagyon szépen, gördülékenyen vezet minket végig a korokon és különféle részeken, élveztem olvasni mindegyiket.

A második erőssége a kötetnek a karakterekben található meg. 

Mindegyik szereplőnek megvan a maga baja, problémája és természetesen saját része. Szóval kapunk egy Laurent, aki vágyik egy csodára és talál egy sátrat, amibe belépve egy olyan lehetőséget kap, ami húsba vágóan tudat vele információkat, rádöbbenti a helyzetére. Egy kicsit nehéz eset szegény, de totálisan meg tudom érteni. Nagyon tetszik a szálánál az, hogy finoman épül, lassan tudjuk meg mi a helyzet vele, szépen bomlik ki az ő meséje. Demetria a társaságból a legkedvelhetőbb. Az ő édesapjának üzletét tönkreteszi egy tűzvész és emögött a lány szándékoltságot sejt és attól még, hogy elnyomott státuszban van, próbálkozik. Elsőre meglepődtem a téma-, helyszín- és korválasztáson, de így, hogy végignézhetek az egészen, nagyon is odaillőnek és jól kiválasztottnak érzem, plusz visszahozta a latinóráim hangulatát. (Igen, négy évig tanultam.) Demetria fantasztikus karakter, erős, tanult és többre vágyik, mint amire a társadalom kárhoztatja.

A harmadik szereplőnk Marie Louise, akinek szála a legközelebb áll hozzám, de csak mert sok művet olvasok a korból, vagyis a 18. századból. Ő az, akinek része megmutatja a francia nemességet egy kicsit, de tényleg csak picit, mert nem lát belőle túl sokat, hiszen a szigorú katolikus nevelés jegyében jóformán semmit sem csinálhat, például nem járhat társasági eseményekre sem és szenved a helyzetében. Az ő szálát élveztem a legjobban olvasni. A tudatomban, mint szép liliom él, felüdítő róla és a tudásvágyáról olvasni, kicsit lányregényes beütésű ez a rész. Ő az egyik morálisan szürke karakter, aki lehet, hogy olyan döntést hoz, amivel nem a közjót szolgálja, de hé! Nem pont ez a lényeg? Számomra ettől még szerethető és kár, hogy nem olvashattam még róla tovább. A negyedik szereplőnk Emilie, akinek szála legtávolabb áll tőlem, viszont ő a kötet érzelmi csúcspontja és valahogy sejtettem, hogy így lesz, de hogy honnan...? Ő sem mindig a nagyobb jót szolgálja, szerencsére, teljesen megérthető döntéseket hoz. Nehéz olvasni a részét, de szükséges.

"Van ereje és joga a saját bukásaihoz és sikereihez.
Ő is része a világnak, mint bárki más."

A harmadik erőssége a regénynek a jóslás módja, erről imádtam olvasni. Minden hasonló eljárással meg lehet engem venni és itt a kidolgozottsága és az ötlete, huh, fantasztikus!

A negyedik erőssége pedig a könyv szerkezete, az íve és a tanulsága. Imádtam a könyvben azt, ahogyan elemezgetnek és azt a gondolatot, hogy a történetek hogyan segíthetnek az embereken. A szerző továbbá az önbecsülésről regéli el a maga meséjét egy fantasztikusan csavart tanulsággal és lelkesítő, jó szándékú motiválással. Tetszett, szerettem olvasni!

Úgyhogy mindenkinek ajánlom, akit érdekel a mágikus realizmus, egy kicsit a jóslás és szeretne egy olyan regényt olvasni, ahol a történetek és azok segítő szándéka játssza a szerepet. Aki olyan karakterekről szeretne olvasni, akik a legjobb tudásuk szerint döntenek, nem mindig tökéletesen, de azért szerethetőek maradnak.

 

Ítéletem:
Nagyon tetszett

5 / 4.5 pont

Ajánlott évszak az olvasásra a borító színei alapján: 
❥ tavaszi
 
 Ha kíváncsi vagy a könyvre, lesd meg a kiadónál:
 


Szerző:
Krencz Nóra
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Következő rész címe: -
Cím: Szilánk
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: történelmi fikció, mágikus realizmus, lélektani
Fordító: -
Oldalszám: 424 oldal
Kiadó: Mogul
Megjelenés: 2021
Ár: 3.990 Ft

 

Fülszöveg:

Demetria ​egyike az ókori Athén jelentéktelennek hitt leányainak. Olyan életet él, mint mindenki más. Ám egy napon kelmekereskedő apját tönkreteszi egy tűzvész. Mit érhet a nő szava egy patriarchális társadalomban, ha cselekednie kell? 
 
Marie Louise Amandine nemesi származású hölgy a 18. századi Franciaországban. Leendő vőlegénye forradalmi, filozófiai gondolatok elvakult híve lesz, amellyel nagy hatást gyakorol a lányra, ám szembehelyezkedik leendő apósa és anyósa nézeteivel. Marie két tűz közé kerül, s el kell döntenie, kinek az oldalára áll. 
 
Emilie Jefferson anyja és húga társaságában a 20. század elején New Yorkba költözik, miután az apja egy másik asszonnyal kezd új életet. A korábban gondtalan, vidéki lányt csak egy jó házasság mentheti meg a nélkülözéstől. Vajon a pénz valóban elég a boldogsághoz? 
A nagyvárosi utcák söpredékét pedig jobb elkerülni… 
 
Krencz Nóra új regényével ezúttal történelmi vizekre evez. Ám a látszat csal. E történetek meghökkentő titkokat rejtenek. 
Lehet, hogy épp Rólad… 
A sors szilánkjai a bőrödbe vájnak.
 

 

Köszönöm, hogy elolvastad!

Lesd meg őket is!

0 megjegyzés