Értékelés | Tükör által nem homályosan látni
Krencz Nóra az a szerző, akinek a munkásságát kíváncsian figyelem. A korábban olvasott A hordozó elsőre nem lett a kedvencem, de annak az átdolgozott példánya már sokkal inkább tetszett! Az írónő nagyon kreatív, igazából az ötletei és a fantáziája miatt szeretek olvasni tőle és most lehetőségem nyílt betekinteni a legújabb regényébe, a Szilánkba. (Persze ez a poszt bőven akkor kerül ki, amikor már a megjelenés megtörtént, de a bejegyzés nagy részét még tavasszal írtam meg.) Ez azt jelenti, hogy az értékelés a nyers példányról készült és persze lehetnek változások a korábbihoz képest, gondolok itt a javításokra és a szerkesztésre, de így is jó véleménnyel vagyok a könyvről, ezért csak jobb lehet a kész verzió!
A történet
A regény alapvetően többféle történetet foglal magában, szám szerint négyet. Kezdünk a jelenünk korában, egy fesztiválon, ahol Lauren vágyik a csodára, hogy a problémái megoldásra találjanak, de lehet, hogy egy gyanús sátor jelenti majd számára a megváltást? Mellette találkozunk az édes Demetriával, aki a Krisztus előtti idők görög területein él édesapjával, de amíg a lány a Démétérnek szentelt ünnepélyen vesz részt, leég a műhelyük és kérdésessé válik a jövőjük. Láthatjuk továbbá a 18. századi Franciországban élő ártatlan Marie Louise-t, aki imádja a könyveket és szigorú katolikus nevelésben részesül szülői által. Ő úgy érzi megfullad a tiltásaik, elvárásaik tengerében, ám lehetséges, hogy a védelmük mégsem elég a kinti világ romlásával szemben... A negyedik sztori pedig az 1900-as évekbeli New Yorkba repít minket, ahol apjuk árulása miatt Emilie és családja kénytelenek ebbe a nagyvárosba költözni és itt boldogulni. A kérdés már csak annyi, hogy milyen módon fognak ezek a történetek kapcsolódni egymáshoz?
Élménybeszámoló
Egy szép ívű történet arról, hogy hogyan vagyunk saját sorsaink kovácsai, ha röviden szeretném megfogalmazni a Szilánk esszenciáját, bár ezt valamilyen szinten nehéz megtenni, hiszen akkor még nem is írtam arról a tényről, milyen hosszan maradt velem a kötet és hogy olvasás után jóval később hogyan jutottak eszembe az egyes jelenetek, vagy karakterek, de akár arról is regélhetnék, hogy milyen élénk még bennem a történet tanulsága. Vannak olyan regények, amelyek velünk maradnak sokáig, nos ez ilyen.
Szeretem a mágikus realizmust és ilyen a Szilánk is, amiben bizony akad furcsaság és természetfeletti, ahol lényegtelenek a miért kérdések, mert a misztikus jelenség itt ajándék, amit el kell fogadni, legalábbis ha az ember jót akar magának.
A szép borítójú kötet első pár oldalán az írónő bevezeti az olvasóját a világba, ami olyan, mint a miénk és mégis más egy kicsit... A jelen a gerinc, ami összeköti azokat a történeteket, amikről még szó esik a fülszövegben, de hogy hogyan? Ez maradjon titok ezen az oldalon! A kezdeti lendületem egyébként a regény végéig kitartott, mert majdnem egy ültő helyemben elolvastam az egészet, ezt pedig egyrészt a stílus számlájára írom (és ez a könyv első erőssége). Krencz Nóra nagyon szépen, gördülékenyen vezet minket végig a korokon és különféle részeken, élveztem olvasni mindegyiket.
A második erőssége a kötetnek a karakterekben található meg.
Mindegyik szereplőnek megvan a maga baja, problémája és természetesen saját része. Szóval kapunk egy Laurent, aki vágyik egy csodára és talál egy sátrat, amibe belépve egy olyan lehetőséget kap, ami húsba vágóan tudat vele információkat, rádöbbenti a helyzetére. Egy kicsit nehéz eset szegény, de totálisan meg tudom érteni. Nagyon tetszik a szálánál az, hogy finoman épül, lassan tudjuk meg mi a helyzet vele, szépen bomlik ki az ő meséje. Demetria a társaságból a legkedvelhetőbb. Az ő édesapjának üzletét tönkreteszi egy tűzvész és emögött a lány szándékoltságot sejt és attól még, hogy elnyomott státuszban van, próbálkozik. Elsőre meglepődtem a téma-, helyszín- és korválasztáson, de így, hogy végignézhetek az egészen, nagyon is odaillőnek és jól kiválasztottnak érzem, plusz visszahozta a latinóráim hangulatát. (Igen, négy évig tanultam.) Demetria fantasztikus karakter, erős, tanult és többre vágyik, mint amire a társadalom kárhoztatja.
A harmadik szereplőnk Marie Louise, akinek szála a legközelebb áll hozzám, de csak mert sok művet olvasok a korból, vagyis a 18. századból. Ő az, akinek része megmutatja a francia nemességet egy kicsit, de tényleg csak picit, mert nem lát belőle túl sokat, hiszen a szigorú katolikus nevelés jegyében jóformán semmit sem csinálhat, például nem járhat társasági eseményekre sem és szenved a helyzetében. Az ő szálát élveztem a legjobban olvasni. A tudatomban, mint szép liliom él, felüdítő róla és a tudásvágyáról olvasni, kicsit lányregényes beütésű ez a rész. Ő az egyik morálisan szürke karakter, aki lehet, hogy olyan döntést hoz, amivel nem a közjót szolgálja, de hé! Nem pont ez a lényeg? Számomra ettől még szerethető és kár, hogy nem olvashattam még róla tovább. A negyedik szereplőnk Emilie, akinek szála legtávolabb áll tőlem, viszont ő a kötet érzelmi csúcspontja és valahogy sejtettem, hogy így lesz, de hogy honnan...? Ő sem mindig a nagyobb jót szolgálja, szerencsére, teljesen megérthető döntéseket hoz. Nehéz olvasni a részét, de szükséges.
"Van ereje és joga a saját bukásaihoz és sikereihez.
Ő is része a világnak, mint bárki más."
A harmadik erőssége a regénynek a jóslás módja, erről imádtam olvasni. Minden hasonló eljárással meg lehet engem venni és itt a kidolgozottsága és az ötlete, huh, fantasztikus!
A negyedik erőssége pedig a könyv szerkezete, az íve és a tanulsága. Imádtam a könyvben azt, ahogyan elemezgetnek és azt a gondolatot, hogy a történetek hogyan segíthetnek az embereken. A szerző továbbá az önbecsülésről regéli el a maga meséjét egy fantasztikusan csavart tanulsággal és lelkesítő, jó szándékú motiválással. Tetszett, szerettem olvasni!
Úgyhogy mindenkinek ajánlom, akit érdekel a mágikus realizmus, egy kicsit a jóslás és szeretne egy olyan regényt olvasni, ahol a történetek és azok segítő szándéka játssza a szerepet. Aki olyan karakterekről szeretne olvasni, akik a legjobb tudásuk szerint döntenek, nem mindig tökéletesen, de azért szerethetőek maradnak.
5 / 4.5 pont
Szerző: Krencz Nóra
Fülszöveg:
Demetria egyike az ókori Athén jelentéktelennek hitt leányainak. Olyan életet él, mint mindenki más. Ám egy napon kelmekereskedő apját tönkreteszi egy tűzvész. Mit érhet a nő szava egy patriarchális társadalomban, ha cselekednie kell?
0 megjegyzés