A Puncs iránti érdeklődésem akkor kezdődött, amikor megtudtam,
hogy a szerző magyar és hogy egy tanár-diák viszony kellős közepébe
csöppenhetek a rövid regény által. Több sem kellett, ezek a típusú
kapcsolatok a tiltott mezőnybe esnek és az ilyenek sokkal inkább
felkeltik a figyelmemet, mint a nem tiltott dolgok, na meg kíváncsian
vártam, hogy mik lesznek a szereplők motivációi. Sokszor írtam már le
itt, hogy érdekelnek az emberek és a mozgatórugóik, úgyhogy ezzel a két
okkal és jó adag kíváncsisággal ültem le az egyébként külsőleg tetszetős
kisregény mellé, hogy elolvassam és megtudjam a miérteket.
Hát. Nem
hiszem, hogy ez a könyv nekem lett készítve, mert csak enyhe
értetlenkedést és szemöldökráncolást okozott nálam, de nézzük meg
miért.
Előre leszögezem, hogy a mostani sorok egy bizonyos fajta szemszöget képviselnek, a műre irányul a negatív értékelés és nem az olvasóra / az alkotóra. Továbbra is azt vallom, hogy mások vagyunk, más az ízlésünk, sok embernek bejött ez a regény, nekem nem, de ez nem azt jelenti, hogy rossz az, ha szereted ezt a könyvet. Ahogy mondani szoktam, legalább nem tapossuk meg egymást a dedikálásnál.



























