Krencz Nóra az a szerző, akinek a munkásságát kíváncsian figyelem. A korábban olvasott A hordozó elsőre nem lett a kedvencem, de annak az átdolgozott példánya már sokkal inkább tetszett! Az írónő nagyon kreatív, igazából az ötletei és a fantáziája miatt szeretek olvasni tőle és most lehetőségem nyílt betekinteni a legújabb regényébe, a Szilánkba. (Persze ez a poszt bőven akkor kerül ki, amikor már a megjelenés megtörtént, de a bejegyzés nagy részét még tavasszal írtam meg.) Ez azt jelenti, hogy az értékelés a nyers példányról készült és persze lehetnek változások a korábbihoz képest, gondolok itt a javításokra és a szerkesztésre, de így is jó véleménnyel vagyok a könyvről, ezért csak jobb lehet a kész verzió!
A Rizsporos hétköznapok c. könyvet befejezve, már tudtam előre, hogy szükségem lesz a második részre, mert Budai Lotti olyan információkat ígért az első végén, amiket a Lányok és asszonyok aranykönyvének olvasása óta kíváncsian figyelgetek. (Bár most, hogy a második végére értem, ugyanezt érzem a harmadikkal kapcsolatban, mert ott pedig az intimitás és a tabutémák következnek.) Szóval nagyon vártam ezt a kötetet és bár többségében nem csalódtam, de azért van miről írnom az értékelés további részében.
Az élménybeszámoló a Prológus - Magyar írók hetére készült.
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: A Romanov nővérek
Cím: A Romanovok utolsó napjaiEredeti cím: The Last Days of the Romanovs
Eredeti megjelenés: 2009
Kategória: történelmi, életrajz
Fordító: Kovács Lajos
Oldalszám: 332 oldal
Kiadó: Helikon
Megjelenés: 2019
Ár: 4.699 Ft (keménykötés)
Fülszöveg:
1918. július 4-én új parancsnokot neveztek ki a szigorúan őrzött, jekatyerinburgi Ipatyjev-ház élére. Jakov Jurovszkijnak hívták, s az ő feladata volt, hogy végleg megoldja a cári család kérdését, amely egyre több gondot okozott a bolsevik vezetésnek. Tizenhárom nappal később Jurovszkij parancsára, de minden bizonnyal Moszkvából – Lenintől és Szverdlovtól – érkező utasításra egy alagsori szobában kivégezték II. Miklós volt cárt, a feleségét, Alekszandra Fjodorovnát, négy lányukat, a trónörökös Alekszejt és a még velük lévő szolgáikat.
A történetet már sokan megírták, Rappaport könyve mégis különleges. Soha senki nem tárta fel még ilyen meggyőzően az uráli bolsevikok és a moszkvai vezetés kapcsolatát – miután a hivatalos orosz történetírás ma is azt tartja, hogy a gyilkosságra sem Lenin, sem bárki az új szovjet-kommunista kormány vezetői közül nem adott utasítást, és főleg nem a cárné, a lányok, a kiskorú Alekszej és a szolgák megölésére. Soha senki nem írta meg ilyen percnyi pontossággal a kivégzés minden hátborzongató részletét – felkutatva minden létező beszámolót az utolsó órákról. És soha senki nem ábrázolta még ennyire árnyaltan az utolsó orosz cárnak, feleségének, lányainak és beteg fiának személyiségét – minden hibájukkal, de ugyanakkor azzal a méltósággal együtt, ahogy sorsukat viselték. Rappaport könyve a precíz, de egyben érzelmekkel telített történetírás remekműve
A történetet már sokan megírták, Rappaport könyve mégis különleges. Soha senki nem tárta fel még ilyen meggyőzően az uráli bolsevikok és a moszkvai vezetés kapcsolatát – miután a hivatalos orosz történetírás ma is azt tartja, hogy a gyilkosságra sem Lenin, sem bárki az új szovjet-kommunista kormány vezetői közül nem adott utasítást, és főleg nem a cárné, a lányok, a kiskorú Alekszej és a szolgák megölésére. Soha senki nem írta meg ilyen percnyi pontossággal a kivégzés minden hátborzongató részletét – felkutatva minden létező beszámolót az utolsó órákról. És soha senki nem ábrázolta még ennyire árnyaltan az utolsó orosz cárnak, feleségének, lányainak és beteg fiának személyiségét – minden hibájukkal, de ugyanakkor azzal a méltósággal együtt, ahogy sorsukat viselték. Rappaport könyve a precíz, de egyben érzelmekkel telített történetírás remekműve
„Egy uralkodó nem engedheti meg magának a láthatatlanságot.”
A regény az alábbi címkékhez tartozik:
// Helikon Kiadó // Helen Rappaport // 2019-es megjelenés // történelem // téli // 4.5 pont // A Romanov nővérek // Prológus // életrajz // orosz történelem // Romanov //
Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:
Nem sorozatrész.

A bejegyzés képének forrása: a könyv. A fejléc alapja: Auschwitz.
Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:
Fülszöveg:
Felejtsd el, amit eddig tudtál a kibucról, a jaffai narancsról, a Maszadáról, az izraeli atombombáról, a megszállásról, Izrael háborúiról és gazdasági csodájáról. Felejtsd el, mert Ari Shavit durvaságig őszinte monumentális riportjából kiderül, hogy semmi nem úgy volt.
A szerző az izraeli atombomba atyjától a volt belügyminiszterig megszólaltat mindenkit, aki még él és tudja az igazságot arról, hogyan vált földönfutóvá 1948-ban Lydda palesztin város 35 ezer lakosa. Hogyan rejtették el izraeli mérnökök a Negev sivatagban épült urándúsítót. Hogyan és miért vált az ezredforduló táján Tel-Aviv a zene, a drog és a szex egyik világközpontjává.
A könyv – éppen kíméletlen igazmondása miatt – már megjelenése pillanatában heves viták tárgya. Shavit nemcsak mondja, hanem tények és tanúk által elhitetni is igyekszik, hogy Izrael elpusztul, ha nem vonul ki a megszállt területekről. Ez persze nem tetszik Tel-Avivban. De Shavit szerint Izrael elpusztul akkor is, ha nem semmisíti meg az iráni atomreaktort. Ez persze nem tetszik Washingtonban. Ám ettől még igaz lehet, s hogy igaz-e, arról az olvasónak kell döntenie.
„Sok-sok éve ez a legjobb könyv, amely ebben a témában megjelent” – The New Republic.
„Egy nagy mesélő szívével és egy történész elméjével, Ari Shavit meggyőző és nagyhatású könyvet írt a modern Izraelről” – Jon Meacham, a Random House kiadói csoport főszerkesztője.
„Egész felnőtt életemben vártam, hogy egy izraeli eljusson az ország létének legmélyebb titkáig, és felfedezéseit megossza másokkal. Ari Shavit most megtette ezt, és ragyogóan, mert ez az ember költő és próféta egy személyben” – Jeffrey Goldberg, The Atlantic
"Az Izrael-kérdés nem oldható meg vitatkozással. Amilyen bonyolult, se az érveknek, se az ellenérveknek nem fog engedelmeskedni. Az egyetlen lehetőség, hogy megbirkózzunk vele: elmondani Izrael történetét. Ez az, amire vállalkoztam ezzel a könyvvel."
Politikaföldrajz órán tanultam a cionzimusról, a zsidók történetéről, az Izraelbe jutás óta történt háborúkról, bár azt nemigen mondtam volna, hogy mestere lennék a témának és az ott élő népeknek. A Hazám, az ígéret földje számomra jó olvasmány volt, kitöltötte azokat a hézagokat, amikről még nem hallottam és az eddig összegyűjtögetett ismeretmozaikok értelmet nyertek.
A kötet az izraeliek sorsát mutatja be a történelmi tényeken és az egyéneken keresztül. Sok fontos embert megszólaltat, olyat aki ott volt a lyddai eseményeknél és olyat is, aki a Negev sivatagban tevékenykedett. Ezzel együtt a szerző megpróbálja megmagyarázni a történések hatásait, például mi az, amitől most Izrael bajban van, milyen a mai kép, kik a jelenkor ellenségei és hogy mi lesz a sorsa a nyugati bástyának az iszlám országok tengerében?
Értékelésem: 4 / 5 pont
Kategóriák: riport, történelmi könyv, életrajz.
![]() |
| "Ahhoz, hogy béke legyen e föld két népe között, valószínűleg több kell, mint amire ember képes." |
Azt hiszem először a facebookon találkoztam ezzel a könyvvel a kiadó tevékenységének köszönhetően és mikor megtudtam, hogy miről szól, azonnal olvasni szerettem volna. Az országok nagyon érdekesek és egy olyan nép története is az, amelyik csapást csapás után szenvedett el. Igaz, hogy a kötetből kiderül, hogy sokkal árnyaltabb a kép, mint azt elsőre gondolnánk.
"Megtanultam, hogy a Közel-Keleten nincsenek egyszerű válaszok, és az izraeli-palesztin konfliktusra nem létezik gyors megoldás. Rájöttem, hogy Izrael helyzete végtelenül bonyolult, még az is lehet, hogy tragikus."
Az első pár oldal olvasása közben úgy éreztem, hogy ez nem az én könyvem és le is írom, hogy miért. Ez a gondolat folyamatosan motoszkált bennem a kötet végéig és csak ott jöttem rá, hogy a szerző stílusa és az elején a folyamatos ismétlések szinte az őrületbe kergettek. Úgy érzem, hogy az utóbbiból nagyon sok volt és egy kicsit unalmas volt a fejtegetés, főleg a legvégén. Lehet hogy ez sokaknak jobban fog tetszeni mint nekem, de mint egyszerű olvasó azt írom, hogy a legutolsó fejezet túl hosszú volt. A többivel semmi baj nem volt (talán az első kettővel), mert szerettem a történeteket és az életutakat.
A bevezetésben leírja hogyan élte meg a folyamatos háborúkat és emiatt is érzem azt, hogy a vége felesleges. Itt úgy vélem, hogy vagy az egyik marad - tehát az elején és a fejezetekbe beékelődve - vagy a másik, de én jobban örültem volna ha ezek a gondolatok csak a kötet végén jelennek meg. Úgy érzem, ott erősebb hatást gyakoroltak volna rám, lévén, hogy az itt megírt összefüggések sorban visszaköszönnek a fejezetek során. Ám ha már így alakult, nem mehetek el a szerző gondolatai mellett sem, mást vártam. Egy kesergést a rossz sors felett és nem az önhibáztatást. Nem azt, hogy elbeszélje az okokat, a miérteket és ezzel éreztesse a bűntudat alóli feloldozás vágyát (talán).
"Amivel szembekerültünk, az hazám három nagy kérdése: Miért Izrael? Mi Izrael? Fennmarad-e Izrael?"
A fejezetek általában egy bevezető résszel kezdődnek, amelyben Shavit elmondja a maga monológját, majd az aktuális történetre terelődik a hangsúly és a végén egy összefoglaló résszel zár. Az első fejezet túlságosan közeli szeretett volna lenni és ezért nem tetszett. Megpróbálta elérni, hogy beleképzeljük magunkat a rokona helyzetébe, megpróbált minket is bevonni, mintha mi is ott lettünk volna, de ez így nem működik, rossz volt a nyelvtan használata. A későbbiek során ez megoldódik, de ott nagyon zavart. Az első néhány fejezetet azért is nehéz olvasni, mert ott van az akkori politikai helyzet leírása is és ez nem mindenkinek emészthető.
A második fejezetben jöttem rá, hogy hogyan akarja bemutatni Shavit a történeteket! Dokumentumfilmszerűen. Egyszerűen el tudtam képzelni, hogy az író megy például a jaffai narancsültetvényeknél - ami tiszta ciki rám nézve, mert ez a negyedik fejezet - és folyamatosan beszél a kamerába, eközben karjával széles mozdulatokat tesz, hogy a néző szemét a híres gyümölcsökre terelje. Ezzel így el is játszottam egy ideig, nem volt ezzel gond.
A regény kronologikusan épül fel, minden fejezet egy-egy kulcsfontosságú létesítményhez vagy eseményhez kapcsolódik, és a fő elem egy-egy évszámhoz kötődik. Igazából először azt hittem, hogy nem lineáris a történetvezetés, ám rá kellett jönnöm, hogy az, csak egy kicsit fura megoldással. A szerző - hogy ezt az eseményt beilleszthessük a nagy egységbe - minden fejezetben visszamegy a kezdetekig, hogy minél tökéletesebb képet kaphassunk az adott időszakról vagy annak hatásairól, kiváltó okairól. Ezek a részek kifejezetten tetszettek, főleg a harmadik fejezettől. A háború leírása (itt most a lyddai eseményekre gondolok, az Ein Harodban történtek annyira nem foglaltak le) szörnyű volt és most nem a rossz minőségre gondolok, mert ezt nem mondhatom a regényre, hanem arra a brutalitásra ami miatt fájt a szívem az emberekért. Maszadával nekem előtörténetem van, ugyanis az egyik kedvenc regényem a Galambok őrizői azt a történelmi eseményt mutatta be, amely a Hazám, az ígéret földje fiait, lányait is mozgatta. A Heródes által épített erőd zsidó népessége a rómaiak ostromával körülzárva az utolsó napokban a hősi halál és szabadság mellett döntött: megölték szeretteiket és önmagukat, hogy a döbbent katonák csak a holttesteket találják meg. Erre nem tudok jobb szót írni, intenzív volt az élmény. Egy éve olvastam az elődöt és ahogy újra azon a helyen találtam magam, eszembe jutott a másik által kiváltott érzések hada és a kettő együtt valami eszméletlen élmény volt. Maszada egyúttal a miszticizmus jelképe is lett az izraeliek számára és ha egy magyar (egyébként református) lányra így hat a dolog, akkor vajon a tényleges szereplőkre hogyan hathatott?
"A régi erőd lakóinak elszántságát akarja beléjük önteni, de meg is akarja fordítani a történetet - a pusztulás történetét a diadal történetévé akarja alakítani."
A fülszövegben is olvasható a mondat, miszerint a kötet megjelenése előtt már hatalmas vitákat váltott ki, de úgy érzem van is miért. A szerző őszinte és a leírt dolgok durvák és ellentmondásosak. A békés cionizmus nem fér meg a palesztinok kiűzésével, az atom BÉKÉS birtoklását viszont megértem (bár nem teljes mértékben) és feláll a szőr a hátamon Irán fegyverkezése miatt. Lehet, hogy naiv vagyok, ez van, de azt bizton állíthatom, hogy folyamatosan kutattam azon jelek után, amelyek megmondhatják a szerzőről, hogy nem ír igazat. Itt ilyet én nem találtam. Biztos vagyok benne, hogy Ari Shavit meggyőződése teljes tudatában írta le a sorokat. És ezt sok ember nem fogja elfogadni. Nekem azért tetszett a mű, mert Shavit nem az évszázados fájdalmak miatt kesereg, hanem egy olyan kitárulkozó, őszinte és bűnbánó ember sorait olvastam, aki végigvette népe hibáit. Melyik nemzet csinálja ezt? Mi, magyarok, mit mernénk bevallani? Minden tiszteletem az íróé!
Megpróbálja megmagyarázni az ismert, nagy alakok tetteit - mint például Herzl Tivadarét - és ezt minden nagyobb vagy kisebb történelmi eseménynél megteszi. Az egész könyv minden egyes fejezetében a szerző az okokat tárja elénk, így mutatja meg Izrael jelenlegi helyzetét és fejlődési útját. Nekem személyes kedvencem, a Club Allenby 58 klubhoz kapcsolódó történetek voltak, arra voltam a legjobban kíváncsi.
Az egyéni sorsok bemutatása színes, nem lehet azt mondani, hogy unalmas lenne. Ari úgy mutatta be a történeteket, hogy az adott személy hogyan változtatta meg a történelmet, illetve hogyan hatott a tevékenysége arra. Mozaikokat kapunk és az olvasón áll, hogy össze tudja-e rakni őket. Nem biztos, hogy nekem sikerült, pár év múlva újraolvasom és majd meglátjuk, hogyan fogok viszonyulni a kérdéshez.
A könyv párszor belém mart és egyáltalán nem lehet rá azt mondani, hogy hidegen hagyja az olvasót. A beszámolók néha kegyetlenek, de őszinték. A legdurvább rész a háború volt, ahogy a katonák visszaemlékeztek a múltra.
Mohammed is felszólal, ami azért volt jó, mert Shavit nem csak az egyik fél álláspontját szerette volna bemutatni, hanem a másikét is. Jamal Munheir adta a legdurvább részt, a legfájóbbat. Az otthon elvesztésének szomorúságát.
Az egyik jellemző, amit ki szeretnék emelni az askenázi és szefárd zsidók közti konfliktus. Ez is benne van a kötetben és számomra nagyon érdekes volt a leírása. Az az egy mondat ragadt meg az emlékezetemben, szinte beleégett, hogy Izrael az európai zsidóságnak készült és ez a két csoport közötti konfliktus alapja.
A világháborúra is kitér, szintén emberi sorsokon keresztül. Én úgy láttam, hogy a nép a túlélést választja, foggal-körömmel ragaszkodik hozzá és ahogy változik a történelem, úgy igazodnak ahhoz a célok is.
Egy külön fejezet szól Iránról és az általa teremtett fenyegetésről, arról hogyan nőtt meg hatalmassá észrevétlenül a majomkenyérfa és miben áll az igazi veszély. Ezzel együtt a kötet végénél lévő pár fejezet már azzal foglalkozik, hogy mik a jelenkori bajok és mivel kell majd szembenéznie Izraelnek. Például ilyen a demográfiai helyzet felvázolása is. Igazi társadalomföldrajzos könyv!
A kötet végén egy szómagyarázat is található, aminek nagyon örültem, hiszen sok olyan szóval találkoztam a lapokon, amiket már hallottam valamikor, de nem tudtam a jelentését. Szóval ez hasznos volt.
A lezárás egy kicsit hosszúra sikerült és untam is, de erről már korábban írtam, nem ismétlem meg újra.
A könyvet az Atlantic Press kiadó adta ki 2013-ban. Nagyon tetszik a borító az összefonódott törzsű fákkal és gondolom a Szentföld képével.
"A zsidó népnek, ha fenn akar maradni, szüksége van a Szentföldre."
![]() |
| A magyarországi bemutató képe. Forrás: a kiadó facebook oldala. https://www.facebook.com/hazamazigeretfoldje/posts/476096182504844:0 |
"A jövő Isten kezében van. De ha ezt a viszályt zsidó-palesztin konfliktusból zsidó-iszlám konfliktussá teszik, annak szörnyű következményei lesznek."
Igazából még rengeteg dologról írhatnék, de direkt nem teszem meg. Tíz oldalt számoltam össze végül, ennyit jegyzeteltem az olvasás alatt. Fentebb nem írtam az ofrai fiatalokról, az atomfegyverről, a fellendülésről és a mostani demográfiai képről és még sorolhatnám miről nem, illetve rengeteg idézetet jegyzeteltem ki, de mindent nem zsúfolhatok bele ebbe a bejegyzésbe. Túl sokat beszéltem a könyvről és mégis olyan kevésnek érzem, mert csak a felszínét karcolgattam a helyzetnek. Azt ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el ezt a művet! Korunk politikai helyzete mindenkinek kötelező olvasmány, jó tisztában lenni a helyzettel.
Tehát összesítve ez egy nagyon jó riportkönyv (molyos besorolás szerint), mindenkinek ajánlom olvasásra!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Alapadatok:
Eredeti megjelenés: 2013
Angol cím: My Promised Land: The Triumph and Tragedy of Israel
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Atlantic Press
Fordította: Bokor Pál
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 656 oldal
Ár: 5000 Ft
Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb és legtitokzatosabb országa. A besúgást bátorítják, a média a kormány ellenőrzése alatt áll. Az Elfújta a szél veszélyes könyvnek számít, melyet száműztek a polcokról. Az 1990-es években éhínség söpört végig az országon. Milliók haltak éhen, de a rezsim továbbra is kezében tartja a hatalmat. Számos interjú segítségével Barbara Demick elsőként mutatta be, hogy milyen is az élet ebben a rendkívüli országban hat hétköznapi ember sorsán keresztül, akiknek a szívszorító körülmények ellenére sikerült túlélni a Kedves Vezető országát.
Figyelem! A könyv csak azoknak ajánlott, akik bírják a kemény történeteket!
Hiánypótló ez a regény, mert nagyon kevés hasonló mű jelent meg ebben a témában. Korábban is érdekelt Észak-Korea helyzete és mikor szembejött velem egy-egy cikk az ország helyzetéről, elolvastam őket. Egyszer egy magyar delegált csoport beszámolójával találkoztam, akik Phenjanban csak a megadott úton közlekedhettek és csak azt nézhették meg amit megmutattak nekik vagy éppen a Menekülés a 14-es táborból című regény kapcsán megjelent HVG cikkbe futottam a neten. Komoly beszámolók voltak ezek egy olyan világból, amelyet a nyugati civilizáció egyáltalán nem ért. Barbara Demick műve azért olyan jó, mert az okokat, hogyanokat, miérteket próbálja meg feltárni a nagyközönségnek és próbálja bemutatni, hogy milyen az élet egy ma is létező diktatúrában.
Műfaj: történelmi regény. Nem feltétlen csak ebbe a kategóriába illik, de most ezt emelem ki.
Értékelésem: 5 / 5.
![]() |
| Nem látszódik, ezért írom le a képaláírást: "Mert lámpája csak a "szeretett vezérnek" lehet." A képen Észak-Korea műholdfelvétele látható éjszaka. |
A könyv, amely Észak-Korea mindennapjaiba enged betekintést nyújtani, abba a megvalósult orwelli történetbe, amelynek diktatúrája a mai napig létezik és úgy néz ki még sokáig elvánszorog a maga lábán, még sebesülten is. Szörnyű, ami ott történik, egyszerűen a kötet végére iszonyúan dühös lettem. De ne szaladjunk ennyire előre!
Barbara Demick több embert kérdezett és kért meg, hogy beszéljen az életükről és az ő történetükből épül fel a regény. Akad itt szerelmes pár, egy párthű asszony is például, de több alak is megjelenik és az ő sorsukon keresztül mutatja be Észak-Koreát. Eközben mesél az ország történetéről a kezdetektől (tehát a második világháború utántól), az éhezésig és kapunk egy kis infót a pár évvel ezelőtti helyzetről is. Igazából az írónő nagyon alapos munkát végzett. A beszámolók nagyon élethűek, bár Demick inkább egy esszenciát készít a hallott anyagból és bele-bele szúrja a történelmi kitekintőjét, ami a történet alá dolgozik.
Úgy éreztem, hogy az írónő az első oldalakon még nem nagyon tudta, hogy mivel is kezdje. Nagy a tudásanyag és tényleg minden kezdet nehéz ezért is tűnik kuszának az eleje. Hirtelen felindulásból le is raktam, mert nekem egy kicsit sok volt az információ töménysége és összevisszasága. Ez utána letisztul szerencsére és sokkal jobb felépítésűvé válik, úgy gondolom akkor jött bele a szerző az írásba. A történtek kronologikusan vezetett szálakban íródnak le, ám ez elsőre azért nem egyértelmű, mert a főszereplők egymás után tűnnek fel és nincs meg az időbeliség folyamatossága, hanem a sorsok párhuzamosan futnak az adott időkeretben.
Anélkül nem fejezhetem be a bejegyzést, hogy ne írjak a világról, így itt is megteszem, bár jó sok információt elhallgatva, hiszen én csak ajánlani szeretném a kötetet, nem pedig lelőni a poénjait.
Észak-Korea rezsimjének túlkapásairól már mindenki hallott, viszont az már nem annyira köztudott, hogy miért nem lázadnak az emberek. Barbara erre megpróbál válaszokat adni, viszont ami egy európai számára természetes az nem az egy ázsiainak. Más a kultúra és a népesség. Erről nem volt szó a könyvben, így rátérek arra, amiről viszont igen. A szerző leírja hogyan "vált szét" a két ország - vagyis Amerika döntött a demarkációs vonal felállításáról az északi és déli rész elválasztására, a sok szempontból jobb keleti és nyugati felosztás helyett és mi pont tudjuk hogy ez mennyire is tud működni, ugyebár - és hogyan kezdődött az északi részben a diktatúra, amit akkoriban Kim Ir Szen vezetett be. A kommunista rezsimek tipikus vonásait viseli magán az "uralkodása" azzal a különbséggel, hogy a személyi kultusza inkább hasonlít egy isteni bálványimádásra, mint egy olyan tiszteletre, amely a királyokat illeti meg és szeretetet kíván a népétől. Az egész csak manipuláció és népbutítás: szélsőséges eszközök állnak a hatalom rendelkezésében, hogy a nép ne is sejtsen semmit más országok jólétéről. Apróbb eszközökkel érik el, hogy a diktátor neve egyet jelentsen az örömmel: csak a születésnapján kaphatnak az emberek ruhát, hiszen mindent az állam ad. A kapitalizmus mocskos dolog, a központ szerető és ölelő keze mindenről gondoskodik. A szereplőink közül Szong asszony története kapcsolódik ide a legjobban, ő teljes szívéből hitt az egész rendszerben.
"Kim Ir Szen azonban új színt hozott a személyi kultusz világába. Ami a diktátorok arcképcsarnokában kiemeli őt a többiek közül, az az a képessége volt, ahogy kihasználta a hitből fakadó hatalmat."
1994: Kim Ir Szen halála. Igazából az egész könyvből erre voltam a legjobban kíváncsi. Ugye Kim Dzsung Il a könyv kiadása után halt meg, ezért az ifjabb diktátor halálával kapcsolatos gondolatokat nem ismerhettem meg, viszont az idősebb férfihoz kapcsolódóakat igen. Sok tv bemutatta, sőt még a mostanában az RTL Klubon futó minősíthetetlen valami egyik adásába is berakták a nemzeti gyász megnyilvánulását, tehát a tömegek kesergését a nagy vezető halálakor. Arra voltam kíváncsi mennyien gondolják komolyan a sírást és az volt az igazán érdekes, hogy a történet szereplői is máshogy, más helyzetben látták ugyanazt az eseményt, Kim Ir Szen halálát. Ezzel együtt a folyamatos megfigyelések, besúgások miatt is muszáj volt szerepet játszani, nem lehet tudni ki gyászolja őszintén a diktátort a személye miatt.
"Halála egybeesett a kommunista álom utolsó sóhajával."
![]() |
| A Hetalia c. anime sorozat Észak-Koreája. |
Ekkor már javában tart a gazdasági válság, fogy az élelmiszer és a vezetők a fegyverkezésre, hadseregre költenek. Nekem ez a háttérinformáció volt a legösszeszedettebb és leginkább mindenre odafigyelő és teljesen érthető összefüggéseket tárt fel a szerző a nemzetközi politikai helyzetre is odafigyelve, bár a többi magyarázatról sincs panaszom. Emellett a szerző a belső problémákra is rávilágít, hiszen azok sem csekélyek.
A társadalom természetesen úgy szerveződik, ahogy gyurmáznak vele és alkalmazkodik a vezetéshez. A besúgói hálózat rendszere virágzik, nem lehet megbízni senkiben. A munkatáborok nyitott kapukkal várják azokat, akiknek véletlenül egy önálló gondolat jut eszükbe és az átnevelőtáborok ugyanígy működnek a munkakerülőkkel szemben. A külföldiek csak korlátozott számban mehetnek és aki megy, az egy Látszatphenjant kap és csak oda mehet, ahova engedik.
Kim Dzsong Il sem folytatott más politikát, mint apja, csak ő egy sokkal rosszabb országot kapott örökül. Az éhezés mindennapost lett és az ember mindenhez hozzá tud szokni: elindult egy folyamat, amely a piacgazdaság létrejötte felé irányul és az emberek túlélési vágya hívta életre. Ezzel kapcsolatban Barbara felvázolta a pár évvel ezelőtti helyzetet és a konklúziója az, hogy nem ez az út lesz az, amelyen Észak-Korea kíván haladni. Ezeknél a részeknél a legdurvább a könyv.
"A kitartó éhezés része lett a hazafias kötelességeknek."
Ezután nem nehéz kitalálni mi történik, főleg hogy a kötet elején a szerző felhívta a figyelmet arra, hogy csak menekültekkel tudott beszélgetni. Barbara leírta, hogyan lehet a határon átszökni, mi történik azokkal akiket elkapnak és hogyan lehet Dél-Koreába jutni. Ebben a részben vetődik fel a probléma, amely a jövőbeli helyzetet vázolja fel, kicsit bővebben: mi lesz Dél-Koreával, ha megdől az északi rezsim. Igaz, hogy ez egy nagyon egyszerű tény és nincs is ez kifejtve, de komoly súly mindenkinek.
Barbara egyébként nagyon tárgyilagos, semleges marad végig. Ám az utolsó mondata mindent elárul.
Igaz, hogy így is érdekes ez a könyv, ám én nagyon szerettem volna hallani a diktátorok életéről. Az igaz, hogy ezek nem publikus adatok és ha a szerző bejutott volna Észak-Koreába rendesen is, akkor biztosan erről is írt volna így ezt nem róhatom fel hibaként.
A kötet nagyon szép, úgy látom egyelőre csak kartonált kötésben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2013-ban, a Hard Selection sorozat részeként.
Összesítve ez egy nagyon átfogó kötet Észak-Koreáról, aki többet szeretne megtudni az országról, ezzel a könyvvel kezdje.
Itt bele lehet olvasni a könyvbe:
Köszönöm, hogy elolvastad!
Alapadatok:
Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: Nothing to Envy
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Ferencz Tamás, Lénárd Henrik
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 388 oldal
Ár: 2999 Ft
Saját példány.
Fülszöveg:
Szigorú neveltetés, erős akarat, magány, tömérdek vallási kötelezettség, kőkemény napirend, túlhajszoltság, színjáték. E szavak nem holmi találomra odavetett jelzők: a XVIII. század egyik legjelentősebb, legvitatotabb, a magyar és egyetemes történelem kirívó alakjának, II. József császár életének kiragadott, s tán meghatározó jellemzői.
Ám ezennel nem egy hagyományos történelemkönyvet tartogat a kezében a kedves olvasó: nem csupán száraz adatok, események, tények és nevek gyűjteményét, hanem egy iróniával, humorral fűszerezett, mosolyra fakasztó anekdotikus történetekkel telített császárportrét modernkori köntösbe öltöztetve, melyben nem csupán a kalapos király gyermekkori csínytevéseit, de még hálószobatitkait is megismerhetik.
A partnerprogramot és a kölcsön könyvet köszönöm az Underground kiadónak!
Figyelem! A könyv és a bejegyzés csak annak spoileres aki nem jártas semennyire a történelem ezen részében!
Történelmünk jelentős fejezete a Habsburgok uralkodása, emlékszem majd leszakadt a kezem azokon a töriórákon amikor Mária Terézia illetve II. József rendeleteiről volt szó. Szerintem sokan tudjátok miről írok mert ismerős lehet az élmény. Ezzel együtt számomra egy kicsit hiánypótló volt ez a könyvecske mert eddig nem sok olyan könyvvel találkoztam ami II. József életéről szólt volna, az irodalomban húga, Marie Antoinette sokkal vonzóbb téma. Vagy csak nem találkoztam még túl sok Habsburgos könyvvel I guess.
Az alkotók a KREHistória néven megalakult történészhallgatók kis közössége, s első alkotásukat, mintegy kísérletüket igyekszenek a nagyközönség szeme elé tárni (forrás: facebook oldaluk). Amúgy ezt észre is vettem hogy a könyv maga alapos és igencsak pontos adatokkal dolgozik, rengeteg olyan információ visszaköszönt amit gimnáziumban tanultam. Viszont ebben rejlik szerintem a mű legnagyobb hátránya is, nézzük meg hogyan.
,,Európai szemmel: az út, amely ide vezetett logikus, viszont a következmények, ha nem is határozottan és minden tekintetben katasztrofálisak, de sorsdöntőnek bizonyultak. Virtute et Exemplo, azaz Erénnyel és Példával - vallotta hazánk egykori uralkodója, II. József, s szavait mi is mottóvá téve, hadd nyújtsunk egy kis betekintést a ,,rövid XVIII. század" főbb eseményeibe és legfőképpen a türelmetlen császár életébe. Természetesen minél több Példával és némi Erénnyel."
De mielőtt bármiféle negatív dolgot írnék a könyvről előtte azért a szokásos pontjaim jönnek. Az első találkozásunk azt hiszem molyon történt vagy facebookon a lényeg az hogy az illusztrátor Snyehola Anett - ismertebb nevén Ta-mia Sansa - alkotónő kirakott karcában láttam meg a borítót és a deviantartra mutató linket ahol a könyv illusztrációit lehet találni és egyből megtetszett plusz szeretem a történelmi könyveket is. Szerettem volna elolvasni ami hála a kiadónak össze is jött.
A cím utal II. József reformötleteire, korszakújító intézkedéseire és végül a háborúban való fiaskójára tehát a felsülésre, kudarcra amit a nagyravágyása okozott.
![]() |
| Könyvbemutató. |
Műfajilag történelmi antológia - inkább lehet ezt ráhúzni mint a regényt - és életrajz. Antológia mert több történész működött közre és életrajz mert mégiscsak a Kalapos királyunk életét mutatja be. Ifjúsági is, ez tényleg a fiatalabb, érettségi előtt korosztályt célozza meg szerintem.
Az Underground kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben, de persze ez egy magánkiadású könyv. Bolti ára: 3570 Ft (bookline). Kiadói ár: 2590 Ft.
,, A csatabárdot az 1788-as év elején ásták ki, amikor is József, jobb dolga nem lévén, épp Magyarországon kényeztette a magyar nemesség idegszálait."
A könyv tehát II. József életéről szól és több részre is lehet osztani. Nagyobb egységekben róluk van szó: gyerekkor, szerelmek, rendeletek, politika, harcászat, halál, utókor és értelmezése. A bibliográfia igen tekintélyes, látszik hogy az alkotók tényleg beletettek mindent amit csak tudtak és le a kalappal a brigád előtt ilyen téren.
![]() |
| Kedvenc illusztrációm, Pármai Izabella képe, amúgy az ő története volt a kedvenc a könyvben. |
A nagyok közül (szerintem ezek voltak az igazán hangsúlyos elemek) nekem a kedvenc a szerelmi téma volt, alapból is szeretem a történelmi személyek ilyen szempontú bemutatását és az ezen keresztül bemutatott korrajzot mert mi ez ha nem a kor erkölcsiségének megmutatása? Igen, érvelni lehet ez ellen de akkor is gondoljuk végig. A könyvben megláthatjuk a Pápa (VI. Pius) látogatásánál mi történt, ugyanúgy ahogy II. József és a szerelmei kapcsolatán keresztül a többi népek szokásait hogy mennyire voltak erényesek stb és ezen keresztül a vallásosságra mutat de elsősorban az egyént lehetne jellemezni (a kor mellett). Persze ez nem ad kielégítő képet de egy házidolgozat témája simán lehetne ezt is... Hősünknél - ahogy az alkotók is többször használják ezt a szót - itt nagyon nem szimpatikus a kép, hiszen Pármai Izabellát a halálba kergette szerelmével későbbi feleségét a nem tudom hirtelen kit (Jozefa) pedig az utálatával. Ez nem túl hízelgő emlék a császárra nézve... de akkor is ez volt a legérdekesebb rész a könyvben számomra.
A gyerekkor mellett. Hát nem haladok kronológia szerint, de sebaj, nézzük így a dolgot, rúgjuk fel a rendet ahogy II. József tette. Kb. akkora népszerűségnek örvendhetett az uralkodó amekkora a négyes metró kitalálóit övezheti manapság... Tehát fiatalkor: itt nagyon nagyon rossz képet kapunk róla, már megalapozza azt a negatív véleményt ami az olvasókban ki fog alakulni és a későbbiek során pedig elmélyül; makacs, akaratos, önfejű akit csak a hadászat érdekel és lázad az anyja és a konvencionális törvények ellen. Ez a rész nem nagyon tetszett, érdekes volt de nem lett a kedvencem mert oké hogy az írók pártatlanok ez nagyon érződik, viszont a gyűjtött információk alapján mégsem azok. Nem hiszem el hogy csak negatív kép létezik a szakirodalomban a császárról, de ha igen akkor a következő posztban bocsánatot kérek.
Ám a fenti sokkal élvezhetőbb volt számomra mint a következő nagy egység, a rendeletek leírása. Sajnos azt nagyon nem szerettem mert már tanultam róla. Alapból nem bírom az ilyeneket egy könyvben. Viszont életrajzban elengedhetetlen az ilyesmi leírása ezt aláírom... Még a humor sem enyhített rajta, ezt sajnos nagyon untam.
A másik ilyen a politika volt, én nem, ezt nem élveztem. Ezt már tanultam és sokkal jobban örültem volna olyan infóknak (ahogy az elején is volt) amiről még nem tudok. Itt sem enyhített rajta a humor, nagyon elkalandoztak a gondolataim olvasás közben.
A harcászat és az utána lévő részek jók voltak tényleg, de a közepén lévő egységek kizökkentettek és már nem jött vissza a lelkesedésem, pedig az elején azt mondtam: ,,Na! Ez jó lesz!" De sajnos csalódtam.
Valahogy úgy gondolom úgy lehetne ezt feloldani ha nem tematizálnának az írók. Mert egyrészt így darabos, másrészt viszont ha nem érdekel egy rész akkor így már meg is lőtték a figyelmem és onnantól kezdve az a rész elveszett, mert egy kis rész miatt az egység elveszett, az egység miatt a fejezet elveszett, a fejezet miatt a könyv elveszett, lám ennyit tesz egy icike picike szeg rész. Szóval szerintem ha legközelebb azt akarják hogy ne írjak ilyesmit akkor jobb lenne ha ömlesztve kapnánk a könyvet szóval egy fejezetben legyen benne hogy kit szeretett, milyen rendeletet hozott, himlő, stb. tehát legyen kronologikusan a történet! Nem véletlen hogy a regényírók nem ezt a fajta szerkesztési módszert választják ami ebben a műben van. És ha ezt kijavítják akkor nem lesz baj az ilyen szőrösszívű olvasóval mint én vagyok.
A sok egységen belül vannak az apró betűvel szedett információk, érdekességek na ezeket nagyon szerettem. Az ilyen ismeretterjesztő műveknél fontos, szinte kötelező elemek vannak. Pl. nézzük a Magánélet XY korában c. sorozatot, amit most olvasok az a Napkirályos verzió és nagyon szeretem. Miért? Mert a kort mutatja be amit nem lehet megtudni a történelemkönyvekből. Az apró dolgokat és itt a Császári ötletek... erősségének ezt tartom, ezt a sok kis apróságot amit élvezet volt olvasni. Ettől lesz több mint egy átlag életrajz bármi is és örülök hogy erre hangsúlyt fektettek. Amúgy az érdekesség, háttérinfók kis betűvel voltak szedve és így ránézve olyan érzésem volt mintha egy törikönyvet tartanék a kezemben.
Az illusztrációkért Sansa felelt, akitől az igazat megvallva láttam már jobbat is. Tetszettek, tetszettek de nem a megszokott rajzok ezek és ezt nagyon sajnálom. Vannak köztük poénosak is, mert tényleg néha mosolyogtam rajtuk például a következő képen is, de a legtöbben csak továbblapoztam. Viszont a borítót nagyon szeretem, le a kalappal előtte!
II. József alakja itt tényleg negatív pedig az alkotók pártatlanul írtak és ez itt szerintem baj. Számomra hiányzik a vélemény hogy az adott író mit gondolt a részekről. Oké ott a humor, de az nekem nem elég. A másik amit a végéig hiányoltam a konklúzió, az értékelés ami egy minimális szinten ott van a mű végén de ez sem elég. Vártam egy összehasonlítást, vagy elemzést vagy bármit pl. az életéről egy összegzést. Jól összeszedték az anyagot az alkotók de közben kifelejtették magukat belőle.
A könyv legnagyobb húzóágazata - hogy legyünk stílusosak - az a humora. Igazán poénos, kreatív és szellemes a könyvecske ami az elején igazán tetszett de a közepén a két számomra rettegett résznél nem működött ez sem sajna. Kicsit olyan érzésem volt mint egy újságcikknél, ilyen stílust ott a megszokott olvasni de tetszik a könnyedsége. A másik ami nagyon tetszik még hogy igazán értelmes utalásokkal van tele a könyv, ilyen például Petőfi és az Ószövetségre is találtam példákat. Persze napjaink életmódja is visszaköszön, nem sokan utalnak a Belga együttes Királyok a házban c. számára, bár az igaz ez a szám segített az évszámokban feleléseknél. ,,1 3 0 1 és András a pácban, nincs utód nincs több Árpád a házban." A Mária Teréziás részre is emlékszem, na ki tudja fejből még rajtam kívül?
,, Szegény Abdul-Hámid szultán háreméből kilépve valószínűleg igencsak szaporán kapkodhatott levegőért, amikor minden előzmény nélkül hű pasái tudatták vele: az orosz mackó mellett a Habsburgok címerén mosolygó héják is fészkelődnek."
A kötet szerkezete több nagy fejezetből áll, azon belül pedig több egységből. Itt kicsit túloztam fentebb az átírásnál, az idézetekkel ellátott nagyobb részeken belül címes egységek vannak, ezután nincsenek kisebb részek.
Mi az hogy Mária Terézia soha nem könyörgött a magyar rendeknek II. Józseffel a karjában?! És mi ez a történet?! Ünneprontók!
![]() |
| Könyvjelző :) |
Értékeljünk!
Az íróknak azt írnám hogy nem mondtam le róluk, tudom nem úgy tűnik de várok egy másik könyvet és az majd remélhetőleg vízválasztó lesz. Az alap stílus jó, olyannal rendelkezik a könyv amivel más regények, művek nem, ezért érdemes még tovább folytatni az írást és nem elcsüggedni a kritikától. Persze ha éppen vuduztok egy babán akkor más a helyzet de ezt sem szeretném. (Igazából fogalmam sincs hogy az alkotók fogják-e olvasni egyáltalán ezt az értékelést, na mindegy.)
3.5/5 Most sajnos ennyi jutott. Látom a tehetséget mert van, de szerintem egy másik szerkesztési mód jobb lenne. Az a baj hogy szerintem nincs olyan hogy könnyed életrajz, aki ilyet akar írni az inkább a regényhez fordul mint ehhez a műfajhoz.
Hasonló regénynek Ablonczy Balázs: Trianon-legendák c. könyvét és a Magánélet XY korában sorozatot ajánlom. Linkek:
Kinek ajánlom?
Mindenféleképpen annak aki érettségi előtt áll és fogalma sincs a korról. Plusz aki szereti a Habsburgokat, vannak olyan tények amik nem köszönnek vissza a regényekből.
Eredeti megjelenés: 2012
Eredeti cím: -
Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Underground kiadó
Fordította: -
Oldalszám: 252 oldal
Ár: 3570 Ft
Köszönöm, hogy elolvastad!
Források:
https://www.facebook.com/CsaszariOtletekKiralyiFiaskok?fref=ts
http://sansa-tamia.deviantart.com/gallery/38345728
























