A művészet nyelve

2015

Évkezdő Book Tag avagy rövid tervek - 2015. január

kedd, január 06, 2015

2 Komment

2015

Dmitry Glukhovsky: Futu.re - Európa Könyvkiadó

,,Te is halhatatlan leszel. Készen állsz rá?"

Sorozat: -

Az alap: az emberek legyőzték Istent, rájöttek, hogyan lehet a fajunk halhatatlan és hogyan kell átkódolni a DNS-t, hogy a szer kiírtsa azokat a géneket, amelyek a pusztulásért felelősek. A világ pedig ennek megfelelően szerveződik a halhatatlanságot alanyi jogként biztosító Európával, vagy az amerikai rendszerrel, ahol a megfelelő fizetség ellenében jár az öröklét. Kontinensünkön a Halhatatlanok tartatják be a békét, az úgynevezett Választás Törvényét, amely arról szól, hogy ezért az alanyi jogért cserébe az itt élő lemond a gyermekvállalásról. A csapat tagja Jan is, akinek hűsége a rendszer iránt többször is próbára tétetik a mű során és emellett belekerül egy bűnügyi esetbe, az pedig teljesen felforgatja az életét.

Nehéz volt a fenti bevezető soroknál visszafogni magam, mert annyit lehetne a cselekményről na meg a háttérvilágáról írni, hogy az egy hosszabb beadandóként is megállná a helyét, de nem teszem, hiszen nem azért szerkesztem ezt az értékelést, hogy elspoilerezzem a tartalmát. Mindenesetre - ha már az akciónál tartunk - egy izgalmas regényről van szó, amely nem is igazán a cselekménydús eseményei miatt érdekes, hanem a világa és a főkarakter gondolatai teszik azzá. Viszont kicsit felhúztam a szemöldököm mikor a közepénél járva megnéztem a fülszöveget - rossz szokás, tudom - és meglepődve láttam a thriller kategóriát a szövegben. Ezen azért csodálkoztam ilyen látványosan, mert a Futu.re nem a klasszikus, műfajra jellemző forgatókönyvet követi, sőt még nem is igazán kerül ez a szál előtérbe.

Mikor elkezdtem olvasni, eszembe jutott az a kérdés, hogy vajon a szerző mennyire vallásellenes a művében és bár ezen még lehetne vitatkozni, szerintem nem feltétlen igaz rá és ez a karakter kötetbeli életén keresztül nyilvánul meg. Az Angliában pont azt kifogásoltam, hogy a szerző nem objektív, itt meg kell jegyezzem, hogy Glukhovsky semleges marad inkább, bár nem ismerem a szerzőt, így erről nem tudok nyilatkozni, hogy igazam van-e de a könyvében sikerült ezt megőriznie. Emellett a kötetben megjelenik pár bibliai párhuzam is például a Választás törvénye amely egyfajta bűnbeeséstörténet illetve ,,az apák bűnéért a fiak fizetnek" elv és szerintem Dmitry azt, hogy az ember Isten helyébe lépett, nagyon jól vissza tudta adni és ekkor még nincs is szó a tanulságról.

A világ nagyon részletes és a szerző inkább a politikára helyezi hangsúlyt mind a bel, mind a nemzetközi játszmákat tekintve és mivel ez nekem nagy izgalomforrás, ezért bejött ez a része. Egyúttal egy kegyetlen és igazából tényleg félelmetes világképről van szó, és bár a társadalom nem olyan, mint Az Idő Urában volt, de a lélektelenségben felveszi azzal a versenyt méghozzá a Halhatatlanokkal, a politikusokkal és az állam hozzáállásával. Emellett földrajzi tekintetben sincs probléma a regénnyel, mert az író nagyon széles világképet mutat meg Pánamerikával, az orosz rezsimmel és az európai ,,igazságos" rendszerrel illetve Barcelona népgyűjtőjével és nemcsak itt bővelkedik a bemutatásokban, hanem a mindennapi üres életre is figyelmet fordít. Ám mégis, ha a regény egyetlen egy érvelés a halhatatlanság ellen, akkor abban nagy erős!

Viszont sajnos nem lett olyan nagy kedvenc és fogalmam sincs miért. Üresnek érzem a történetet, nem fogott meg és nem tudom mi hiányzik. Talán az érzelmek? A hatszáz oldalas könyvből egy jelenet tudott megfogni (Devendra hősiessége) egy röpke pillanatra és elérte hogy sajnáljam a karaktereket, de ez nem volt elég a könnyekre. Bár volt benne egy másik érzelem is, a fülszöveg spoilerezi hogy mi az így én is leírhatom, hogy a szerelem, de az nem volt átérezhető és hogy mennyire hiteles azt nem az én tisztem eldönteni, viszont zavart az, hogy Jan inkább csak a testiség alapján kötődik.

A főszereplő egy megkeseredett alak, aki folyamatosan olyan magatartást közvetít, amely egy hitét vesztett ember sajátja és ez, na meg az út, amelyen végigszenvedi magát, érdekes. Ezért lesz ő a könyv egyik erőssége, amellett persze hogy egy unszimpatikus alak, de valamilyen szinten a múltja miatt megérthető a viselkedése, bár még az istentagadását csak-csak megértem, de a melegellenességét már nem, számomra ezért illetve az üressége, hidegsége, kiábrándultsága miatt volt ellenszenves. Meggondolatlan is, hiszen miért rondít bele a rendszerbe hogy utána meg csodálkozzon azon, hogy bosszút állnak rajta? Miért nem gondolt erre előbb?

Nagy kérdőjel számomra még Basile útja, érdekes módon a története nincs benne teljes egészében a könyvben illetve az a szemkápráztató tudományos rizsa amelyet mindig felemlegetek, például az, hogy hogyan jött lére a szer? Itt nem az a lényeg mondjuk, de attól még kíváncsi vagyok rá! A többiek személyisége is egészen kidolgozott, a szerző a Janhoz közelállók sztoriját is beleszőtte a regénybe, akié pedig nincs benne, azé nem is hiányzik. Érdekes például Helen Schreyer, aki az unatkozó halhatatlan szerepet kapta és róla a Harmónia regény jutott eszembe.

,,Ha érdekelne az öreg, maximum azért, hogy behúzhassak neki egyet. De az isten egy hologram, nem lehet eltalálni."

A Futu.re az élet, halál, halhatatlanság, önfeláldozás és vallás kérdéseket tárgyalja a maga módján, egy kegyetlen és lélektelen világban, ahol az öröklét alanyi jog, a fenntartása pedig csak vérrel történhet. Nagyon nehéz eldöntenem, hogy mennyire tetszett vagy nem ez a könyv, mert egyrészt érdekes és részletes, másrészt viszont semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, nem tudtam együttérezni senkivel - bár fogalmam sincs, hogy ez vajon mennyire szándékos, mindenesetre most ez a helyzet. A legjobban viszont a karakter fejlődésútját szerettem, ehhez kapcsolódva tehát tetszett nekem a vége a tanulsággal - persze amellett, hogy magát a szereplőt nem kedveltem.

,,Ó, tequila! Bunkó csapása a torkomra! Megolvadt borostyánkő! Savanyú-sárgás tűz! Imádkozom, s te hallod az imámat. Mindig döglött hal voltam, de általad ember lettem!"

Szerintem ez a könyv inkább egy halhatatlanság elleni érvelés, de semmi gond, jól áll neki. Több komolyabb téma is előkerül és nálam nem váltott ki együttérzést, érzelmet csak néha, de azért legjobban a karakter fejlődése és a világ részletessége tetszik. Az Átmeneti üresedés volt még ilyen nyomasztó a sok szennyel, amit Rowling ott bemutat és talán ezért haladtam lassan a Futu.re könyvvel...

10 / 8 pont

Ajánlom a sci-fi és Dmitry Glukhovsky rajongóknak, bár még nem ismerem a Metró-univerzumot...

A regény az Európa Kiadó gondozásában jelent meg 2014-ben puha kötésben. Nagyon tetszik a borítója, csak az-az emberi fej nem kéne középre, arra még nem jöttem rá, hogy az miért került oda bár ötleteim vannak...

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

A Metró-regények világhírű szerzője, a Metró-univerzum megálmodója új sci-fijében újból lenyűgöző és félelmetes fantáziavilágot teremtett meg.

Egy olyan jövőben járunk, ahol századokkal korábban felfedezték a halhatatlanság szérumát. Amerikában csak a leggazdagabbak juthatnak hozzá, Oroszországban csak a politikai elit, Európában viszont alanyi jogon jár a halhatatlanság mindenkinek. Az iszonyatosan túlnépesedett Európában az emberek gigantikus tornyokban élnek, és a halhatatlanságért cserébe le kell mondaniuk arról, hogy gyerekük legyen. A törvény ellen titokban vétkezőket a rendszer elit kommandója keresi – melynek a regény főhőse is a tagja. Ő azonban egy nagy szerelem hatására szembefordul a törvénnyel és a hatalommal, és ezzel fergeteges thriller veszi kezdetét…

Dmitry Glukhovsky a Metró-regények világhírű szerzője, könyvei több tucat országban, sok millió példányban jelentek meg. Írt már izgalmas történelmi regényt (Szürkület) és az orosz társadalmat kegyetlen iróniával ábrázoló elbeszéléseket (Orosz népellenes mesék). Új könyve olyan sci-fi, amely a Metró-sorozat rajongóinak sem okoz majd csalódást: lenyűgöző fantáziával megalkotott regényvilág, fergeteges sztori, tömérdek akció – s mind emögött mindvégig érezni a szerző mély, gyötrelmes vívódását is az örök, nagy kérdésről: mi végre vagyunk a földön?