- Fő lista -

- B lista -

Kati Hiekkapelto: Kolibri

A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva

Vivien Holloway: Moira

Marissa Meyer: Scarlet

Norbert Winney: Sárkányok, farkasok és almák

Ernest Cline: Armada

Joe Abercrombie: Half the World – A harcos

Jodi Picoult – Samantha van Leer: Sorok között

Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Julia Heaberlin: Véres margaréták

Újra jelentkeztem a Könyvmoly Párbajra és nem hiszem, hogy több esélyem lesz, mint az előző alkalommal, de az tuti, hogy nyáron rengeteg idő fog jutni az olvasásra meg a blogra, sokkal sokkal több, mint idén, úgyhogy megpróbálom megint a KM-et és majd meglátjuk.

Nem igazán van rendezési elv a választott könyvek mögött, azt pakoltam fel, amihez most kedvem van, úgyhogy nem is tudok rendes magyarázatokat adni. Mindegyiket olvasnám már, de szerintem ezt a kis időt kibírom, míg kezdődik a Párbaj.

Sokáig nem tudtam feljönni a blogra egyéb dolgok miatt, de talán már összeszedtem magam annyira, hogy újra belevághassak az értékelések tömeges írásába. És ennyi, többet nem akarok erről írni, új lapot kezdek.

Novemberre őket választottam, nagyon is szeretném már előkapni mindegyik regényt, a Flex pedig valami eszméletlenül király alapsztorival rendelkezik (külön megjegyezném a terroristamágus szót, iszonyúan tetszik) és az, hogy az Agave Könyvek olyan műveket hoz ki mostanság, amik már inkább nekem valóak.
A Transziregény az, amit jelenleg olvasok, de biztos, hogy novemberben fogom befejezni.

- A következő hónapban várható -

Sok minden történt az elmúlt időszak óta, de egy biztos: a LoL tartalmakat külön blogon fogom vezetni a továbbiakban, bár még ennek sem tere, sem igazán ideje nincs. Nyártól indul majd ez a projekt, addig pedig A művészet nyelvét fogom fejlesztgetni és csak annyi tartalom lesz itt a játékkal kapcsolatosan, hogy éppen mit szeretnék megszerezni mindenféle kommentár nélkül, vagy ha az lesz is, minimálisan, illetve egy-két videó. Tehát a lényeg: A művészet nyelve marad könyves- és néha amv-s blog, bár ez nagyon a kezdeti cél és ok ellen szól, de hosszas gondolkodás után döntöttem így. 

Úgyhogy jöjjön egy videó, majd a kívánságlistám:

Dan Wells Budapestre látogat!

Az egyik legnagyobb nevű kortárs thriller és ifjúsági thriller író, Dan Wells október 18-án 18:00-tól a Bem Moziban dedikál, amelyre díjtalan belépés mellett a Fumax Kiadó minden könyvbarátot sok szeretettel vár. A helyszínen a kiadó jóvoltából kaphatók lesznek a szerző korábbi, valamint legújabb kötetei és Peter Clines 14 című horror-thrillere is. Október 19-én, szerdán 17:00-tól az Allee bevásárlóközpontban található Libri könyvesboltban dedikál az amerikai szerző, melyre ismét csak sok szeretettel vár a Kiadó minden érdeklődőt. Wells kötetei itt is kaphatóak lesznek, immár a könyvesbolt kínálatában.

---

---

A Nem vagyok sorozatgyilkos-, a Részlegesek- és Az ördög egyetlen barátja-trilógia szerzője, Dan Wells Magyarországra látogat, hogy találkozzon a magyar olvasókkal! 

A Kiadó kapásból két találkozási lehetőséggel is készül a rajongók számára: 

1. Panel majd dedikálás: október 18. 

A panel (beszélgetés Dan Wells-szel) 17:00-kor kezdődik.

Helyszín: Bem Mozi, 1027, Margit körút 5. 

FONTOS: a férőhelyek száma a panelen korlátozott, 120 ülőhely és még néhány állóhely, így ha ezt is meg szeretnéd hallgatni, mindenképp érkezz időben! 

A 18:00-kor kezdődő dedikáláson már nincs létszámmegkötés. Ha csak dedikáltatni szeretnél, nyugodtan érkezhetsz akár 19:00 körül is, nem kell sietned.

Az előrendelhető Dan Wells-regény, az exkluzív novella-kötettel érkező Csak a holttesteden át, a Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia-omnibusz kötet és Peter Clines 14 című regénye ITT LESZ ELŐSZÖR ÁTVEHETŐ! Kapható lesz még Dan Wells összes magyarul megjelent kötete valamint Peter Clines 14 című thrillere is. Ha vásárolni szeretnél, érkezz már 17:00 előtt, hogy zavartalanul meghallgathasd a panelt. 

2. Dedikálás és találkozó: Október 19., 17:00, Libri Allee. 

A belépés mindkét helyszínre ingyenes, a Kiadó minden olvasót és leendő olvasót az író nevében is sok szeretettel vár!

- Érdekességek -

Sorozat: -

Ha bármit megtehetnél a világon, mi lenne az?


   

---

- Interlude -

Los Angeles, 1992, zavargások

Részlet a Daily News magazin cikkéből:

,,Ernesto Vera tragikus körülmények között elhunyt. Helyszínelő munkatársaink szerint baleset okozhatta idő előtti halálát. Az ok nem tisztázott, de keréknyomokat találtak a férfi teste mellett, tehát valószínűsíthetően a férfi megunva életét, eldobta azt. A szemtanúk szerint Vera a fekete, sötétített üvegű Sedan elé vetődött és a sofőrnek ideje sem volt arra, hogy megállítsa a mozgó monstrumot. Tudomásunk szerint a rendőrség még nem érkezett ki, vélhetően lefoglalta őket a város több pontján kigyúlt forrongás. Ezekről a villongásokról korábbi cikkünkben értekeztünk..."

Ez egy nagy hazugság, ne hidd el, compadre! A bátyám nem lett tragikus módon öngyilkos, hanem hidegvérrel megölték. Pedig ő nincs közel a tűzhöz. Nem érdemelte! De ezért megfizetnek, erről én gondoskodom!

---

- Első mondat -
,,1992. április 29-én, délután 15 óra 15 perckor az esküdtszék felmentette a Los Angeles-i Rendőrség három tagját, Theodore Brisenót, Timothy Windet és Stacey Koon őrmestert a Rodney King állampolgár ellen alkalmazott túlzott erőszak vádja alól."

Forrás

A kötet az 1992-es los angelesi zavargások történetét mutatja be elég széles körben és részletesen, beleturkálva az események és a kulcsszereplők legmélyének mélyére, ahol mindenki álarca lehullik és csak a színtiszta igazság marad. Ezért nincs értelme részletesen leírnom, hogy mi történik, mert olyanok ezek a történetek mint a lehulló (és nem összetörő) üveggolyók: szétgurulnak - és én is ezt érzem most pontosan, és azért, mert nehéz megragadni a regény lényegét, mert annyiféle ember, annyiféle módon szólal meg hogy lehetetlen egyféle konklúziót levonni. Ettől függetlenül a szálak kapcsolódnak egymáshoz, egyes szereplők többször is feltűnnek itt vagy ott - tökéletes példa ez a regény a minden mindennel összefügg elvre. 6 nap és 17 történet - ennyit mutat meg az események különféle fázisaiból, ám talán mégiscsak akad egyetlen közös jellemző: a történetek őszintesége, mert a szerző kegyetlenül az olvasó képébe vágja az igazat és egyes jelenetek nem eresztik utána sem. 

A könyv bizonyos részeit nézve hasonlít az Átmeneti üresedés felépítésére. Rowling művében azt vizsgálta, mihez vezet a kisvárosban egy ember halála és itt szintén úgy tűnik, hogy Ernesto végzete elég sok cselekedetnek kezdeti rugója, bár éppen a forradalom nem hozzá kötődik, de megfigyelhető, hogy apróbb események igen, amelyek fontosak lehetnek - nem globális, vagy nemzeti szinten, hanem tovagyűrűző hatásként, olyan ez, mint egy láncreakció. A regény eleje elég erősen indul, ugye Ernesto halálával és az ebből következő gondolatokat, tetteket mutatja meg a szerző először a húga, Payasa szemén keresztül, aki bosszút esküszik hiszen a testvére nem volt közel a tűzhöz, hogy használjam a kötetbeli kifejezést. Utána pedig sorra kerülnek a többiek, Kicsi Moscótól kezdve (aki Payasa öccse), Nagy Végzeten át a rivális banda tagjaiig. Akit a szerző érint, mind fontos része ennek a regénynek és képvisel egy igen egyedi hangot. Bárkiről esik szó, itt mindegyik ideig-óráig feltűnő karakternek megvan a maga sztorija és az bizony nem egy könnyed nyári lányregény egyik esetben sem. A szlenges nyelv pedig a helyi sajátosságot adja vissza, a fordító, illetve a kiadó nagyon jó munkát végzett ezzel a szöveggel, minden ott van a helyén, aminek ott kell lennie.

,,Ha elég szemét vagy, ha elég kemény vagy, minden a tiéd lehet."

Társadalombemutatásban részletgazdag ez a kötet, hiszen nemcsak azt jeleníti meg, hogy a bandák hogyan látják a rendőröket, de még azt is megkapjuk, hogy egy ilyen helyzetben milyen a tűzoltók munkája, hogy mit jelent a körükben a család fogalma, hogy milyen mélyen gyökereznek a problémák és hogyan kerültek ezek felszínre Rodney büntetésével illetve egy fiatal lány megölésével. Drogdílerek, csoportharcok, területi villongások hazája, ez nem az az Amerika, amit a tévéből lehet látni - a rasszizmus forrong a mélyben, minden mozdulatban, a fájdalma a szereplők mozdulataiba ivódott, mindent ez irányít, ahogy Kisféreg is mondja, ez a génjeikben van.

,,Van ebben valami mélységes nagy igazság, talán mindössze ennyi: létezik egy rejtett Amerika abban, amit a világnak mutatunk, és csupán egy maroknyi ember ismeri. Akad köztünk, aki beleszületett, vagy beleszorult, de mi, többiek egyszerűen csak dolgozunk benne."

Mi a biztosíték, hogy ez nem történik meg még egyszer? Hiszen az emberekbe belekódolták a békétlenséget, az utálatot a kívülállók, a más bőrszínűek felé. Mi történne akkor, ha megint eltűnnének a szabályok?

Nehéz csúcspontot (vagy mélyt) választani, de talán ki tudok emelni kettő darabot: először azt, amikor az egyik fiú szereplő csalódik a rendőrségben, illetve az ötödik fejezetben találtam meg a másikat, pont azt, amikor a rendfenntartók új eszközt vetnek be...

,,Az errefelé lakó emberek pontosan ismerik ezt az érzést. Tudják, milyen ocsmány tud lenni az élet. De mások, azok az otthon ülő szerencsések, akik csupán a tévéből követik az eseményeket, ezt nem is sejthetik. Mégis ők vannak legjobban kiakadva a zavargástól."

A történetekben ott a lehetőség egy más jövőre, egy boldogabb befejezésre, hiszen a legtöbbje lezáratlan és azt vettem észre, hogy drukkolok azért hogy az alakuló sorsutak kanyarodása végződjön jól. A regény vége olyan, mint a kötet, ütős, na meg mély, elég erős súlypont, ha az egész történetet nézem.

Itt eleven karakterekről van szó, akik kegyetlenek lesznek amint megsebzik őket. A sok személyből kiemelném Nagy Végzetet, aki okos, taktikus és helyből nem gerjeszt olyan ellenszenvet, mint Kicsi Mosco. Sokkal több részt szerettem volna olvasni róla, ő érdekelt engem a legjobban, viszont ha végignarrálná az egészet, a mű elvesztené az autentikusságát, így mégis azt írom, hogy tökéletesek az arányok.
A másik fontos ember, Ernesto, aki felfogható egy eszmének. Ő sokak szemében az általános védelmi kép, a bátyj és eltűnésével vége ennek, csak a fájdalom marad, ami az erőszakban nyilvánul meg. A másik oldalról pedig az utolsó szabály - a civilek bántatlansága - amit Jokerék bandája eltiport és indított el egy bandák közötti vérengzést, egy vendettaspirált, hiszen mindig lesz valaki, akinek a rokonát megölték.

Reális és eleven, bántó történet, amit nagyon nehéz olvasni, de megéri, úgyhogy maximálisan ajánlom!

Erősségek:

- a történet,
- a kifejezésmód,
- minden.

Gyengeségek:

- nincs.





A Közel a tűzhöz a Fumax Kiadó jóvoltából jelent meg 2015-ben.

Régebben utáltam az őszt, ma pedig az egyik legvártabb évszakom, az egyik leggyönyörűbbnek tartott időszakom ez. Valahogy mindent imádok benne: a ködöt, az esőt, ahogy fúj a szél, vagy amikor már csontig hatol a hideg és a napfény elveszti az erejét - a meleg átadja a helyét a télnek (ami közeleg, biza). Ilyenkor ébredek én fel, tudok rendesen blogolni - megtámadnak az ihletek, illetve jönnek a teázások, a ,,Kint esik de kit érdekel, amíg bent olvasok egy takaró alatt?" olvasások. Bár miközben ezeket a sorokat írom, nincs még ilyen idő, lévén, hogy egész nap rohadt meleg volt, de mindegy, ami késik nem múlik... és mivel szeretek tervezni, ezért nem fejeződhet be úgy ez az évszak sem, hogy le ne írjam, mit szeretnék olvasni még ha a közelükbe sem fogok jutni:

Ősszel szeretek borzongatós, lassú cselekménnyel rendelkező köteteket előszedni, ezért a lista készítésénél ezt tartottam a legfontosabbnak: legyen hangulata és lehetőleg krimi, thriller vagy valami hasonló kedvesség legyen, esetleg nyomasztó vagy ebből minden igaz legyen rá.
A Rozsban a fogó azon kivétel, amelyre nem jellemzőek a fentiek, vagy legalábbis nem emlékszem ilyen elemekre a Zabhegyezőből, amit kiskoromban olvastam... na de a lényeg, hogy ez a regény könyvtári és hamarosan vissza kell vinnem, de érzem olyan fontosnak, hogy azonnal olvasni akarjam, így került fel ide és lesz az ősz eleji olvasmányom. Az üvegburáról azt hallottam, hogy erős hangulatilag és pont most vettem meg a nagy Szandis akcióban, úgyhogy kapni fogok az alkalmon és előkapom.
A Maigret és az egyes számú zsilip egy korábbi fogadalmam miatt került fel a listára, kíváncsiságom nem ismer határokat: meg szeretném tudni, miért szeretik annyian a szerző műveit, ezért sok-sok kötetet el fogok olvasni tőle. A Kolibri, Stallo és A babaház úrnője egyértelműen ide tartozik, a Véres margaréták pedig az egyetlen, ami nem jelent még meg, de alig várom!



Az itteniek pedig úgy jártak, hogy pont szeretném őket előkapni. AniTiger meghozta a kedvem az Eve és Adamhez, mert olyan jó értékelést kanyarított hozzá, hogy azonnal felraktam a várólistámra a magyar nyelvű regényt és olvasni is akarom nagyon hamar. Hiába, régen olvastam már szenvedős művet, kell!
A mímes rend a Csontszüret folytatása és már hiányzik a világ, úgyhogy elő kell kapnom hamarosan.
Az Everlost sem kérdés, bár még nem olvastam semmit a szerzőtől, sokan szeretik és durvának mondják, ha pedig ez igaz nálam is, szerintem teljesen tökéletes regény lesz őszre.
A Vészmadarakkal együtt nem a kedves jelzőt emlegetik, úgyhogy ez is tuti olvasós lesz.
Az Egy másodperccel később című műbe belekezdtem, de bevallom nem találtam meg vele a közös hangot, így jegeltem a projektet, de hátha most egymásra találunk!
A Torzókra még nem tértem ki, hát ez lesz az a kötet, ami eldönti, hogy én és Lauren Beukes stílusa egymásnak valók vagyunk-e. Ugye a Moxyland tetszett, a Tündöklő lányok nem, úgyhogy eddig döntetlen, de mivel a szerző elég szélsőséges érzelmeket vált ki, ezért gondolom, hogy ez a műve dönteni fog a ,,szeretem-e az írásait" kérdésben és nemcsak tovább húzza a kérdés megválaszolását.



A hét évával leálltam, egyszerűen most nincs hozzá kedvem, túl hosszúnak látom. A másik kettő rövid, egyelőre ennyit tudok nyilatkozni, meg annyit, hogy jó a HP világában lenni újra. Szerintem én szeretni fogom, de hát majd eldől, direkt lassan olvasom, hogy sokáig tartson.

Úgy néz ki, hogy a seasont silveresként fogom befejezni, ez pedig azt jelenti, hogy kapok keretet, viszont ingyé skint, amit a goldosokhoz vágnak, sajnos nem, de hát ez nem meglepő... jó is lenne. Az utóbbi időben beragadtam s3-ba és sehova sem mozdulok, de egy kicsit kiégtem azon, milyen bunkó emberekkel képes összedobni a LoL... na mindegy, ez van.



Nagyon ráálltam a supportokra, ezért az összeset sikerült megszerezni. Ideje más pozícióban játszani.

A következő, akit meg fogok venni:

Caitlyn

Mordekaiser

Shen

Vladimir

Elkezdtem gyakorolgatni az eddig nálam gyengének számító adc lane-t, Ashe lett az egyik új kedvencem, sajnálom, hogy gyengíteni fogják. 

- Skin kívánságlista -