Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans péntek, július 25, 2014


Szerző: Dan Wells
Sorozatcím: Részlegesek 2.
Cím: Fragments - Töredékek
Eredeti cím: Fragments
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: sci-fi, ifjúsági
Fordító: Bayer Antal
Oldalszám: 524 oldal
Kiadó: Fumax Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 3.995 Ft

      


Fülszöveg:

Dan Wells hazánkban is igéretesen mutatkozott be, a külföldön hatalmas sikert aratott Nem vagyok sorozatgyilkos című kötetével, a Partials trilógiája pedig még nagyobb siker kint.

Kira Walker megtalálta az RM vírus gyógymódját, de az emberek és a Részlegesek túléléséért vívott küzdelem még csak a kezdeténél tart. East Meadow-t elhagyván Kira kétségbeesetten próbálja kideríteni, hogy kicsoda is ő valójában. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy az RM gyógymódja maguknak a Részlegeseknek a vérében található – ez nyilván valami nagyobb terv része, amelyben Kirának is szerepet szántak, és amely mindkét fajt megmenthetné. Kirához útja során többen csatlakoznak, köztük Samm, a Részleges is. De vajon megbízhat-e bennük? Ezalatt Long Islanden az emberiség utolsó képviselői felkészülnek a Részlegesek elleni háborúra, és Marcus tudja, az egyetlen reményük, hogy kitartsanak Kira visszatéréséig. Ám a lány útja hosszadalmas a posztapokaliptikus Amerika pusztaságán keresztül, és közben mindkettejük számára fokozatosan kiderül, hogy legnagyobb ellenségük létezéséről eddig nem is tudtak. A lélegzetelállító Részlegesek trilógia második része az emberiség utolsó előtti órájának krónikája. Utazás az ismeretlenbe, amely során fel kell fedeznünk hogyan élhetjük túl – és ami még fontosabb, hogy mi indokolná megmaradásunkat a Földön.



,,De ha csak egy kis esély van rá, hogy sikerrel járj, hegyeket is képes vagy megmozgatni."

A kötet a Részlegesek trilógia második része, tehát az értékelés spoileres lehet az első könyvre!

Már nagyon vártam a második részt, bár igazából egy kicsit tartottam is tőle, mert jó fangirl módjára Jayden miatt nagyon nagy szenvedély munkálkodott bennem az előző könyv posztjának írása közben, amit lehet látni az akár a blogon, akár a molyon lévő értékelésben.

Mivel a kedvenc karakterem már nem szerepelhet és sajnos Marcust az eltelt majd' egy év alatt sem szerettem meg, úgy voltam vele, hogy itt nem lesz meg az a szenvedély, amely az elsőt övezte. Ami tetszett egyébként, szó se róla, de máshogy nézném most a dolgokat, mint anno és ezért néha fogom a fejem, hogy milyen hülyén tudok olvasni, ahogy akkor is, de most már nincs rózsaszín köd, csak önmaga miatt szeretem a Töredékeket. Nézzük is meg miért! 


Főszereplőnk újra Kira Walker, aki az első kötetben megtudott szörnyű titkok súlyával a vállán útnak ered, hogy megkeresse a Trösztöt. Ám nem ő rendelkezik az egyetlen narrációval, sok szempontból ráláthatunk az eseményekre, például ebben segít Marcus szála, akit sikeresen megkedveltem, ha nem is a két olvasás között eltelt idő alatt, hanem a ,,rövid" féltégla ketteske világában elmerülve. Mert amúgy a kötet baromi hosszú, néztem is nagyokat, amikor a kezembe fogtam, hogy én ezt vajon meddig fogom olvasni, de nem is futottam olyan rossz időt, mert két-három nap alatt végeztem vele.

Szörnyen nehéz kordában tartani a gondolataimat a regényről, mert annyi mindent szeretnék érinteni az értékelésben, de azért megpróbálom!

Szóval, először is, a narráció. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy nemcsak Kira, hanem akár Marcus esetleg Samm gondolataiba is beleláthatunk, sokkal kedvelhetőbbek így ők és míg Kira távol van Long Islandtől, addig valakinek tudósítania is kell, nem igaz? Amit a vicces fiú tesz meg. Ám a Részlegesek akcióba lendülnek és ez adja a szál érdekességét az olvasók számára, ahogy számomra is tette. Mint fentebb is írtam, nagyon megkedveltem sosem-tudom-befogni-a-szám-Marcust, nagyon jók voltak a poénjai és már csak azért is várom a harmadik részt, mert a kiadó egyik munkatársa szerint sokkal többet fog ellőni ezekből a fiú, mint ebben a részben.

Az elején egyébként egy komolyabb képpel indítunk, bár a szerző nem szokott finomkodni, nem értem miért olyan meglepő ez még számomra. Akkor még nagyon kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit kezd az emberiség a gyógymóddal, hogyan szerveződik újra a társadalom, milyen hatással lesz ez rájuk, de nem ez a fő kérdés. Ebben a kötetben az emberiségről ilyen szinten nem sok szó íródik, mert a céljuk még mindig a túlélés.

Ám amit én hatalmas hiányosságnak érzek, mert ilyen is van, az az érzelmi oldal. Itt nem a szerelemre gondolok, hanem arra, hogy Dan Wells akkorát rúghatott volna belém, ha például közelebbről is megmutatja az East Meadowban történő eseményeket és gondolatokat SPOILER például a kivégzésekét SPOILER VÉGE. Nem baj ha előtte sosem szerepelt az illető, ha a története meg tudott volna érinteni engem, akkor a Töredékek a képzeletbeli pontozáson maximumot ért volna el. Enélkül ez a szál olyan személytelen volt...

Ezzel együtt számomra Kira karaktere sem túl érzelmes, bár a gondolatai néha kegyetlenek - jó egy kicsit kiakadtam, amikor Sammet lerendezte egy legyintéssel - de áthatja őket az első részben megismert identitászavar és a saját szerepét sokszor újra és újra átgondolja. Ő legyint az érzelmekre, lévén nincs rájuk se ideje, se kapacitása, mert fontosabb dolga is van, ami egyrészt oké, mert az erős női főhősöket kedvelő énem ujjong - ha úgy tetszik a belső istennőm, mert éppen ma jött ki az a bizonyos trailer - de a másik oldalam meg a vállát rántja, mert kit érdekel, csak tudjam már meg végre, hogy mi a fene az az RM és ki szabadította az emberiségre. Ami nem annyira jó. Tehát hozzám Kira nem került közel és ezért gondolom azt, hogy ez a könyv ebből a szempontból inkább a férfi olvasóknak íródott. Jövőbeli keményebb pillanataimban, amikor már nem kísért Aragóniai Katalin szelleme, előkapom.
Viszont szerettem a dilemmáit, a saját bizonytalanságát és az ebből fakadó gondolatokat illetve a logikáját is. Bár jó az, hogy Kira nem sajnáltatja magát és eléggé elfoglalt a saját kétségeivel, de hiányolom azt a hatást, ami által azonosulni vagy éppen együtt érezni tudtam volna a lánnyal.

Ami viszont a legjobban tetszett nekem az a komoly kérdések halmaza, amit Wells a központba állított, mert nagyon sok felvetődik és a szereplők elvitatkozgatnak rajtuk, ahogy például a regény elején a halálbüntetés kérdésén, de van olyan is, amit a szereplő a saját bőrén tapasztal meg, tehát a nehéz helyzet súlyát és azt, hogy a döntés és az elveink mellett való kitartás nehezebb, mint gondolnánk, főleg ha egyrészt egyedül kell ezekkel szembenézni. Kira egyúttal egy mai társadalomkritikát is ad, amikor visszagondol arra, amit tud rólunk és ezek is nagyon tetszettek nekem. Hajlok Gretty kijelentése felé, amikor azt írta, hogy Dan Wells egy zseni, mert a fentiek mellett etikai és morális kérdések illetve egy kis filozófia is előkerül a kötetben. Plusz nemcsak ez, hanem a karakterek is kiállják a saját próbájukat a maguk előítéleteivel, makacsságukkal és hovatartozásukkal, mert az igazsággal szembenézni nehéz. Jelenkori üzenet is akad benne, Kira kritikája a jelenünkre igaz és a háború befejezésének kulcsa a SPOILER rasszizmus eltüntetése SPOILER VÉGE.
De! Kira néha eszméletlen butaságokat képes csinálni, például az egyik házban - ahova félt belépni hátha maradt még bomba - minek rugdossa azokat a törmelékeket?! Hátha maradt még élesített akna...

Tetszetős még a Részlegesek világa és belpolitikája, amit Wells egy kicsit bemutat a villongásokon keresztül is és ha már a világkidolgozásnál tartunk, nem véletlen írtam fentebb, hogy megőrülök a válaszok hiányától. Vannak információk, de nem elég a teljes képhez, a tudásom még mindig töredékes és szomjazom a harmadik részre, mert romokban vagyok. Nem-bírom-ki az értékelés végéig, muszáj elkezdenem! Tehát írhatom, hogy a világ megint elbűvölt. Ennél értelmesebb hozzászólásom úgysem lesz. Ezt a hiányt Wells fokozza még a sokféle lezáratlan szállal, amit képes volt benne hagyni!

Van a kötetnek egyfajta baljós hangulata, legalábbis az elején. Én is nagyon éreztem azt, hogy riadókészültség van itthon, a szobámban is, hiszen a versenyfutás az idővel már elkezdődött! Éreztem, hogy a háború már a szomszédban kopogtat és a homokóra szemcséi lassan leperegnek. Ám ez nem tart sokáig, de ez legyen a könyv titka, hogy miért nem.

Azt hiszem rájöttem, hogy számomra miért volt élvezetes és egyhelybenelolvasós (igen, így egyben) regény a Töredékek. Egyrészt az információ, amit Wells helyenként csöpögtet fenntartja az izgalmat, másrészt pedig a könyv ténylegesen is cselekményes, mert nagyon sok akciójelenet van benne és én is pörögtem olvasás közben.

A karakterek közül nekem nagy kedvencem Samm, bár Marcust is megkedveltem, de azért még messze áll a Részleges fiútól szimpátia dolgában. Igazából annyi és annyi mondatot írhatnék még a szereplőkről, de nem teszem, mert ezek maradjanak meg a regényben és várjanak felfedezésre.

Összességében szerintem egy nagyon jó kötetről illetve sorozatról van szó és Wells erős a kérdések feltevésében és egyúttal megválaszolásukban is. A függővég miatt haragszom, egy írónak sem kéne bevetnie ezt a nem szép eszközt...

Remélem az ebben a részben összeszedett töredékek, nemcsak romok lesznek a következő egységben, hanem összeállnak egy szép egésszé!
Már megjelent a Romok, tehát a trilógia végre teljes! Megyek is olvasni!

A Töredékek a Fumax kiadó jóvoltából látott napvilágot 2013-ban. A borítója nagyon szép, nekem eddig is tetszett és ezért is lett anno az egyik hónap borítója.

Köszönöm, hogy elolvastad!







Részlet a regényből:

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -