Nagyon szeretem a történelmi regényeket, bár ez az érdeklődésem csak pár éve kezdődött, amikor végre befejeztem a gimnáziumot és elkezdtem az egyetemet. Addig utáltam a történelmet, viszont amint vége lett, ráébredtem arra, hogy mennyire hiányzik nekem a tárgy és így kezdődött a rajongásom. Philippa Gregory neve keresgéléseim folyamán rengetegszer szembe jött velem és kíváncsiságom miatt várólistámra raktam egy-két regényét. Viszont Ő egy kicsit háttérbe szorult, ahogy az ember a legfinomabb falatokat az étkezés végére hagyja. Vártam, mert tudtam, hogy a visszajelzések alapján egy különleges szerzőről van szó. Nem tévedtek az értékelők.

Azóta pedig állandóan Philippa Gregory műveit olvasnám éjjel-nappal. Szörnyű mennyire fanatikus tudok lenni egy-egy szerző esetében...

Tehát igen, ez egy imádom poszt lesz és utána végre elkezdhetem A Sötétség Rendjét is. Szerencsére hazánkban egyre több és több regény jelenik meg az írónőtől, így lesz mit olvassak a következő időszakban.

Az állhatatos hercegnő Aragóniai Katalin történetét meséli el gyermekkorától kezdve egészen 1529 júniusáig, a pápai legátus törvényszékének tárgyalásáig és azon történésig, amely miatt többek között VIII. Henrik híres lett. Lehet, hogy a történelem része, tehát mint olyan nem számít spoilernek egy-egy szereplő sorsa, de azért inkább a regény szempontjait veszem figyelembe és nem lövök le semmilyen poént.

Érdekes módon a kötet olvasása közben döbbentem rá, hogy amit eddig a Tudorokról olvastam - mert főleg az ő történetüket szeretem - mind Boleyn Annáról szólt. Ezért üde színfolt ez a kötet, amely a másik szereplő, Aragóniai Katalin, az útban lévő királynő életét mutatja be részletesen is. Tehát mint olyan, Philippa Gregory a témaválasztásnál is biztosította a sablonmentességet, de a fülszöveg szerint ez az írónő sajátos jellemzője.

A könyv lehet, hogy néhány olvasónak unalmas lesz és lehet, hogy kevés cselekmény fért bele az egyébként tekintélyes vastagságú könyvbe és néhány ismétlés nekem is sok volt, de ezek inkább Katalin kételyeihez és elszántságához kötődnek, tehát mint olyan szerintem jó helyen vannak.

Hosszú az a rész, amely Arthurral, a walesi herceggel foglalkozik, akihez gyermekkorától kezdve ígérték, bár nekem ez a kedvenc részem, szerettem olvasni a két fiatal közötti eseményeket, még ha egy kicsit bőlére eresztett a köztük történő folyamatok leírása.

Harry, Arthur öccse, itt egy olyan karakter, aki már Catalina Angliába érkezése óta a színpadon van és akit az önzőségénél fogva lehet vezetni, bár határozott jellem, de egyúttal befolyásolható is. Az önközpontúsága miatt nem tudtam kedvelni és irritált a személyisége. Ő inkább a regény második felében jelenik meg a színen és válik a másik fontos alakká Katalin mellett. Arthur tökéletes ellentéte. Az idősebb testvér viszont a kedvenc szereplőm volt és bár az első feltűnésekor nem nagyon kedveltem, de ez rövid idő múlva megváltozott, mert kiderült róla, hogy igencsak szerethető. Igazából nem is tudnám eldönteni kettejük közül melyik áll a főszereplőséghez közelebb, mert Arthur egész végig jelen van a kötetben és jelenléte folyamatosan érezhető, Katalinon keresztül, de Harrynek is fontos szerep jutott. Na jó, elfogult vagyok, Arthur az.

Igazából a regény kérdése Katalinhoz szerveződik, az ő fejlődése a lényeg és Philippa Gregory egy kérdésre ad egy teóriát alapos kutatással - eskü a szakdogámban volt ennyi forrásjegyzék, sőt még ott sem - méghozzá arra, hogy vajon igazat mondott-e a valóságban hercegnő a házasságának elhálásával kapcsolatban. Az értékelésben ez most titok marad, nem spoilerezem el, hogy vajon az írónő hogyan gondolkodik ebben a témakörben, de képes vagyok hinni neki, annyira jó ez a történet!

Ezzel együtt az, hogy Katalin olyan amilyen, tehát az állhatatossága engem is magával ragadott és vele együtt éreztem át a helyzetét, azt a diadalt vagy éppen azt a szomorúságot, amit élete egyes szakaszaiban a különféle helyzetek váltottak ki bennem. Philippa Gregory tudatosan építi fel karaktere portréját, a gyermekkortól kezdve az angliai eseményekig minden a helyén volt és minden okkal van ott, ahol olvasható a kötetben és ezért nem tudom azt írni rá, hogy lassú és unalmas. Mert egyik sem volt. Bár az elején nagyon lassan kezdtem a regénynek, egy kicsit talán tartottam tőle a hosszúsága miatt, de visszagondolva az olvasás időtartamára, nagyon gyorsan haladtam vele, tehát a félelmem alaptalan volt.

A kötetben egyébként több nézőpont is szerepel, tehát nemcsak Katalint ismerhetjük meg, hanem egy kicsit a többi szereplőt is és szerencsére a hirtelen váltások nem olyan zavaróak. Nagyon tetszett nekem a dőlt betűvel szedett sok-sok egység, amely Katalinhoz kötődik és a belső gondolatait olvashatjuk így. Sokat segít a nő jellemének ábrázolásában és érzelmeinek elmélyítésében.

A történelmi jellegről még nem írtam, bár nem nagyon tudnék ehhez hozzáírni. A politika a lényeg ebben a regényben és mivel én ezt szeretem, ezért ezzel sem volt gond. Nem volt sem túl kevés, sem túl sok, pont ideális plusz ebben a kötetben emellett a társadalmi illemszabályokról is egy részletes képet kaphatunk. A háború nem került előtérbe, csak annak előkészületei.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért tetszett ennyire ez a regény, hogy már-már fanatikus módon tépjem fel a könyvesbolt ajtaját az újabb kötetekért és azt hiszem, hogy van erre egy teóriám is, de hát ez egyéni meglátás kérdése. Philippa Gregory nem egyszerűen rekonstruál, hanem kiemeli a szereplőjét és az érzésein keresztül mutatja be a kort, itt például azt a küzdelmet, amely feszültség Katalin helyzete, tehát az édesanyja miatti egyenrangúság és az angol férfiuralta társadalom között húzódik. Katalin egy nagyon markáns karakter és ez nem sok regény főhőséről írható le.

Az állhatatos hercegnő 2013-ban jelent meg a Cartaphilus kiadó gondozásában és egyszerűen mesés a borítója! Nekem nagyon tetszik. Fentebb is írtam már, hogy a Tudorok sorozat nyitó regényéről van szó, a többi rész sorrendje így alakul: A másik Boleyn lány, 2.5: The Wise Woman, A Boleyn örökség, A királynő bolondja, A szűz királynő szeretője, A másik királynő.

Összesítve egyszerűen imádom ezt a könyvet, legszívesebben a bejegyzést csak az imádom szóval töltöttem volna meg! Ezek után biztos, hogy nekem KELL az írónő teljes életműve! Ritka az ilyen fanatikus rajongás, de most esküszöm megtörtént.

Ha író leszek én úgy szeretnék és olyan hatással írni, mint Philippa Gregory!