,,Lépj be!

Vagy fordulj vissza!

Fülszöveg:

Nick megszállottja az Erebos című számítógépes játéknak, ami kézről kézre jár az iskolájában. A szabályok elég szigorúak: mindenki csupán egyetlen esélyt kap, hogy Erebost játszhasson. Játék közben egyedül kell lenni és senkinek sem szabad róla beszélni. Aki ezeket megszegi, vagy nem teljesíti a küldetéseit, kiesik, és többé nem is tudja elindítani a játékot. De ami a legérdekesebb: az Erebos olyan megbízásokat ad, amelyeket nem a virtuális világban, hanem a valóságban kell végrehajtani. A képzelet és a valóság zavarosan összemosódik. Aztán a játék arra utasítja Nicket, hogy öljön meg egy embert…

Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön!

Egyesítsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít!

Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid.

Tegye fel a kezét, akinek nem ugrott be egyből az Örömóda dallama és nem játszotta le a fejében az unalomig ismert Európa himnuszt? A fenti idézetet nemcsak szórakozásból tettem be, hanem azért, mert szerves része a könyvnek és sok-sok szállal kapcsolódik is hozzá. És hogy miben? A reklám után most nem derül ki, csak a spoiler feliratnál.

Első találkozáskor szinte ugráltam örömömben, annyira, de annyira szerettem volna ezt a regényt és íme itt tarthatom a kezemben. Az alaptörténete fogott meg és az, hogy a számítógépes világról olvashatok. Igazából itt a Ready player one értékelésem ugrott be, annál a könyvnél éreztem azt, hogy nem baj, ha elárasztják a kiadók a piacot az ilyen kötetekkel. Igaz, hogy egyáltalán nem hasonlít az Agave Könyvek regényére, de már csak amiatt is megemlítem, hogy mindkettőben a virtuális világ kerül előtérbe, a RPO-ban fejlettebb rendszer van, az Erebosban pedig még gyerekcipőben jár az MI.

Szoktam számítógépes játékokkal játszani és most reagálhatnék FreddyD azon kritikájára, amikor azt boncolgatta, hogy a lányok miért nem játszanak? De nem fogok. Igazából azért kezdtem el ezt a könyvet, mert nagyon szeretek a gépen játszani és könyveket olvasni és ha ezt a kettőt ötvözik, akkor abból nem sülhet ki rossz dolog, szerintem. Ebben nem tévedtem! Annyira élveztem ezt a regényt! Tehát a célcsoport itt egyértelműen az a réteg, aki gamer és azon belül is főleg az, aki olvas. Mondhatnánk, hogy a fiúk előnyben vannak, de a példák szerint több lányismerősömnek is tetszett a regény, tehát ezt nem lehet a könyvre fogni.

Az Erebos világa olyan mint a miénk. Nick Dunmore iskolába jár és az orvosi egyetemre akar jelentkezni és mint minden átlagos diák, utálja a kémiát. Egyik nap felfigyel egy átlagos jelenségre: egy DVD jár körben az iskolában, természetesen őt is érdekelni kezdi mi van rajta és egy szép napon teljesül az óhaja: megismerkedik Erebosszal. Az Erebos egy interaktívabb játék (mint az átlag), küldetéseket kell elvégezned a való életben, a sikerességedtől függően pedig tárgyakat kaphatsz vagy a karakterednek, vagy saját magadnak.

,, Néha... egyszerűen sztrájkol. Kivár. Próbára tesz. Tudod mi a helyzet, Nick? Néha úgy érzem, hogy él."

Ezek a próbák kezdetben könnyűek, majd egyre nehezednek, ahogy hősünkkel haladunk a játék fő céljáig, a Belső Körös tagságig. Lényegében az Erebos ezt állítja fel fő célkitűzésnek és minden egyes jól teljesített feladat után vagy szintet vagy új fegyverzetet kap az adott karakter. Nick Sarius névvel vesz részt az Erebosban és alig várja, hogy bekerüljön a legjobbak közé, a Belső Körbe, hogy részt vehessen az Ortolan elleni háborúban.

Egész végig azt éreztem, hogy ez egy kampány a számítógépes játékok, technika és fejlődés ellen, de a végén bebizonyosodott, hogy nem az. SPOILER Az Égi szikra volt a kezdet, amikor még a játékot jóra tervezték, nem programozták bele a másokon taposás művészetét és a programozót sem érték csalódások. Ez a szál durva és meghökkentő viszont zseniális, a története egy bukást mesél el. SPOILER VÉGE

Ezt a könyvet nagyon nehezen lehet letenni (pedig igen vaskos darab) folyamatosan történik valami, viszont, aki nem szereti a számítógépes játékok leírását, az hanyagolja a könyvet, mert a fő történés inkább az Erebos világában van és rengeteg leírást kapunk és harcot. Azok akik nem gamerek könnyen azzá válhatnak a későbbiek során a regény hatására, eskü én játszanék az Erebosszal, bár jobban örülnék ha kifelejtenénk belőle a manipulációs eszközöket.

Igen, mert az egész erről szól, hogyan irányítja a játékosokat egy számítógépes játék, különféle manipulatív eszközöket vet be annak érdekében, hogy a játékosok elvakultan kövessék a parancsait. Például a félelemkeltéssel (Sarius a temetőben), a különféle megvonásokkal akkor, ha nem úgy tesz az adott egyén, ahogy a nagyfőnöknek tetszik és a kapott ajándékokkal, illetve szintekkel és magával az interaktivitásával (meg egyéb tényezőkkel, itt most leegyszerűsítettem) függést okoz. Ezzel együtt egy kész besúgói hálózat jön létre, akkor lehet szünetre menni ha a játék akarja és ha ezt nem tartják be, akkor következik a büntetés. Az egész attól működik, mert túl valóságos és azzal, hogy a játékosok az igazi életben is feladatokat oldanak meg, jobban működik a manipuláció és annak az elhitetése, hogy itt komoly és nagy jutalom vár a végén azokra, akik kitartanak.

Itt gondoltam arra, hogy ebben a fenti gondolatban állhat a negatív kampány a játékok ellen, a való világban is rengetegen fogalmaznak meg kritikát (Postal 2 humora: ,,A játékok rosszak, erőszakot hoznak!"), de mégsem lesz az, mert az emberek döntenek arról, mennyire befolyásolja őket a játék, bármikor ki lehet lépni és ettől nem a játék lesz a gonosz.

Tetszett az, hogy sok-sok mitológiai utalás van a könyvben és a cím is beszédes. ,,Erebos a sötétség istene és annak megszemélyesítése a görög mitológiában." Itt van még Heméra is például. Amikor a szobor leírása elkezdődött, tudtam, hogy a Laokoón szoborcsoportról van szó, ez is egy utalás arra, hogy rosszul jár az, aki a rendszerrel ujjat húz és sokat beszél. Emellett pedig utalásokat találunk a hinduizmusra, a többi alkotásra, Styx (Sztüx) és Kharón kapcsolatára és még sok-sok dologra, ezért is volt élvezet olvasni.

Végig Nick szemszögéből látjuk a dolgokat, megéljük azt, amit ő is: a játékot, a nyomozást, minden veszekedését. Néha kapunk egy-két filozofikus részt, amikor a másik fél elmélkedik, de ebből kevés van ám pont elég és feldobja a regény hangulatát, bár én ezt egyáltalán nem éreztem sötétnek vagy nyomasztónak.

,,Alkotni. Megtartani. Pusztítani."

A karakterek közül nekem nagy kedvencem Victor, igazán jó beszólásai vannak, azokon nagyon sokat mosolyogtam és nagyon okos. Emilyt is kedveltem és bár nem ismerjük meg az egész életét, az a kevés információ pont elég róla. Nick szerintem egy jó főhős, megismerhetjük, hogyan ejti rabul az Erebos és tetszett ez a folyamatábrázolás is. Jamie volt a másik kedvencem, pont a jobb karakterkidolgozás miatt, neki a jó tulajdonságait lehet szeretni, érdekes ellenpárja Colin, akit tényleg utáltam, irritált a megjelenése is.

A konfliktusok itt sok helyen előjönnek egyszer az Erebosban szereplő karakterek között és ezáltal a való világban folyamatosan megy a találgatás, hogy ez meg az vajon ki lehet. Mivel a játékban mindenki anonim, ezért nem fogják vissza magukat, kevesen vannak akik segítőkészek az újoncokkal. Másodszor a játékot ellenzők és a bent lévők között komoly nézeteltérés van, ami sokszor a tettlegességig fajul. Barátságok szakadnak meg és folyamatos a rettegés, főleg annál, aki kiesett.

Igazából a játék hagy egy kiskaput is, ha esetleg valaki felelősségre akarja vonni az ismeretlen készítőt, az elején felajánlja többször is a távozás lehetőségét és bárki otthagyhatja a játékot akármikor, de hát akkor már a háló kész, az alkotó pihen, tehát Erebos mossa kezeit.

A vége pedig igencsak jól lezárt, hát nem találtam ki ki rejtőzik az álnevek mögött, egyik-másik nagy meglepetést okozott.

A könyv kötése nagyon szép, az biztos, hogy tartós... izé egyszer beleborult a biciklim kosarából a táskám a B-tóba és benne volt a könyvtárból kihozott Az égi palota c. könyv is. Másnapra semmit nem lehetett rajta látni, semmilyen hullámos oldalt, foltot, semmit. Számomra eléggé bebizonyította a kiadó könyveinek tartósságát. Csak azt nem értem jegyzetoldalak miért kerültek bele? A borító kifejező és találó, pont megfelelő a kiadáshoz, amit a Pongrác kiadó tett meg 2012-ben.

,,Mert a sötétség aljassággal és szakadékokkal van tele. Némelyikükből nem lehet épségben kijönni. Némelyikük örökre elnyeli az embert."