Még ma is tart az a hatás, amelyet olvasás közben éreztem tehát az hogy Theresa Breslin megfogta a szívem és csavart egy rajta. Még ma is érzem néha ahogy összeszorul a gyomrom pontosan akkor mikor a történetre gondolok, meg ilyen kis aranyosságok történnek velem.

Nagyon régen olvastam már ilyen könyvet és igazából kerültem is idáig a szomorú témákat mint a pestist, és már az olvasás kezdetekor megbántam, hogy én világháborús regényt választottam a palettából, de nem volt mese, amit elkezdtem, azt bizony nem adom fel még ha a fene fenét eszik is! Ez fűz a YA műfajhoz, bár a Remembrance is ifjúsági méghozzá a legjavából, fogalmam sincs milyen indíttatásból tették oda - mondjuk egy kicsit más külföldön a könyvek műfaji besorolása, de mindegy - mert egyáltalán nem hasonlít a kategória többi résztvevőjére. Inkább írnám a felnőtt regények közé, mert lehet, hogy a történet kezdetén a szereplők még fiatalok voltak, de végén már igencsak sok keserű tapasztalattal gazdagodtak.

Azt hiszem ez a regény egyike lesz az év végi legjobbaknak... még akkor is ha teljes pontszámot nem adnék a teljes regényre csak a második felére, bár ezt pár napja megtettem a goodreads felületén.

A történet az első világháború idején játszódik és négy de néha öt főszereplőnk van, egy jómódú családból származó testvérpár Charlotte és Francis, és egy szegényebb körülmények között élő boltos házaspár gyermekei John-Malcom, Maggie és Alex. A regény környezetként a világháború borzalmait adja melléjük és a hátország társadalmi berendezkedését, ahol a szüfrazsett mozgalom éppen csak bontogatja a szárnyát. Ebben kell helytállniuk és az még véletlenül sem egyszerű.

A cselekményt nem szeretném bonyolítani a továbbiakban, szerintem a fenti bekezdés pont elég a rövid bemutatáshoz, mert nem nagyon nehéz kitalálni, hogy egy világháborúról szóló könyvben mi történik... bár itt okozott egy kis meglepetést a kötet, mert a véresebbik oldal nem volt igazán kifejtve csak néhány levélen keresztül ismerhettük meg. Itt inkább a hátország volt a lényeg és annak a problémája is. A lányok által betekintést nyerhet az olvasó a muníciót előállító gyár életébe, az ott dolgozók gondolkodásába illetve a kórházak nővéreinek életébe. A fronton pedig a halál arat...

Nehéz volt ezt a könyvet olvasni és nem azért mert nehezen rázódtam bele és az elején lassan szoktam meg a szókincsét, hanem a témája miatt. A Remembrance a közepén egy olyan csavarhoz érkezett, amikor legszívesebben megütöttem volna valamit, de minden megúszta hála az égnek csak a szívem nem. Bár igazából mit vártam egy háborúról szóló regénytől? Utána pedig izgulhattam Francisért, amit bizony meg is tettem és nagyon reméltem, hogy nem lesz baja és... Theresa Breslin! Hogy tehetted?! A *sípszó* életbe, miért kell játszani velem?!

A nézőpontváltások ellenére a lányokkal egyébként többet foglalkozott a szerző és ők sokkal összetettebbnek, kidolgozottabbnak tűntek, mint például John Malcolm, aki alig szerepelt, viszont a fiúk közül Alex az, aki a propaganda és a bosszú áldozata, Francis pedig a személyes kedvencem, egy háborúellenes karakter. A kötetben a szereplők felnőtté válását követhettem nyomon fejezetről fejezetre és a szerző nagyon jól felépítette a jellemeket. Ilyen volt például Charlotté, aki egyszerűen lenyűgöző! Ő volt egyébként a másik kedvencem és őt is sajnáltam a legjobban egyrészt egy bizonyos csavar miatt, amely által megváltozott az élete és arra, hogy ennyire akart segíteni az embereken és még úgyis... mekkora lelki erő!

A másik kedvencem Francis, akivel a legkönnyebb szimpatizálni. Nagyon szerettem az éleslátását, a gondolatait és az érzékenységét (Ő egy művész, mi más lenne?) a világ dolgai iránt és hogy olyan határozottan alkot véleményt egy-egy témáról, mint például a háborúról is. Őérte aggódtam a legjobban.

Maggie volt még a harmadik olyan szereplő, akinek egy kicsit nagyobb súly jutott, meg még talán Alexnek is, de mivel a srác szála fontos és csak spoileresen lehetne róla bővebben írni, ezt most nem teszem meg, de annyit meg kell jegyeznem, hogy ő az akit a leginkább becsaptak és ezért jelentős a kár, amit el kellett szenvedjen. A nővére, Maggie, a kötet elején igencsak irritáló volt a gyerekes viselkedésével, de hát ez a regény az ő fejlődését is magában foglalja, ezért az ő változása ugyancsak szembetűnő. Külön tetszett még nekem az ahogyan felébred benne a vágy a tudásra, a tisztánlátásra.

A regény háttérvilága egészen érdekes volt főleg úgy, hogy háborús jelenetek nem is igazán szerepeltek benne, így bátran kijelenthetem egy cseppet sem unatkoztam az olvasás közben, mert ez a rész elvitte a hátán az egészet természetesen a karakterek mellett. A legjobban, de tényleg a leges-leges-legjobban az tetszett, hogy egy társadalom változását a folyamatában láthattam és élhettem át, itt inkább az volt a központi kérdés, hogyan változtatja meg a háború az adott ország népességét és miben jelenik meg ennek a kettőssége, tehát itt van a szüfrazsett mozgalom példája hogy míg az egyik oldaltól elvesz, a másik egy lehetőséget kap a háború által. Emellett megjelenik az is például hogy milyen gondolatokat élhetett át egy munkáslány és hogy mi történik közben a hátországban és ezt Skóciára vetítve, mert hát azért a magyarországi helyzet másabb lenne...

Ha Young Adult, akkor a romantika sem hiányozhat... mert volt a regényben, de olyan finoman az egyik esetben, a másikban pedig annyira indokoltan és lassan, hogy még ezt is szerettem!

A könyv végén pedig tiszteletet éreztem. Megható emlékállítás a háborús hősöknek és a szerző igen alapos kutatást végzett, és elérte, hogy érezzek és félóránként folyt a könnyem egyrészt a hangulata miatt, másrészt pedig azért, mert sajnáltam a szereplőket, az ifjúságot és a szerelmet, amelyek egy rossz korba születtek.

És azt hiszem sejtem, hogy azért hatott rám így a Remembrance, mert a szerző iszonyúan okosan írta meg a könyvét. A hátország fájdalmát jelenítette meg és ez egy nagyon is élő és jó írói technika, ám a szívekre egy nagy csapást jelent. Az apróságokban rejlik a kulcs, nincs annál szomorúbb, amikor a hátramaradottak gyászával és szomorúságával szembesül az olvasó és ezt egy másik nyelvű olvasón elérni nagy teljesítmény. Én szörnyen örülnék neki, ha ilyen regények jelennének meg itthon minél nagyobb számban és nem más gyenge és kamuproblémával operáló kötetek jönnének!

Amúgy egészen döcögősre sikerült az utunk, mert a felénél majdnem abbahagytam, majdnem feladtam a szókincsem miatt, de nem tettem meg. Nem is érdemelte volna meg és örülök hogy olvashattam! Igenis az ilyen női karaktereket keresem a regényekben akik erősek és megakarnak küzdeni a helyükért és azért, hogy a saját útjukat járhassák!

Amúgy ez egy tipikusan nyári könyv, télen extra rossz hangulatot okoz. A műfaja ifjúsági, de szerencsére a történelmi fikcióból több jutott és a YA jellemzőkből kevesebb. Még több ilyen regényt!

Összességében... a Remembrance a felnőttéválás regénye nehéz körülmények között, egyedi karakterekkel és a résen átszűrődő háborús borzalmakkal. Hogy az X faktor hangulatát idézzem... IGEN! Úgy hogy lógjon ki a képernyőből!

Ám lehet hogy sok olvasó nem fogja jónak és izgalmasnak találni, így annak ajánlom, akinek a világkidolgozás és a háttérvilág kidolgozása, a karakterizálás jobban bejön.

A regény az RHCP Digital által jelent meg külföldön ebookban 2011-ben, egyébként a Corgi is kiadta papíralapúként 2003-ban.

Hasonló regény lehet: Anne sorozat (L. M. Montgomery)