Sorozat: -

Elég sokféle típusú thrillert olvastam az elmúlt időszakban és csodálkozva vettem észre, hogy általában ezek a művek nem hasonlítanak egymásra. Volt köztük hegyen gyilkoló elvetemült pszichopata lassú cselekménnyel és háttérsztoriban, érzésekben erős történet. Akadt egy népi mitológiára épülő sztori, egy időutazó gyilkos és még sorolhatnám, tehát széles a paletta és még mindig találok újdonságot a műfajban. Ahogy a most tárgyalt könyvemre is tökéletesen jellemző ez: nem hasonlít a többi thrillerre, képes új színt vinni a műfajba.

---

    

---

Viszont amikor kézbe vettem a kötetet és megláttam a rövid jellemzés betűtípusát egyből a Csillagainkban a hiba (bár azon pont nem ez van) meg az ilyen általában ifjúsági romantikus regények tipója jutott eszembe, külföldön most nagy divat ez a forma. De már itt felmerülhet a kérdés: ez így jó egy thrillerhez? A műfajra egyedül a szerző-cím kombó utal, amelyet ,,szellembetűként" raktak rá a nő képére. De ennyit erről, jöjjön a lényeg!

A legfentebbi állításom kicsit megcáfolva csak le kell írjam, hogy a cselekményt és úgy az egész kötetet tekintve a Mindent rólad a Mielőtt elalszommal állítható párba. A két regény bár alig hasonlít, hangulatilag ugyanazt adják, tehát elkerülhetetlen volt, hogy ne írjam bele ebbe az értékelésbe a másik címet. A történet viszont különbözik egymástól, mert - bár a főszereplők kezdőbetűje egyforma (C és C) - az alap más, Christine amnéziával küszködik odaát, míg itt, Clarisse-nak, arra kell rájönnie, hogy rossz az élete úgy ahogy van. Elvált, de korábban sem büszkélkedhetett tiszta múlttal, nincsenek barátai és mindennek tetejébe még egy férfi, Rafe, is üldözi a szerelmével. Elege van belőle, viszolyog tőle és azóta a bizonyos éjszaka óta - mikor a férfi könyvbemutatója után hazamentek együtt - egyszerűen nem tudja levakarni magáról, sőt még az este részletei sem ugranak be neki. Hogy megszabaduljon tőle, a tárgyalóterembe menekül, pontosabban az esküdtszékbe és miközben hallgatja a szerencsétlenül járt nő történetét, óhatatlanul is eszébe jut a saját élete.

A cselekmény szempontjából ez a kötet nem olyan részletgazdag, sőt inkább jellemző rá a lassúság bár ez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne. Helyből nem egy szokványos formában íródott a regény és gondolom, hogy ez a kettősség sokat segített abban, hogy alig bírjam elszakítani a tekintetem a lapokról. Elég nehéz volt lerakni, plusz egész éjszaka olvastam de azt hiszem ez most nem is lényeges. Ami fontos: a narráció kétféle módon történik mert egyrészt ott van Clarissa, aki a naplójában vezeti az eseményeket, dokumentál és adatokat gyűjt, közben erősen utálja Rafe személyét illetve ami külön érdekesség volt nekem, hogy neki is címzi az írottakat. Emellett akad nekünk egy másik oldal is, méghozzá a külső szemlélőé amelybe belehelyezkedve láthatjuk a szereplőket, főleg a nőt tevékenykedni.

Elég sokszor felbosszantott a regény, de nem azért mert rossz lenne - hanem a benne kezelt témák miatt. Egyrészt Clarissa már a kötet elején fenyegetve érzi magát és ezzel nem mer rendőrséghez fordulni, nehogy ne vegyék komolyan. Ami egyrészt egy múltbeli eseményből táplálkozik, másrészt meg teljesen igaza van. Egyszerűen nem lehet a rendőrséghez fordulni az ,,ártatlanság védelme" törvény miatt, mert amíg meg nem történik a bűneset - és akkor már legtöbbször késő - vagy amíg nincsenek nyomós érvek a tarsolyban - annak megszerzésekor már szintén lehet hogy késő - addig tehetetlen a rendőrség és ez engem annyira fel tud idegesíteni. Ahogy itt is történt.

A másik téma, amiben nekem igenis határozott véleményem van és sajnos aktuális Magyarországon is, az a SPOILER (jelöld ki hogy olvasni tudd) nemi erőszak története. A könyvet olvasva eszembe jutott az egyik híres hazai egyetem szerencsétlenül járt diákja(i), na meg a közvélemény, amely egyszerűen nem bírja felfogni, hogy ha egy vadállat - mert ha nem tud uralkodni magán az aligha nevezhető embernek - erőszakot követ el, akkor nem az áldozat a hibás. Egyszerűen nem tudom felfogni miért tartunk még mindig itt... És ha csak a közvélemény lenne a ludas, de ez kihat a tágyalótermekre is és a per egyszerűen szörnyű egy sérült nő számára, meghurcoltatás, lenézés és minden ilyen ,,kedvesség" a jutalom, amiért bíró elé áll valaki és harcol a jogaiért, azért hogy embernek nézzék.

Úgyhogy engem maximálisan felbosszantott a könyvbeli világ hozzáállása, na meg az idekinti gondolkodás is, bár ez utóbbi most nem téma. A lényeg, hogy a Mindent rólad erős ezekben, mégha a tárgyalótermes részek nincsenek is olyan részletesen kifejtve, mint egy Picoult könyvben. Mindenesetre ebből a részből elég kevés jutott, itt pedig szerintem az a lényeg, hogy a szerző csak egy párhuzamot akart a szálak között, azt szerette volna, hogy Clarissa összevesse a sajátjával a másik nő életét. Bár ezt inkább erőltetésnek érzem - attól függetlenül, hogy amúgy érdekes volt ezt látni - szerintem nem kellett volna ennyire erőszakosan belevinni ezt a gondolatot a könyvbe. Van ebben rendesen téma, például a társadalom hozzáállását nagyon jól megmutatja - azért *sípszó* fel az agyam - na meg a rendőrség viselkedése elé is tart egy görbe tükröt.

Rajtuk keresztül egyébként a zaklatás kérdése fogalmazódik meg, mert olvasás közben állandóan azon járt az agyam, hogy mi számít annak? Én mit tennék ebben a helyzetben? A szerző pedig végigviszi ezt a vonalat, azt, ahogyan egyre durvább és durvább lesz az egész. Talán ott érzem elcsúszni az egészet, hogy a rendfenntartókhoz kötődő szálat nem viszi végig úgy, ahogyan elkezdte és ez olyan furán veszi ki magát, ám ennek is megvan a maga tanulsága: nem mindenki egyforma, mindenki máshogy viselkedik egy adott helyzetben.

Ehhez kapcsolódva a thriller szál nem borzongató vagy félelmetes, maximum annyiban, hogy ez bárkivel megtörténhet... jó mondjuk ez pont elég hátborzongató. Az elkövető, akiről a legvégén kiderül hogy vaj van a füle mögött, egy tudatos pszichopata, amúgy egész végig irritált, fúj de utáltam! Clarissa a műfaj szokásos hősnője, aki próbálja keresni a megoldást de egy nagyon nehéz helyzetben van. Az ellenfele sokkal okosabb, mint ő és ezért sokszor nagyon leszűkül a mozgástere. Egyébként inkább a passzív szenvedőt hozta és mikor már kezdett volna idegesíteni azzal, hogy sehova sem szeretne lépni, mégis mozgott a sakktáblán, viszont nem értek egyet azzal, hogy nem szólt több embernek erről a helyzetről illetve nem tudom megérteni pár döntését.

Beszélni KELL róla, nincs más mód.

Három férfialak utalja a történetet és Clarissa életét, Henry a volt férje, a jelenkorban Rafe és Robert. Az utóbbi alak számomra már túl ideálisra sikerült mármint jóképű, gazdag, meg tűzoltó tehát a saját életét kockáztatja másokért. Részben miattuk is, de nagyon megkavarodtam, viszont a kötet végén lévő csavarra számítottam, így nem tudott meglepni, plusz az utolsó 10 oldal unalmasra sikeredett.

Nekem még hiányzott a gyilkos profilja az egészből, a krimiszál gyenge, viszont a témák kezelése mesteri, nagyon kevés könyv tud indulatot kiváltani úgy, hogy annak oka nem a kötet gyenge írásmódja. A Mindent rólad című regényt csak ajánlani tudom!

Ha tetszett a bejegyzés, rendeld meg a könyvet a képre kattintva.

A kötetet az Európa Könyvkiadó jelentette meg 2015-ben szép borítóval, bár ez esetben most a külföldi tetszik jobban (szerdán borítómustra várható itt található a borítómustra).