Endó Súszaku műve nem a nép álláspontját képviseli, rengeteg a vita körülötte, ahogy a fordító előszavában lehet olvasni, de mégis mutat egy új szemszöget, ami kicsit közelebb hozhat minket egy távoli civilizációhoz. Szomorú, de nem sok mindenre emlékszem a regényből (pedig alig egy hónapja olvastam) és ez azért lehet, mert
1. vagy a rengeteg matek kiölte belőlem az emlékeket, kellett a hely na, vagy
2. annyira sokkoló volt a tanulság és az egész élmény, hogy megpróbáltam helyreállítani azóta a sérült részeim.

Mert egy vonás elmondható erről a kötetről: nagyon nehéz olvasni és befogadni a leírtakat és nem azért, mert olyan nagyon virágnyelven lenne elbeszélve, egyáltalán nem ez a helyzet. Inkább jellemző rá a japánok oly' sokat emlegetett vonása: lényegretörő és egyszerű, na meg hatékony. Lényegretörő, mert nincs kitérő, sem mellébeszélés, maximum időnként nem ír le egy-egy kínzást, de a tudat, hogy mi az, ami nincs a felszínen, végig ott kísért az olvasás alatt. Egyszerű, mert nincsenek benne oly magasztos kifejezések, sem szóvirágok, hiszen amit a szerző leírt, azt röviden tette. Harmadjára pedig hatékony, és hogy miért? Mert nem tudtam az idő alatt szabadulni a halottak szellemeitől, teljesen rám nehezedett a történet és az egész gondolatiság, akár az üldözőket, akár az üldözötteket nézem, ami a végtanulság alapján új megvilágításba kerül. Ettől az olvasónak nem lesz jobb, sőt, ez képes fokozni az időközben kialakult feszültséget illetve szánalmat és hagy egy űrt, amit nem lehet pótolni. Ez az egész élmény főleg akkor igazán hatásos, ha valaki jártasabb akár az egyháztörténetben, illetve ismeri valamennyire a Bibliát.

,,Mi, papok, bizonyos értelemben szerencsétlen flótások vagyunk. Mivel azért jövünk a világra, hogy az emberiséget szolgáljuk, senki nem érezheti magát nyomorultabbul elveszettnek, mint az a pap, aki nem képes teljesíteni feladatát."

A könyv tele van szépen és erősen ábrázolt érzelmekkel, amit az író alapos kutatómunkával tett érdekes történelmi keretbe, hiszen bemutatja az akkori japán keresztények életét, illetve megoldásaikat bizonyos helyzetekre. Ebben a furcsa világban idegenvezetőnk Rodrigues, aki először levelekben tájékoztat, majd később már E/3-as narrációt kapunk és láthatjuk a szereplőink útját a távoli Japánban. Rajta keresztül vetődik fel több kérdés hitről, a misszióról, a japán emberekről és úgy általában arról, amivel kapcsolatba kerül és a gondolatai nagyon érdekesek: főleg akkor vágtak a szavai belém, amikor szorult a nyaka körül a hurok.

,,A parasztok a szamurájok rabszolgái, a szamurájok fölött pedig a földesurak állnak. A szamurájok nagy becsben tartják a fegyvereket, és rangjuktól függetlenül kardot és tőrt hordanak maguknál, amint elérték a tizenhárom vagy tizennégy éves kort.A földesúr teljhatalommal rendelkezik a szamurájok fölött, és tetszés szerint bárkit megölethet, és elkobozhatja a vagyonát."

Tehát összességében ez egy erős, fullasztó regény, a gondolatvilága pedig gazdag, hiszen a sok felvetett kérdése főleg egy téma köré csoportosul: mit gondolhat egy pap ha rossz korba és rossz helyre született, illetve mikor születnek a hősök és a bukottak és mi lenne velük, ha ma élhetnének? Ajánlom erősen, de csak ha felkészültél rá: ez nem egy könnyű regény. Húsbavágóan durva és folyamatosan tükröt állít mindenki számára: szereplőnek és olvasónak egyaránt.

,,A bűn - gondolta -, nem az, aminek általában vélik, nem lopás és hazugság. A bűn: brutálisan átgázolni egy másik ember életén anélkül, hogy észrevennénk miféle sebeket okozunk neki... ám mi emberek az ítélőképességünket alkalomadtán rosszul használjuk. Ebből jön létre a gonoszság."

Két éve tudom igazán mit jelent a zene megnyugtató és életmentő ereje, úgyhogy újításként mindegyik poszthoz hozok egy-egy (vagy több) klipet, számot. Nemcsak LoL lesz (bár elég sokszor fognak szerepelni a zseniálisságuk miatt) és igyekszem mindegyikhez megmagyarázni miért és melyik részénél gondoltam a számokra:

A regény a Cartaphilus kiadó jóvoltából látott napvilágot 2017-ben, többedik kiadásként. 

Az író további, magyarul megjelent kötetei:

Ebben az antológiában szerepel még:

Három képet találtam a külföldiek közül, bár mondjuk a japán keresést nem mertem forszírozni, ki tudja mire kattintok rá, hiszen a magabiztos, két félévig tanult japánom nem elég ilyen kutatásokhoz a guglin. Mindenesetre a fenti három szerintem mindegyike jó, az utolsó viszont nagyon tetszik, nemcsak fenyegetést vetít elő a hold, hanem a tradicionális festészet elemei is megjelennek rajta. Az első nagyon ötletes a keresztre feszített Jézus képével, ahol a kereszt most az egyik jel. A második is sokat elárul a műről a keresztekkel és a darvakkal, na meg Japán ,,zászlajával". Örültem volna, ha ilyenek jelennek meg itthon.