Fülszöveg:

Őszinte leszek: nem tetszett ez a regény, mert több sebből vérzik... na de inkább kezdjük a jó tulajdonságokkal, ebből sajnos kevés akad és még ezek sem teljesen megfelelőek:

❥ Vivi problémája kifejtett, vagyis a gyásza, ahogy próbálja feldolgozni az édesanyja halálát, na meg a kötetbeli történéseket és az egyik mellékszereplőnk szintén egészen érdekesre sikerült (Rollins), tehát a lelki oldal szerintem a könyv legizgalmasabb része.

Na most térjünk rá a negatív dolgokra listás módon, mert azt mostanában szeretem!

❥ Írtam fentebb, hogy ez a jó vonás nemcsak jó értelemben létezik számomra, hát... éreztétek már úgy, hogy a szerző, ami eszébe jutott, mindent bele akart pakolni a művébe? Itt is sokszor erre kellett gondolnom, hiszen nincs olyan szereplő a könyvben, akinek ne lenne valamilyen súlyos baja és olvasás közben múlt héten kezdtem egy kicsit én is depressziós lenni ennyi minden rossz után egy ideig, utána belefásultam. Félreértés ne essék, nem baj, ha foglalkozunk ezekkel a fontos témákkal, de ne így és ne ilyen mértékben, mert ez kiegyensúlyozatlanná teszi a történetet és kb olyan ez, mintha egy szót sokszor ismételve, elveszti a hozzá társított értelmet és érzéseket, na itt szintén ez történik.

❥ A történet krimi akar lenni, de ha nincs benne nyomozás, minek nevezzem? Sylvia lenne a fő katalizátora ennek, rajta keresztül lehetne elkapni a gyilkost, többet tudni róla, de egyszerűen nem csinál semmit a kötet háromnegyedében, az meg nem valami izgalmas.

Hangulatkép Forrás: Pinterest

❥ Egy kicsit a fentebbi ponthoz is kapcsolódik az, hogy Vivi (így becézik, bár ez fura számomra) már régóta a képessége birtokában éli mindennapjait és ennek ellenére egyáltalán nem foglalkozott a fejlesztésével (mármint az első oldal előtti időkre utalok, vagyis arra a semmiföldje időszakra, ami a képesség első megjelenése és az általunk ismert intervallumra vonatkozik), sem azzal, hogyan lehetne könnyebbé tenni a helyzetét és én ezt logikai bakinak könyvelem el, mert ekkora mértékű nemtörődömség ilyen helyzetben szerintem nem kéne, hogy létezzen. Olyan, mintha csak tegnap kapta volna meg ezt a mások fejébe átcsúszás képességet.

❥ A másik pedig az, hogy emiatt mi sem tudunk meg sokat a mágiájáról: miért, hogyan, milyen korlátai vannak, stb, stb? A kötet vége felé azért akad egy-két infó, de nem igazán vitte a szerző túlzásba a leírásokat.

❥ A könyv utolsó pár oldala szörnyen összecsapottnak érződik és olyan eszközzel él a szerző a "hatalmas" csavar * szemforgatás * jegyében, amit más műveknél, mondjuk Agatha Christie-nél is rühelltem (FélSpoileresen, jelöld ki hogy olvasni tudd: van A, van B és a megoldás a C), az pedig, hogy felgyorsulnak az események sem tesz jót az összecsapottsági mutató értékében.

❥ A fordítással sincs minden rendben, például miért ül le valaki az öltözőben az ágyra? A könyv stílusa emellett fura, unalmasan megírt, arról nem beszélve, hogy a párbeszédek is szörnyűek helyenként.

Nem értem mi a baj vele, szerintem nagyon cuki.

❥ Ó, azok a karakterek! Borzalmasak! Egyiküket sem tudtam megkedvelni... némi érdeklődést kiváltottak, de nem igazán tudtam értékelni őket, a főszereplőtől az alábbi mondat pedig gyöngyszem, nem a jó értelemben: ,,Érdekes adat: Undoknak [az igazgatóra vonatkozik ez a mondat - bloggeri hozzászólás] otthon egy menyétekkel illusztrált kalendárium lóg a hűtőjén. Nem csoda, ha senki nem akar hozzámenni feleségül." Na akkor leírom, mire gondoltam mikor ezt megtaláltam a regényben:
* Legalább a férfi szereti az állatokat és egyáltalán mi a baj a menyétekkel? Meg úgy ezzel az egésszel?!
* Ez miért lúzeres jellemző? Semmi baj nincs ha valaki szeret valamit és gyűjt valamit, sőt nekem ki van tapétázva a falam illusztrációkkal, akkor én is semmi vagyok, akinek sosem lesz senkije? Spoiler, van. <- a semmi által megtámogatott mondat
* Mindenesetre ez a gyűjtési szenvedély jobb, mint az indokolatlan rosszindulat, ugye kedves Vivi?
Igen, ez kihúzott némi gyufát a dobozból. Vagy a fordítás ilyen? Esküszöm, megnéztem tízszer és ez van a könyvbe írva... valamit valaki valahol nagyon elnézett.

❥ Szintén felbosszantott a főszereplő önzősége és az, hogy mást hibáztat a saját hülyesége miatt, értsd legalább próbálná meg rendezni a dolgait, a kapcsolatait, a képességét, bármit, amitől életképes szereplőnek tűnhetne!

❥ Én egyszerűen csak olyan könyvet akartam olvasni, amin nem húzom fel magam és együtt tudok érezni a szereplőkkel... ehelyett kaptam egy olyan konfliktust az egyik szálon, hogy csak néztem az egészen: esküszöm, inkább vesztek volna össze összeesküvés-elméleteken, mint azon az egy darab pasin, aki egyébként egy gyökér, de így megmaradt a probléma azon a szinten, amit megnevezni sem szeretnék. Szörnyű, hogy legalább ez a szál rendben lehetne a kifejtett és izgalmas motivációkkal és még sincs... mert nem érdekel, legyen ez az ok, de akkor erős lábakon álló mozgató indokok kellenek ide, nem egy-két csaj hajtépése egy srác fölött...

❥ Na, de nehogy azt gondolja bárki, hogy a többiek jobbak: kalapból előrángatott bűntudat és zavar, határozatlan és gyenge jellemek (köztük a főszereplővel), egy gyanús barát, akinek van egy szörnyű titka és a jóképű új fiú sablon, akivel tutira biztos, hogy van valami, mert túl tökéletes... miért nem szólt ez a regény Rollinsról? Ő sokkal érdemesebb a figyelmünkre, mint a bagázs többi része.

❥ Jó megoldás, hogy Vivi miért nem képes beszélni a képességéről, de ennyi negatívum után már csak idegesen vettem tudomásul a kb ötödjére (<-nem számoltam, nem tudom hányszor olvastam ezt) is leírt, ,,nem mondom el ezért meg azért” mondatot. Futjuk itt a felesleges köröket és úgyis tudjuk, mi olvasók, hogy mi lesz az egész vége, ha elmondja a dolgot a srácnak, ez meg csak időhúzás.

❥ Néha azt éreztem, hogy random szimulátorral sorsolta ki a szerző mit rak bele a művébe... persze lehet csak nálam van így ez az érzet, de mégis... nekem ez a könyv nagyon nem jön be.

Nagyon NEM tetszett

5 / 1 pont

Erősségek:

❥ lelki oldal valamennyire

Gyengeségek:

❥ kb minden

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ mágikus képesség

Kedvenc szereplő:

❥ -

Évszak:

❥ téli, elég depresszív kötet

(3 angol és 1 cseh)


(Német, román, spanyol, török)

Köszönöm, hogy elolvastad!