Lehet, hogy rövidebb lesz egy kicsivel a posztom, mert igazán semmi rosszat nem tudok írni a történetről, nekem nagyon bejött. Esetleg felhozok néhány tartalmi elemet, azokat, amikkel nem értek egyet, de ezt leszámítva lenyűgözött a kötet.

Emma nővére eltűnik a pesti éjszakában és a lány megijed. Tudja, hogy valami baj történt Alexával, de a szüleik egy cseppet sem törődnek az idősebb eltűnésével. Úgy vélik, hogy Alexa - ahogy korábban is - csak egy kis időre lépett le otthonról, majd előkerül. Úgy érzi egyedül áll a nővére mellett és elhatározza, hogy megkeresi őt. A szálak a Clubhoz vezetnek, amelyet Lóri vezet és Emma utolsó információi szerint ő az, akihez nővére közeledett, így a legfontosabb feladata a férfi megtalálása lesz.

Olivér egy naplopó. Édesapja nem tűri, hogy a fia csak henyéljen otthon, ezért folyamatos a veszekedés és az édesanyja csendes szomorúságával sem tud hatni a fiúra. Egyik nap az apja ultimátumot ad neki - vagy elmegy dolgozni, vagy mehet onnan Isten hírével. Úgy tudja, hogy Döme haverja nagy pénzt szakít a munkájából, ezért megkéri, szervezze be őt is a főnökéhez a terítésbe.

Mindkettejük szála Lórihoz vezet, akinél sorsuk különféleképpen alakul és egy véletlen találkozáskor életük gyökeresen megváltozik.

Először a moly.hu-n találkoztam az Ellopott életekkel és amikor láttam, hogy az alkotó a molyon is aktívan tevékenykedik elhatároztam, hogy elolvasom ezt a regényt. Akkoriban derült ki, hogy a könyv kiadásra kerül az Underground kiadónál és nagyon kíváncsivá tett a fülszöveg és az előolvasók értékelése is.

A regény prológusa nagyon jóra sikerült, bevallom megfogott és az hajtott előre, hogy minél hamarabb megtudjam mi történt Emmával. Ez a rész már árulkodó, egyből lehet tudni, hogy mi történik főhősünkkel és az ezután lévő néhány fejezet visszatekintés a múltban lezajlott eseményekre arra, hogy hogyan jutott el idáig a lány. A kötet közepe fele ez átfordul és onnan már jelen időben zajlik a történetmesélés. Viszont a bevezető is két nézőpontú, pont úgy, ahogy a többi fejezet és már megismerjük Olivért is. Az itt elért izgalmat a kötet tovább fokozza és a későbbiek csak erősítenek azon a negatív érzeten, ami itt nem azért jelent meg, mert rossz a regény, hanem mert hatott rám. Nagyon jónak tartom ezt a kezdést.

A kötet első pár fejezete inkább Emma és nővére kapcsolatára éleződik ki, ahol Alexa eltűnése és ehhez kapcsolódóan Emma aggodalma jelenik meg a lapokon. A későbbiek során ez egy nagyon erős szál marad, átérződik a lapokon a fiatalabb fájdalma, aggodalma és szerintem egy percig nem lesz terhes az olvasók számára. Nagyon tetszett az, hogy nincs túlírva, a köztük lévő kötelék erős és Emma belső gondolatai sem irritáltak.

Egy nagyon jó egyensúly képződött a kötetben a másik főszereplő megjelenésével, akinek a szála laza és rosszfiús. Oldja azt a feszültséget, amit a lány története kelt. Nekem nagyon tetszik ez a két szemszögű elbeszélésmód, szerintem ez nagyon jót tett a történetnek. Olivér szála hozzátesz a regényhez és nem elvesz belőle.

Az írónő nehéz témákat boncolgat, prostitúciót, emberrablást és drogdílerkedést illetve a családon belüli kapcsolatokat, hiszen itt az is súlyos problémaként jelenik meg mindkét szereplő életében. A lány esetében a szülői odafigyelés, a fiúnál pedig az elismerés hiánya jelentkezik és hagy komoly sebeket a szereplőkön. Ez azért is fontos, mert a kötet végi jelenetet így értjük meg.

Amit első zavaró tényezőként írnék le az a könyv lezárása. SPOILER (Jelöld ki, hogy olvasni tudd!) Egy ilyen történet nagyon ritkán végződik jól és ezért nem érzem helyén a lezárást. Igaz, hogy meghatódtam tőle, elolvadtam, de úgy gondolom, hogy talán mégiscsak oda kellett volna szúrni az olvasónak egy kicsit. Hiába a sok szenvedés, nem érzem ezt reálisnak. Sokkal valószínűbb lenne az, hogy egyikük sem kerül elő sohasem. Biztos, hogy az írónőt helyesen vezette az ösztöne, amikor a lezárásról döntött? Vagy alapból jó véget szeretett volna írni a szereplőinek és direkt így vezette a szálakat? SPOILER VÉGE

A másik zavaró tényező pedig az, hogy nem volt minden kifejtve és szerintem lehetett volna ezt a könyvet még durvábbra is írni. Persze nem azt gondolom, hogy nem hat az olvasóra, mert Lylia nagyon jól ír, de a könyv rendelkezik még potenciállal.

Emmáról a nővére iránt érzett szeretete jut eszembe. Igazából nem tartom olyan okosnak a tettei miatt, mert a könyv során többször követ el hibát és nem tanul belőlük. Viszont szerethető karakter, mert nem adja fel és küzd önmagával és a helyzettel is. Néha feltámadnak benne az önző és szomorú gondolatok, de ezt képes az Alexa iránt érzett szeretetére átváltani. Ő sokszor reményvesztett és tehetetlen, de harcol ez ellen is.

Szörnyen erőltetettnek éreztem a kötet azon elemét, amikor a lány tudja, hogy olyan helyre megy el, ami veszélyes és nem visz magával mobiltelefont és így nem tud szólni senkinek ha bajba kerül. Plusz a nagy terve egy ideig jól működik, de a főbb lépésre korábban nem gondolt és ezzel saját magát ejti csapdába. SPOILER Tehát be szeretne menni Lórihoz, oda ahol a lányokat fogva tartja, de nem készített egy tervet a kijutáshoz. SPOILER VÉGE

A másik probléma az, hogy nem tanul a hibáiból. Megint nem gondolja végig a dolgokat és még akkor sem vesz vissza a meggondolatlanságából amikor megégeti a kezét, pedig egy bizonyos fokú óvatosság nem ártana. Itt is Olivér menti meg a helyzetet, a lány helyett is gondolkodik.

A harmadik hiba vele kapcsolatban szerintem pedig az, hogy a trauma után ilyen gyorsan nem jön helyre az ember, én még egy kis bizalmatlanságot belecsempésztem volna az utolsó részekhez is. A kötet közepe és vége felé jól megoldott elemként jelenik meg ez a lapokon, nekem tetszik az a kapcsolat, ami a két főhős között alakul ki.

Szüleivel közönyös a kapcsolata, bár inkább Ő az, akire odafigyelnek, de Alexa nem érdekli őket.

Kezdetben nekem Olivér nem volt szimpatikus, de ahogy haladtunk úgy kedveltem meg egyre jobban. A bevezető fejezetek után mást vár tőle az ember és meglepő dolgokat cselekszik, pedig első pillantásra a rossz útra tért és azon maradni szándékozó fiú képe jelenik meg, aki az édesapja elvárásai miatt lett olyan, amilyen, de jellemfejlődésen megy keresztül. A kétség megjelenésével sokkal másabb szemmel néztem rá és meg is kedveltem az embersége miatt. A róla szóló részek rövidek, viszont ez pont elég.

Lóri ahhoz képest kevésszer jelenik meg a történetben és igazából egy fontosabb jelenetre emlékszem - azon kívül, ahogy Emmával bánt - amikor jelleme egy kicsit előtérbe került. Az ilyen ember nem látja, nem ismeri be, hogy ugyanolyan szörnyeteg módjára cselekszik, mint az, aki védtelen lányokat bántalmaz.

Viszont nem hittem el a rendőrős meséjét, egy keresztnév alapján nem lehet megtalálni az illető családját, akármilyen kapcsolatai is vannak. Hű, azért ilyen profi rendőrség mellett nyugodtan lehetne mászkálni akár éjszaka is az utcákon félelem nélkül. Emma nem gondolja ezt végig.

A könyv cselekményben annyira nem gazdag, inkább a két hős lelki folyamatain van a hangsúly és azon hogyan sodródnak egymás felé, de számomra letehetetlen volt. A vége nagyon tetszett és igencsak izgalmasra sikerült, magába szippantott és nem eresztett el.

A regény az Underground kiadó jóvoltából jöhetett létre 2013-ban. Gyönyörű a kiadás és nagyon tetszik a borító is!

Összesítve a legnagyobb erősségének azt tartom, hogy képes volt érzelmeket is kiváltania belőlem, amit nem sok könyvnek sikerül, kivéve a tankönyveimnek, mert tőlük igencsak rám tör a sírhatnék. A kötet tanulsága az, hogy néha az segít rajtunk, akitől nem várjuk és hogy nem minden ember gonosz és közönyös. Van köztük olyan is, aki jó és segít másokon. Emellett pedig soha nem szabad feladni, akármilyen rossz helyzetből meg lehet találni a kiutat!

Örülök, hogy olvashattam! Mindenkinek ajánlom!