Mivel hamarosan kiselőadást kell készítenem, ezért csak röviden fogok írni a könyvről, ami az Emma szerelme címet viseli.

,,- Menj, kérd fel! - mondta és a kezét a vörösbor felé nyújtotta, hogy átvegye tőle.

- Én? - kérdezte Gábor döbbenten. - Velem akkor sem táncolna, ha én lennék az egyetlen férfi a bálteremben."

Először a molyon találkoztam vele és kíváncsi voltam nagyon a műre így mikor megláttam az Egyetem szabadpolcán, tudtam hogy el kell olvasnom, így jött velem haza és olvastam is el.

Az alaptörténet kapcsán először a fülszövegről kell írni. Nem tartom jónak, mert lényegében meg lett szakítva ez a történet és beékelődött közé Zoltán és Bella története tehát kicsit sok az információ a könyv hátulján. Szóval Emma egy ponton lényegesen háttérbe szorul, bár ezt nem bántam.

Akkor lássuk az alapot: Emmát édesapja visszaviszi Körtvélyesre és Kóthay Éva gondjaira bízza. Ám a helyiek emlékeznek még a 7 évvel ezelőtti botrányra és nem a legkedvesebben fogadják a lányt.

Most ennyit írnék, amúgy lehetne még csak akkor már lehet hogy kusza lenne a történet.

Alapból nagyon sok minden történik és sajnos minden olyan tömörnek hat, ez valószínűleg a szerkesztés miatt van. E/3-as a regény, de nem csak Emma gondolatait ismerjük meg hanem x átmérőjű körben szinte mindenkiét. Ezen nem gúnyolódok, de nagyon zavaró tud lenni. A másik zavaró még az hogy váltogatja indokolatlanul a jelen és a múlt időt, főleg egymás melletti mondatoknál.

Rosszakat a fentieken kívül nem igen tudok írni, alapjában véve tetszett a regény, kellett már ilyen is nekem. Hasonlít még az Anna Kareninára (az első része) a második pedig az Ida regényére, a Noszty fiú esete Tóth Marival c. műre illetve a Büszkeség és balítéletre. Azért örülök hogy magyar az írónő és egy jó könyvet olvashattam.

Az elején csak bele kell rázódni, utána pedig izgalmas lesz.

Egyedül a háború rész nem tetszett, a végére már kicsit sok lett. Elég lett volna a befejezés és nem kellett volna tovább menni még, főleg hogy a háborús részleteket untam. Jobb lett volna egy függővég inkább és majd a második részben megtudjuk hogy mi lett Gáborral és a háborúval is.

A szereplőknél Emmát néha megcsapkodtam volna, de szerencsére fejlődött és így sikerült megkedvelni őt.

Összesítés: 4/5 pont

Tényleg remélem hogy a második rész jobb lesz, nagyon sokat várok tőle!

Kedvenc szereplő: Gábor

Kedvenc rész: Zoltán és Bella története

Utált: néha Emma, de az sem utálat

Utált rész: -

Köszönöm, hogy elolvastad!

Hú hát a terepgyakorlat és a Neptun nevű katasztrófa túlélése után újra itt vagyok. Kevés órám van, szóval elvileg nem lesz szünet, de nem tudom mennyire fogok tudni gép előtt ülni, szóval nem tudom mennyire lesz bejegyzés. Nagyon sok mindenről kéne írnom, de szerintem mostanában csak rövidke bejegyzések születnek majd. Azért igyekszem. Formailag a mai bejegyzés rendhagyó lesz.

SPOILEReket tartalmazhat!

A mai könyv, amit hoztam a Fallen. Angyalok, tiltott szerelem, reinkarnáció ezekkel lehetne jellemezni ezt a sorozatot. Szóval azt mondanám, hogy érdekes az alap, bár később a megvalósítás igencsak az elvárt alatt van. Az alapról annyit, hogy Luce egy bentlakásos intézménybe kerül a Sword & Crossba amit a fülszöveg nem említ hogy egy javító intézet. Na mindegy, ide kerül és találkozik is a rejtélyes Daniel Grigorival aki iránt első pillanatban vonzódást érez, bár a fiú kedvesnek cseppet sem nevezhető gesztusokkal adja tudtára, hogy ő nem szívleli a lányt.

Szóval ez az alap, egész jónak tűnik bár engem zavart az hogy beküldik egy javítóba, mert az előző barátja bennégett egy tűzben ahol ő is ott volt és nem emlékszik semmire. Hát oké.

A cselekményesség: bevallom nekem fordítottan van mint a többi embernek, általában. Az eleje tetszett, azok a kis semmiségek amikben nem történik semmi most jobb volt mint a vége ami tele volt akcióval. Lehet hogy azért nem szerettem a végét, mert a semmiségektől már besokalltam. Amúgy a végén történik minden, annyira nem kitalálható, de azért lehet számítani a dolgokra.

A reinkarnáció részével nem vagyok megelégedve. Mi ez a baromság, hogy megkeresztelkedése miatt tud újra születni? Halihó, ez két külön vallás, az egyiknek semmi köze a másikhoz. Szerintem nem volt az írónak jobb ötlete vagy nem tudom, de ez így elfogadhatatlan. Amúgy a reinkarnációs szál önmagában jó lenne, valami helyénvalóbb indokkal.

Az írásmód egész kellemes, mondtam, hogy azok a részek tetszettek ahol nem történt semmit, szóval felvetem hogy esetleg az írónő stílusa miatt. Amúgy a könyv tele van hibákkal, elgépelésekkel, amik egy szerkesztőért kiáltanak.

A kötés nem a legjobb, a puha verzió hamar szétesik és a sarkai is meggyűrődnek. Könyvtári példányt olvastam, azon látom hogy ha nem vigyáznak rá milyen csúnya lehet.

A borító gyönyörű. Erre kár több szót pazarolni, ez egy tény és kész.

A szereplők jelleme nem fejlődik. Luce csak nyáladzik Daniel után és ez a könyv első része. Komolyan. Ez nem valami felemelő tulajdonság. Danielről nem tudunk meg semmit, csak hogy mikor néz csúnyán a lányra, vagy hogy egyszer ilyen, egyszer olyan. Azt sem tudjuk meg mit keres itt?

Jajj, ez a regény. Több potenciál van/volt benne és sajnos nem sikerült kihozni belőle a legjobbakat.

Összesítés:

3/5 Egy tipikus tiniregény, nem több. Egyszeri olvasásra tökéletes.

Kedvenc szereplő: -

Utált: -

Kedvenc rész: a szobor majdnem rájuk esik

Utált: a vége, már nagyon untam

Köszönöm, hogy elolvastad!

- Kicsit éhes - bólintott Lucy. - Fogalmam sincs, hány óra lehet.

- Gyere - mosolygott a varázsló. - Lehet, hogy Aslannak minden idő közeli, de nálam a megéhezés pontban egykor történik.

Eredeti címe a The Voyage of the Dawn Treader, ami a goodreds szerint a sorozat harmadik darabja. Olvastam a Narnia titkai c. könyvet, rengeteg információt tartalmazott magával a sorozat hátterével kapcsolatban és a részek sorrendjéről is, mert a sorozatban található Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (aminek filmverziójától híres lett a sorozat) címűt Lewis elsőnek írta meg, ám mégis A varázsló unokaöccse a kezdő kötet. Most a magyar sorrendet fogom nézni, hiszen ott ez az ötödik kötet.

A sorozat részei: A varázsló unokaöccse; Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény; A ló és kis gazdája; Caspian herceg; A Hajnalvándor útja; Az ezüst trón; A végső ütközet.

Goodreadsen nagyon jó az átlaga, 4.06-os 109 ezer szavazat alapján, eddig ennek a könyvnek van a legjobb aránya. Meg merem kockáztatni, ez lehet a keresztény mondakörös utalásoknak köszönhető inkább és hogy egy gyönyörű mese. A magyarok 84%-ot adtak, 162 csillagozás alapján.

A történet nagyon tetszett. Nem Narniában kezdünk, hanem az emberi világban ahol - a korábbi kötetekből megismert - Lucy és Edmund unokatestvérüknél, az utálatos Eustace-nál töltik a nyarat, míg Peter és Susan más programot talált magának (hellyel közzel). A szobában van egy kép (ld. hasonlóság a Végtelen történet varázskönyveivel és átjáróival) ami átviszi őket Narniába és ezzel kezdetét is veszi a kalandos utazás a világ végére. Találkozhatunk még Cincz vitézzel és Caspian herceggel is. Izgalmas a regény, nem lehet unatkozni, nincs benne lassan csordogáló rész azonnal kapjuk az izgalmakat. Ha tudtam volna egy délután elolvasom az egészet, szóval bátran ajánlom mindenkinek aki egy izgalmas, mesebeli utazásról szeretne olvasni. 5 pont

Mivel ez egy mese, úgyis kell olvasni. A történet a mese elemeit hordozza, lényegében az alig kidolgozott karakterek, a narrátor néha megszólítja az olvasót is (persze gyerekként), stb. Igazából ez egy kicsit zavart (ezek a kiszólások) és ezért sem fogok max pontot adni a végén. 4 pont

A háttérre 5 pontot adok. Nagyon jól ábrázolt a kereszténység (szemben a Lázadó regény angyalaival). Adornetto, tessék tanulni Lewistől! Megfogta az egész lényegét, a próbatételeken keresztül, Aslan és Jézus hasonlóságáig mindenben, sőt még Aslan országának keresése is helyén való volt. Lehet mondani, hogy belemagyarázás, de ez nem igaz. Lewis igenis ismerte és beleírta a műveibe a Bibliából átvett részeket. Rengeteg átfedés van, én ezek közül a nagyobbakra figyeltem. Valószínűleg több nép kincseiből is merített még, de én a kereszténységet ismerem a legjobban, erről tudok írni és ha kell felismerni is. Nem tudom, azt hiszem a kelta mítoszokat (?) is lehet keresgélni a műveiben.

A találkozásom elég furcsán alakult a művel, mivel én is a film miatt szerettem meg a történetet. Akkor még nem tudtam, hogy ez egy sorozat és azt hittem a könyv is csak egyke. Majd pár évvel ezelőtt megkaptam Az ezüst trónt és elhatároztam, hogy kigyűjtöm a sorozatot, ami most ott büszkélkedik a polcomon. Nagyon nehéz a köteteket beszerezni annyira közkedvelt is és régen adták ki. Mondjuk az utolsó részt az Egyetem könyvesboltjából tudtam megszerezni egy Narnia térképpel együtt.

Két kiadást élt meg a sorozat, ebből a második van meg nekem. Gyönyörű a borítója is, 5 pont.

A szereplőket könnyű megkedvelni és együtt érezni velük, a matrózoktól kezdve, Cincz vitézen át. A próbatételek nehezek, még a király is (néha) beleesne a bűnbe, ha Aslan nem figyelmeztetné szereplőit, de ő mindig ott van. A karakterek nem idealizáltak, hanem esendőek és ez pont jó így. Ki akar tökéletes szereplőkről olvasni? Cincz bátorsága ellensúlyozza az emberek megtorpanását. Néha a legkisebben van a legnagyobb erő. 5 pont

A kötet állapota nagyon gyenge, az összesre - kivétel nélkül - vigyázni kell. Puha a kötés és a gerinc könnyen törik (sikerült épségben megúsznia a velem való találkozást), könnyen gyűrődik a sarka és az oldalán felválhat a borítás. Jajj, 2 pont.

Összesítve:

4,5/5 pont

Izgalmas, nagyon szeretem a Narniás történeteket, de néha sok ez a gyerekekhez szóló hang (tudom, ők az elsődleges korosztály) de a regény jó példa nekik, az érték amit közvetít igencsak jó.

Kedvenc szereplő: Cincz vitéz

Utált: -

Kedvenc rész: Lucy és a varázskönyv

Utált: -

Köszönöm, hogy elolvastad!

,,Az évek során újra és újra meg kellett tanulnom valamit... Az igazságot semmivel sem lehet pótolni."

A mai bejegyzés Dan Brown A megtevésztés foka c. művéről fog szólni.

Ez a bejegyzés a Könyvmolypárbajra készült. Már csak egy Narnia rész van hátra és készen is vagyok a kihívással. Na de kezdjük az elején.

A regényt ajándékba kaptam nagynénémtől (ezúton köszönöm is neki) és mivel már hosszú ideje pihen a polcomon, ideje volt elolvasni.

Az angol címe a Deception point amit szerintem jól fordítottak le. 3.48-as átlaga van 127 ezer szavazat alapján, a molyon pedig 77%-ot kapott 379 csillagozás alapján. Majd a következő évben készítek valami statisztikai kimutatást ezekből az adatokból, ezért is lesznek fontosak.

Maga a regény nem egy sorozat része, viszont illik a többi Dan Brown könyv közé. Mint tudni lehet, mindegyikben van egy összeesküvés elmélet, kezdeti gyilkosság, egy bérgyilkos és valami nagy rejtély, sok áruló és még sorolhatnám. Egyre jobban elhiszem azt az összeesküvés elméletnek is helyt álló gondolatot hogy Brown úr szépen fogja magát és generál egy történetet. A tudományos körítés nélkül ugyanaz volt mint a többi regénye.

Szóval a kezdetén megölnek egy geológust az Antarktiszon és már ugrunk is át a következő fejezetben Rachel Sextonhoz aki éppen egy kávézóban találkozik apjával. Gondot okoz az, hogy Rachel a kormánynak dolgozik, míg az apja éppen feltörekvő politikus aki nem riad vissza semmilyen eszköztől csak hogy magához ragadja a hatalmat. A történet nagyon lassan indul be, az első kétszáz oldalon csak helyezkedés van, tehát mindegyik szereplőnek a maga helyére kell kerülnie és ekkor veszi igazán kezdetét a száguldás. Ám a többi könyvvel ellentétben, itt unatkoztam de elég rendesen. Most nagyon zavart a különféle gépek műszaki leírása és ez az egész (ál?)tudományos szöveg is. Nem annyira izgalmas, mint a többi könyve, szóval lassabban bontakozik ki a cselekmény és lassabb is. Az elején a kezdeti gyilkosság sem annyira erős kezdés, mint ami volt pl. az Angyalok és démonokban vagy a Digitális erődben. 3 pont

Mivel most hallgattam egy Politikai földrajz nevű (jó, nem pont ez a neve, de a lényeg ez) kollokviumot bátran mondhatom hogy Huntington hatására (és persze az előadások miatt) megszerettem a politikát. Szóval ezzel a szállal nem volt baj, nagyon élveztem a leírásokat. A gond az Antarktisszal kezdődött. Él még bennem Lovecraft műve az Őrület hegyei és abban is Antarktisz volt és tudósok egy csoportja, azt is untam. Sajnos ezt az érzést nem tudtam eltörölni, itt kísértett. Nem bírom én a havas tájak leírását, még akkor sem ha minimális, főleg a Minges résznél. Szóval érdekesség 3 pont.

Nagyon szerettem (eddig) a szerző összes könyvét, egyszerűen olyan gyorsan elolvastam őket még az oldalszámuk ellenére is. Sajnos ez itt nem volt meg, annyira nehezen haladtam vele. Nem tetszik az ilyen fajta összeesküvés, jobb lett volna megint az egyházzal foglalkozni vagy feltörhetetlen rendszerekkel. Ez így nagyon gyenge volt. A többihez képest igazán lagymatag regény, 3 pont.

A romantika nagyjából tetszett szerintem ez pont jó volt így. 4 pont

Nem volt vicces a történet, de pl. Clorky karaktere jó volt, a gunyorosságán mosolyogtam párszor. 4 pont

A szereplők jól kidolgozottak voltak, ez tetszett benne. Mindenkinek volt háttere, Tollanddel együtt is éreztem, szóval ez 5 pont. Kedvencem Herney volt, nagyon tetszik az elnöki hozzáállás.

A borítója nagyon nem jó, kicsit kreatívabb megoldást vártam, de ez van. 2 pont (Borítóra mindig kényes vagyok.)

A kötet állapotát tekintve, kemény  fedeles de nagyon kell rá vigyázni. Egy kisebb húzás és ki is jön a lap (nem próbáltam ki, nyugi). Szóval ez 4 pont.

Összesítve:

Egy erős hármast tudok megajánlani, Brown írt már jobb regényt is ennél.

Kedvenc szereplő: Herney

Akit utáltam: Marjorie Tench

Kedvenc rész: a vége, a *SPOILER MIATT ELTAKARVA*

Nem kedvelt: a sok leírás a műszaki dolgokról (látszik hogy az elsődleges célcsoport a férfiaké)

Kapható még a regény, de már újabb borítóval (na az 4 pontos) csak nekem még a régebbi van meg.

Köszönöm, hogy elolvastad!

,,Adottságaink határozzák meg, mi iránt vonzódunk. A művész azért szereti a hegyeket, mert festői, a mérnök a sík vidéket, mert célszerű. Az élvhajhász a „csinos nőt", mert épp kedvére való, a divatos, fiatal úriember az elegáns ifjú hölgyet, mert az ő fajtája. A kimerült, elcsigázott, vélhetően ingerlékeny tanár pedig szinte vak a szépség iránt, érzéketlen a légies bájjal szemben, hisz neki leginkább bizonyos szellemi képességek számítanak: a buzgalom, a tudásvágy, a természet adta tehetség, a fogékonyság, valamint az őszinteség és hála. Ezek jelentik számára a kellemet, melyek lekötik figyelmét és elnyerik megbecsülését. Ezeket kutatja szüntelen, azonban csak nagy ritkán találkozik velük; s ha néhanapján felfedezi, bizony örömest megtartaná őket örökre, s ha mégis búcsút kell vennie tőlük, úgy érzi, mintha valamiféle könyörtelen kéz elragadta volna tőle féltve őrzött, drága kincsét."

Ez a regény több szempontból is felhúzott, nagyon nem tetszett nekem. 

Az angol címe Vampire kisses és ez a címe a sorozatnak is. Amúgy ahogy látom eddig 9 része jelent meg angolul, azt nem tudom több is lesz-e. Annyira nem tetszett hogy utánanézzek, így most ettől eltekintek. Kicsit furcsállom, hogy ez egy sorozat, már ez a kötet is megállná a helyét egyedül, de mindegy. Néztem a csillagozásokat és úgy látom egyre inkább növekszik a kedveltsége, tehát (amúgy is adnék) fogok adni neki egy újabb esélyt, természetesen előítéletek nélkül. (Dehogy fogok.) 

3.65-ös átlaggal rendelkezik goodreads-en, a molyon pedig 71%-kal. Lehetne rosszabb is. 

Szóval az alaptörténet sablonos: érkezik egy új fiú a városba és pletykák keringenek róla és családjáról. Ennyi. Nem is szeretnék többet leírni, az már spoiler lenne. Az egész regény az elejétől a végéig tiszta sablon, semmi újat nem tudtam meg, minden kiszámítható. Könyörgöm, minek adták akkor ki? Bármelyik másik vámpíros könyvből össze lehetne ollózni és ugyanazt kapnánk. 2 pont az ollózásért. 

A szereplőkkel még inkább nem vagyok megelégedve. Adott Raven aki már az első fejezetben idegesítően nagyképű volt, zavart a ,,hangnem", az hogy olyan magas lóról beszél a városáról, hogy felképeltem volna. Állandóan megkapjuk, hogy így gót, úgy gót, mintha elsőre nem fogtuk volna fel... A másik ami nem tetszett benne, hogy nyavalyog hogy dolgoznia kellett 16 évesen egy recepción ahol semmilyen atrocitás és semmi megalázó dolog nem érte, de mégis az tűnik ki a regényből, mintha majd belehalt volna abba a nagy munkába. Komolyan, hogy lehet ilyet írni? Örüljön hogy volt munkája! 

Becky egy semmilyen figura, semmi egyénisége nincs. Bár még jobb mint Raven.

Trevor sablon.

Alexander sablon, de nagyon rosszul ábrázolva. Már ha mindenképpen azt a benyomást akarja kelteni az írónő, hogy ő XVIII. századi ember módjára viselkedik, akkor azt csinálja rendesen! Edward jobban volt ábrázolva, mint ez a szereplő.

Köszönöm, hogy elolvastad!
Forrás: ugyanaz mint eddig + goodreads