A művészet nyelve

Fable 3

Inspiráció képekben - a fejléc

péntek, július 18, 2014

0 Komment

Agave Könyvek

Íme, a nyertes!

péntek, július 18, 2014

0 Komment

Cartaphilus

Az állhatatos hercegnő

Szerző: Philippa Gregory
Sorozatcím: Tudorok 1.
Cím: Az állhatatos hercegnő
Eredeti cím: The Constant Princess
Eredeti megjelenés: 2005
Műfaj: történelmi, romantikus

Fordító: Todero Anna

Oldalszám: 526 oldal

Kiadó: Cartaphilus Kiadó

Megjelenés: 2013
Ár: 3.500 Ft

Fülszöveg:

Philippa Gregory újabb bestsellere VIII. Henrik első feleségének, Aragóniai Katalinnak a történetét tárja az olvasó elé, vagyis a neves angol szerző legnagyobb sikerkönyve, A másik Boleyn lány eseményeinek előzményét meséli el. Catalina, a spanyol infánsnő, akit még gyermekkorában eljegyeztek Arthur walesi herceggel, alig tizenöt évesen érkezik Angliába, a Tudorok udvarába. Az ifjú házasok kezdeti idegenkedése szenvedélyes szerelembe csap át – csakhogy történetük hamarosan szomorú fordulatot vesz. Arthur merész kívánsága azonban meghatározza hitvese további sorsát…

Ahogy rajongói már megszokhatták, Philippa Gregory most is szokatlan szemszögből ábrázolja a történelmet. Újabb regényében nem a Boleyn Anna miatt félreállított, idősödő asszonyt ismerhetjük meg, hanem az ifjú hercegnőt, a vonzó és eszes, elszánt és állhatatos lányt, akit arra neveltek, hogy Anglia királynéja legyen, s aki addig küzd, míg meg nem szerzi azt, ami hite szerint megilleti.

A romantikus történelmi regényeiről világszerte ismert szerző ezúttal is mély átéléssel rajzolja meg egy erős jellemű, céltudatos, de érző szívű nő életteli portréját.

,,Vágy és végzet

Egy szerelem, mely megváltoztatta a történelem menetét."

Nagyon szeretem a történelmi regényeket, bár ez az érdeklődésem csak pár éve kezdődött, amikor végre befejeztem a gimnáziumot és elkezdtem az egyetemet. Addig utáltam a történelmet, viszont amint vége lett, ráébredtem arra, hogy mennyire hiányzik nekem a tárgy és így kezdődött a rajongásom. Philippa Gregory neve keresgéléseim folyamán rengetegszer szembe jött velem és kíváncsiságom miatt várólistámra raktam egy-két regényét. Viszont Ő egy kicsit háttérbe szorult, ahogy az ember a legfinomabb falatokat az étkezés végére hagyja. Vártam, mert tudtam, hogy a visszajelzések alapján egy különleges szerzőről van szó. Nem tévedtek az értékelők.

Az állhatatos hercegnő Philippa Gregory Tudorok sorozatának első része, bár emlékszem, amikor molyra felkerült, a nullás rész, tehát az előzménykötet kategóriába került azonnal, mert ha a Tudor-kort nézzük, akkor VIII. Henrik gyerek- illetve fiatalkoráról szól javarészt Aragónia Katalin szemén keresztül. Viszont a GR szerint ez a Tudorok sorozat tényleges első része is, viszont ahogy nézem a sorozat kiadási éveit, valahogy ez is úgy járt, mint a Narnia sorozat, a megírás sorrendje nem azonos a ténylegessel. Szerencsére akkor kezdtem el olvasni a szériát, amikor a reményeim szerinti végleges sorrend is elkészült.

Azóta pedig állandóan Philippa Gregory műveit olvasnám éjjel-nappal. Szörnyű mennyire fanatikus tudok lenni egy-egy szerző esetében...

Tehát igen, ez egy imádom poszt lesz és utána végre elkezdhetem A Sötétség Rendjét is. Szerencsére hazánkban egyre több és több regény jelenik meg az írónőtől, így lesz mit olvassak a következő időszakban.

Fejléckép alapjának forrása: külföldi borító

Az állhatatos hercegnő Aragóniai Katalin történetét meséli el gyermekkorától kezdve egészen 1529 júniusáig, a pápai legátus törvényszékének tárgyalásáig és azon történésig, amely miatt többek között VIII. Henrik híres lett. Lehet, hogy a történelem része, tehát mint olyan nem számít spoilernek egy-egy szereplő sorsa, de azért inkább a regény szempontjait veszem figyelembe és nem lövök le semmilyen poént.

Érdekes módon a kötet olvasása közben döbbentem rá, hogy amit eddig a Tudorokról olvastam - mert főleg az ő történetüket szeretem - mind Boleyn Annáról szólt. Ezért üde színfolt ez a kötet, amely a másik szereplő, Aragóniai Katalin, az útban lévő királynő életét mutatja be részletesen is. Tehát mint olyan, Philippa Gregory a témaválasztásnál is biztosította a sablonmentességet, de a fülszöveg szerint ez az írónő sajátos jellemzője.

A könyv lehet, hogy néhány olvasónak unalmas lesz és lehet, hogy kevés cselekmény fért bele az egyébként tekintélyes vastagságú könyvbe és néhány ismétlés nekem is sok volt, de ezek inkább Katalin kételyeihez és elszántságához kötődnek, tehát mint olyan szerintem jó helyen vannak.

,,...egy hercegnőből még a gyöngeség írmagját is ki kell irtani."

Hosszú az a rész, amely Arthurral, a walesi herceggel foglalkozik, akihez gyermekkorától kezdve ígérték, bár nekem ez a kedvenc részem, szerettem olvasni a két fiatal közötti eseményeket, még ha egy kicsit bőlére eresztett a köztük történő folyamatok leírása.

Harry, Arthur öccse, itt egy olyan karakter, aki már Catalina Angliába érkezése óta a színpadon van és akit az önzőségénél fogva lehet vezetni, bár határozott jellem, de egyúttal befolyásolható is. Az önközpontúsága miatt nem tudtam kedvelni és irritált a személyisége. Ő inkább a regény második felében jelenik meg a színen és válik a másik fontos alakká Katalin mellett. Arthur tökéletes ellentéte. Az idősebb testvér viszont a kedvenc szereplőm volt és bár az első feltűnésekor nem nagyon kedveltem, de ez rövid idő múlva megváltozott, mert kiderült róla, hogy igencsak szerethető. Igazából nem is tudnám eldönteni kettejük közül melyik áll a főszereplőséghez közelebb, mert Arthur egész végig jelen van a kötetben és jelenléte folyamatosan érezhető, Katalinon keresztül, de Harrynek is fontos szerep jutott. Na jó, elfogult vagyok, Arthur az.

,,Szilárd hitű gyermek vagyok. Tudom, hogy Anglia királynéja leszek, mert ez Isten akarata és anyám parancsa. S hiszem - miként mindenki hiszi körülöttem -, hogy Isten és anyám többnyire azonos véleményen vannak; és mindig teljesül az akaratuk."

Aragóniai Katalin a Tudorok sorozatban, amit
Az állhatatos hercegnő miatt kezdtem el nézni és
végre értem az elejtett félmondatokat!

A regény központi alakja Aragóniai Katalin, akinek fejlődését és gondolkodásának illetve hitének változását egész végig nyomon lehet követni a kötetben, azt hogy hogyan lesz egy elszánt és állhatatos kislányból erős és hajlíthatatlan királyné. Ezért a karakterizálásért már megérte olvasni ezt a kötetet! A nehéz helyzetekben sem sajnáltatta magát és nem törődve azzal, illetve szembenézve a sorsával eldöntötte, hogy ő véghezviszi azt, amire a sors szánta. Lenyűgöző volt Katalin karaktere!

Igazából a regény kérdése Katalinhoz szerveződik, az ő fejlődése a lényeg és Philippa Gregory egy kérdésre ad egy teóriát alapos kutatással - eskü a szakdogámban volt ennyi forrásjegyzék, sőt még ott sem - méghozzá arra, hogy vajon igazat mondott-e a valóságban hercegnő a házasságának elhálásával kapcsolatban. Az értékelésben ez most titok marad, nem spoilerezem el, hogy vajon az írónő hogyan gondolkodik ebben a témakörben, de képes vagyok hinni neki, annyira jó ez a történet!

Ezzel együtt az, hogy Katalin olyan amilyen, tehát az állhatatossága engem is magával ragadott és vele együtt éreztem át a helyzetét, azt a diadalt vagy éppen azt a szomorúságot, amit élete egyes szakaszaiban a különféle helyzetek váltottak ki bennem. Philippa Gregory tudatosan építi fel karaktere portréját, a gyermekkortól kezdve az angliai eseményekig minden a helyén volt és minden okkal van ott, ahol olvasható a kötetben és ezért nem tudom azt írni rá, hogy lassú és unalmas. Mert egyik sem volt. Bár az elején nagyon lassan kezdtem a regénynek, egy kicsit talán tartottam tőle a hosszúsága miatt, de visszagondolva az olvasás időtartamára, nagyon gyorsan haladtam vele, tehát a félelmem alaptalan volt.

A kötetben egyébként több nézőpont is szerepel, tehát nemcsak Katalint ismerhetjük meg, hanem egy kicsit a többi szereplőt is és szerencsére a hirtelen váltások nem olyan zavaróak. Nagyon tetszett nekem a dőlt betűvel szedett sok-sok egység, amely Katalinhoz kötődik és a belső gondolatait olvashatjuk így. Sokat segít a nő jellemének ábrázolásában és érzelmeinek elmélyítésében.

A történelmi jellegről még nem írtam, bár nem nagyon tudnék ehhez hozzáírni. A politika a lényeg ebben a regényben és mivel én ezt szeretem, ezért ezzel sem volt gond. Nem volt sem túl kevés, sem túl sok, pont ideális plusz ebben a kötetben emellett a társadalmi illemszabályokról is egy részletes képet kaphatunk. A háború nem került előtérbe, csak annak előkészületei.

Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért tetszett ennyire ez a regény, hogy már-már fanatikus módon tépjem fel a könyvesbolt ajtaját az újabb kötetekért és azt hiszem, hogy van erre egy teóriám is, de hát ez egyéni meglátás kérdése. Philippa Gregory nem egyszerűen rekonstruál, hanem kiemeli a szereplőjét és az érzésein keresztül mutatja be a kort, itt például azt a küzdelmet, amely feszültség Katalin helyzete, tehát az édesanyja miatti egyenrangúság és az angol férfiuralta társadalom között húzódik. Katalin egy nagyon markáns karakter és ez nem sok regény főhőséről írható le.

Az állhatatos hercegnő 2013-ban jelent meg a Cartaphilus kiadó gondozásában és egyszerűen mesés a borítója! Nekem nagyon tetszik. Fentebb is írtam már, hogy a Tudorok sorozat nyitó regényéről van szó, a többi rész sorrendje így alakul: A másik Boleyn lány, 2.5: The Wise Woman, A Boleyn örökség, A királynő bolondja, A szűz királynő szeretője, A másik királynő.

Összesítve egyszerűen imádom ezt a könyvet, legszívesebben a bejegyzést csak az imádom szóval töltöttem volna meg! Ezek után biztos, hogy nekem KELL az írónő teljes életműve! Ritka az ilyen fanatikus rajongás, de most esküszöm megtörtént.

Ha író leszek én úgy szeretnék és olyan hatással írni, mint Philippa Gregory!

Köszönöm, hogy elolvastad!

kedd, július 15, 2014

2 Komment

Athenaeum kiadó

Vérvörös

Szerző: Salla Simukka
Sorozatcím: Hófehér-trilógia
Cím: Vérvörös
Eredeti cím:Punainen kuin veri
Eredeti megjelenés: 2013
Kategória: ifjúsági, krimi

Fordító: Panka Zsóka

Oldalszám: 240 oldal

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Megjelenés: 2014
Ár: 2.490 Ft

Fülszöveg:

A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig… Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat.

,,Hol volt hol nem volt,

volt egyszer egy lány,

aki megtanult félni."

Nagyon szeretem azt, ahogy az északiak írnak. A soraikat átjárja egy különleges hangulat és ezért olyan jó élmény akár egy svéd, vagy akár egy finn regényt olvasni és valahol ilyen volt a norvég Jéghegyek népe vagy az Engelsfors-trilógia. Nagyon szeretem ezeket a könyveket. Ezért nem volt kérdés, amikor megláttam a Vérvöröst, hogy várólistára rakom-e, mert a válasz helyett helyből a várómon landolt és bár a záróvizsga idején olvastam el, tehát korábban, viszont csak most jutottam el odáig, hogy megírjam az értékelést a kis kötetről.

Fejléckép alapjának forrása ismeretlen eredetű

A történet a Hófehér-trilógia első része és annak főhőse Lumikki, akinek neve Hófehérkét jelent a maga szép és idegen hangzású nyelvén. Bár nem akar, de belecsöppen egy krimi-szálba, pedig ő aztán nem kér belőle. Egyáltalán nem akar belekeveredni semmilyen kétes ügybe, de balszerencséjére és a saját érzései miatt mégis kisegíti a csoportot, amely elég sok kellemetlen helyzetet okoz neki. A Tamperében játszódó történet szerencsére izgalmas és végig fenntartja az érdeklődést. Ha ezt vizsgálom, akkor azt kell írnom, hogy ebből a szempontból jót tett neki a kötet rövidsége, mert a kötet kisalakú és az oldalainak száma alig lépi át a kétszázat, tehát ebbe nem fér sok karakterjellemző és múltbeli kifejtés.

Nem nagyon olvastam még Sandemo könyvein kívül északi ifjúsági könyvet, így emiatt is nagyon szerettem volna megnézni, vajon a műfaj, amit alapból is szeretek milyen ízű skandináv ízekkel.

Hát nem is tudom...

A fentebb említett hangulat is ott volt, nyomokban tartalmazta a regény, ha muszáj valahogy leírnom az érzéseimet, de távol a megszokottól. Lehet a rövidség az oka, de nem éreztem azt az atmoszférát, amit általában az északi regények teremtenek. Elsősorban a gondolkodásmódjukkal. Teljesen más mondjuk egy Jéghegyek népe mint egy Harry Potter, valahogy azon lehet érzékelni a zordságot, bár ez inkább az a kategória, amit érezni kell és nem megmagyarázni. Elég sokszor úgy döntök egy-egy értékelés írása vagy könyv olvasása közben, hogy a szívemre hallgatok és ez történt most is. Nem tudom összehasonlítani a többivel, ez a történet inkább volt általános európai, mint skandináv. Természetesen ez így nagyon sztereotipnak tűnhet, de nem akartam ilyen lenni, hanem az volt a célom, hogy egyfajta hangulati összehasonlítást adjak a kötetekről.

Ahhoz képest egyszerű történetről van szó, bár ha azt nézem, hogy a kategóriája szerint ifjúsági kötet, akkor helyénvalónak érzem a bűnesetet és azt, hogy nem olyan csavaros, mintha Agatha Christie vagy Karin Slaughter írta volna, bár nem tudom, hogy a krimi és a csekély számú vagy kevésbé undorító haláleset mennyire fér össze. Nem volt itt meg az a vészterhes atmoszféra, ami a felnőtteknek szóló könyvekhez tartozik, de ez valószínűleg a rövidség és a szimpla gyilkosság miatt történt.

Az előző bekezdés csak egyéni meglátás, ha pontoznék akkor nem ezért vonnék pontot. Az inkább nem tetszett, hogy Lumikki életéről keveset tudunk meg, vagy amit igen, azok is először homályos utalásként, majd pedig leírva is megjelennek, de kis mennyiségben. Ő egyébként egy kemény karakter, tetszik nekem a hajlíthatatlansága és a magánakvalósága, bizalmatlansága. A történet egyik fordulata hozzá kötődik, tehát a jelleméhez alig passzoló cselekedet, ami az első olvasáskor igencsak furcsának hat, de én teljes mértékig elfogadtam a magyarázatot, bár ez lehet, hogy pár olvasónak nem fog tetszeni.

A könyvben többféle téma is előkerül különféle személyekhez kapcsolódva, például a bántalmazás és annak hatása a későbbi életre, vagy akár az is, hogy hogyan változtat a hazugság egy karakter életén (nagy vonalakban a spoilermentesség miatt) és a korrupció is előkerül.

A történet eleje egy kicsit kusza, mert nem Lumikkivel kezdünk, hozzá csak a későbbiek során jutunk el. Tehát egy gyilkossággal indítunk, bár egy kicsit később derül ki, hogy ki és miért ölt, ami egy általános vonás a krimiknél. Egyébként a regényben váltott nézőpontú elbeszélések találhatóak, tehát Lumikkin kívül is találkozhatunk mások gondolataival, ami amúgy egy plusz pont és egy kicsit megismerhetjük a másik oldalt is, bár sajnos annyira nem. A főhős lány története telis tele van utalásokkal, foszlányokkal, amelyek vagy kiderülnek vagy nem lesznek teljes egészek, de az elmondható, hogy a könyv végére megismerhetjük Lumikki életének legalább egy kis részét és ez a kötetben folyamatosan bomlik ki és így ismerjük meg a múltját. Nekem nagyon tetszett ez a megoldás, pont annyit adagol az írónő Lumikki életéből, amennyi fenntartja a feszültséget és a kíváncsiságom.

A másik dolog, ami emellett nagyon tetszett az az eredeti meséből történt átemelések, hasonlóságok, amikről jó volt olvasni. Ezek inkább a kötet vége felé jelennek meg és egy kis fricskát is érzek itt az eredeti történethez képest, mert mi a helyzet akkor, ha Hófehérke nem egy hercegre várva szeretne kiszabadulni az üvegkoporsóból...

Attól, hogy nem jellemző rá a skandináv regények hangulata, azért nem kell leírni a regényt, mert volt ennek, hogy stílszerű legyek, mikroklímája rendesen. Néha átéreztem Lumikki helyzetét is és a fagyasztóládás résznél beleborzongtam a leírásba és azért elég jól átjött egy-két jellemzés akár az osztálytársairól, akár a területről is, tehát az is hozzájárult, hogy minél jobb élménnyel zárjam a regényt, bár az igazi morbid kíváncsiság, amit általában kiváltanak ezek a regények, elmaradt. Egyébként a környezet, a szavak és úgy általában az egész kötet miatt azt kell írjam, hogy a Vérvörös egy téli könyv és lehet, hogy ez volt nálam is a baj, mert nyáron olvastam. Egy jó hideg nap után, egy forró tea mellett biztos jobban tudnám értékelni ezt a kötetet.

A többi mellékszereplő kidolgozottságának vizsgálatakor egy kissé bajban voltam, illetve vagyok is, mert egy rövid regénybe nem fér olyan sok karakterizálás... de nem volt ez olyan rossz, csak keveselltem. Egy kicsivel több jellemzést, több múltat elbírt volna a regény, mert az a szerencsétlenkedő hármas kevés szerepet kapott. Úgy érzem egy kicsit lehetett volna több szerepük is, nemcsak a végén, mert így inkább csak a szerencsétlen bagázs jellemző jut róluk eszembe. Egyébként azt sem írhatom, hogy nincs szerepük, mert van szerencsére, de tényleg olyan keveset találkoztam velük ahhoz képest, amennyit lehetett volna.

Jegesmedve pedig nagyon érdekel, bevallom, kíváncsi lettem és várom, hogy mi történik vele a következő részben!

Romantika nem volt ebben az ifjúsági regényben és szerencsére nem is hiányzott. Talán egy kérdésem volt Lumikki szerelmével kapcsolatban amire választ is kaptam, de ez a kapcsolat inkább csak utalgatás szintjén volt a kötetben, vagy annyira fájón, hogy főhősünk nem akart emlékezni rá. Ez tetszett és várom, hogy a következő kötetben kiderüljön a hosszabb történetük is.

Mert a regény egy sorozat része és a következő könyv címe magyarul a Hófehér lesz, és úgy néz ki novemberben jön. A Vérvörös kis méretű, gyönyörű kivitelezésben látott napvilágot az Athenaeum kiadó által 2014-ben. Egyetlen bánatom, hogy koszolódik, pedig csak egy másik regényen pihent az értékelésig, nem tettem ki semmilyen negatív hatásnak.

Összesítve egy jó ifjúsági regényről van szó és inkább azoknak ajánlanám akik nem szoktak hozzá Agatha Christie vagy a kortárs krimiírók műveihez. A könyv erőssége nem ez, hanem a mesei áthallások illetve Lumikki és Jegesmedve karaktere és a következő rész ígérete. Nagyon kíváncsi vagyok a második részre és arra, hogy vajon Lumikki milyen kalandokba fog keveredni megint.

Köszönöm, hogy elolvastad!