A Királyok veszte egy epikus fantasy és mint a kategória kedvelője, nagyon élveztem az olvasását, hiszen istenektől kezdve, sárkányokon át minden szerepel benne, amire egy zsánerrajongónak valamikor, valaha, bármikor igénye támadt, mindez egy féltéglában elmesélve. Emiatt, meg, hogy a szálak túlbonyolítottak, kicsit tartottam a második résztől, mert úgy voltam vele, hogy hm hát annyira már nem emlékszem az elsőre, nagyon fogok szenvedni emiatt a Minden Dolgok Nevével. Viszont az nagyon megmaradt, hogy mennyire szerettem és milyen hangulata volt az első olvasásának, úgyhogy nem sokat haboztam, bele is vágtam a következő rész megismerésébe, de bevallom őszintén, nem erre az élményre számítottam.

Az értékelés a Prológus - Fantasy projektre készült. 

Nagyon kíváncsi voltam a Szíve helyén sötétség c. könyvre egyrészt a szerző miatt, mert a sorozata, a 4MGY már régóta foglalkoztat, másrészt pedig elolvastam a fülszöveget és megtetszett, amit ott találtam. Éreztem, hogy nekem erre van szükségem: különleges képességekről szóló történetre, meg nyomozásra. Jelentem elolvastam, meg is kaptam a vágyott dolgokat és most itt vagyok a szokásos módon, de nem írok hosszabb bevezetőt, inkább kezdjünk bele! 

Tehát következzen a Szíve helyén sötétség élménybeszámolója!

Az értékelés a Prológus - Könyvek a fa alá projektjére készült, ahol mindenféle olyan kötetet értékelünk, amit ajándéknak ajánlunk a fa alá. Ilyen a most tárgyalt regény is!

Amint megláttam a fülszövegben, hogy csillagokról van szó, átkapcsolt bennem valami és várólistára tettem a kötetet. A sci-fi alapból sem áll messze tőlem, de régen nagyon érdekelt a csillagászat sőt legmerészebb halvány gondolataim között még elő is fordult egy-kettő olyan, amiben magamat, mint égi kutatót pozicionáltam be - ezért fordultam a földrajz felé anno, de hamar letört az érdeklődésem, túl sok benne a fizika brr. Ami másnak a matek, az nekem ez a tárgy. Szóval nem lettem csillagász, de a bolygók iránti lelkesedésem megmaradt, hogy átkonvertálódjon a science fiction űrben játszódó művei iránti vágyba. Ennek esett áldozatul Az éjféli égbolt, amit elolvastam és most itt vagyok, hogy beszámoljak a könyvvel kapcsolatos élményeimről. 

Úgyhogy következzen Az éjféli égboltról szóló élménybeszámolóm!

Az értékelés a Prológus - Könyvek a fa alá projektjére készült, ahol mindenféle olyan kötetet értékelünk, amit ajánlunk ajándéknak a fa alá. Ilyen a most tárgyalt regény is!

Instán sem titkoltam, hogy számomra nem volt egyszerű ezt a regényt olvasni, mégpedig azért, mert nagyon szeretem a trilógiát. Egy kezemen megtudom számolni hány olyan széria ejtett annyira rabul, hogy a végtelenségig igyekeztem elhúzni az utolsó rész olvasását, hiszen egyiknél sem akartam azokat a bizonyos záró mondatokat látni. Ahogy az Aranybirodalomnál sem, de végül megtettem és most elveszetten bámulom a monitort, mert már érzem a hiányát ennek a világnak. 

Régóta figyelgetem a Hollókirályt, de még nem vettem rá magam az olvasására. Várólistás ezer éve, úgyhogy, amikor megtudtam, hogy jön a Piranesi, ujjongtam, mert úgy voltam vele többek között, hogy az ismerkedés az új kötettel eldönti majd a kérdést, hogy akarom-e olvasni a másikat, meg hogy egyáltalán mikor. Ez tett arról, hogy olvasni akarom a Piranesit. Átfutva a fülszövegét megfogott a végtelen termek, a labirintus képe és az a rengeteg szobor bennük, amik a falak mentén állnak és üres tekintettel néznek a történésekre. Ez pedig arról győzött meg, hogy mikor tegyem meg.

Szóval eldöntöttem, hogy olvasnom kell ezt a regényt és minél hamarabb, amire a Prológus révén lehetőségem nyílt és te jó ég! Sosem volt ennyire más az elvárt és a végül kapott élményem, mint most. Na de nézzük is meg miben nyilvánul ez meg, jöjjön a Piranesi élménybeszámolója!