Fülszöveg:

A történet egyik főgonosza.

Éreztem én, hogy bajban leszek, amikor befejeztem a regényt, hiszen nemcsak, hogy rövid műről van szó, hanem az az önmagában sem sablonos tény is közrejátszott, hogy a droidunk egyáltalán nem akar gyilkolni. Az első mondat után leesett az állam, elgurult és nem akartam megtalálni - ezzel tudom összefoglalni az akkori állapotom, na meg a könyv stílusát szintén visszaadom egy kicsit, amivel a legnagyobb bajom volt, na de haladjunk sorjában! 

Szeretem azokat a sci-fiket, ahol új bolygót vagy területet fedeznek fel a szereplők vagy az exodus után egyszerűen csak új hazát keresnek és az első pár oldal alapján, amikor az embereink kutatnak egyből a régi Diaszpóra, vagy a Távoli kolóniák egy novellája (mindkettő Ad Astra) jutott eszembe és rájöttem, hogy nagyon is szeretem a terepkutatásokat. Olyan jó jellemzőket lehet kitalálni egy még ismeretlen területről, ahol az atmoszférától kezdve a föld összetételéig bármit ki lehet fundálni ha valaki elég kreatív, hogy talán egy egész könyvön keresztül elviselném a bemutatásokat és bár a Kritikus rendszerhiba nem csak ezzel foglalkozik, ezeket a részeket örömmel olvastam. Továbbá színesíti még a világot a cégek köre, akik az olcsó megoldásokért feláldozzák a biztonságot és a BiztEgységes rendszere szintén érdekes - ennek az egyetlen hátránya, hogy bevezető kötet lévén csak kevés infó szerepel róluk.

Emellett a kisregény forma sem kedvez a kidolgozásnak, bár ezt még el tudtam fogadni teljesen figyelve a kedvcsináló voltára, hiszen azért, hogy jó kedv, vigalom és egyéb ilyen pozitív családbarát kontentet alakítson ki a mű az olvasóiban, a cselekmény nincs túlbonyolítva, inkább csak megadja a lökést, vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy oda rakja a szereplőit, ahol kell lenniük, hogy a következő részekben nyugodtan barangolhassunk Öldöklővel, na meg a csapattal, már azokkal a szereplőkkel, akik túlélték ezt a kalandot. Egyébként egyetlen egy nagyobb rejtély köré szerveződik a könyv, ami izgalmas, bár az, hogy kinek hogy fog tetszeni... hát... emiatt úgy érzem, hogy olyan mintha egy bevezetőt látnánk valamelyik szériából, amire rá van aggatva a ,,Coming soon / Hamarosan jelentkezünk" tábla, ami egyáltalán nem rossz, élvezet olvasni ezt a kis kikapcsoló részt, egészen korrekt kezdés ilyen szempontból.

Hangulatkép

Ellenben a szereplők nem igazán kerültek kidolgozásra, mert ők egyszerű jellemzőkkel rendelkező karakterek, akik közül a leginkább szerethető Mensza, a csapatvezető, azért, mert a hölgy igazi vezérként viselkedik és egy kicsit úgy gondoltam rá, mint Shepard parancsnokra a Mass Effect szériából, neki volt hasonló karizmája és úgy is képzeltem el őt, ahogyan a játékban lehet látni a hölgyet - igen, én női főhőst választok mindig, ha játszom.
A többi szereplő szintén nem rendelkezik túl sok vonással, csak annyival, amennyi egy ilyen kis terjedelmű regénybe belefér, mondjuk itt már annak is örültem, hogy meg tudtam őket különböztetni. A leginkább Öldöklő narrálása tetszett de nem a stílusa!, hiszen a hozzáférése miatt sokféle tartalomhoz juthat hozzá - ahogy mi is, ilyen például a karakterek között zajló beszélgetések és annak a témái, vagy a meglátásai.

És itt el is jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol arról kell írnom mi nem tetszett a műben... a gyilokdroid stílusa nagyon idegen, fogalmazzunk úgy, hogy szerintem nem illik ez a bizalmaskodó hangvétel egy olyan lényhez, akinek a múltja elég színes a maga módján. A kezdés után, ahol leesett az állam egy kissé a szokatlansága miatt, tehát azon, hogy egy gyilokdroid arról beszél, hogy feszélyezve érzi magát az emberek között (ettől a ténytől enyhén furán éreztem magam...), felvesz egy furcsa hangvételt, ami próbál vicces lenni, de engem nagyon irritált és lehet, hogy ez valahol irónia - pont manapság jöttem rá, hogy mindent komolyan veszek, így sajna ha ez a helyzet, nem tudok rajta még mosolyogni sem. Viszont a robot és az antiszoc hozzáállása tetszett, ez teszi izgalmassá és a szégyenlőssége és a viszolygása szörnyen fura, de szintén érdekes erről olvasni.

A regény halványan megvillant egy konfliktust és többféle témát kezel, kezdve az olcsó biztonságtechnikai eszközöktől, ahol a lényeg a profit és az élet nem ér annyit - pedig a cég ironikusan BiztEgységekkel üzletel - a droidok jogi kérdéséig, a végjáték pedig meglepő, de egész sok utat hagy a következő részeknek, úgyhogy jöhet a többi!

Tetszett

5 / 4 pont

Erősségek:

❥ a világa

Gyengeségek:

❥ stílus

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ MI
❥ sci-fi
❥ első rész

Kedvenc szereplő:

❥ Mensza

Évszak:

❥ nyári

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(-20% a webshopból.)

Molyos link