,,EGY SZÓ VILLANT KÓTYAGOS, VACOGÓ ESZÉBE. EZ A HANG OLYAN VOLT, MINT EGY SIRÁM. VALAMI SIRÁMOL, ÉS ETTŐL ŐNEKI EGÉSZEN VÁRATLANUL, SŐT ŐSZINTÉN SZÓLVA MEGLEPŐEN KICSORDULTAK A KÖNNYEI."

Első találkozásom A daruasszony kötettel a molyon történt, amikor igazából a könyvnél lévő címkékre figyeltem fel, ott is a mese és a japán szóra. Egy évig tanultam japánt, előtte sokáig néztem az animéket illetve elég sok olyan könyvet olvastam, amely a gésákkal foglalkozik, ahhoz, hogy elmondhassam, nagyon kedvelem az országot illetve a kultúrájukat is. Így amint megtudtam, hogy egy népmeséből íródott a kötet és egy felnőtteknek szóló történetről van szó, nem lett kevesebb kedvem olvasni, sőt! Akkor még nem találkoztam Patrick Ness műveivel csak hallottam róluk, így még inkább el szerettem volna merülni ennek a regénynek a világában.

A történet több szálon fut, de George Duncan részével kezdünk, aki ,,negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás, fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül – ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, ki tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt." A fülszöveg általában jobban összefoglalja a lényeget, amit én csak félszegen tudnék, így most inkább onnan idéztem.

A regény több szálon fut, néha furcsa szerkesztési megoldások jelzik a szereplők állapotait, például George esetében az egyik résznél a csak párbeszédes forma a rezignáltságot, amely addig tart, amíg nem találkozik Kumikóval illetve eltér még a nő képein szereplő történet elmesélésekor. George számítható a főszereplőnek, de mellette ott van még Amanda, a lánya is, aki éppen a saját életével és magányával próbál megküzdeni.