- Az őrület határán borítóleleplezése -
Fülszöveg:
Mit tehetsz, ha minden veszni látszik?
Lili egy menő multinál dolgozik, és talpraesett marketingesként megszokta, hogy minden problémát gyorsan megold. Csakhogy egy nap behívják a tárgyalóba, és bizony, AZT a hírt közlik vele.
Munkanélküli lett.
Nincs mese, ideje új állás után nézni.
Fergeteges rodeó indul a magyar valóságban.
Elgondolkodik, legyen-e belőle Aloe vera MLM ügynök, vagy elfuserált cukrász. Sofőr. Virágáruslány. Hallgasson-e a volt kollégára, aki felhívja a Nagy ötlettel?
Várjon az igazira vagy vállaljon átmeneti munkát? Adja fel az álmait? És az elveit?
Miközben naplót ír, vagy épp lelkesen blogol, mellesleg várja a nagy Őt is, de főleg kicsiket talál.
Ám az élet gyakran meglepőbb, mint gondolnánk...
A hol szomorkás, hol kacagtató történet üde színfoltja a hazai könyvkínálatnak, és lelket feltöltő olvasmány mindazoknak, akik épp hasonló cipőben járnak.
Kövesd Lili történetét és találd meg önmagad!
 |
| A szerző |
Fekete Judit 1979-ben született Budapesten. Marketinges, szövegíró, betűgyáros. A szabadidejében blogol, könyvkritikákat ír, melyek korábban a hir24 hírportál kultúra rovatában, majd az Olvassbele.com oldalon és a Könyvjelző magazinban jelentek meg. Gyerekkora óta szeret írni, de huszonévesen fedezte fel a különböző internetes íróköröket, ekkor kezdett el tudatosabban foglalkozni az írással. Első regénye az Őrület határán - Kálmán Lili munkanélküli naplója, ami egy munkanélküliséggel foglalkozó humoros, felnőtteknek szóló regény, melyet a Könyvmolyképző Kiadó ad ki 2017 őszén.
Linkek:
>> Blog <<
>> Instagram <<
>> Facebook <<
A bejegyzés az alábbi címkékhez tartozik:
Fekete Judit // Könyvmolyképző Kiadó // előkészületben // borító // Lehull a lepel // 2017-es megjelenés
Sarah Addison Allen: Lost Lake – A varázslat tava
A varázslat tava az idei Könyvfesztiválra jelenik meg és ennek örömére posztolom én is a leendő borítót.
- Fülszöveg -
Eby Pim képeslapon látta először a Lost Lake-et. Egy régi fotó, rajta néhány vastag betűvel szedett szó, ám Eby úgy érezte, mintha a jövőjébe pillantana bele.
Mindez fél emberöltővel ezelőtt történt. És a tó hirtelen feldereng Eby múltjából. Férje, George, már rég eltávozott. A fárasztó rokonok is elmentek. Semmi sem maradt, csak néhány tóparti kabin, ami sikeresen ellenállt a georgiai hőségnek és párának, továbbá a kallódók maroknyi csapata, akik – kimondatlan álmaiktól és vágyaiktól vezérelve – évről évre hűségesen ellátogatnak a Lost Lake-hez.
Ez nem csekélység, Eby ennek ellenére kijelenti, az idei lesz az utolsó nyár, amit a tónál tölt, aztán eladja a területet egy építési vállalkozónak. Amíg az utolsó szalmaszálat jelentő családtag be nem kopogtat hozzá.
Kate Pheris tizenkét évesen az utolsó legszebb vakációját töltötte a Lost Lake-nél; még azelőtt, hogy megismerte volna a magányt, a fájdalmat, a veszteséget. Azóta ezek az érzelmek uralják az életét, de azért – talpraesett lányának, Devinnek, és saját céltudatosságának köszönhetően – a remény sem halt ki a szívéből. Talán a Lost Lake-nél Devin kiélvezheti gyerekkorának utolsó hónapjait... és Kate is újra felfedezheti azt a valamit, ami annak idején olyan hirtelen siklott ki az ujjai közül.
Az emberek egymás után zarándokolnak el a tóhoz, hátha ott megtalálják azt, amit már oly régóta keresnek: szeretetet, megnyugvást, reményt az újrakezdésre, békét, egy rejtély megoldását, a felejtés lehetőségét. De vajon még időben érkeznek?
A különleges hangulatú, varázslatos regény Sarah Addison Allen egyik legkiválóbb írása az ember titkos vágyairól és a hétköznapi csodákról, amelyek a legvalószínűtlenebb helyeken lepnek meg minket.
- A szerzőről -
 |
| Forrás |
Sarah Addison Allen az észak-karolinai Asheville-ben nőtt fel. Egészen gyerekkorától odavolt a jó könyvekért és az ízletes ételekért - amiért újságíró édesapját és kiváló szakács édesanyját hibáztatja. A főiskolán irodalmat tanult, mert idézzük:
"Imádtam a gondolatot, hogy azért kaphatok doplomát, hogy olvasok. Olyan, mintha csokievésre szakosodtam volna."
A diploma megszerzése után Allen komolyan elkezdett foglalkozni az írással. A nagy áttörést 2007-ben megjelent regénye, a A csodálatos Waverley-kert jelentette. Azóta igazi sikerszerző, többek között New York Times bestseller szerző.
- Reményem -
Sarah Addison Allen számomra mindig is az atmoszférateremtés és az érzékletes leírások mestere lesz, így maximális érdeklődéssel fordulok az új regény felé és biztos vagyok abban, hogy elhozza majd számomra a nyarat egy kis csipetnyi mágiával.
- Kapcsolódó link -
>> A barackfa titka <<
Ma egy teljesen új rovat indul útjára egy másik nagyon király kezdeményezéssel, amely a Könyvmolyképző Kiadóhoz kötődik. Tudniillik a Kiadó létrehozta a külföldi Cover Reveal magyar megfelelőjét (nálam csak Lehull a lepelként fog szerepelni) és az-az öröm ért, hogy ebben én is részt vehetek több másik blogger társammal együtt. A lényeg pedig az, hogy a megjelenés előtt álló könyvek borítóiról együtt rántjuk le a leplet, amelyek a résztvevők blogjain tűnnek fel legelőször.
Oldalszám: 656
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Firefly Lane
Fordító: Palásthy Ágnes
ISBN: 9789633736074
Várható megjelenés: 2015. ősz
2015 őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Kristin Hannah New York Times bestseller regénye, a Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok. Igazából amikor először megláttam a bal oldali képet picit megdöbbentem, mert nem erre számítottam... viszont tüzetesebben is megvizsgálva a borítót, úgy éreztem, hogy valami megmozdul bennem és akkor beugrott mi ez a hangulat, mi ez az érzés: felelevenítette a régi nyári táborozós időszakaim.
Akik követik a blogom - respect - azokat láthatták a Hazudósok értékelésben, hogy ez mit jelent számomra. Egyszerűen imádtam azokat a napokat, főleg amikor kiültünk a stégre és figyeltük este a folyót meg hessegettük a szúnyogokat, de ez most mellékes. Szóval számomra jó ránézni erre a képre, idézi életem eddigi legjobb pillanatait, amelyeknél leginkább azt éreztem, hogy a barátság két ember között örökre szól. Amikor pedig elolvastam a fülszöveget, egy picit meglepődtem, hogy ezzel teljesen eltaláltam a kötet fő témáját...
1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére TullyésKate-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.
Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár köz két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz. Tully a kezdetektől fogva kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani a világnak, hogy ér valamit. Mivel anyja kicsi korában elhagyta, feltétel nélküli szeretetre vágyik. Vakon követi becsvágyát New Yorkba, majd a világ körül, s hírnévre és sikerre tesz szert… magányosan.
Kate valójában nem akar mást, csak szerelmet és családot, teljesen hétköznapi életet. A maga csendes módján Kate ugyanolyan elszánt, mint Tully. Azt azonban nem tudja, hogy a házasság és az anyaság mennyire megváltoztatja majd. Hogy mennyire szem elől téveszti, ki volt azelőtt, és mit akart. És hogy mennyire irigyli majd híressé vált legjobb barátnőjét…
Tully és Kate harminc éven át támogatják egymást jóban és rosszban, túlélve a barátság viharait is: féltékenységet, haragot, megbántottságot, neheztelést. Azt hiszik, már semmi nem árthat nekik, amikor egyetlen árulás elszakítja őket egymástól… és végső próbának veti alá a bátorságukat és a barátságukat.
Kristin Hannah 21 regény New York Times bestseller szerzője. Hawaiion él férjével és fiával, ahol gyakran hódol egyik kedvenc foglalatosságának: az olvasásnak. Kislányként balerina szeretett volna lenni, végül jogász lett belőle. Íróvá egy utólag szerencsésnek bizonyuló nehézség miatt vált: amikor kisfiát várta, ágynyugalomra ítélték - így minden keze ügyébe kerülő könyvet elolvasott. Akkor jött az ötlet az íráshoz, amit azóta töretlenül folytat is.
Első körben a
Kristin Hannah: Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok
regényhez tartozó képet mutatjuk be.
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Eredeti cím: Firefly Lane
Fordító: Palásthy Ágnes
ISBN: 9789633736074
Várható megjelenés: 2015. ősz
2015 őszén jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában Kristin Hannah New York Times bestseller regénye, a Firefly Lane - Szentjánosbogár lányok. Igazából amikor először megláttam a bal oldali képet picit megdöbbentem, mert nem erre számítottam... viszont tüzetesebben is megvizsgálva a borítót, úgy éreztem, hogy valami megmozdul bennem és akkor beugrott mi ez a hangulat, mi ez az érzés: felelevenítette a régi nyári táborozós időszakaim.
Akik követik a blogom - respect - azokat láthatták a Hazudósok értékelésben, hogy ez mit jelent számomra. Egyszerűen imádtam azokat a napokat, főleg amikor kiültünk a stégre és figyeltük este a folyót
- Fülszöveg -
1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére TullyésKate-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.
Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár köz két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz. Tully a kezdetektől fogva kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani a világnak, hogy ér valamit. Mivel anyja kicsi korában elhagyta, feltétel nélküli szeretetre vágyik. Vakon követi becsvágyát New Yorkba, majd a világ körül, s hírnévre és sikerre tesz szert… magányosan.
Kate valójában nem akar mást, csak szerelmet és családot, teljesen hétköznapi életet. A maga csendes módján Kate ugyanolyan elszánt, mint Tully. Azt azonban nem tudja, hogy a házasság és az anyaság mennyire megváltoztatja majd. Hogy mennyire szem elől téveszti, ki volt azelőtt, és mit akart. És hogy mennyire irigyli majd híressé vált legjobb barátnőjét…
Tully és Kate harminc éven át támogatják egymást jóban és rosszban, túlélve a barátság viharait is: féltékenységet, haragot, megbántottságot, neheztelést. Azt hiszik, már semmi nem árthat nekik, amikor egyetlen árulás elszakítja őket egymástól… és végső próbának veti alá a bátorságukat és a barátságukat.
- Linkek -
Figyelem! Már előjegyezhetővé vált a regény, ezt itt lehet megtenni:
(előrendelési lehetőség később lesz)
A kartonált verzióért kattints ide!
Tedd a kívánság- és/vagy várólistádra Molyon! >>> Itt <<<
- A szerzőről -
Kristin Hannah 21 regény New York Times bestseller szerzője. Hawaiion él férjével és fiával, ahol gyakran hódol egyik kedvenc foglalatosságának: az olvasásnak. Kislányként balerina szeretett volna lenni, végül jogász lett belőle. Íróvá egy utólag szerencsésnek bizonyuló nehézség miatt vált: amikor kisfiát várta, ágynyugalomra ítélték - így minden keze ügyébe kerülő könyvet elolvasott. Akkor jött az ötlet az íráshoz, amit azóta töretlenül folytat is.
Sorozat: Calderon 1.
,,Taina szerette az ősi hagyományokat, de azt nem szerette, mikor ezeket a rovására gyakorolják."
Régen olvastam a Calderont és már jó hosszú ideje húzom a bejegyzést, úgyhogy agyon leszek vágva - irodalmárok, szerkesztők most szisszentek fel - de főleg akkor csatlakozik majd több kavics a már röppályán lévő tömeghez, ha az írónő rajongói esetleg idetévednek, mert bizony én találtam a Calderon 1-ben nem tetsző dolgokat, de hogy hiba-e, azt nem az én dolgom eldönteni. Attól függetlenül, hogy 7 pontot adok a kötetre, régen olvastam ennyire szórakoztató művet.
Calderon szerelme, Mara, halála miatt öngyilkos szeretne lenni, de nem jön neki össze, mert ebben a sógora, Frank állandóan megakadályozza a testvérének tett fogadalom miatt. Emiatt
,,Calderon szívesen megrugdalta volna, de győzött a neveltetése. Főnemes nem tör bordákat."
Úgyhogy Frank megúszta, de főszereplőnk a fejmosást nem, így dacból és mert főnemes nem temetkezik hitelből, elmegy munkát keresni és a sors egy kapitányválogatásra sodorja őt, ahol úgy néz ki megfelelt.
Bár ő nem ragaszkodik ahhoz, hogy beosztottjai a rangját is hozzábiggyesszék a nevéhez mint egy másik kapitány egy másik univerzumban, eléggé utálják őt. Amikor pedig a helyzet összefogást kíván, már az is egy elég érdekes kérdést vet fel, hogy vajon képes lesz-e a legénységét maga mellé állítania?
 |
| Forrás: On Sai blogja |
Lenyűgöző ez a szerénység:
„Ajánlom azoknak is, akiknek a vállán túl nehézzé vált az élet. Egy korty finom bor, egy jó ponyva és az asztalra tett láb engem is sokszor átsegített az élet zivatarán. Megtisztelve érzem magam, hogy most én mesélhetek."
Elsőre a kötet ajánlásával találkoztam (ld fentebb) és komolyan írom, ez már
megalapozta az olvasás hangulatát és utána csak egy kicsit görbült le a
szám széle a széles mosolyból. Méghozzá az öngyilkosság szál miatt. Egyrészt megvan a paródia jellege mert például a főszereplő már többször megkísérelte azt de különféle hülye indokok miatt sosem sikerült neki és egy komoly témát ilyen könnyen kezelni... elfogadtam, de számomra ez elég nehéz olvasási időszak volt. A kényelmetlenség után pedig felpörgött a sztori és egyszerűen imádtam Calderon sorait olvasni. Kezdjük ott, hogy nemes - a felszínes mindenemet már megint - és okos, kb az a típus a halál iránti vonzalmát kivéve, amit legszívesebben a legtöbbször látnék újra könyvekben. Nagyon szerettem olvasni a manipulációit, a Játék iránti szenvedélyét, mert
,,...a Játék nem cselekvés, hanem életforma, egyfajta különös létezési közeg."
és mert
,,...a Játék a génjeiben van."
Tehát ez az oldal teljesen lenyűgözött engem és Calderon elérte, hogy várólistára tettem a szerző összes regényét. Viszont nem csak ennyi a kötet erőssége, hanem a fentiek mellé társul még a humora is. Bár azt nem mondom, hogy felnevettem a buszon, mert amikor olvastam még nem jártam busszal mondjuk, de azért némi halk kuncogásra futotta tőlem, úgyhogy ezt is sikerként könyvelem el.
Aminél viszont bajok vannak, az a világkidolgozás. Egyrészt a szöveg kapkodós itt-ott a hirtelen témaváltások miatt, plusz olyan mintha rohannánk egyik helyről a másikra. Másrészt a szöveg olyan némely helyen, mintha elharapták volna vagy a szerző elmosta a sci-fis magyarázatok végét, amivel nem lenne probléma, csak nálam, mert imádom a tudományos blablablákat amikből nem értek egy kukkot sem. Annyira jó lett volna egy sokkal megalapozottabb tudományos világ, nekem ez így nagyon kevésnek tűnt. Viszont a nemesek játszmái, kicsinyes hozzáállásai gyönyörűen benne vannak és ezért csak arra tudok gondolni, hogy ez a hiányolt kidolgozás szándékosan nem került bele a kötetbe. Tehát ez a könyv annak lesz problémásabb, aki hozzászokott a hard sci-fihez, pl ahogy nekem.
Van viszont egy másik ellenvetésem is: a japán kultúra feltűnése oké, nagyon tetszett ez nekem, tényleg örültem is neki, ahogy annak is, hogy a világkidolgozás egy részét a mi világunk ismereteire építette a szerző. Ugye ott van a zsidókra jellemző pénzcsinálás, a cigányokra jellemző diaszpórán alapuló életmód - és régen a vándorlás is ide tartozott de ez most mellékes - viszont azt nem értem, hogy On Sai honnan eredeztetett, melyik mai európai kultúrában terjedt el ennyire a kardhasználat, hogy a későbbi jövőben ilyen nagy kultusza alakuljon ki? Nem látom a gyökeret és számomra ez negatív élmény, csak úgy lóg a levegőben ez az elem. Viszont az is könnyen lehet, hogy én vagyok a hülye és nem ismerem eléggé az országok hagyományait, de nekem alapból a kardkultusz inkább keleti eredetű. Vagy csak Japán maradt zárt - ahogy a történelmében nem egyszer - és pl ez az új forma egy olvasztótégely és a szerző egy olyan kultúrából eredeztetett amit én nem ismerek? Igazából még ha nincs is igazam, akkor is érdekelne a válasz, na meg az hogyan alakult ki a calderoni rend, úgyhogy remélem erre válaszol a szerző a későbbiek során.
Calderon ellenpontja a bájos Taina, aki kapott egy szemszöget és a pimasz, meg egoista és itt-ott pofátlan kapitány ellentéte. Egy teljesen más jellem és ezért szerethető, mert okosan lavírozik a szabályok között, na meg egy alapból erős jellemet sikerült megteremteni személyében.
Calderont meg imádom, pont. Több ilyen pofátlan karakter kéne és felpörögnék a könyvfalással vagyis sikerülne a goodreads-es kihívásom is *sóhaj*. Le az agyatlan izomhősökkel és jöjjenek a Játékosok!
10 / 7 pont
Tehát amiben a Calderon 1 erős:
- csaták,
- szópárbajok,
- kardkultusz, még ha kifogásoltam is az eredetét,
- nemesi és családi viszályok,
- Calderon.
Amiben pedig nem az:
- magyarázatok (szerintem),
- szerelmi szál (spoileres lenne a kifejtése miért van jó és rossz oldala is és nekem inkább az utóbbi maradt meg még ha komplexitást is eredményez),
- kuszaság.
Jelölések, avagy milyen kategóriákban fog indulni a kötet a blogos Év végi nagy párbajon:
2015 - legjobb ajánló
2015 - legjobb főszereplő (Calderon)
2015 - legjobb mellékszereplő (Tania)
2015 - legjobb sorozatkezdő
2015 - leghosszabb végjáték
On Sai ezennel hivatalosan is bekerült az É.K.Sz. írók táborába - ennek a jelentését, hamarosan el fogom magyarázni.
A kötet a Könyvmolyképző Kiadó által jelent meg az Arany Pöttyös illetve a Calderon széria részeként 2012-ben. Nagyon kíváncsi vagyok a második részre, remélem, hogy jobban fog tetszeni és hogy választ kapok a kérdéseimre!
A sorozat következő része:
A szerzőtől magyarul megjelent:
Köszönöm, hogy elolvastad!
Fülszöveg:
Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?
Szerző: On Sai
Sorozatcím: Calderon
Sorozatcím (kiadói): Arany Pöttyös
Cím: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: sci-fi, romantikus, fantasy
Sorozatcím: Calderon
Sorozatcím (kiadói): Arany Pöttyös
Cím: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: sci-fi, romantikus, fantasy
Fordító: -
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2012
Ár: 2.499 Ft
Ár: 2.499 Ft
Jelölések:
2015 - legjobb ajánló
2015 - legjobb főszereplő (Calderon)
2015 - legjobb mellékszereplő (Tania)
2015 - legjobb sorozatkezdő
2015 - leghosszabb végjáték
Beleolvasó:
Sorozat (kiadói): Arany Pöttyös
,,- Nem hiszel a kísértetekben, de szentül meg vagy győződve róla, hogy a kávézási szokásaim sokat elmondanak a jellememről.
- Az babona, ez tudomány."
Nagy eksztázisban voltam, mikor megtudtam, hogy érkezik Sarah Addison Allen újabb regénye és alig vártam, hogy olvashassam A barackfa titkát. Eddig egy művét ismertem, a Waverleyt, az pedig nagyon hozta az Átkozott boszorkák film varázslatos hangulatát na meg persze az igazi boszorkányos mágiát, ezért úgy voltam vele, hogy biztosan egy nagyon erős légkörteremtő olvasmány lesz az újabb kötet. Emellett a Tündöklő lányok után valami könnyedre vágytam és ekkor szedtem le a könyvespolcról. Jó mondjuk az is közrejátszott, hogy alig bírtam már visszatartani a rajongásom és azt a vágyat, hogy valami megnyugtató és ellazító kötetbe vessem magam.
Úgy érzem, hogy a regény tényleg kikapcsolt, de ez a sztori egyszerűségének köszönhető, tudniillik Willa életéről szól a történet, aki az első lapokon kap egy meghívót egy általa nem kedvelt személytől, a neve alapján elsőre férfinak nézett Paxtontól és a nő nem akar menni erre az eseményre.
,,A város leggazdagabb nője gálát rendez, és én vagyok a sznob, mert nem olvasom el a meghívóját?"
A nő biopamutból készült sportruházatot árul, ahol Rachellel osztozik a boltja terén, mert ifjabb segítője kávékülönlegességekkel próbál magának keresetet biztosítani. Emellett lelkes a munkájában, de annyira, hogy tudománynak veszi a kávézási szokások vizsgálatát és szinte hitvallásnak az alábbi tényt:
,,a kávézási szokások sokat elárulnak az ember jelleméről."
Mindeközben főszereplőnk ellentéte, Paxton, a Nőegylet elnöke, hiányolja az életéből a függetlenséget és elfoglalt, mert az egész csoport munkáját neki kell felügyelnie. A gálát kívánsága szerint az egyik régi épületben, a Madamban tartják és felújítás közben, mikor eltávolítják a barackfát a helyéről, egy koponya kerül elő. A kérdés pedig csak annyi: ki volt az, miért került oda és vajon sikerül-e lebonyolítani a rendezvényt további problémák nélkül?
Sajnos ez a regény nem volt izgalmas és lényegében alig történt benne valami, emellett a sztori rövid, a cselekmény egyszerű, mert végig azt éreztem, hogy a szerző nem igazán akar túlbonyolítani semmit és ehhez még az is hozzájárul, hogy a kötetben lévő maximum két darab nagy csavarra könnyű rájönni, főleg ha a szerző direkt beszéltet el egymás mellett több karaktert. Tehát ez számomra túl könnyű terep volt - fogalmazhatok így is. Viszont a mű feléig úgy vigyorogtam mint egy fanatikus, hogy úúú, Sarah Addison Allen könyv, úúú lesz benne szellemsztori, de ahogy közeledtem az utolsó oldal felé, egyre jobban lelohadt a lelkesedésem. A végén pedig egy hangosan kimondott rövidke mondattal zártam a könyvet, vagyis megkérdeztem, hogy ,,Ennyi volt?". Aminek párom éppen nem örült, lehet megijesztettem egy kissé...
Pedig tényleg tetszett a regény eleje a lökött szereplők miatt. Nagyon megkedveltem Rachelt, aki nem hisz a kísértetekben, de a kávétudományban igen és Willa is egy érdekes alapnak tűnt, mert benne ott volt a lehetőség arra, hogy levetkőzze a jelenlegi sótlan énjét illetve egyhangú életét egy régi ismerős felbukkanásával, sőt Paxton a listakészítési mániájával külön kedvencem lett. A képet emellett izgalmassá tette a sok megmagyarázhatatlan esemény, amely egy jó kis szellemsztori kezdetét jelentette, amitől nagyon sokat vártam - de az, hogy ez az entitásszerűség lényegében egyszer-kétszer zűrzavart csinál, néha illatosítja a szobát és próbálja magára felhívni a figyelmet, de nem jelenik meg, sőt még igazán szerepe sem nagyon van, maximum a cselekményt indítja - nekem nem igazán elég, ettől sokkal többet vártam, kb olyasmit, mint amit az Átkozott boszorkákban (szigorúan véve a filmben) láttam. Ezt A barackfa titkának hangulata némiképp ellensúlyozza a szememben, amely a kötet végéig - talán az egyetlen elemként - erős maradt. A szerző nagyon jó ebben mert szinte éreztem a barack vagy a friss kávé illatát a levegőben és Sarah Addison Allen érzékletes leírásokkal mutatja be a környezetet. Ez annyira hatott rám, hogy már mentem volna kúriákra vadászni (a sarkon, az egyetemnél van egy pár), vagy szellemek jeleire figyelni, de elég lett volna egy finom kávékülönlegesség is - pedig utálom ezt az italt. Tehát érzékletes és mágikus hangulat jellemzi a regényt, mint a szerző többi művét.
A fenti (alig kidolgozott) elemek helyett a szerző inkább a kapcsolatok alakulására koncentrált. A jó az, hogy a személyiségek érdekesek, legalábbis számomra azok voltak - például Willa a vágyaival egy olyan iránt, ami nem lehet az övé, vagy Paxton problémáival. Sarah Addison Allen próbált valami titokzatosságot belecsempészni a történetbe, mert sokszor hallgat el információkat (például a kötet elején Willa esetében, mert nem árulja el kivel találkozik) vagy egy olyan félreértést húz el lapokon keresztül, amit az olvasók többsége azonnal kitalál - ahogy én is tettem. Ez az eszköz szörnyen irritáló és emiatt a szereplők közötti problémák erőltetettnek tűnnek, plusz egy percig nem volt kétséges előttem, hogy milyen sorsa lesz a kötet szereplőinek és a félrebeszélést nem igazán szeretem, mert minek dumálnak el egymás mellett? Áh, ez számomra idegölő! Nem bírom elviselni ezt, alapból is ilyen típus vagyok, ha valaki őszinte és nem dugja homokba a fejét azt tisztelettel honorálom, az indokolatlan félrebeszélés nem pálya nálam.
A karakterek közül egyébként Colint bírtam, vagy legalábbis szimpátiát éreztem irányába, de egyikükkel sem tudtam igazán azonosulni, talán egy kicsit Willával igen, de nem mindenben (mondjuk az önostorozásban már mesteri fokozaton vagyok).
Ez a regény számomra sajnos a túl rózsaszín kategóriába tartozik és annyira döbbent vagyok, hogy ezt kell írnom, de fel kell tételeznem: talán már kinőttem a felnőtteknek íródott szerelmi históriákból is? Ám nemcsak a romantikusságra jellemző ez az állítás, hanem a SPOILER (Kijelöléssel olvasható!) kötet végére is, ahol mindenki egymás nyakába borul. SPOILER VÉGE Lehetséges, hogy azért érzek így, mert mostanában túl sok thrillert olvastam de a lényeg, hogy már tudom: akkor kell a szerzőtől olvasni, ha éppen lágy korszakom van.
Sajnálom, mert valahol egy kicsit azt vártam, hogy Sarah Addison Allen sztorivezetése hasonlítani fog Kate Mortonéra, például abban, hogy a szerző mélyebben enged belelátnunk a szereplők múltjába és ezáltal megismerhetőbbek lesznek, de ennek a hiánya rettenetesen érződik és lehet, hogy ezért tűnik olyan üresnek a történet. Plusz igazán érdekes lett volna a szellemhistória, de ennél meg azt éreztem, mintha a szerző megmutatta volna nekem mondjuk a tökéletes sütemény képét / receptjét, hogy utána egy futószalagon gyártott valamit kapjak, ami csak bizonyos részeiben idézheti az elvárt ízeket.
Bár tanulsága azért van: legyünk önmagunk és merjünk lépni az álmainkért.
Szerintem A barackfa titka egy tökéletes limonádékönyv, de sajnos többet vártam a szerzőtől. Nagyon szomorú vagyok, mert számomra ez túl kevés és túl rózsaszín volt a lelkemnek.
10 / 6 pont
Pro: - nagyszerű hangulat - kikapcsolódás - igazi limonádéregény
Kontra: - túl rózsaszín számomra - túl egyszerű történet - kevés háttérsztori
Pro: - nagyszerű hangulat - kikapcsolódás - igazi limonádéregény
Kontra: - túl rózsaszín számomra - túl egyszerű történet - kevés háttérsztori
Ajánlom a romantikus történetek kedvelőinek és azon olvasóknak, akik szeretnének egy könnyed, kikapcsolódásra alkalmas estét.
A regényt a Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg 2014-ben az Arany Pöttyös széria tagjaként. A borító és a kiadás is nagyon szépséges.
A szerző egyéb, magyarul is megjelent művei:
A szerzőtől tervezem olvasni (legközelebb):
 |
| A Waverley második része! |
Fülszöveg:
A harmincéves Willa Jackson – egy generációkkal korábban anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként – kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami annak idején az észak-karolinai Walls of Water legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a szerencsétlenség és a botrány jelképe. Willa megtudja, hogy volt osztálytársa – a nemesi származású Paxton Osgood – kívülbelül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást. A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, amely a mai napig hatással van az élők sorsára.
Szerző: Sarah Addison Allen
Sorozatcím (kiadói): Arany Pöttyös
Cím: A barackfa titka
Eredeti cím: The Peach Keeper
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: chick lit, romantikus
Sorozatcím (kiadói): Arany Pöttyös
Cím: A barackfa titka
Eredeti cím: The Peach Keeper
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: chick lit, romantikus
Fordító: Molnár Edit
Oldalszám: 250 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.699 Ft
Ár: 2.699 Ft
Jelölések:
2015 - legjobb hangulat
2015 - legérzékletesebb leírások
2015 - legkiszámíthatóbb csavarok
2015 - legjobb limonádéregény
2015 - legnagyobb csalódás (negatív)
Beleolvasó:
Szerző: Elizabeth Fremantle
Sorozatcím: -
Cím: Vezércsel
Eredeti cím: Queen's Gambit
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: történelmi, romantikus
Sorozatcím: -
Cím: Vezércsel
Eredeti cím: Queen's Gambit
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: történelmi, romantikus
Fordító: Károlyi Eszter
Oldalszám: 503 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.999 Ft
Ár: 2.999 Ft
Fülszöveg:
Egy haldokló király. A királyné veszélyben…
Elvált, lefejezték, meghalt, elvált, lefejezték, túlélte…
VIII. Henrik udvara tele van cselszövéssel, versengéssel, romantikával – és senki sincs jobb helyzetben, hogy mindezt megértse, mint a középpontjában élő asszonyok.
Katherine Parrnak, aki harmincegy éves korára másodszor özvegyült meg, vissza kell térnie az udvarba, de az idősödő királyra és az őt körülvevő emberekre gyanakodva ezt nem szívesen teszi meg. Mindazonáltal, amikor szenvedélyes viszonyba keveredik a rámenős csábító Thomas Seymourral, azt hiszi, hogy végre szerelemből mehet majd férjhez. Ám jelenléte az udvarban felkeltette még valaki érdeklődését…
Őszinteségétől és intelligenciájától elbűvölten Tudor Henriknek is megvan a maga terve Katherine-nel kapcsolatban, és senki sincs abban a helyzetben, hogy visszautasíthatná a király házassági ajánlatát. Így hát míg varázslatos szeretőjét eltávolították a kontinensre, Katherine kénytelen elfogadni a betegeskedő, egoista uralkodó kezét, s ő lesz Henrik hatodik felesége.
Mindvégig az őt megelőző királynék sorsának tudatában Katherine-nek minden ösztönét és intelligenciáját segítségül kell hívnia, hogy elnavigáljon az udvar ármánykodásai közepette. Miközben a katolikusok újra hatalomra kerülnek, a reformátorokat eretnekségért égetik meg, a haldokló királyt körülvevő emberek pedig tülekednek a hatalomért az új rezsimben, a túlélése valószínűtlennek látszik – és ő még mindig nem mondott le a szerelemről…
,,Anglia a Tudorok korában.
A király haldoklik. Veszélyben a királynő!"
A király haldoklik. Veszélyben a királynő!"
Abban a tekintetben biztosan nagy szerencsém van ezzel a regénnyel, hogy Az állhatatos hercegnő után olvastam, mert így Henrik életének két végpontját figyelhettem meg, a fiatalságát és az öregségét illetve az első házasságának kezdetét és a hatodik végnapjait. Az volt a legjobb, hogy Philippa Gregory és Elizabeth Fremantle könyve egybevág, tehát a királyról szóló jellemzések összeegyeztethetők, bár mindketten máshogy írnak. Úgy érzem, hogy Philippa az erős női karakterek kidolgozására adta a fejét anno, ami sikerült is neki. Szerencsére Liznek is, ám úgy érzem ő mégis az apróbb jelenetekre, apróbb információkra fekteti a hangsúlyt. Liz írása számomra Philippát idézi, bár a téma és talán a kidolgozás miatt azt a katarzist nem éri el, amit elődje, de azért szerettem ezt a könyvet is.
 |
| Forrás |
Történetünk a frissen megözvegyült Katherine Parr hölgyről szól, akire szemet vet a király, VIII. Henrik. Az uralkodó már nem fiatal, de muszáj hozzámennie, annak ellenére, hogy egyetlen porcikája sem kívánja sem a férfit, sem pedig a hatalmat, de hát abban a korban a nők neve hallgass volt. Bonyolódik a helyzet, amikor a főhősünk szerelembe esik Thomas Seymourral, aki kénytelen elhagyni az udvart Henrik féltékenysége miatt. Így a nő egyedül kénytelen szembenézni az udvari intrikákkal és a terjedő reformáció illetve erősödő ellenreformáció okozta zűrzavaros helyzettel.
Röviden, tömören ennyi lenne a sztori és igazából erről nem is tudnék többet írni spoiler jelzés nélkül. Bár nem bonyolult a történet szövedéke, én mégis mindig izgultam valamiért, esetleg éppen a reformációért, de lehet, hogy a karakterek miatt. Két nap alatt elolvastam a féltégla regényt, de azt hiszem komolyabb cselekmény alig-alig akad benne. Általában számomra a politikai szál illetve a szereplők érdekesek, ezért is az én terepem ez a mű.
A szakítás után Henriket nemcsak az országon belüli állapotok nyomasztották, hanem a Róma által Anglia ellen hirdetett Szent háború is. A saját maga hasadt személyisége kiszámíthatatlanná tette és nem tiszta számomra, hogy mekkora súly nyomta a vállait valójában. A karaktere illik a Gregory által felvázolt történetbe is, tehát a történelem egységesen egy önző királyként emlékszik meg róla. A regényben sincs ez másként, viszont kevésszer láthattuk a problémáját, számomra nem volt elég hangsúlyos szereplő, azon kívül, hogy mindenki élete az ő hangulatingadozásaitól függött, mert
,,A halott királynék mindenütt jelen vannak." És figyelik az eseményeket, várva a hatodik csatlakozására...
Katherine egy erős jellemzést kapott, nekem nagyon bejött az idealizmusa, az hogy megpróbálja valóra váltani az álmait, de a legjobban nekem az tetszett, hogy nem egy tündérmeséről olvashattam. Emlékszem arra a pillanatra, amikor rádöbbent a valóságra, számomra ez a könyv legerősebb momentuma, ami a legnagyobb hatást tette rám és ekkor éreztem át legjobban azt, hogy egy nő nem sokat ér az udvarban, még ha királynő is, mert a hatalma látszat csupán. Egyúttal hozzá kötődik a morális kérdés, amely még a mai korban is komolyabb eszmecserék alapját képezi, hogy mi számít bűnnek? Az ő ábrázolása miatt szeretem ezt a regényt és akkor még nem is írtam Dotról.
A szolgálóról, akinek élete ellentétes a másik szereplőével, de csitt! Az ő szálában az tetszett a legjobban, hogy Liz beleírta a történetbe, mert egyrészt szerettem a karakterét, másrészt pedig az ő szemszögén keresztül láthatjuk a szegények életmódját (például a családjáét), de fontos még az is, hogy hogyan lát másokat. A személyisége sem elhanyagolható, hűséges és okos, nagyon kedvelhető. Ám a kedvenc szereplőm mégis Huicke volt, akinek a legjobban az éleslátása, a csípős gondolatai, jó szíve és barátsága tetszett, amely ritka az udvarban.
Dothoz kapcsolódik: ,,De igaz, az érzés megfakult, és már csak a kísértete maradt. És ha az ott bezárt emberekre gondol, úgy érzi, nincs joga a jelentéktelen siránkozáshoz."
Egyébként a nézőpontok váltakozása egyáltalán nem zavaró, sokkal szélesebb képet mutat a korról, de mégis inkább a karakterek és némely esetben azok sorsa volt a lényeg. Természetesen akadtak kevésbé szerethető jellemek is és ezen kívül Liz előreutalt a történelem későbbi fontos szereplőire is, megmutatva személyiségeiket és ezáltal körvonalazta például Erzsébet későbbi portréját.
Egyúttal hiányolom a másik, tehát a ,,sötét" oldal gondolatainak jelenlétét, mert sajnos ők nem kaptak külön narrációt pedig jó lett volna ha mondjuk beleláthatunk Gardiner vagy Wriothesley gondolataiba. Bár így is elég sok politika jutott a regénybe, ami nem baj mert szeretem, azért a hatalmi pozíció megszerzésén kívüli motiváció is érdekelt volna, már ha van ilyen.
Hiányoltam még Kit nevelt lányának, Megnek, nézőpontját. Bár megismertem a múltja egy fontos és rossz szegletét, sajnos a gondolatai nem szerepeltek a regényben. Biztos, hogy erős érzelmi töltettel rendelkező szálat kaptunk volna, de úgy látom a szerző tudatosan kerülte ennek minden formáját, nem akart érzelmi sokkot okozni az olvasóinak. Miért nem?
Külön jó a reformáció megjelenítése és annak hatása a szereplőkre. Általában a beszélgetések java ehhez kötődik, de ide vehető az egyének gondolkodása a halálról és az új eszmék, tehát a kegyelemből hit által dogmák keltette gondolatok is. Erről nagyon szerettem olvasni, ritka amikor egy hős a halálról vagy Istenről gondolkodik. Emellett jó volt még az udvari pletykálkodás is, tetszettek ezek a részek és történetek, bár egy kicsivel több botrány illetve eszmecsere beleférhetett volna a kötetbe.
Az egyetlen megengedhető spoiler Thomas Seymourhoz kötődik, tehát most kisatírozom a részt és csak kijelölés útján lehet látni a gondolataim és az általam látott hiba hozzá kötődik. SPOILER Nem fért össze a karakterével, az hogy a királynőket/hercegnőket akarta elvenni feleségül, mert ugye a vonzalmuk Kittel a kötet elején kezdődik és akkor még szó sem volt arról, hogy a király őt venné el feleségül. Azt viszont értem, hogy hozományvadász, de akkor rossz a szerző által keltett sejtetés, mert nem a királyi családra utazik, csak a vagyonra. SPOILER VÉGE
Talán a kötet elején lévő kuszaságot emelném ki még negatív elemként, mert az elején egy kissé nehéz volt kiigazodni a sok említésen és a sok neven, ami hirtelen szembejött velem, de ahogy szokott lenni, ez egy idő után tisztult és ezután már könnyebb volt az olvasás is. Amint ez megtörtént, nem volt megállás és csak néha-néha tartottam egy kis szünetet a jegyzetem miatt, hogy leírjak pár sort, de utána folytattam is. Az elején nagyon zavart még a jelen idejű írásmód illetve olyan volt, mintha csak rohannánk, hogy minél többet és többet tudjon a szerző belezsúfolni a regénybe, de szerencsére ez az érzés hamar elmúlt.
A romantika szállal talán akadt egy kis problémám és ez szerintem a regény hosszához köthető. Mert a Vezércsel egy féltégla, azért egy-egy karakter kaphatott volna több jelenetet is, mert nem éreztem együtt velük, nem éltem át a problémáikat. Ugyanez vonatkozik a kezdeti vonzalomra is, túlságosan hamar következett be, nem volt időm átélni azt és azt hiszem ezért nem volt meg a katarzis élménye.
A belpolitika mellett a külpolitika is előkerül háború formájában, amit nem látunk bővebben, mert Henrik nem kapott szálat és ebből kevés volt. Ehhez nem értek annyira, nekem tökéletes az hogy valahol volt egy háború, Henrik pedig elment és ennyi. Ezért én biztos nem szólom meg a könyvet.
Összességében egy jó történetről van szó, bár egy idő után a politika és vallási szál lehet, hogy túl töménnyé válik, tehát ez egy sérülékeny rész lehet azon olvasók számára, akik nem szeretik. Rám ez nem igaz, számomra ezért volt élvezetes a regény.
A Vezércselt a Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg 2014-ben. A borító nagyon tetszetős és utal a cím igazi jelentésére. A hátul lévő kronológia egy kissé spoileres, így nem szabad előreolvasni, főleg ha úgy kezd bele az olvasó a történetbe, hogy nem ismeri a történelem ezen szegletét.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Részlet a regényből:
Szerző: Samantha Young
Sorozatcím: On Dublin Street (angol)
Cím: Dublin Street
Eredeti cím: On Dublin Street
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: New Adult
Sorozatcím: On Dublin Street (angol)
Cím: Dublin Street
Eredeti cím: On Dublin Street
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: New Adult
Fordító: Molnár Edit
Oldalszám: 398 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 2.999 Ft
Ár: 2.999 Ft
Fülszöveg:
Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét. Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…
A kötet az On Dublin Street sorozat első része! (Az angol címet vettem alapul, hivatalos magyar még nincs.)
Joss albérletet keres és a megfelelő a Dublin Streeten adódik, legalábbis úgy gondolja, hogy így lesz. A taxinál találkozik egy jóképű, helyes férfival, aki iránt vonzalmat érez, de hát az ilyen találkozások csak egyszer történnek meg véletlenül, többet nem... vagy mégsem? A Dublin Streeten találkozik új albérlőtársával, a tulajjal, Ellie-vel, akivel szimpatizálnak és el is dől Joss lakóhelyének sorsa, összeköltöznek.
Ám egy balszerencsés napon Joss újra találkozik azzal a vonzó férfival, méghozzá a Dublin Streeten és kiderül, hogy ő az új lakótársa bátyja! Viszont szörnyülködve veszi észre, hogy a férfi olyan hatással van rá, amit nem akar és ezek bonyodalmakhoz vezetnek az életben. A testvérpár pedig szépen lassan megváltoztatja biztonságosnak hitt világát.
"Megdermedtem, és óvatosan hátranéztem a vállam fölött.
– Mi az?
– Neve is van?
Megkönnyebbülten mosolyodtam el. Végre megszabadulok az Öltönyöstől meg ettől a bizarr flörttől.
– Kettő is."
 |
| Két jelöltet állítanék Joss szerepére. Forrás, Forrás |
Joss a regény kezdetén találkozik a fenti jóképű úrral, akiről kiderül, hogy a tulaj - Ellie - bátyja. Igazából a kettejük találkozása, a már elfoglalt albérletben szerintem viccesre sikerült, azon sokat nevettem és úgy érzem, hogy az a pár oldal hamar elrepült, tehát nagyon könnyű volt olvasni a regényt. A későbbiek során sem volt nehezebb dolgom, bevallom, igazából két nap alatt elolvastam a kötetet. A cselekményességére tipikusan a New Adult regények tulajdonságai a jellemzőek, tehát aki a gyors sodrást szereti, csalódni fog. A fő konfliktus Joss és Braden között húzódik inkább illetve a lényeg a lány érzésein van és azon, hogy tud kitörni abból a helyzetből amiben van. Számomra izgalmas volt és nagyon tetszett a történet, a fő problémát inkább a karakterek jelentették. Ebben a regényben nem igazán találtam logikai bakit, a karakterek butasága viszont nagyon frusztrált.
A Dublin Street nagyon hasonlít a Szakítópróbára, így együtt olvasni őket tilos! Már csak a műfaj miatt is, de többször éreztem azt, hogy hasonló anyagból gyúrták őket össze, még ha a karakterek teljesen mások is. Sok még A szürke ötven árnyalatával is összevetik, bár én inkább csak mosolygok ezen, mert majdnem egyező vonások akadnak (pl. az elején, amikor Joss csak öltönyösként gondol Bradenre és a kompromisszum), de azért teljesen más kategória a kettő. A Dublin Street sokkal olvasmányosabb, cselekményesebb és érdekesebb, tehát ezt a kötetet jobban szerettem forgatni, mint A szürkét.
 |
| Nyugi, csak öleld meg Ellie-t! Forrás |
A jelen eseményeit a múlt leírásai illetve egy szakemberrel történő beszélgetések szakítják meg és bevallom nekem nagyon tetszettek ezek a részek. Sokkal jobban megismerjük Josst és a körülményeket, illetve a múltjába is bepillanthatunk, mert a regény legizgalmasabb kérdése ehhez köthető. A lány gondolatait dőlt betűs sorokban olvashatjuk és szórakoztató azt látni, ahogy válaszolgat, mi pedig azt is tudjuk, ha hazudik.
A történet szereplői közül Ellie volt számomra a legszimpatikusabb, talán ő volt az egyetlen akit megkedveltem a közvetlensége és kedvessége miatt, a többiekről sajnos nem tudok annyi jót írni. Ő az egyik karakter, akiről nagyon szerettem olvasni és megfelelően izgalmas szálat kapott. Az ő vidám természete sokat segít a környezetén és törődik főhősünkkel, akivel sokat beszélget és őszinte vele amire Jossnak szüksége van és Ellie pontosan olyan, mint amilyennek mondják törékeny és erős egyszerre. Nagyon megkedveltem őt! Vele kapcsolatban még le kell írnom azt, hogy alakul egy szerelmi szál is, amely nekem jobban tetszett a fő szerelemnél.
A másik kedveltebb személy, Rhian, Joss legjobb barátnője és ebben a történetben ő is jelentős szerepet kap. Nem mondhatnám, hogy sablon karakterről van szó személyében, sőt! Nekem szimpatikus volt, örültem, hogy a mellékszereplők sem jelentéktelenek és erre a legjobb példa Ellie és Rhian személyisége.
Korábban nem írtam, de a kötet egy sokkal korábbi jelenettel kezdődött, azzal, amelyikben Jocelyn megtudja, hogy meghaltak a szülei illetve a testvére is. Valószínűleg ez a későbbi lélektani magyarázathoz szükséges. Viszont ezt egyáltalán nem értem, tényleg szükséges volt ezt kirakni a prológusba?
Joss zárkózott és nem enged magához közel senkit. Ennek a későbbiekben lesz nagyon fontos szerepe, ami miatt sajnos a főhős nem lesz szimpatikus az olvasók számára. Ezek mellett néha önző, büszke, makacs és hálátlan és azért, mert nem akarja, hogy bárki is közel kerüljön hozzá.
Joss múltjának démonai nem hagyják a lányt és ezért többféle problémával is küzd, az ő helyzete nehéz. Akár a pánikról, akár a gyászról van szó, meg kell vele küzdenie és ez nem könnyű. A történetben szerepe tanulságos, fejlődőképes és ezért volt róla jó olvasni. Az életben sokan követnek el olyan durva hibákat, amiket ő is és ettől lesz a karaktere valós, még ha ez sok olvasónak nem is fog tetszeni, mert például engem is idegesített egynémely dolga.
 |
| Bradeni ajánlatok. Forrás, Forrás |
,,Tekintetem a kezéről az arcára siklott. Braden lazaságában is tekintélyt parancsolónak tűnt. Hirtelen rájöttem, hogy most azt a méltóságteljes és dúsgazdag Bradent látom magam előtt, akinek a barátnője mindenkinél különbnek képzeli magát, és aki a széltől is óvja egy szem kishúgát."
Braden és Ellie testvéri kapcsolata nagyon erős és bevallom nekem ez tetszett. A férfi más nőkkel szexista bunkónak tűnik, a saját húgával szemben pedig stabil érzelmi kötődéssel viseltetik, ahogy Ellie is felé. Egyébként korrekt a többi nővel, de a múltja erősen kihat a jelenére. Viszont szerintem a férfi túlságosan féltékeny és birtokló, nagyon ferde szemmel néz más hímnemű egyedekre, akik szemet mernek vetni Jossra és ez nekem túl sok volt. Egyébként Braden normálisan is tud viselkedni, nemcsak rossz oldala van, hanem jó is, pl. az hogy okos és átlát Josson és megpróbál neki segíteni a maga módján.
A két főhős közötti párbeszédek szórakoztatóak, főleg a híres balszerencsés, kínos, kicsit ciki második találkozásukkor. Azt nagyon szerettem olvasni. Joss kemény dió, nem akar engedni Braden bájainak és forr köztük a levegő. Természetesen ki lehet találni hogyan alakul később a kapcsolatuk, de odáig sok mindenen kell keresztül menniük együtt.
 |
| Nyugi, csak csókold meg Bradent! Ezt inkább kihagyom... Forrás |
,,Néha kiborulok, és azokat bántom meg, akik a legközelebb állnak hozzám."
Joss munkatársaival sem békültem ki, Jo karaktere irritált, aki eléggé rossz helyzetben van és a híre is ilyen. Mellette Craig - Joss másik munkatársa - is szexmániás, nem is ezzel van baj, de ezzel a regény elbillen a szex irányába, főleg, Jo miatt, akiről Joss nem mondd hízelgő tulajdonságokat. Túl sok volt már belőle, szerintem a karaktere túlzás és egy kicsivel kevesebb, több lett volna. Holly - a történet elején Braden barátnője - a másik személy, akit nem bírok, de azért mert ő Braden pénzére hajt és úgyis viselkedik. Miért kell minden ellenfélből ribancot csinálni, csak azért, hogy szeressük a főhőst?
Viszont egy idő után azt vettem észre magamon, hogy unom a regényt. Szerintem sokkal jobb lett volna mondjuk ha száz oldallal kevesebb a kötet még annak ellenére is, hogy hosszú az az út, amin a szereplőknek haladniuk kell. Háromszáz oldal szerintem ideális. Plusz a szexleírások egy idő után unalmassá válnak és túl sok az, hogy minden csak akörül forog... de örülök neki, hogy kb a regény feléig nem történik tényleges aktus.
A kötet a bizalomról szól, az egymás felé nyitásról, a problémákkal való szembenézéséről illetve a küzdelemről.
Összesítve szerintem csak a karakterek egyéniségével volt baj, némely esetben igencsak furcsán viselkednek. Egyébként egy szórakoztató műről van szó, amely a megfelelően komoly és nehéz témákkal jól bánik szerintem és érdemes olvasni. Számomra is érdekes illetve hasznos tanácsokról olvashattam, ezért ez az egyik olyan korosztályomnak szóló kötet, amely a legközelebb került hozzám és örülök, hogy a kezembe került!
A kötet a Könyvmolyképző Kiadó által jelent meg 2013-ban.
A sorozat további könyvei:
Igazából nem tudtam elképzelni, hogy mit lehet még róluk elmesélni, de a további egységek már nem Joss szemszögéből íródtak.
Beleolvasó:
Köszönöm, hogy elolvastad!
