A művészet nyelve

2015

Középpontban az Athenaeum Kiadó #13

szerda, augusztus 05, 2015

5 Komment

2015

Borítómustra #2: Mindent rólad

szerda, augusztus 05, 2015

0 Komment

2015

Kovács Eszter: Let's kifli (Apró értékelés #10)

Sorozat (kiadói): Magyarok külföldön 1.

,,Néha olyan kevés is elég a szabadsághoz."

London. Ahol körülbelül kétszázezer magyar él és ahol ez a szám csak növekszik, mert itthon egyre több ember fejében fordul meg a gondolat, hogy a mesebeli szereplőkhöz híven szerencsét kéne próbálni odakint, hiszen ,,itt csak a szívás van", név szerint a társadalmi feszültségek, a törlesztések és az alacsony bérek. De hogy ne csak a rossz és a legtöbbször illetve általánosan hangoztatott oldalát fogjuk meg ennek a migrációs folyamatnak, az úgynevezett ,,csak-oda" útnak, itt van nekünk a Let's kifli, amely egy magyar lány mindennapjait mutatja meg Londonban és amely kötet olyan, mint egy fánk. Kívülről hívogatóan cukormázas, belül pedig édes és keserű,

,,ám így is tökéletes egyveleggé állt össze minden egyes falat."

Kovács Eszter Let's kiflije az Athenaeum Kiadó új sorozatának első példánya, amely szériát figyelemmel fogom kísérni a későbbiek során is. Bevallom, nem egyszer megfordult a fejemben a külföldre távozás gondolata, főleg ebben az utolsó, változékony egy évemben és még egyáltalán nem tettem le arról, hogy külföldön próbálok valamit elérni. Úgyhogy maximálisan érdekel minden egyes beszámoló amit egy odakint élő földim ír. Így volt ez Eszter művével is, bár kicsit szomorkásan és ferde mosollyal írom ezeket a szavakat a blogra: arról nem szól a mű, amitől ez az egész helyzet szomorúvá és veszélyessé válik, mert iszonyúan sok rémhír terjed az odakinti magyarokról, hogy a kezdet kezdetén bennük nem szabad megbízni, hogy egyesek a megígért szálláshely helyett kötöttek már ki patkányfészek tanyán és stb, stb rémsztori rengeteg akad. Mindenesetre remélem a szerző nem élt át ilyesmit!

Tehát nem a rossz tapasztalatokra és szomorú tényekre koncentrál - pl. hogy egyáltalán miért választja valaki az elutazást ebből az országból - helyette a Let's kifli egy lány mindennapi életét mutatja be, hogy milyen odakint élni és például alig pár szó esik az távozás okairól és miértjeiről. Több történeten keresztül bontakozik ki a narrátor* ,,átlagos" (ez most itt nem negatív jelző) élete a maga csalódásaival, apró örömeivel és szerelmeivel de én a felszín alatt éreztem a boldogtalanságot. Fogalmam sincs, hogy vajon csak a magam félelmeit, érzéseit vetítettem ki ezekre a novellákra, de bizony én úgy éreztem több is van ott, mint amit a szerző leírt. Átszűrődött hozzám a szomorúság, de hogy ez ott volt-e? Azt nem tudnám megírni. És nem is csak az otthagyott haza, hanem az ott ért események is simán lehetnek ennek az érzésnek a kiváltói, a könnyed történet pedig, amelyet egyébként egész végig élvezet olvasni, itt válik nehézzé és keserédessé, de ettől nem lesz rossz a Let's kifli.

Sem unalmas, teljesen meglepődtem magamon, de egyszerűen nem tudtam letenni, annyira olvastatta magát a könyv és igazából azt vettem észre magamon, hogy érdekel, mi történik. Együtt izgultam a szereplővel, együtt örültem, mikor kerekezett az esőben - azon a meleg estén nekem is jól jött volna egy kis hűsítő zápor mikor olvastam, nem mondom - és tényleg magával ragadott ez a kis kötetecske. Remélem az új kiadói sorozat többi része is legalább ennyire érdekes illetve olvasmányos lesz, mint a Let's kifli!

A történetek közül egyébként nagyon tetszett a Kiló rizs, amelyben az elgondolkodtató kettősség jött be igazán, illetve Az író meg a felesége, amely a véletlen találkozások egyik mintapéldánya - azt mutatja meg, amikor a szerző találkozik az egyik olvasójával.

*Azért is írom azt, hogy narrátor, mert a szerző elkülöníti magát ettől a személytől, mindvégig a lányként hivatkozik arra a karakterre, aki mesél nekünk.

A könyv könnyedségéhez egyébként a szerző nagyban hozzájárult a könnyen emészthető és szép mondanivalóval például ezzel itt:

,,Ha nem is lenne az idő ennyire kegyetlen, akkor sem hallgathatna minden félhangosan elmormolt imára, egyik ezt, másik azt kéri, teljesíthetetlen. Éppen ezért nem is foglalkozik egyikkel sem, csak megy a maga tempójában, távolról figyelve az eseményeket, mint egy mosolygó nap egy gyerekrajz felső sarkában."

Vagy a számomra legelgondolkodtatóbb mondattal, ezzel itt lent, amely azt mutatja, hogy Magyarország a centrum perifériája, hogy villogjak mán' a földrajzos szókincsemmel:

,,London-Párizs vonattal alig több, mint két óra. Alig több, mint eljutni Kelet-Londonból a nyugati oldalra busszal délután fél ötkor. Budapest-Párizs, bármivel, valótlannak tűnő álom."

Az egyetlen problémát itt a kuszaság jelenti, mert úgy vettem észre a szerző szeret ugrálni a témák között, hiszen egyszer ezzel foglalkozik, másszor mással és néha átkap valamibe, majd visszatér ugyanoda. Az ugrabugra nélkül szerintem simán jobb lenne a kötet, bár a novellák összevisszasága ad neki egyfajta kaotikusságot, úgyhogy az érzés megmaradna, maximum kevésbé érezném zavarosnak az összképet.

És akad néhány oda nem illő mondat is. Viszont találtam olyat, ami betalált nekem, de rendesen. Ilyen például Szabó Magda Für Elisének egyik sora, amelyre egyből ráismertem. Anno galád módon kifénymásoltam azt az oldalt és addig őrizgettem azt, míg meg nem szereztem a regényt, de azóta sem tudom elfelejteni Jablonczay Lenke szavait az előhalálról és az igazi elmúlás természetéről, nekem is pont ez maradt meg a legjobban Szabó Magda művéből.

Tehát Kovács Eszter a Let's kifliben a londoni hétköznapi élet szépségeit illetve nehézségeit ágyazta a novellákba. Úgy érzem, hogy ha a történetek nagy része kitalált is, mégis sok táplálkozik emlékekből, de a szerző inkább kívülállóként próbálja ezt a világot megmutatni nekünk, tehát ez nem egy emlékirat. Sem semmilyen más szándék nem vezérli: csak bemutat, nem elriaszt és nem is vonz. Nem foglal állást, csak megmutatja a sokszínű London egy arcát: ,,Tessék, én így látom!"

Érdekességképpen még azért megemlíteném, hogy a Let's kiflit hajnalig, illetve reggel tízig olvastam kb hajnali kettőtől - aznapra véget ért az esti műszakom a melóban - és fél négy körül ezzel a mondattal szembesültem:

,,Ilyen valószerűtlenül korán mindenki sápadt, a hatalmas csarnok neoncsövei sem segítenek, a hajnali négy óra nem emberi idő. Nem is írói." --> Hát köszi. Amúgy teljesen egyetértek.

10 / 9 pont

Amiben a Let's kifli erős:

- életérzésekben

- olvasmányos, könnyed

- mélyebb - remélem ezt nem csak én képzelem bele

Amiben annyira nem az:

- kusza itt-ott

- akad néhány illeszkedési problémákkal küzdő mondat,

amely nem asszimilálódott rendesen a szövegkörnyezetébe

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a könyvet:

A kötet az Athenaeum Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2015-ben a Magyarok külföldön kiadói sorozat nyitó darabjaként.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban.

Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: let s kifli! A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne.

Szerző: Kovács Eszter
Sorozatcím (kiadói): Magyarok külföldön
Cím: Let's kifli
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: romantikus

Fordító: -

Oldalszám: 190 oldal

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Megjelenés: 2015
Ár: 2.490 Ft

szerda, augusztus 05, 2015

7 Komment

6 pont

Benina: Rekviem a szivárványodért

Sorozat: Tükör 1.

,,...én is éppen ilyen kapcsolatot akarok majd egy nap a férjemmel. Olyat, ami nem vádaskodásból és veszekedésből merít erőt, hanem az egymás iránti végtelen szerelemből."

Benina a hazai paranormális románc illetve a Young Adult irodalom egyik alakja és egy komplett sorozat na meg egy eddig egyrészes széria alkotója ha a mostani művét nem nézzük. Foglalkozott már boszorkányokkal a Bíborhajúban, ősi magyarokkal a Megsebzett szabadságban és most az egyéb - direkt nem írom le mely - lények kerülnek elő a Rekviem a szivárványodért című kötetben. Az első műveihez még nem volt szerencsém, de anno nagyon tetszett a szerző ősmagyarokról szóló műve, így gondoltam, hogy egy próbát teszek a Tükör sorozat első részével, vagyis a szerző legújabb könyvével.

,,A nővére által Zorka hozzám is tartozott, én is felelősnek éreztem magam érte."

A regény több szálon mutatja meg az általában izgalmas kötet cselekményét, de nagyon nehéz dolgom van, mert nem egyszerű összeszedni hogy miről szól a Rekviem. Nem a könyv bonyolultságával van probléma, hanem azzal, hogy a sok nézőpont miatt - illetve a rövidség is közrejátszik ebben - szétaprózódik a sztori mert mást jelent a kötetbeli részvétel Neszta számára és egészen mást Hollónak. Nem egyszerű, de megpróbálkozom egy nagyon rövid tartalomleírással azért.

Tehát a kötet elején Damiennel indítunk, aki aggódik a párja és egyben élete szerelme, Neszta miatt, mert a lány eltűnt. Megtalálásához elég sok követ megmozgat, közben az olvasók előtt hamarabb tárul fel mi történt szerencsétlen lánnyal és már csak az a kérdés marad: sikerül-e változtatni ezen a helyzeten és mi lesz kettejükkel?

Amikor először belepillantottam a Rekviembe, nagyon megörültem a kiadás gyönyörűségének, mert nem mindig látok ilyen igényességet. Gondolok itt a szerző rajzaira, amelyek a kötet hátuljában kaptak helyet és jó látni, hogy Benina egyre jobb és jobb művész lesz - azért végigkövettem a fb-on az alkotó fejlődését - illetve nagyon tetszettek nekem a különleges fejezetcímek (például a Koromfekete választás), meg úgy az egészre jó ránézni, de a könyv külső igényessége ellenére a problémák már nagyon korán elkezdődtek. Pedig annyira jól indult a regény, mert nagyon szeretem a sötét és idegborzoló prológusokat és ez az egy bizony olyan! Fel is keltette az érdeklődésem azonnal!

Szóval igazából Damien az, aki a problémákat jelenti, mert már az első szereplésével a legelső fejezetben negatív benyomásokat támasztott és alapból is régen találkoztam ilyen erőszakos és hisztis alakkal. Megértem, hogy miért olyan amilyen, de a mostani reakciójából azt tudom kiszűrni, hogy általában is beveri annak a képét, aki Neszta miatt egy kósza és illetlen gondolatot ejt meg és úgy az egész történet alatt egy állandóan ütéskényszeres pszichopata képét ültette el majd táplálta bennem ez a pár oldal és azt hiszem ennek nem így kellett volna lennie. Egyáltalán nem tudtam vele együtt érezni, csak idegenkedni tőle, na meg az öklétől és egyszerűen csak arra tudtam gondolni, hogy milyen egy erőszakos figura...Viszont akad pozitív vonás is benne mert a Zorkához való hozzáállása példaértékű, de sajnos ez sem elég ahhoz, hogy a kialakult negatív képet eltüntesse. Na meg az is baj, hogy a férfi nem okos... hiszen amikor felhívja egy bizonyos alak, nem kérdez rá honnan tudja a számát, nem jut semmilyen következtetésre (pl. a közelben kell legyen hogy szemmel tudja tartani mert a beszélgetésből ez derült ki) és egyszerűen olyan mintha a szerelem bénítaná. Csak az öklét rázza és káromkodik az pedig egy krimi könyvben sosem szerencsés. A férfin kívül egyébként még elég sok olyan vonást találtam amelyek nem igazán tetszettek - pl az ártatlan főszereplő akit mindenki akar, a mindent legyőző szerelem - és ezek már agyonhasználtak és itt is zavaróak. Viszont egyszerűen nem lehet leszólni, nem tudom nem szeretni mert annyira ártatlan és annyira meseszerű a fenti elemekkel vagy éppen a többi - akár fantáziavilágbeli - elemmel esetleg a problémák minőségével, hogy nem lehet rá haragudni.

Az az egy biztos: lassabb történetvezetéshez szoktam, mint amivel Benina itt dolgozott hiszen elég sokszor úgy éreztem, hogy rohanunk, túlságosan hirtelen történnek az események, sietünk egyik helyszínről a másikra és közben alig lehet megismerni a szereplőket, főleg a váltott szemszögek miatt és ezt a könyv rövidsége főleg nem oldja fel. Igazából pont ettől a sietős tempótól érzem azt, hogy szétesik az egész történet. Emellett folyamatos az ébrentartó elemek használata, ami jó ha van, de nem ilyen sokszor, ezt nem igazán szeretem. Például rengeteg az idegesítő elhallgatás, előreutalás és a zavaros vagy megmagyarázatlan be-bedobott mellékinfók - akár az, hogy Hollónak milyen szerepe volt Neszta életének alakulásában - amelyek ugye segítettek az olvasási sebességem szinten tartásában, csak idegesített hogy fogalmam sem volt, hogy miért történik minden.

Sajnos a stílusról sem tudok olyan sok jót írni, túlságosan zavaróak voltak az egyszerű mondatok, hiszen szaggatottá tették az élményt és Damien illetve Holló része tele van káromkodással ez pedig egy idő után idegesítő viszont nagyon tetszettek a szerző hasonlatai. Plusz egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni a nevektől - pl Dejki Honória, Egressy Erneszta. Ezek öhm... nem szokványos hazai nevek és én ezt a történetet végig magyar sztoriként tartottam számon, vagy tévedtem volna?

Ezen az információhiányon alapuló elveszettségen amit olvasáskor éreztem, még a világkidolgozás és a szerintem jó alapötlet sem segít, mert bár tetszik a fantasys lényeg behozatala de nem jut elég idő a kidolgozásra, legalábbis én sokkal több háttérsztorit vártam volna akár Hollóval kapcsolatban, akár másokkal - pl. Hogyan váltak azzá akivé? Előtte emberek voltak vagy nem? Számomra hiányjelek maradtak az olvasás után. Plusz az sem tett jót az élménynek, hogy megint a szerelemre terelődött a hangsúly, de annak viszont örültem, hogy nem alakult ez át egy érzelmi háromszöggé.

Ennek ellenére szerintem a kötet nagy erőssége a kapcsolatokban van - még ha egyszer-kétszer kidolgozatlanok maradnak és nem minden fontos témára jut idő és hely. Neszta a húga (Zorka) iránti szeretete inkább csak felidéződik, mert a jelenben nem ez kerül előtérbe, de ez a kapocs nagyon tetszett és szerintem ezek a regény legjobb jelenetei! Bár nekem Zorka a kedvenc szereplőm, úgyhogy lehet elfogult vagyok. Még Hollónak is nagyon örültem, bár neki nemcsak a szerepe miatt, hanem mert ő vált számomra a legérdekesebb karakterré és sajnálom, hogy nem szerepelt annyit, mint a többiek, mert szívesen olvastam volna még róla ahogy egy másik érdekes személyiségről, Remetéről is.

Lehet, hogy az egész poszt negatív hangvételű, de 6 pontnál kevesebbet nem tudtam adni erre a regényre pont az ártatlansága miatt, na meg azért, mert valahol szerettem olvasni ezt a sztorit és teljesen kikapcsolt.

10 / 6 pont

Amiben a Rekviem a szivárványodért szerintem erős:

- a regény kb 70%-át szerettem olvasni
- fantáziavilág
- mellékszereplők izgalmassága
- jó kezdet
- Zorka

Amiben annyira nem az:

- romantika, szerelem túlsúlya
- Damien
- kevés a kidolgozás
- sietős tempó
- nagyon gyenge krimiszál

Jelölések a 2015. évi végi nagy Blogos évértékelésre:

2015 - legjobb utolsó mondat
2015 - leggyengébb krimi

Itt érhető el a Beleolvasó:

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a Rekviemet:

A könyv a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából jelent meg 2015-ben a Tükör sorozat első részeként. Töretlenül fogok próbálkozni Benina könyveivel, még nincs semmi veszve! Hiszen a mostaniban szerethető volt Zorka és a hozzá kapcsolódó részek, na meg Holló és Remete úgyszint, illetve a túlvilág is kellően érdekesre sikerült ahhoz, hogy érdekeljen a további történet.

A szerző további művei:

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Előbb légy halott, hogy aztán élhess!

Neszta életvidám, ambiciózus, szerelmes…

… és halott.

Nem képes alakot ölteni.

Egyetlen ember hallja.

Egyetlen ember látja.

Egyetlen ember érzi, amit ő.

Vőlegénye, a hajdani FBI-nyomozó, mára tanácsadó Damien Corner egy Tükrön keresztül képes kommunikálni a lánnyal, aki először semmire nem emlékszik az életéből. Damien kétségbeesett nyomozásba kezd – segítségére van Neszta húga, az autista Zorka.

A nővérek a közöttük feszülő, erős lelki kapocsnak köszönhetően érzelmi-szimbiózisba kerülnek. Neszta emlékei lassan térnek vissza, pedig sietnie kell, mielőtt az Árvák megkaparintják a lelkét. A Tükörben csak magára számíthat, és Hollóra, a különös, kalapos fickóra.

Damien számára mindenki potenciális gyanúsított, minden árnyékban támadás rejtőzhet, minden eltelt pillanattal közelebb kerül a paranoiához. Míg Neszta önmagának egyre halványuló másaként tengődik a Tükörben.

Neszta és Damien szerelmének hátborzongató története.

A Tükör fordulatos, halálon túli világba kalauzol, és ha elkezded olvasni, többé már nem ereszt.

Szerző: Benina
Sorozatcím (kiadói): Vörös Pöttyös
Cím: Rekviem a szivárványodért
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: romantikus, ifjúsági, paranormális románc, urban fantasy

Fordító: -

Oldalszám: 280 oldal

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenés: 2015
Ár: 2.799 Ft

Jelölések:

2015 - legjobb utolsó mondat

2015 - leggyengébb krimi

vasárnap, augusztus 02, 2015

0 Komment

Középpontban az Athenaeum Kiadó #13

Borítómustra #2: Mindent rólad

Kovács Eszter: Let's kifli (Apró értékelés #10)

Benina: Rekviem a szivárványodért

Rólam

Rendszeres olvasók

Követési lehetőség

Blogarchívum

Őket olvasom

Heti ranglista