Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for július 2015

Claire Kendal: Mindent rólad


Sorozat: -

,,Miattad estem darabjaimra."
Elég sokféle típusú thrillert olvastam az elmúlt időszakban és csodálkozva vettem észre, hogy általában ezek a művek nem hasonlítanak egymásra. Volt köztük hegyen gyilkoló elvetemült pszichopata lassú cselekménnyel és háttérsztoriban, érzésekben erős történet. Akadt egy népi mitológiára épülő sztori, egy időutazó gyilkos és még sorolhatnám, tehát széles a paletta és még mindig találok újdonságot a műfajban. Ahogy a most tárgyalt könyvemre is tökéletesen jellemző ez: nem hasonlít a többi thrillerre, képes új színt vinni a műfajba.



    




Igazából engem a fülszöveg fogott meg, ezzel a mondattal:
,,Most megtudod, milyen érzés, ha egy nőt a szerelmével zaklat egy megszállott férfi."
Viszont amikor kézbe vettem a kötetet és megláttam a rövid jellemzés betűtípusát egyből a Csillagainkban a hiba (bár azon pont nem ez van) meg az ilyen általában ifjúsági romantikus regények tipója jutott eszembe, külföldön most nagy divat ez a forma. De már itt felmerülhet a kérdés: ez így jó egy thrillerhez? A műfajra egyedül a szerző-cím kombó utal, amelyet ,,szellembetűként" raktak rá a nő képére. De ennyit erről, jöjjön a lényeg!

A legfentebbi állításom kicsit megcáfolva csak le kell írjam, hogy a cselekményt és úgy az egész kötetet tekintve a Mindent rólad a Mielőtt elalszommal állítható párba. A két regény bár alig hasonlít, hangulatilag ugyanazt adják, tehát elkerülhetetlen volt, hogy ne írjam bele ebbe az értékelésbe a másik címet. A történet viszont különbözik egymástól, mert - bár a főszereplők kezdőbetűje egyforma (C és C) - az alap más, Christine amnéziával küszködik odaát, míg itt, Clarisse-nak, arra kell rájönnie, hogy rossz az élete úgy ahogy van. Elvált, de korábban sem büszkélkedhetett tiszta múlttal, nincsenek barátai és mindennek tetejébe még egy férfi, Rafe, is üldözi a szerelmével. Elege van belőle, viszolyog tőle és azóta a bizonyos éjszaka óta - mikor a férfi könyvbemutatója után hazamentek együtt - egyszerűen nem tudja levakarni magáról, sőt még az este részletei sem ugranak be neki. Hogy megszabaduljon tőle, a tárgyalóterembe menekül, pontosabban az esküdtszékbe és miközben hallgatja a szerencsétlenül járt nő történetét, óhatatlanul is eszébe jut a saját élete.

A cselekmény szempontjából ez a kötet nem olyan részletgazdag, sőt inkább jellemző rá a lassúság bár ez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne. Helyből nem egy szokványos formában íródott a regény és gondolom, hogy ez a kettősség sokat segített abban, hogy alig bírjam elszakítani a tekintetem a lapokról. Elég nehéz volt lerakni, plusz egész éjszaka olvastam de azt hiszem ez most nem is lényeges. Ami fontos: a narráció kétféle módon történik mert egyrészt ott van Clarissa, aki a naplójában vezeti az eseményeket, dokumentál és adatokat gyűjt, közben erősen utálja Rafe személyét illetve ami külön érdekesség volt nekem, hogy neki is címzi az írottakat. Emellett akad nekünk egy másik oldal is, méghozzá a külső szemlélőé amelybe belehelyezkedve láthatjuk a szereplőket, főleg a nőt tevékenykedni.
,,Mindig a bajban derül ki, melyik volt a kritikus pillanat."
Elég sokszor felbosszantott a regény, de nem azért mert rossz lenne - hanem a benne kezelt témák miatt. Egyrészt Clarissa már a kötet elején fenyegetve érzi magát és ezzel nem mer rendőrséghez fordulni, nehogy ne vegyék komolyan. Ami egyrészt egy múltbeli eseményből táplálkozik, másrészt meg teljesen igaza van. Egyszerűen nem lehet a rendőrséghez fordulni az ,,ártatlanság védelme" törvény miatt, mert amíg meg nem történik a bűneset - és akkor már legtöbbször késő - vagy amíg nincsenek nyomós érvek a tarsolyban - annak megszerzésekor már szintén lehet hogy késő - addig tehetetlen a rendőrség és ez engem annyira fel tud idegesíteni. Ahogy itt is történt.

A másik téma, amiben nekem igenis határozott véleményem van és sajnos aktuális Magyarországon is, az a SPOILER (jelöld ki hogy olvasni tudd) nemi erőszak története. A könyvet olvasva eszembe jutott az egyik híres hazai egyetem szerencsétlenül járt diákja(i), na meg a közvélemény, amely egyszerűen nem bírja felfogni, hogy ha egy vadállat - mert ha nem tud uralkodni magán az aligha nevezhető embernek - erőszakot követ el, akkor nem az áldozat a hibás. Egyszerűen nem tudom felfogni miért tartunk még mindig itt... És ha csak a közvélemény lenne a ludas, de ez kihat a tágyalótermekre is és a per egyszerűen szörnyű egy sérült nő számára, meghurcoltatás, lenézés és minden ilyen ,,kedvesség" a jutalom, amiért bíró elé áll valaki és harcol a jogaiért, azért hogy embernek nézzék.

Úgyhogy engem maximálisan felbosszantott a könyvbeli világ hozzáállása, na meg az idekinti gondolkodás is, bár ez utóbbi most nem téma. A lényeg, hogy a Mindent rólad erős ezekben, mégha a tárgyalótermes részek nincsenek is olyan részletesen kifejtve, mint egy Picoult könyvben. Mindenesetre ebből a részből elég kevés jutott, itt pedig szerintem az a lényeg, hogy a szerző csak egy párhuzamot akart a szálak között, azt szerette volna, hogy Clarissa összevesse a sajátjával a másik nő életét. Bár ezt inkább erőltetésnek érzem - attól függetlenül, hogy amúgy érdekes volt ezt látni - szerintem nem kellett volna ennyire erőszakosan belevinni ezt a gondolatot a könyvbe. Van ebben rendesen téma, például a társadalom hozzáállását nagyon jól megmutatja - azért *sípszó* fel az agyam - na meg a rendőrség viselkedése elé is tart egy görbe tükröt.
Rajtuk keresztül egyébként a zaklatás kérdése fogalmazódik meg, mert olvasás közben állandóan azon járt az agyam, hogy mi számít annak? Én mit tennék ebben a helyzetben? A szerző pedig végigviszi ezt a vonalat, azt, ahogyan egyre durvább és durvább lesz az egész. Talán ott érzem elcsúszni az egészet, hogy a rendfenntartókhoz kötődő szálat nem viszi végig úgy, ahogyan elkezdte és ez olyan furán veszi ki magát, ám ennek is megvan a maga tanulsága: nem mindenki egyforma, mindenki máshogy viselkedik egy adott helyzetben.

Ehhez kapcsolódva a thriller szál nem borzongató vagy félelmetes, maximum annyiban, hogy ez bárkivel megtörténhet... jó mondjuk ez pont elég hátborzongató. Az elkövető, akiről a legvégén kiderül hogy vaj van a füle mögött, egy tudatos pszichopata, amúgy egész végig irritált, fúj de utáltam! Clarissa a műfaj szokásos hősnője, aki próbálja keresni a megoldást de egy nagyon nehéz helyzetben van. Az ellenfele sokkal okosabb, mint ő és ezért sokszor nagyon leszűkül a mozgástere. Egyébként inkább a passzív szenvedőt hozta és mikor már kezdett volna idegesíteni azzal, hogy sehova sem szeretne lépni, mégis mozgott a sakktáblán, viszont nem értek egyet azzal, hogy nem szólt több embernek erről a helyzetről illetve nem tudom megérteni pár döntését.
Beszélni KELL róla, nincs más mód.

Három férfialak utalja a történetet és Clarissa életét, Henry a volt férje, a jelenkorban Rafe és Robert. Az utóbbi alak számomra már túl ideálisra sikerült mármint jóképű, gazdag, meg tűzoltó tehát a saját életét kockáztatja másokért. Részben miattuk is, de nagyon megkavarodtam, viszont a kötet végén lévő csavarra számítottam, így nem tudott meglepni, plusz az utolsó 10 oldal unalmasra sikeredett.

Nekem még hiányzott a gyilkos profilja az egészből, a krimiszál gyenge, viszont a témák kezelése mesteri, nagyon kevés könyv tud indulatot kiváltani úgy, hogy annak oka nem a kötet gyenge írásmódja. A Mindent rólad című regényt csak ajánlani tudom!


10 / 9 pont


Amiben erős a Mindent rólad

- témák kezelése
- az írásmód

Amiben annyira nem az: 

- hiányzik a gyilkos részletes profilja
- gyenge krimiszál


Jelölések az év végi nagy Blogos összecsapásra:

2015 - legjobb thriller
2015 - legdühítőbb témák (nem rossz értelemben)


A beleolvasó itt érhető el:


Ha tetszett a bejegyzés,
rendeld meg a könyvet
a képre kattintva.


A kötetet az Európa Könyvkiadó jelentette meg 2015-ben szép borítóval, bár ez esetben most a külföldi tetszik jobban (szerdán borítómustra várható itt található a borítómustra).

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Torkon ragad, és nem ereszt, amíg a végére nem értél. Most megtudod, milyen érzés, ha egy nőt a szerelmével zaklat egy megszállott férfi.

Clarissa Bourne részt vesz egyik egyetemi kollégája, Rafe Solmes könyvbemutatóján, amikor azonban másnap felébred, nem emlékszik pontosan, hogy mi történt éjszaka. Rafe megerőszakolta? Kábítószert tett az italába? Rafe attól az éjszakától fogva mindig mindenütt ott van, ahol Clarissa, az egyetemen, a méteráruboltban, a vonatállomáson. Az ő üzeneteivel van tele Clarissa hangpostája, az ő ajándékai töltik meg a postaládáját. Világosan a tudtára adja Clarissának, hogy soha többé nem engedi el. Mert Clarissa az övé.
Clarissa megkönnyebbül, amikor beválogatják esküdtnek, hiszen Rafe nem mehet utána a bíróságra. A tárgyalóteremben egy zaklatás története bontakozik ki lassan előtte, melynek áldozata az ő megpróbáltatásaihoz ijesztően hasonló élményeket élt át. Ráeszmél, hogy ha meg akar szabadulni Rafe-től, ha azt akarja, hogy a rendőrség komolyan vegye a panaszát, minden eseményt dokumentálnia kell, minden ajándékát meg kell őriznie, tehát állhatatosan gyűjti Rafe tébolyának bizonyítékait, hogy később ellene fordíthassa. Lejegyzi a vérfagyasztó mesét, melynek kusza szálaival Rafe mindent besző, s melynek befejezése szörnyűbb Clarissa legsötétebb rémálmánál.
Szerző: Claire Kendal
Sorozatcím: -
Cím: Mindent rólad
Eredeti cím: The Book of You
Eredeti megjelenés2014
Műfaj: thriller
Fordító: Balázs Júlia
Oldalszám: 392 oldal
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenés: 2015
Ár3.490 Ft


    




Jelölések:

2015 - legjobb thriller
2015 - legdühítőbb témák (nem rossz értelemben)

Soundhound percek #1

Mostanság, hogy kéthetente kibővült a munkanapjaim száma hatra és éjszakai műszakban nyomom, a rádió egy nagyon hasznos útitárs a hajnali órákban. Ha pedig megtetszik egy szám és azonnal tudni akarom a címét és az autórádió nem szereti kiírni az előadót esetleg a címet, akkor a SoundHound alkalmazás segítségével könnyen orvoslom ezt a problémát.

De, hogy necsak promó legyen itt, megmutatom a mostani kedvenc számaim, amelyeket szinte ****-rá játszanak a rádióban és a fenti programmal sikerült kideríteni az előadót vagy a címet. Többségében ezeket fogom megmutatni, de olyan is kerül majd be, amiket a youtube-os barangolásaim alatt találok meg akár most, akár a jövőben.

Úgyhogy innen a rovatcím és valószínűleg negyedévente fogok vele jelentkezni - vagyis évszakonként egyszer - hogy megmutassam, melyek a kedvenceim abban az időszakban.

#1. Odett és a Go girlz: Hanyatt


Szörnyű, de én alig szeretem a magyar számokat és mikor először meghallottam - azt hiszem a Petőfin - ezt akkor is csak furán néztem ki a fejemből. ,,Mi ez ellenpont? ellenponty? Meg bomló anyag? Ezmiez?" Hajnali háromkor furán jött ki a szöveg, így másnap utánanéztem és akkor már határozottabban jobban tetszett az egész bár még mindig furcsa.


#2. Major Lazer & DJ Snake: Lean On 


Hát a Lean Onnal is fura a kapcsolatom, mert nagyon szeretem a hangzásvilágát, viszont a klipjétől a falnak megyek. Hogy rakhatták be ezt a táncot hírből sem ismerő énekest középre? Egyáltalán nem illik az a nő oda, csak azt látom rajta, hogy próbálkozna, de nem tud. Legalább tanították volna be neki a koreográfiát... Bár az a három pasi sem jobb... komolyan, Major Lazer mi van veled? Mivanveled?


#3. Years & Years: King


A King viszont nagyon nagy kedvencem, imádom ezt a számot! Na meg a videóval sincs semmi probléma, nagyon visszaadja az ,,I was a King under your control" érzését.

Bizonyos részeinél ez a kép jut eszembe a Magicians sorozatból:

Forrás

#4. Kwabs: Walk


Ettől egy picit többet vártam bevallom őszintén, amennyire megszerettem a rádióban, annyira nem tetszik a klipje. Szeretem ha egy történet elevenedik meg előttem, ez pedig egy egyszerű séta megbolondítva a kameramozgással. Bár ha azt nézem, hogy a szám címe Walk, akkor megértem ezt a döntést.


#5. Feder feat Lyse: Goodbye


Ebben nem tudom mi tetszett meg. A klipje a bosszútörténettel meg nem is olyan rossz bár állandóan csak arra tudok gondolni, hogy milyen sok pénzük lehet, mert olyan pert akasztanak majd rongálás meg az egyéb aranyosságuk miatt a nyakukba.


#6. Madcon ft. Ray Dalton: Don't Worry


Ez pedig a második nagy kedvencem, egyszerűen imádom mikor meghallom, olyan mosolyoghatnékom lesz tőle! Mostanában nagyon rászoktam ezekre a vidám számokra.


#7. Kygo feat Conrad Sewell: Firestone


Nehéz úgy írni, hogy nem vagyok szakmabeli és nagyon nem állnak a számra a zenevilág szakszavai. Egyszerűen nem tudom megfogalmazni a gondolataimat, mert a konyhanyelvemtől elég sokan kaparhatnák a falat, de hát ez van, ezért nem írok olyasmit.
Egyébként szerintem ez a szám sok embernél már tucatzenének számít, de nekem nem az. A múltamból kifolyólag - biza, videóztam régen - főleg azokat a számokat keresem, amelyekre könnyen lehetne klipet forgatni és ez pont olyan, simán megcsinálnám rá a videómat ha meglennének a megfelelő körülmények... Egyébként az ének nélküli részek nem igazán tetszenek, viszont az énekes hangja nagyon bejön.


#8. Mark Ronson feat Bruno Mars: Uptown Funk



Úgy néz ki, hogy az idei nyár inkább a vidám hangulatú zenéket hozta el. Nincs ez másként Bruno Mars állandóan játszott zenéjével sem, én viszont ezt nem unom, mert ha meghallom, fülig ér a szám. Tökéletes, ha valaki vidámságot szeretne.


#9. Major Lazer feat Ellie Goulding & Tarrus Riley: Powerful


Sokat elárul a mostani zenéről, hogy az egyetlen direkte szerelmes szám, amit szeretek. Azért is tetszik, mert ezt egy különleges személy mutatta nekem, meg mostanában kezdődött a Major Lazer mániám, na meg úgy az egész annyira egyben van. Viszont jobban tetszene ha a rádióban ez menne és nem a Szürke zenéje.


Videóklip miatt:

Az alábbi videókat nemcsak a zene, hanem a klipjük miatt is kedvelem - bár akkor a King is itt lehetne, na mindegy - de az a lényeg, hogy az alábbi három zenének inkább a mozgóképanyaga a kiemelkedő.

#10. League of Legends Music Video: Get Jinxed


Ez a csaj őrült és ezért imádom ezt a videót. Tiszta energiabomba! Ezt a klipet Bessnek ajánlom sok szeretettel! (Éljenek az erős női karakterek!)


#11. Major Lazer feat Peaches & Timberlee: Scare me


Ez egy tucatsztori paródia?, de marhára tetszik és még a humor is helyet kapott bizonyos részeiben.


#12. Awolnation: Sail


Viszont az őrültségmérőt ez a videó akasztotta ki. Figyelem, fanvideó, nem a hivatalos verzió, de attól még nagyot üt!


Dee Dumas: Marokkói szerelem


Sorozat: ?

,,Ahol az 1001 éjszaka csodái valóra válhatnak..."
Utálok negatív értékelést írni, pedig megint az következik. Nem véletlen hogy ennyit ültem ezen a regényen, mert hagytam érlelődni, hogy ne csak ütlegelni tudjam és sajnos azóta sem jutott sok jó eszembe, ami miatt szomorú vagyok.
Engem nagyon érdekel az arab világ és nagyon szeretek arról olvasni illetve szörnyen kíváncsi voltam mit fog hozzátenni a szerző az ismereteimhez, de hát sajnos nem sikerült semmilyen üzenetet fognom, mert inkább idegeskedtem a hibák miatt.

Úgyhogy mivel csak egy mondatnyi pozitívumot tudtam előhalászni, ezért:  

Figyelem! Negatív értékelés következik!

Alap: A történetünk főhőse Colette, aki otthagyja barátait, családját, munkáját hogy Marokkóban összeházasodjon azzal, akit alig ismer és így az általa imádott arab világ része legyen.



   

Marokkói tengerpart
Innen


Azért is keltette fel az érdeklődésem ez a regény, mert az alapja már egy erős kiindulópont. Mármint gondoljunk bele: nem az a helyzet, hogy egy másik városba házasodik valaki, hanem egy teljesen idegen kultúrába és már önmagában is elég nagy probléma hozzászokni nemcsak a társhoz, hanem egy új környezethez, szokásrendszerekhez. Ebben elég nagy potenciál van és sajnos a szerző nem használta ki. Pont a főszereplő, Colette kisasszony miatt, akit többször akartam fejenvágni valamivel, mint ahányszor a héten kimondtam a ,,szabadság" szót (elég sokszor volt).

Már az első pár oldalon rájöttem, hogy ez nekem nem fog tetszeni mert egyrészt az extrán rövid tő- illetve egyszerű mondatok - amelyekre csak ritkán figyelek fel - egyből szemet szúrtak azzal hogy darabossá tették az olvasási élményt, de a leírások meg túlságosan bőre sikeredtek például:
,,Éhes voltam, ezért a konyhába sétáltam, hogy készítsek magamnak valami reggelit. Kinyitottam a hűtő ajtaját, és körülnéztem benne." stb --> ez nekem túlírt
Míg a stílusa maradt, az utóbbi hamar eltűnt szerencsére, csak sajnos az öltözködésben maradt meg, de az állandó részletességgel. Miért olyan fontos mit visel a főszereplő? Nekem aztán tökmindegy, hogy Zara vagy Gucci cuccokban feszít a lényeg számomra nem ez, hanem a főszereplő belső világa, de hát arról meg inkább ne beszéljünk. A túlságosan sok részlet mellett hiányolom a tartalmat, mert ez az egész nő illetve a bemutatás felszínes, érzelmi oldal egyáltalán nincs benne és semmi nem szűrődött át hozzám. A jelenetek pedig sietős tempót diktálnak de sajnos a leírás nem követi ezt a trendet, mert az írásmód nem gördülékeny és elég sokszor szenvedtem ezen. Alig kétszáz oldalas a könyv és majd' egy egész napig olvastam!

Az egyik helyszín. Innen
Kasbah des Oudayas
A kötet cselekményes lenne, de nagyon rosszul kaptam kézhez az elemeket. Tehát ezek ketten egy boltban találkoznak először és a főszereplő, Colette, egyáltalán nem gondolkodik. Mármint a pasiról üvölt az hogy valami bűzlik körülötte, de a lány csak azzal van elfoglalva hogy az álmai valóra váljanak, tehát hogy eljuthasson a vágyott világba. Ezzel viszont akad probléma, mert a cselekedetei alapján butának tűnik: nem kérdez rá a nyilvánvaló információkra, egyáltalán nem hallgat barátnőjére aki figyelmezteti a pasival kapcsolatban, vagy nem is érdekli honnan tudja a pasi a telefonszámát bár ez az utóbbi elem inkább csak elmismásolt probléma, érződik hogy fontos de a szereplő csak legyint rá. Meg úgy általában egyből ki lehet mindent találni és a szerző próbálta a nyilvánvalót elfedni, de ez nem sikerült túl jól, számomra egy percig nem volt kérdéses mi fog történni. A főszereplő tettetett süketsége / vaksága mellett nem tetszett a logikai bakik tucatja sem. Például imádja a hastáncot és az arab kultúrát, de nem ismeri az életmódot és a vallást? És ezt még szinte viháncolva hangoztatja is... Akkor hogy imádhatja az arab világot, ha pont ez a kettő marad ki az ismeretanyagból? A pasi megtudta a telefonszámát és csak amiatt aggódik, honnan tudta mi a kedvenc virága? Hiába mondja el neki párszor a barátnője, hogy miért lenne baj az ha Marokkóba kerülne, egyik fülén be a másikon ki... utána pedig jön a sírás és rívás...

A második legnagyobb problémám a romantikával volt. Egyrészt Colette kisasszonyt pár virággal, vacsorával már le lehet nyűgözni, tehát a szerelem instant és sajnos ezt a szerző végig eljátszotta hiszen nemcsak egyszer fordul elő és talán az elején még nem is volt olyan nagy baj, de a kötet végén ezzel a szállal egy erős potenciált ütött félre és áldozta fel a csöpögős romantika oltárán: a szimpátiámat. Egy normális érzelem lett volna benne legalábbis valami gyászféle, de mivel a másik fél - direkt nem írom le kicsoda - szavait nem tudtam komolyan venni az új rózsaszín felhőcskék miatt, így sajnos senkit sem tudtam sajnálni. És az egész tele van álkonfliktusokkal, az igazi tragédiát pedig elfedte az idegességem olvasás közben és a romantika.
,,...visszavonhatatlanul beleszerettem pár nap alatt."
Plusz a főszereplőnek is akad probléma a múltjában, de annyiszor mondja el és olyan lélektelenül mintha egy betanult szöveget mondana fel, hogy már hozzá hasonlóan én is kezdtem unni. Emellett túl hosszúak a monológjai, ezek nem egy élő beszélgetés igazi elemei. Csak lélektelen beszédek. Meg egyáltalán, nincs semmi olyan, ami mélyíthetné a szereplők személyiségét.
,,Hiszen ő már teljesen az ujja köré csavart az ajándékaival."
Colette a fentiek miatt nagyon butának tűnik, plusz úgy viselkedik mint egy tizenéves például emiatt: juj randiztunk, nem baj hogy hajnal van, felhívom a barinőmet és elújságolom neki milyen volt (ez kb így van benne a könyvben), de legalább ennek a bizonyos barátnőnek Hadiyának helyén van az esze, ő volt az egyetlen akit kedveltem a szereplők közül. Bár hozzá is kapcsolódhat egy logikai baki ha jól számolom, de nem érdekel, ezzel már nem fogok törődni, kedveltem őt és kész.
,,Nem értettem, miért félt ennyire..." (Hadiya a főszereplőt.)
Én végig reménykedtem, hogy Hadiya kerül előtérbe, de sajnos végig kellett néznem hogyan válik be a ,,jóslat" amit a főszereplőnek elmondtak már addig is hatszor. És akkor is csak a vállát vonogatja, hogy ő nem ért semmit. A barátnőben sokkal több potenciál és érdekesség lett volna.
,,Fogalmad sincs, mit jelent a kiszolgáltatottság."
A többi karakterrel nem lehet azonosulni, egyiküknek sincs semmilyen kimutatott érzelme, senki sem kedvelhető a fenti egy személyt kivéve és senkit sem lehet sajnálni. Még ha van is történetük, maximum csak egy kerül előtérbe. Egyébként a Marokkói szerelemben előkerül egy misztikus vonal, de erre én nem készültem fel, nagyon furcsának tűnt ez az elem, illetve kényelmesnek is. Pár kérdést azért még szült úgy a vége felé, de akkor már igazán nem érdekelt ez az egész.

Viszont tetszett az, hogy a kötet próbálkozott érdekes lenni, volt benne helyszínbemutatás, itt-ott előkerült pár adat az iszlám világról bár azért a házasság nem ilyen egyszerű odaát sem. Úgy értem, hogy lehet az hogy a csaj fogja magát és átruccan Marokkóba? Ehhez nem kell semmi papír? Ahogy utánanéztem a házasságok sem ilyen egyszerűek egy külföldivel...

Tehát összegzésül: a szerző megpróbálta bemutatni hogy egy európai nőnek milyen nehézségei akadhatnak akár Marokkóban, de ez egy okosabb főszereplővel sokkal jobban sikerült volna. Dee Dumas szerintem a könnyebb végét ragadta meg a történetnek, vagyis elég sok kényelmes elemmel dolgozott, ide pedig sokkal több kell! Átgondoltabb koncepció, sokkal több hagyomány és kultúra mutatás - vagy legalább ha már hangoztatja a főszereplő hogy imádja a kultúrát, minimum tudnia kéne milyen vallás van ott - lélektelen monológok és felszínes tartalom helyett legyen gondolatiság és mély érzelmek és ne érezzem úgy olvasás után, hogy ezt már olvastam ezerszer!

Még egy dolog: a köveket kérem a helyükön hagyni, köszönöm!


10 / 3 pont

Amiben a Marokkói szerelem erős:
- jó illata van a könyvnek
- Hadiya

Amiben annyira nem az:
 - Colette
- instant szerelem
- cselekményszegénység
- a főszereplő butasága miatt nem jönnek át az üzenetek

Jelölések, avagy milyen kategóriákban fog indulni a kötet a blogos Év végi nagy párbajon:

2015 - ahol a legtöbbet forgattam a szemem
2015 - legrosszabb főhősnő
2015 - legbutább főhősnő
2015 - legrosszabb írásmód
2015 - leginstantabb szerelem
2015 - legsekélyesebb karakterek
2015 - legidegesítőbb karakterek


A kötet az Álomgyár Kiadó jóvoltából jelent meg 2014-ben. A borító furi, de a könyvnek jó illata van. Elvileg jön majd a második rész is, de nekem ez a rész olyan lezártnak tűnik, fogalmam sincs mit lehetne még elmondani a témában.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

A nevem Colette, hastáncosnő vagyok. Franciaországban születtem, s itt talált rám a szerelem is. Megismerkedtem egy marokkói férfival, aki egy mesés élet lehetőségével kecsegtetett. Rögvest szülőhazájába vitt és fenekestül felforgatta a világomat. Egy reggel arra ébredtem, hogy egy másik országba, más emberek közé, más kultúrába csöppentem. Azonban a gyönyörű tündérmesém rémalommá, az életem egyik pillanatról a másikra pokollá változott. Szabadulni akartam… Elmesélem azt az utat, amit egy naiv, boldogságra és szerelemre vágyó európai nőnek, egy számára ismeretlen arab országban be kellett járnia. Vajon sikerül-e a szabadulás Colette-nek? Kiderül DEE DUMAS izgalomban és szerelemben gazdag kalandos történetéből.
Szerző: Dee Dumas
Sorozatcím: -
Cím: Marokkói szerelem
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: romantikus
Fordító: -
Oldalszám: 186 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.490 Ft


   




Jelölések: (a 2015-ös decemberi évértékelésre)

2015 - ahol a legtöbbet forgattam a szemem
2015 - legrosszabb főhősnő
2015 - legbutább főhősnő
2015 - legrosszabb írásmód
2015 - leginstantabb szerelem
2015 - legsekélyesebb karakterek
2015 - legidegesítőbb karaktere

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik (Apró értékelés #9)


Sorozat: Calderon 1.

,,Taina szerette az ősi hagyományokat, de azt nem szerette, mikor ezeket a rovására gyakorolják."

Régen olvastam a Calderont és már jó hosszú ideje húzom a bejegyzést, úgyhogy agyon leszek vágva - irodalmárok, szerkesztők most szisszentek fel - de főleg akkor csatlakozik majd több kavics a már röppályán lévő tömeghez, ha az írónő rajongói esetleg idetévednek, mert bizony én találtam a Calderon 1-ben nem tetsző dolgokat, de hogy hiba-e, azt nem az én dolgom eldönteni. Attól függetlenül, hogy 7 pontot adok a kötetre, régen olvastam ennyire szórakoztató művet.

Rövid leszek, ígérem.

Calderon szerelme, Mara, halála miatt öngyilkos szeretne lenni, de nem jön neki össze, mert ebben a sógora, Frank állandóan megakadályozza a testvérének tett fogadalom miatt. Emiatt
,,Calderon szívesen megrugdalta volna, de győzött a neveltetése. Főnemes nem tör bordákat."
Úgyhogy Frank megúszta, de főszereplőnk a fejmosást nem, így dacból és mert főnemes nem temetkezik hitelből, elmegy munkát keresni és a sors egy kapitányválogatásra sodorja őt, ahol úgy néz ki megfelelt.
Bár ő nem ragaszkodik ahhoz, hogy beosztottjai a rangját is hozzábiggyesszék a nevéhez mint egy másik kapitány egy másik univerzumban, eléggé utálják őt. Amikor pedig a helyzet összefogást kíván, már az is egy elég érdekes kérdést vet fel, hogy vajon képes lesz-e a legénységét maga mellé állítania?



   

Forrás: On Sai blogja



Lenyűgöző ez a szerénység:
„Ajánlom azoknak is, akiknek a vállán túl nehézzé vált az élet. Egy korty finom bor, egy jó ponyva és az asztalra tett láb engem is sokszor átsegített az élet zivatarán. Megtisztelve érzem magam, hogy most én mesélhetek."
Elsőre a kötet ajánlásával találkoztam (ld fentebb) és komolyan írom, ez már megalapozta az olvasás hangulatát és utána csak egy kicsit görbült le a szám széle a széles mosolyból. Méghozzá az öngyilkosság szál miatt. Egyrészt megvan a paródia jellege mert például a főszereplő már többször megkísérelte azt de különféle hülye indokok miatt sosem sikerült neki és egy komoly témát ilyen könnyen kezelni... elfogadtam, de számomra ez elég nehéz olvasási időszak volt. A kényelmetlenség után pedig felpörgött a sztori és egyszerűen imádtam Calderon sorait olvasni. Kezdjük ott, hogy nemes - a felszínes mindenemet már megint - és okos, kb az a típus a halál iránti vonzalmát kivéve, amit legszívesebben a legtöbbször látnék újra könyvekben. Nagyon szerettem olvasni a manipulációit, a Játék iránti szenvedélyét, mert
,,...a Játék nem cselekvés, hanem életforma, egyfajta különös létezési közeg."
és mert
,,...a Játék a génjeiben van."
Tehát ez az oldal teljesen lenyűgözött engem és Calderon elérte, hogy várólistára tettem a szerző összes regényét. Viszont nem csak ennyi a kötet erőssége, hanem a fentiek mellé társul még a humora is. Bár azt nem mondom, hogy felnevettem a buszon, mert amikor olvastam még nem jártam busszal mondjuk, de azért némi halk kuncogásra futotta tőlem, úgyhogy ezt is sikerként könyvelem el.

Aminél viszont bajok vannak, az a világkidolgozás. Egyrészt a szöveg kapkodós itt-ott a hirtelen témaváltások miatt, plusz olyan mintha rohannánk egyik helyről a másikra. Másrészt a szöveg olyan némely helyen, mintha elharapták volna vagy a szerző elmosta a sci-fis magyarázatok végét, amivel nem lenne probléma, csak nálam, mert imádom a tudományos blablablákat amikből nem értek egy kukkot sem. Annyira jó lett volna egy sokkal megalapozottabb tudományos világ, nekem ez így nagyon kevésnek tűnt. Viszont a nemesek játszmái, kicsinyes hozzáállásai gyönyörűen benne vannak és ezért csak arra tudok gondolni, hogy ez a hiányolt kidolgozás szándékosan nem került bele a kötetbe. Tehát ez a könyv annak lesz problémásabb, aki hozzászokott a hard sci-fihez, pl ahogy nekem.

Van viszont egy másik ellenvetésem is: a japán kultúra feltűnése oké, nagyon tetszett ez nekem, tényleg örültem is neki, ahogy annak is, hogy a világkidolgozás egy részét a mi világunk ismereteire építette a szerző. Ugye ott van a zsidókra jellemző pénzcsinálás, a cigányokra jellemző diaszpórán alapuló életmód - és régen a vándorlás is ide tartozott de ez most mellékes - viszont azt nem értem, hogy On Sai honnan eredeztetett, melyik mai európai kultúrában terjedt el ennyire a kardhasználat, hogy a későbbi jövőben ilyen nagy kultusza alakuljon ki? Nem látom a gyökeret és számomra ez negatív élmény, csak úgy lóg a levegőben ez az elem. Viszont az is könnyen lehet, hogy én vagyok a hülye és nem ismerem eléggé az országok hagyományait, de nekem alapból a kardkultusz inkább keleti eredetű. Vagy csak Japán maradt zárt - ahogy a történelmében nem egyszer - és pl ez az új forma egy olvasztótégely és a szerző egy olyan kultúrából eredeztetett amit én nem ismerek? Igazából még ha nincs is igazam, akkor is érdekelne a válasz, na meg az hogyan alakult ki a calderoni rend, úgyhogy remélem erre válaszol a szerző a későbbiek során.

http://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/on-sai-calderon-avagy-hullajelolt-kerestetik-6095
Calderon ellenpontja a bájos Taina, aki kapott egy szemszöget és a pimasz, meg egoista és itt-ott pofátlan kapitány ellentéte. Egy teljesen más jellem és ezért szerethető, mert okosan lavírozik a szabályok között, na meg egy alapból erős jellemet sikerült megteremteni személyében.

Calderont meg imádom, pont. Több ilyen pofátlan karakter kéne és felpörögnék a könyvfalással vagyis sikerülne a goodreads-es kihívásom is *sóhaj*. Le az agyatlan izomhősökkel és jöjjenek a Játékosok!


10 / 7 pont 

Tehát amiben a Calderon 1 erős:

- csaták,
- szópárbajok,
- kardkultusz, még ha kifogásoltam is az eredetét,
- nemesi és családi viszályok,
- Calderon.

Amiben pedig nem az:

- magyarázatok (szerintem),
- szerelmi szál (spoileres lenne a kifejtése miért van jó és rossz oldala is és nekem inkább az utóbbi maradt meg még ha komplexitást is eredményez),
- kuszaság.

Jelölések, avagy milyen kategóriákban fog indulni a kötet a blogos Év végi nagy párbajon:

2015 - legjobb ajánló
2015 - legjobb főszereplő (Calderon)
2015 - legjobb mellékszereplő (Tania)
2015 - legjobb sorozatkezdő
2015 - leghosszabb végjáték

On Sai ezennel hivatalosan is bekerült az É.K.Sz. írók táborába - ennek a jelentését, hamarosan el fogom magyarázni.


A kötet a Könyvmolyképző Kiadó által jelent meg az Arany Pöttyös illetve a Calderon széria részeként 2012-ben. Nagyon kíváncsi vagyok a második részre, remélem, hogy jobban fog tetszeni és hogy választ kapok a kérdéseimre!

A sorozat következő része:



A szerzőtől magyarul megjelent:



Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?
Szerző: On Sai
Sorozatcím: Calderon
Sorozatcím (kiadói): Arany Pöttyös
Cím: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: sci-fi, romantikus, fantasy
Fordító: -
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2012
Ár: 2.499 Ft


    




 Jelölések: 

2015 - legjobb ajánló
2015 - legjobb főszereplő (Calderon)
2015 - legjobb mellékszereplő (Tania)
2015 - legjobb sorozatkezdő
2015 - leghosszabb végjáték

Beleolvasó:


Várólistám képekben (2015. június)

Úgy néz ki, hogy mivel júniusban alig ültem moly elé - csak néha pörgettem át a frisseimet - sokkal kevesebb kötet került fel erre a bizonyos várólistára, mint a korábbira, de az is lehet hogy a kiadók még nem igazán ébredtek fel a nyáreleji események okozta sokkból vagy fáradtságból és később hozzák majd a jobbnál jobb címeket, bár azért egy-két megjelenés már lázban tartja a molyos közösség bizonyos tagjait.

Mindenesetre én most örülök a fejemnek, meg hogy nem annyira hosszú a várólistám... *sóhaj* legalábbis nem lesz olyan méretes, ha lecsökkentem. Majd egyszer...

De mindegy is, a lényeg a

Júniusi várólista


Próbáltam megint egy helyre csoportosítani az egy kiadóhoz tartozókat - ami nem sikerült a Libri Kiadó esetében - de viszont így egy helyre került az Athenaeum hamarosan megjelenő két szépsége a Csodalány illetve A mímes rend. Az előbbi Picoult könyv, úgyhogy muszáj olvasnom, a másik pedig a Csontszüret második része, amely egyszer már felkerült a blogos várómra, de nem baj ismétlés a tudás anyja, meg akkor még nem volt magyar borítóm. Az Edenbrook ezzel szemben egy ismeretlen szerző regénye az éppen ébredező Jane Austen mániám miatt került fel, de egyelőre még nem rendeltem meg, a Fedőneve Verityt jobban szerettem volna így szerintem ez a romantikus kötet augusztusi vásár lesz.

A Lélekcsapdával a szerző keresett meg, én pedig fogékony vagyok a démonok világára, hát azt mondtam, hogy oké. A váróm része még ezen kívül a Wonderland illetve a Neked adom a napot, amelyek a Libri Kiadóhoz tartoznak. Az előbbiben a banda életútja érdekel, na meg hogy hogyan alakul az életük így, a másodikban pedig az ikrek fogtak meg és a fülszöveget olvasva kíváncsi lettem, miért hasadt fel a kettejük világa ilyen csúnyán. 

Itt van még A lány a vonaton, amely thriller, ezeket meg gyűjtöm és a fülszöveget olvasva egyből Agatha Christie Paddingtonja ugrott be, ott is ez volt az alap... na jó, hasonló volt, de nem ugyanez. Emellett - a blokk utolsójaként - érkezik az Agavéhoz a Virtuálfény, amely már egyszer megjelent a Neoteknél, de az AK. újrázni szeretné. És hogy miért került fel a várómra? 

Mert tetszik a borítója.

A felszínes mindenemet neki, mert egy biztos: fogalmam sincs miről szól.


Jön az angol tömb a plusz három magyar nyelvű könyvvel, de most nem voltam olyan gyűjtögető üzemmódban mint korábban, meg alig nézegettem a külföldi listákat vagy nem volt annyi megjelenés?

Bár ezt az utóbbi állítást azonnal tudom cáfolni, mert Ernest Cline-nak újonnan jelent meg a regénye, az Armada, amely már csak azért is kell, mert a szerzője alkotta meg a Ready Player One-t és volt szerencsém beleolvasni ebbe az új könyvbe és mivel imádom a gépet csépelni játék címszóval, így ez az én regényem ez utóbbi téma miatt, tutira tetszeni fog! Úgyhogy ez az egyik olyan kötet, amely a váróm elején csücsül. A másik a Cinderella Ate My Daughter, amelyre a Botrányos hercegnőkben figyeltem fel. Ebben a kötetben a szerző a Disney-féle hercegnőkultuszról értekezik és leírja, miért veszélyes a mesegyár kitalált világa és úgy az egész franchise.

Karen M. Moning és J. K. Rowling művei alapok nálam, az Unravelt - ami megjelent már magyarul a Wownál Szétcsúszva címmel - pedig angol nyelven szeretném olvasni. Az indok annyi, hogy New Adult, azokkal meg rosszban vagyok mostanság és inkább máshogy kapnám elő, plusz hátha fejlődik a szókincsem. 

A Pokoli teremtményeket azért, mert több kedvenc szerzőm is írt egy-egy sztorit, bár a borító nem tetszik, ordít róla, hogy PS programmal készült. A VIII. Henrikkel nincsenek ilyen bajok, semlegesen állok a borítóhoz mert azért nem igazán árul el sokat. A kötet egyébként egyrészt olcsó volt, másrészt meg érdekel az uralkodó élete és története. Utoljára pedig az Üvegszilánkokon táncolnit néztem ki. Igazából ez is megérzés alapú olvasás lesz, remélem tetszeni fog! 


Kettő maradt így a végére, amelyből a Seekert nem tudom hova tenni, túlságosan sablonos YA-nak érzem (főleg a fülszövegben felvázolt szerelmi szálak miatt), azokkal meg óvatos vagyok, így megvenni egyelőre nem fogom, pedig jó kis akciót találtam rá. A Barcelona árnyai pedig krimi, méghozzá a ,,jól hangzik" fajtából, hát kíváncsi vagyok rá nagyon!

Pillanatkép #21 - zárjuk a hónapot!

Azt hiszem itt az ideje egy normális zárásnak, de be kell vallanom valamit: nem véletlenül vártam idáig, vagyis nem egyfajta szeszélyként hagytam ki ezt a rovatot a blog életéből hanem mert találni akartam egy jó állást és megfogadtam, addig nem indul újra, amíg ez nem sikerül. És megtörtént, tehát itt vagyok megint. Erről nem szeretnék többet írni, csak annyit hogy már megjött az első fizum és erről a molyon már páran értesülhettek; illetve nem is erről, hanem hogy megszerzettként jelöltem egy csomó-csomó könyvet, mea culpa, akció van a Libriben. Meg még várható egy kisebb ellátmány július során, de ennek az eredményét majd a következő zárásban mutatom be.

Viszont nem lesz ez mindig így: az első kicsapongás egyben az utolsó is, céljaim vannak, helyem pedig egyre kevesebb.

Na de nem is ez a lényeg, hanem a június!

Ebben a hónapban megtaláltam a hozzám legközelebb álló munkahelyet, tehát ez jelentette a posztok mennyiségének a csökkenését is. Alig jött ki valami, mert a nap végére már olyan hulla lettem, hogy képtelen voltam a youtube-os videókon kívül bármit felfogni - bár most megint van egy új kedvenc videósom, erről külön bejegyzés fogok írni - de sajnos alig olvastam és egyszerűen nem forog az agyam délutánonként. Ezért már előre félek, hiszen fogalmam sincs, hogy mit hoz majd a július, de igyekszem visszatérni a megszokott kerékvágásba!

Ennél jobban álltam viszont a beszerzések terén, elég sok könyvet vettem - előnyben a Gabo kiadó - mert egyszerűen nem bírtam megvárni a júliust velük, azonnal kellettek, Ők:


Vigyázat, megtévesztés, ez csak hat könyv!
Az Angelfallt pedig köszönöm, nagyon megleptél vele! :)

Különleges története a kiemelt regényen kívül egynek van: eredetileg nem a Szép álmokat! címűt akartam megvenni, hanem a Titkos kertet, de Theodora annyira megzavart a szép alkotásaival, hogy valószínűleg tudat alatt átformálódott a vágyam és már csak a boltból kifele jövet eszméltem, hogy valami nem stimmel. Mindenesetre örülök ennek a színezőnek is, imádom ahogy kikapcsol és nyugtat, bár altatnia még nem sikerült.

Júniusban négy könyvet értékeltem és elmaradtak a rovatos posztok többségében, hát hozzájuk már túl meleg volt. Írtam egyszer egy Hírzárlatos bejegyzést, amelyben azt fejtettem ki, hogy miért furcsa ez a dokumentumregény és hogy picit száraz a stílusa. Az EGÉSZ szöveget el kell olvasni, nemcsak kiragadni egy-két mondatot, köszönöm! A következő a Nem boci! értékelése volt, amely kis híján darabokra szaggatta a lelkem - ki gondolta volna, hogy ebben fogom a régi szakom kétségbeesett kiáltásait meghallani? Kudarc ez a javából (nem a kötet, hanem a helyzet, ami ezt a segélykérést kiváltja), de hogy ez kié, azt nem tudnám megmondani. Ez az elbeszélésgyűjtemény mindenki számára mást fog adni, de az biztos, hogy nem szabad humorforrásként gondolni rá, mert akkor keserű élmény lesz az olvasó jussa. (Honnan jutnak most eszembe ilyen szavak? Passz.)
Harmadik posztom A katicák éve könyvé, amely még furább, mint a Hírzárlat, nem tudom eldönteni tetszett-e vagy sem. Rohadt nagy meleg, sok katica, jelképek, tábor, furcsa hangulat és műfajtévesztés? A szellemek nem kettővel odébb vannak? Ezek szerint nem... egyébként tegnap még álmodtam is ezzel a művel.
Negyedik a Túlvilágok volt, amelyet viszont nagyon szerettem és szeretettel ajánlom a kezdő íróknak illetve a bloggereknek.

Ebben a melegben én csak szenvedni tudok telet akarok, vagy őszt, mert igazából olvasni sem volt sok kedvem:

Öt könyvet tudtam befejezni, közülük kettőről már írtam:



Bejegyzés szükséges még a fentieken kívül a Marokkói szerelemről és a Calderon első részéről. Az elsőt már megírtam, de még nem akarom közzétenni. A másodikról pedig keveset fogok rizsázni. Még nem készültem el vele.

Az eddigi eredmények miatt nem igazán tervezek nagy durranást a következő hónapra, a várólistámról csak pár elemet mutatnék meg, plusz úgyis lesz Várólistára került bejegyzés is, tehát Őket szeretném olvasni a nyár középső hónapján:



Közülük most éppen a Szárnyak nélkül szabadont hurcibálom a villamosra és nagyon is az én igényemnek megfelelően írta ezt meg a szerző, de egyszerűen nincs rá kapacitásom vagy passzolom, de alig haladok vele, pedig nagyon foglalkoztat. Egyetlen angolt raktam be ide, de szinte esélytelen, hogy elkezdjem.

Úgyhogy én dolgozni el, mindenki másnak meg jó nyarat és szebb kilátásokat mint ami most nekem van, mármint ami a várólistát illeti!

De jó érzés volt ma a könyveket a kezemben tartani, ezekért én dolgoztam meg és én fizettem ki! De folyt. köv. augusztusban.

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -