Fülszöveg:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.

Figyelem! A könyv a Lux sorozat első része!

Jó napot kívánok hölgyeim és uraim, ez itt a Hollywood Hírügynökség és beszéljünk egy kicsit az ásványokról.

.

.

.

Háhá! Csak vicceltem! Ezt muszáj volt elsütnöm!

Az első téma, a kiadó.

Ahogy én látom a Könyvmolyképző kiadó felfutása az Alkonyat széria kiadásával kezdődött, réges régen egy messzi messzi galaxisban és azóta a legkedveltebb kiadók közé lehet sorolni. A megcélzott csoport a Vörös pöttyös sorozattal főleg az ifjúság, ám kiadványaik szólnak a felnőttekhez is (Arany pöttyös) illetve a Hard selection révén a keményebb, harcoslelkű olvasókhoz. Mostanában bővített a kiadó a sorozatai terén de ez a három szinte a kezdettől (legalábbis az áttörés óta) él és fejlődik egyre több könyv kerül tagjai közé. Az én viszonyom a sorozatokhoz mondhatni jó, olvastam jót és rosszat is de főleg a Vörös pöttyös könyvek közül, az Aranyos társaiban még nem csalódtam de most nem az AP a téma, hanem a VP. A túrórudihasonmás* széria számomra ellentmondásos, ott van az Alkonyat aminek első részét szerettem, de az Evermore és az Evernight például még ma is ki tud akasztani az első a főszereplővel, a másik meg az unalommal. Ezzel szemben a Csontvárost, Rubinvöröst imádom. Szóval kicsit féltem az Obszidiánnal kapcsolatban hogy mégis melyik csoportba fog kerülni és tádám! Betársulhat Jace-ék mellé. Miért? Nézzük meg!

Tehát az alaptörténet: új lány érkezik a városba akinek minden új és útbaigazítást kér a jóképű, izmos szomszéd sráctól, Daemontől aki kezdettől fogva bunkón viselkedik vele pedig még oka sincs rá. Ezzel együtt összebarátkozik a húgával, Deevel és ez nem tetszik a fiúnak ezért megmondja Katynek hogy maradjon távol a testvérétől mert nagyon megbánja ha mégsem illetve veszélyt jelent D. rokonára nézve. Katy nem hajlandó az egyezségre és a távolmaradásra a fiú további fenyegető fellépései ellenére sem. A történet odáig fajul amíg hősünk nem találja magát egy csata közben a luxeneknek nevezett fényből álló idegenek és ellenpólusaik, az arumok tehát az árnyékból álló társaik között.

Oké ez egy nagyon leegyszerűsített alap de hát a fülszöveg sajnos spoileres, lényegében a nagy csavart lövi le. Erre van egy teóriám miért: mert az alap szörnyen hasonlít az Alkonyatra. Nem azt mondom hogy rosszabb és kullog az ismertebb vámpíros történet után minőségben, sőt! De mire következtetünk ebből? Új lány, a fiú távolságtartó, különös eltűnések a környéken, a sráccal valami nincs rendben, megmenti a főszereplőt szupererejével, stb. Az írónő valószínűleg ezt maga is észrevette és utalásként belerakta a könyvbe az Alkonyatot hogy Katy valószínűleg túl sokat olvas és ezen jót mosolyogtam és igazán tetszett. Na de térjünk vissza az eredeti témára: a kiadó is szerintem érezte hogy ez így nem működőképes mert ki akar egy második Alkonyatot olvasni, ezért meg kellett mutatni hogy ez a történet több mint egy klón és ezért van a fülszövegben a csavar hogy ez nem egy sokadik vámpíros történet, az idegenekről még nem készült sok könyv, ez egy eredeti történet és végül is a sablonok ellenére tényleg az.

Bár a szöveg igazán figyelemfelkeltő és szeretem a cinikus egyéneket tehát nekem ez volt a legjobb amit kitalálhattak. Nincs bajom a fülszöveggel csak azzal hogy a könyv olvasása közben elkezdtem nézni a hátsó borítót... magamnak lőttem le a poént, ilyenkor legszívesebben megveregetném a vállam...

Jó rész volt még a Men in Black-es utalás, azon is mosolyogtam.

Az első találkozás @abstractelf miatt volt, elolvastam a bejegyzését és úgy rámragadt a lelkesedése hogy feltámadt a vágy és olvasni szerettem volna a könyvet és ma elmondható hogy elolvastam és blogbejegyzést írok. Köszönöm neki is az élményt!

A cím jelentése gyönyörűen ott van a könyvben, igazából fogalmam sincs mennyire számít spoilernek, de itt egy kép aki olvasta tudni fogja miért rakom be... na jól van, itt van az idézet:

,, - Obszidián - magyarázata sietve. - Vulkáni üveg. Nagyon éles, bármit átvág. Ezen a bolygón rajtunk kívül ez az egyetlen dolog, ami elpusztíthat egy arumot. Ez az ő kryptonitjuk."

Itt volt az egyik kérdőjelem: miért? Miért pont az obszidián? A gyémánt van a keménységi skála tetején, nekem az egy kicsit logikusabb lenne. A hőseink ezt nem tudták pontosan illetve Daemon elsumákolta a választ azzal hogy korábban nem figyelt a tanárára. Remélem azért ez később kiderül.

Műfajilag Young Adult, erősen a fiatalabb korosztályt célozza meg, bár nekem is kellemes olvasmány aki éppen kifele tartok ebből a korcsoportból sőt már kint vagyok belőle... Szóval YA, a paranormális románc egyik példánya emellett a szórakoztató irodalom része. És persze urban fantasy, a lényeg nem hiányozhat a felsorolásból. Itt volt olyan még hogy sci-fi de ez nem az, pár űrlény nem teszi azzá. Szerintem egyik kategóriát sem kell magyaráznom miért illik ide.

Első benyomásra imádtam a könyvet, de tényleg. Leültem olvasni és ott maradtam, mikor felnéztem már kb 80 oldal elrepült és katarzis volt, mikor hosszabb idő után végre egy olyan könyvvel találkoztam ami teljesen kikapcsolt. Ahogy haladt a történet kérdéseim lettek és azokra sajnos nem kaptam választ ezért nagyon remélem a második rész már kielégíti majd ez irányú vágyaimat.

A világkidolgozással itt egy kicsit problémás a helyzet, szerintem túl kevés. Vannak a luxenek és az arumok, ugye ide az író is beleszőtte hogy a lux latinul fényt jelent míg az arum a sötétséget, árnyékot és ez így nagyon tetszik de ahogy Daemon is mondta: az univerzum igazán nagy hogy csak az emberek éljenek benne ami oké de akkor hol van a többi faj? Én is ugyanezt írom most hogy túl nagy a tér és túl kevés a faj. Ugyanúgy hiányolom a másik oldal bemutatását, kevés az infó róluk. Nem tudom miért vagyok mostanában ilyen kíváncsi a gonosz oldalra, itt is hiányoltam. Volt egy kérdésem Katyvel kapcsolatban: nos felrakta youtube-ra az egyik videóját amire a fiú azt mondta hogy ott is látszódik a fényudvar ami körülveszi (amúgy a fényudvar jelzi azt ha a luxenek erőt használnak az emberek közelében, ez úgy néz ki mintha a sugárzás befogna minket és utána napokig világítanánk) és ehhez kapcsolódik a kérdésem: a gonoszok nem néznek videókat? Mi van ha valamelyik rátalál Katyre? Akkor már nem lesz nehéz megtalálni... vagy most az egyik jövőbeli csavart lőttem le? Ez így nem stimmel szerintem. Amúgy itt térek vissza az eddigi témához, a kidolgozáshoz mert hát nem lehet tudni hogy mennyire asszimilálódtak a földi körülményekhez és hogy Katy videója mit fog okozni rejtély marad.

Plusz arról is szeretnék még hallani hogy miért jöttek ide. Bővebben, mint ahogy olvashatjuk, mert a könyvben ott van de ez is kevés.

A karakterekkel nincs gond szerintem igazából ők viszik a hátukon az egész művet. Ott van Daemon és Katy párbeszéde amit nagyon szerettem olyan kicsattanó és élettel teli, egyszerűen csak hű az az energia ami köztük vibrált de Dee is ilyen volt. Nem tudom a szereplők mit szívnak illetve melyik energiaitalt szponzorálják de ilyen nekem is kell (persze szigorúan véve az energiaital csak). A köztük lévő kapcsolatok erősek de a testvéri kötelék egy kissé idealizált. Oké, nem emberek talán ezzel magyarázható plusz az állandó veszéllyel és a magányukkal.

Eskü a testvérpár ismerőseim közül egy sem volt olyan kapcsolatban mint Dee és Daemon ezzel együtt ha lenne testvérem én is ilyen kapcsolatot szeretnék vele persze a negatív tényezőket mellőzve.

Ezzel szemben Katy és a srác között csak úgy szikrázott a levegő de ezt majd később kifejtem a romantika résznél.

,,És nem viselt inget.

- Nincs egy pólója? - kérdeztem, ásót ragadva.

- Sajnos, azt hiszem, nincs. Állandóan félmeztelenül mászkál. Még télen is. - Dee felnyögött. - Nagyon zavaró, hogy ennyit kell látnom a... bőréből. Fujj!

 Neked fujj. Nekem meg átkozott hőhullám."

Katy makacs, önfejű és nem ad az elveiből amik számomra szimpatikussá teszik. Plusz már az első oldalaktól kezdve nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy hasonlítunk egymásra tehát kijelenthetem megtaláltam a könyves önmagam és én ettől olyan boldog vagyok. Egyszer húzott fel a lány amikor D. azt mondta neki hogy ne menjen de ő mégis megtette csakhogy ne a fiúnak legyen igaza, itt mérges voltam rá; nem is akarta! Hát mégsem én vagyok! Marad az alteregóm csak... a fenébe! Majd legközelebb! Amúgy a karakterében tetszik hogy a sarkára állt és kiáll magáért, ez igazán plusz pont. Hogy karakterfejlődés van-e... hát... nem is tudom, inkább van de ez majd a második részben lesz hangsúlyos szerintem.

Daemonról kevesebbet tudunk, mivel E/1 a regény is, megmarad a titokzatossága. A könyv végén lévő extra az jól jön majd, így legalább őt is megismerjük, bunkósága indokolt lesz. Ez a fő jellemzője, de az már durva szinten! Ez nem az a kedvelt cinizmus amin nevetni lehet, ez már az arcpirítóan seggfej duma ami bicskanyitogató az elszenvedője számára. Nekem ettől nem lett vonzó. A végén látunk bele a karakterébe, főleg az extra részben na ott már szimpatikusabb pont azért mert megmagyarázzák a modorát. Viszont nagyon szereti a húgát és a családját ami pluszpont szintén.

Dee pedig egy energiabomba, de tényleg. A fenti képen ő látható, legalábbis ahogy a képzeletemben megjelent, a göndör haj hiányzik, tudom de sebaj a képzeletünket úgysem éri utol semmiféle ábrázolás. Kedves, aranyos és egy kicsit hiányos a tudásunk róla, legközelebb többet kérek belőle is! Így nagyon kevés a jellemzése, van egy kis mélység a könyvben ahogy olyan akar lenni mint egy normális ember de az nem elég, több kell belőle. Viszont még mindig többet tudunk róla mint a két barátnőről, akik szerintem nagy dumás sablonok. Egy-egy tulajdonságuk van és ennyi bár ez sokkal több mint más regényeknél szokott lenni.

A romantika aztán forró. Hű! Milyen meleg lett itt hirtelen! Viccet félretéve a szereplők között működik a kémia, az biztos hogy a hormonok is beindultak. Viszont ezt még nem nevezném szerelemnek, csak vágynak, vagy legalábbis a szerelem ebből indult. Katy oldaláról folyamatosan csak a testiségi oldalát látjuk inkább, amit ír az szerintem nem szerelem. Oké, utálatból alakul át de ez még a kezdő fázis úgy érzem, itt inkább tévesztik a tiszta érzelmeket a testi oldallal bár a megmentések nem ezt támasztják alá. Inkább maradjunk a kezdeti érzelmi szintnél és a kettes kötetben meglátom mennyire változott ez. Inkább csak kerülgetik egymást, megmarad a szikrázó kötelék köztük, kíváncsi vagyok hogyan fog ez még alakulni. A laptopos jelenet nagyon nagy volt, most is csak mosolygok rajta.

A cselekményességre nem lehet panasz, pörgős, akciódús egyszerűen nincs megállás. Ha valami dolgod van a könyv beint neked hogy nem mehetsz sehova, amíg végig nem olvasod és ha mégis vagy olyan erős hogy elszakadj a gondolataid rabul ejti és addig nem ereszt amíg végére nem érsz a történetnek. Ez a spoileres fülszöveg mellett egy igen jó teljesítmény! Fentebb írtam már hogy sablonos a történet viszont az írónő egyedivé tette a regényt ezért erre egyáltalán nem panaszkodom csak megemlítettem hogy ilyen is volt benne.

Annyira jó volt olvasni és tényleg örülök hogy most akadt a kezembe ez a széria. Alig várom a második részt! Bizony úgy kellett visszafogni magam hogy ne kezdjek bele a kötet végén található rövid részletbe, inkább kivárom a megjelenést! Tényleg: sorozatinfó!

Hosszú lesz, de megéri. Részei: a feles kötet a Shadows (Árnyak), a második az Onyx, utána pedig jön az Opal, és az Origin (Eredet) az ötödiknek pedig még nincs címe. Szerintem itt már körvonalazódik egy epic háború sziluettje amely fenyegetően tornyosul majd a kötetek fölé és ez majd az utolsó kötetben tetőzik. Az Origint 2013-ra várjuk, az ötödik kötetet 2014-re tervezik. Hajrá! Jöjjenek azok a részek!

A kötet állapota jó, bár puha kötés és a széleire továbbra is vigyázni kell. Viszont érdemes inkább a kemény borítós példányt megszerezni mert szebb és tartósabb is. A borítóhoz kapcsolódva meg kell említeni még azt is - azon kívül hogy szép és hű de milyen jó - hogy a fiú (Tóth Péter) magyar származású! *taps* Itt van egy interjú a párossal. Emellett pedig itt a goodreads-es lista azokról a borítókról ahol ők ketten szerepelnek. További szép és hosszú karriert kívánok nekik!

Tehát értékeljünk!

Szerintetek milyen volt?

Szerintem is! 4.5/5 pont Igaz hogy voltak kisebb-nagyobb hibák de kikapcsolódásnak tökéletes, a karakterek szópárbaja igazán szórakoztató és a történet sem bugyuta. Tetszett! Várom a következő részt!

Hasonló könyvnek mondanám:

A Negyedik c. könyvet azért mert a hangulata hasonló volt és a téma alapja is ugyanaz.

A Büszkeség és balítéletet a szereplők szópárbaja miatt, az elején tisztára úgy éreztem hogy ők ketten Lizzie és Darcy reinkarnációi attól függetlenül hogy a vallásom ezt a gondolatot nem engedi de hát könyvekben mindent szabad.

A Tökéletes kémiát mert itt is működik és ugyanolyan érzésem volt mint akkor mikor azt a könyvet olvastam.

Az Alkonyatot pedig a hasonlóság miatt írom, mert az alap olvasása közben tényleg deja vu lép fel.