Szüzesség. 

Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egyéjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be. 

És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

Figyelem! A kötet a Szakítópróba sorozat első része!

Mostanában fedeztem fel a New Adult műfajt és szinte mindennap találkozom a kategóriába tartozó könyvekkel újra és újra. Az Ulpius profitál ebből a legtöbbet (úgy érzem jól is csinálják), de vannak más hajtások is különféle kiadóknál. A Szakítópróba is valahogy így került a várólistámra, egyre többet jött velem szembe és a címéből én teljesen másra következtettem, ezért is szerettem volna olvasni.

Első körben meg kell írjam, hogy iszonyúan nehéz dolgom volt az elmúlt időszakban ezzel együtt, az Easy - Egyszeregy, a Heti csaj és a Dublin Street művekkel, mert hasonlítanak egymásra és ha elkezdtem volna az utóbbit, akkor egy nagy katyvasz lenne a fejemben és még nehezebb dolgom lenne a bejegyzés megírásával, de így szerencsére a DS és a Szakítópróba biztonságban van egymástól.

Értékelés: 3.5 / 5

Műfaj: new adult.

A történet főhőse Bliss, akinek a szüzessége problémaként jelentkezik és ezt a barátnője is így látja, ezért elrángatja magával egy szórakozóhelyre, hogy márpedig neki el kell vesztenie a szüzességét azonnal! Ott találkozik Garrickkal, akivel szépen haladnak egészen a nagy pillanatig, amikor a lány bepánikol és elrohan, hogy meztelenül a sarkon bujkálva várja meg a férfi távozását. Hogy a szituáció még kínosabb legyen, másnap a színjátszás óráján új tanárt mutatnak be a csoportjának és ki más lenne az, mint a tegnapi félresikerült affér másik szereplője, Garrick? Ezek után a cselekmény nem sokat bonyolódik, lényegében Bliss és Garrick egymást kerülgetik és szegény lány állandóan szerencsétlenkedik.

Az a baj ezzel a regénnyel, hogy biztosan nem nekem íródott. Úgy értem az a két fő probléma, amellyel Blissnek meg kell küzdenie, nem működik nálam. Már az első pár oldalnál felvontam a szemöldököm és szinte hitetlenkedve olvastam ezt az egészet, mert nem tetszik az üzenete. Nem tartom jónak azt, hogy egy könyv azt közvetítse, hogy a szüzesség csak teher és ezt azonnal el kell dobni. Viszont a főszereplőnk későbbi bizonytalansága és félelme old ezen és nem is ezzel volt a nagyobb problémám, de nagyon romantikus lélek vagyok ilyen téren, szeretem a szép szerelmi történeteket, sokkal jobban, mint a vágy alapú vonzalmakat...

Amit nem tudok hova tenni, az az a helyzet, ami akkor teremtődött, mikor rájött, hogy akivel le akart feküdni, nem volt más, mint a tanára. Az utána lévő részekben Bliss küzd a szégyennel, azért mert vonzódik Garrickhoz és ezt fura volt olvasni. Mert az egyetem nem középiskola, itt már mindenki felnőtt és nem tabu ha valaki összejön egy phD-s oktatójával BSc-s hallgatóként, maximum annyi baja lesz, hogy a többiek kinézik, de ezért nem rúgnak ki senkit, legalábbis Magyarországon így van. Ha mégis van ilyen, akkor még nem találkoztam vele.

Ha már az egyetemnél tartunk, sajnos a hazai helyzet rosszabb, mint a könyvben vázolt, mert itt tömegképzés van. Meg merem kockáztatni, hogy még mindig nem ismerem minden csoporttársamat, pedig 3 évet legályáztunk az egyetemen. Nincs olyan, hogy összeszokott csoport, bár az is igaz, hogy nem színésznek tanulok... Ez lehet csak engem zavart, de nem tudom ezt a helyzetet elképzelni, mármint, hogy ilyen erős közösség jöjjön létre egy felsőoktatási intézményben. Ám hangsúlyozom, ez a magyar helyzet, a külföldiekről igazából fogalmam sincs.

A kötet cselekménye lassú vagy ismétlődik. Nagyon hosszúnak tűnik ezáltal a könyv, mert a lényeg Bliss szerencsétlenkedésén van. Ő balszerencsés, vele mindig történik valami rossz és néha ez menti meg a helyzetét és bár igen szórakoztató volt ezt olvasni, nem lepett meg a végkifejlet. A történetben hangsúlyos szerepet kap a színészkedés illetve a különféle feladatok, amelyeket Garrick oszt ki a csoportnak felkészítve őket az Életben való helytállásra. Ezek a részek kedvenceim voltak. Eddig is kíváncsi voltam a színésztanoncok óráira és most nagyon jó volt ezekben elmerülni, ahogy a próbák, a szereplések leírásaiba is.

Ezzel együtt hosszúnak tűnhet a könyv, de szerencsére könnyed is és ezért olvastatja magát. Tényleg gyorsan végeztem a regénnyel és sikerült lekötnie, nem unatkoztam.

A középpontban a Phaedra c. alkotás áll, amelynek itt szimbolikus jelentése is van, bár az írónő nem hagyta, hogy magunk tegyük meg a felfedezést, mindent leírt. A szerző megpróbálja a művön keresztül is bemutatni, hogy a szereplők mit éreznek egymás iránt és milyen problémákkal küzdenek. A dráma egy tiltott szerelemmel foglalkozik, azzal, hogy Phaedra beleszeret nevelt fiába és a nő ezzel az érzéssel próbál megküzdeni. Cora Carmack ezt jól belefűzte a regényébe, tetszik ez a fajta áthallás, bár jobban örültem volna, ha bízik az olvasói képességeiben és háttérbe szorítja ezt az elemet és hagyja, hogy az olvasói jöjjenek rá az összefüggésekre.

A karakterek közül először Kelseyt említeném. Ő Bliss barátnője és számomra szörnyen idegesítő volt, nagyon nem kedveltem. Lehet, hogy jót akar Blissnek, de ezt olyan irritáló és erőszakos módon teszi, hogy az engem zavar. Ezzel együtt a hedonista életfelfogása sem egyezik az enyémmel, nincs meg a szimpátia iránta. Ő az, akinek Bliss szüzessége olyan, mintha az ördög jelent volna meg előtte és a kötet kezdetén azonnal elrángatja egy szórakozóhelyre, hogy barátnője ne szenvedjen tovább a kellemetlen tényezőtől.

Bliss határozatlan és fél hogy Garrick rájön, hogy még szűz. A bizonytalansága és a félelme határozza meg őt és valahogy mindig balszerencsés helyzetbe sodródik. Nála az ész nem hagyja, hogy élvezze a szexet és ezért fél, hogy megint becsődöl, mert nem akarja, hogy az érzelmei irányítsák. A higgadtságra akar támaszkodni, a biztosabb észre. Ez a helyzet a férfi felbukkanásáig fennáll, viszont akkor megváltozik az átélt érzelmek hatására és a munkájában is egyre jobb lesz. Ezzel együtt könnyen bepánikol és hajlamos a különféle helyzetekből elrohanni.

  Igaz, hogy egy kicsit szerencsétlen elem, de nekem nagyon tetszett az a humor, amelyet a macska szolgáltat nekünk. Szerencsétlen nagyon utálja Blisst és ez komikus helyzeteket teremt. A lánynak muszáj volt vennie egy háziállatot, mert Garricknek azt mondta, hogy van egy szürke színű állata, hogy el tudjon tőle menekülni. A lány a menhelyről nem a legaranyosabbat választja, hanem egy szürkét, amely szerencsétlenségére a legfélősebb.

A kötetben egy szerelmi háromszög tűnik fel, de nem olyan hosszan és alaposan kifejtve, mint a többi ilyen regénynél. Itt a harmadik személy Cade, aki az egyik legjobb barátja. Blissen kívül mindenki észrevette a fiú érzelmeit és mikor végre a srác bevallja azokat, ő nem tudja mit tegyen. A fiúról nem nagyon tudtam meg semmit ha most meg kéne mondanom, hogy milyen ember, bajban lennék. Ritkán beszélgetnek és inkább közös bulikban lehet őket együtt látni. Mélyebb beszélgetéseknek is jelen kellett volna lenniük a regényben, mert ők barátoknak tartják magukat és a barátság egy komolyabb dolog. Az nem barát, akivel együtt buliznak és isznak és itt ki is merül a kapcsolatuk.

Garrick féltékeny típus és szereti magáénak tudni a lányt, de nem olyan durván, ahogyan a Dublin Street férfiszereplője teszi. Nem olyan pszichopataszerűen jelenik meg esetében a zöldszemű szörny, hanem még az elfogadható kategórián belül. Igazából őt sem ismerjük meg, nagyon keveset tudok róla mondani és ez nem jó dolog. Viszont a gondoskodása és szókimondása szimpatikussá tette a szememben.

Szerencsére a könyvben kevés tényleges szex jelenik meg, viszont nagyon sok utalás történik rá. Mint írtam itt a szüzesség szinte főbenjáró bűn és a szex csak szórakozás, érzelmi tartalmak nélkül. Ami miatt nem csaptam falhoz a regényt - igen, lehet mondani, hogy prűd vagyok, ez van - Bliss miatt volt. Tetszett az, hogy végül nem történt meg az első alkalomkor és jó volt olvasni a kétségeiről, számomra itt lett érdekes a kötet. Az első benyomásom az volt, hogy hasonlít A szürke ötven árnyalatára az olyan részei miatt, mint például Bliss felizgul Garrick látványára. Az ő kapcsolatuk nagyon gyorsan alakul ki, folyamatosan a vonzalom kerül előtérbe és az is jelenik meg a lapokon először, viszont az írónő helyében én még nem mondtam volna ki, hogy szerelmesek egymásba. Ezt muszáj volt így alakítani, mert a második rész már nem róluk fog szólni, viszont lehet jobban járt volna, ha nem egy könyvben próbálja lezárni a történetüket.

A végére a Garrick-fanok is megkapják, amit szeretnének, a kötet lezárása a férfi szemszögével történik, bár nem tudunk meg róla többet sajnos.

A második rész, a Színjáték 2013. november 7-én jelent meg, tehát már kapható a kiadó oldalán is, itt. A feles rész az Összpróba pedig inkább az első kötethez tartozik, Garrick és Bliss történetéhez kapcsolódik.

A borító nekem nem tetszik annyira és azért nem, mert Garrick szőke és a képen lévő férfi nem az. A kötetet a Content 2 Connect kiadó adta ki 2013-ban.

Összesítve ez egy könnyed, szórakoztató olvasmány ám akit zavarnak a bejegyzés elején írt dolgok, inkább kerülje el jó messzire ezt a kötetet. Kikapcsolódásra viszont tökéletesen alkalmas.