Szerző: J. K. Rowling
Sorozatcím: -
Cím: Átmeneti üresedés
Eredeti cím: The Casual Vacancy
Eredeti megjelenés: 2012
Kategóriák: felnőtt irodalom, kortárs, szépirodalom, dráma
Sorozatcím: -
Cím: Átmeneti üresedés
Eredeti cím: The Casual Vacancy
Eredeti megjelenés: 2012
Kategóriák: felnőtt irodalom, kortárs, szépirodalom, dráma
Fordító: Bihari György, Sóvágó Katalin
Oldalszám: 576 oldal
Kiadó: Gabo Kiadó
Megjelenés: 2012
Ár: 3.990 Ft
Ár: 3.990 Ft
Fülszöveg:
Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairbrother halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal…
Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson? A The Casual Vacancy (Átmeneti üresedés) a páratlan mesemondó új alkotása az első olyan regény, amelyet Rowling a felnőtteknek írt.
6.11 Átmeneti üresedés akkor áll fenn, ha:
(a) egy helyi tanácsnok elmulasztja határidőre letenni a hivatali esküt, vagy
(b) lemondását tudomásul vették, vagy
(c) elhalálozott...
Nagyon kíváncsi voltam erre a regényre és egy kicsit tartottam is tőle a sok negatív vélemény miatt. Bár ezek ahhoz is hozzásegítettek, hogy ne egy új Harry Pottert várjak, hanem próbáljam meg függetleníteni Rowling újabb könyvét a híres varázslótanonc kalandjaitól és úgy olvassam, mintha nem ismerném a szériát.
Ami azért sem sikerült maradéktalanul, mert az Átmeneti üresedésben ráismertem Rowling stílusára, mert jellegzetesen ír és én mégis hozzákötöttem a HP-hez... mert ez a történet olyan, mintha Dursleyék mindennapjaiba és a varázsmentes világba látnánk be a varázslók jelenléte nélkül.
A történet egy mini spoilerrel, szinte már a kezdet kezdetén kiderülő kis cselekményelemmel kezdődik, amely megbolygatja a kisváros, Pagford, életét. Ezt inkább nem veszem poénlelövő momentumnak - felhördülést kérem mellőzzük - és elárulom: Barry Fairbrother meghal, bár elsőre majdnem azt írtam, hogy Farry Barrybrother. A regény első fejezete után pedig az kerül előtérbe, hogy hogyan reagálnak erre a különféle csoportok és fontos szerepet kap a politika illetve az egyes emberek és a település szociális gondjai plusz az egyéni problémák köre, ú de *sípszó* jó ez a regény!
Ezek után olyan nagy cselekmény nem nagyon jelenik meg csak a végén és addig a lassú sodrás, az akciók hiánya, a karakterizálás, meg a sok-sok probléma kidolgozása tölti meg ezt a féltégla könyvet. A bevezetés - ha az cselekményelemnek számít, hogy elkezdenek szervezkedni az új tanácsnok kapcsán - nagyon hosszú ideig tart, majdnem száz oldalig és még tovább is, mert még mindig csak beszélgetésről van szó és utána sem lesz gyorsabb. Emellett pedig Rowling sok nézőpontot mutat be, ami azért is nehéz műfaj, mert nagyon szétszabdalódik a regény és egy kicsit kusza is lehet, amiről később írok még, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy mégis sikerült a szerzőnek a szokásos, tehát az, hogy alig tudtam letenni.
Kellemesen csalódtam a kötetben és, mint már a bevezetőben is írtam, nem egy új HP-t vártam és végül nem is koppantam, tehát a baj forrása az lehet, hogy egy elvetemült fan, amilyen mondjuk én is vagyok, nekiáll annak a reményében, hogy hátha felfedez valamit a nagyszerű sorozatból, amely mondjuk olyan népszerűvé tette azt.
Itt nem volt szükség a varázslók metaforáira, az elnyomás ilyen ábrázolására például, hanem a szerző azt az olvasó képébe vágja, mert a regény őszintére és ezzel együtt durvára sikerült. Gondolok itt arra, hogy a reakciók bizony valósak és ez egy nagyon ijesztő kép. Hiszen ha valaki meghal, nem pont arra vágyik, hogy abból mások hogyan húzhatnak hasznot és hogy ő legyen az új három napos szenzáció, amiről mindenki beszél, méghozzá perverz örömmel...
Itt a társadalom bemutatása illetve egy tükörmutatás a lényeg, mert a szerző nagyon sok témával és problémával foglalkozik, amelyek főleg a településhez illetve a közigazgatáshoz kötődnek. Igazi társadalomföldrajzos könyv, azért is szerettem nagyon.
Emellett pedig nagy kedvencem volt a települések csatája, az, hogy hogyan próbál meg a kis falu konzervatív közössége küzdeni a városiasodás ellen és azon veszekszik, hogy hova kerüljön az a terület, amely csak kiadást okoz. De Pagfordon belül van az ellenzék is, aki küzd Parlagért és az ott élő népekért, ilyen volt például Barry is, ő volt a kötőanyag, amelynek hiánya nagyon érződik... a történet többek között erről a kis magányos területről szól.
Viszont nemcsak a nagy egységek részletes bemutatása volt a lényeg, hanem a részek, a kis apróságok kidolgozása is, tehát például az, hogy a családtagok hogyan viselkednek egymással.
Rowling nagyon sok reakciót bemutatott, ahogy az lenni szokott egyesek alig várják, hogy elújságolhassák a haláleseteket hogy középpontba kerülhessenek, ha szabad úgy fogalmazni, felragyoghassanak egy kis időre. Másokat nem érdekli az a személy, míg egy másik emberfajta elgondolkodik a saját helyzetén és nagyon keveseket érint meg mások elmúlása vagy éppen örömmel nyugtázzák azt, megpróbálva kihasználni a helyzetet, és ez az igazán szomorú.
,,...Howard is olyan részeg az elragadtatástól, akárcsak ő, de ezt kimondani, amikor a halálhír még ki se hűlt a levegőben, annyi lett volna, mint pucéran táncolva trágárságokat kurjongatni, márpedig Howard és Shirley mindig viselték az illem láthatatlan leplét, amelyet sosem vetettek le."
Nehéz megragadni ennek a könyvnek a lényegét, mert nagyon sok mozaikhoz nyúlhatnék és akkor sem tudnék teljes képet felfesteni ebben a rövidke értékelésben, mert nagyon sok szál van, annyira, hogy néha azt hittem, nem bírok velük. Ami kuszaság keletkezett, mind emiatt volt, meg azért, mert a szerző összekeverte őket és néha csak kapkodtam a fejem, hogy most kiről van szó, meg kicsoda és mit csinált, míg szép lassan megjegyeztem mindent, addig meg maradt a visszalapozás és a kategorizálás, mert csak így volt élvezhető az olvasás.
Talán mégiscsak sikerül valami konkrétabbat is írnom, méghozzá Barryről, aki hiába távozik azonnal a világot jelentő deszkákról, mégis ott van a regény végéig és az ő nem léte befolyásolja a párbeszédeket, történéseket, hiába, ha egy fontos és jó ember hal meg az bizony kihat a környezetére... Rowling most egy folyamatot vizsgált, a tovagyűrűző hatást ültette át a gyakorlatba és megnézte, hogy ha Barry a kavics, a társadalom a tó vagy nagyobb vízfelület, akkor hogyan terjednek a hullámok a becsapódás helyétől. Emellett nemcsak a férfi halála lehet a reakció indítója, hanem egyéb szereplők sorsa is hatással lehet a másokéra, ezért tetszik nekem annyira ez a könyv. A tanulsága az lehet, hogy mindenki fontos, senki sem él hiába, mert nem lehet tudni, hogyan befolyásoljuk másnak az életét.
A karakterek összetettre sikerültek, még mindig úgy gondolom, hogy a szerző tud írni. Nagyon kíváncsi voltam Sukhvinderre, Tessára vagy éppen Krystalra és a könyv végére sokat megtudhatunk róluk. Szerintem az ő életük a legérdekesebb, de emellett nagyon tetszett még a generációk összecsapása is, de erről nem írnék többet, mert nyúl spoiler.
,,De ki akarná tudni, melyik csillag halott? Ki bírná tudomásul venni, hogy már mind halott?"
Rowling emellett rengeteg tapasztalatot és értéket közvetít, ilyen például Barry karaktere - tényleg ő a központ - többek között azt, hogy minden élet értékes, akármilyen csiszolatlannak látszódik.
Emellett előkerül a rasszizmus és a drog kérdésköre, a depresszió, gyász és még egyéb sok egyéni jellemző, amely megérne egy pszichológiai tanulmányt. Mivel több kemény téma is előkerül és az egészet belengi valami búskomorság és baljós érzet, ezért nem volt éppen jó kedvem mikor olvastam és nagyon rám telepedett, mindenhova magammal cipeltem a szereplőket és a gondjaikat és mondhatni megviselt ez a regény.
Összességében a kötet egy bazi nagy igen, aki pedig nem szereti, megcsapkodom a könyvvel, na jó nem. Engedjetek meg egy ilyet, mielőtt valaki tényleg komolyan veszi: :D. Azoknak ajánlom, akik nem egy újabb Harry Pottert várnak, hanem egy nagyon erős háttértörténettel rendelkező sztorit, rengeteg szereplővel és kidolgozottsággal, akinek van településföldrajzos illetve térségfejlesztő vénája, illetve akik szeretik a komoly témákat méghozzá a helyükön kezelve.
Az Átmeneti üresedés a Gabo kiadó által születhetett meg magyar nyelven is, 2012-ben. Tartós, kemény kötés, bár azért félteném, mert könnyen kijöhetnek a lapok a helyükről, bár szerencsére az enyémnél nem történt ilyen átmeneti üresedés, meg azt nehezebb is lenne pótolni. Valahogy nem lenne ugyanaz... pont ahogy Barry hiánya is érződik...
,,Isten fénye világít minden lélekből."
Még egy személyes vonatkozás, kicsit rendhagyó módon: sokat köszönhetek ennek a könyvnek, nem véletlenül ragadtam ki a Random idézet posztnál pont ezt a mondatot, végigsírtam a regény végét és akkor hullottak a legjobban a könnyeim, egyéb személyes okok miatt is, de megnyugtatott és azóta Rowling másodjára is adott erőt, ahogy azt korábban megtette. Jó persze, azon kívül, hogy a cselekmény is megríkatott...
Kíváncsi vagyok a Kakukkszóra - ami már itt is van, a legközelebbi polcomon - vajon harmadjára is sikerül a szerzőnek?
Köszönöm, hogy elolvastad!
.png)
.jpg)
