---

Szép fejlécképekért nézz szét Vickynél.

Ez az értékelés a Prológus Nyári borzongás projekt keretén belül lát napvilágot, ahol mindenféle borzongató történettel foglalkozunk.

Mikor megláttam a megjelenését, akkor elhatároztam, hogy kelleni fog. Ikea fémjelzetű horror? Jöhet, ide vele azonnal! Megvettem, megcsodáltam, aztán a könyvespolcra tettem és mostanáig nem vettem elő, de a VCs és a Nyári borzongás projektünk miatt aztán sorra kerítettem és itt állok ülök az értékelésnél és nem értem a molyos százalékot, mert ez a mű többet érdemel annál, de nézzük meg miért, úgyhogy

következzen a Horrorstör értékelése!

Reggelente furcsa dolgokra érkeznek a dolgozók az Ohio állambeli, clevelandi Orsk bútoráruházba, mert úgy tűnik valaki éjszakánként rongálja a bolt becses készleteit. Basil, a menedzser másik két kollégájának - köztük a tüskés főhősünknek, Amynek - extra juttatást ajánl az éjszakai túlóráért, ahol reménykedik, hogy elkapják a tettest, mielőtt egy komolyabb vizsgálatot folytatnak le a fejesek. Ők hárman ezért ottmaradnak és úgy néz ki az áruház csak erre várt, mert nem ússzák meg az éjszakai véres kalandokat, a kérdés már csak az: időben rá tudnak-e jönni mi folyik odabent?

A kezembe véve a könyvet elámultam, milyen szép a kiadása! Nem megszokott méretben és kiadásban lehet beszerezni és az egész olyan, mint egy katalógus az Ikeától, ami itt Orsk, de mindegy maradhat. A műben pár oldal ezt az érzetet erősíti és nagyon tetszetős az illusztráció és a design, hiszen minden fejezetcímnél egy termék bemutatója található, azé, amelyik az utána lévő fejezetben szerepelni fog és egyre elborultabb dolgok kerülnek elő, ahogy haladunk előre az időben és a történetben. Egyértelműen a kötet erőssége a kinézete és ezért akadhat meg rajta az olvasók szeme, ez egy nagyon ötletes és kiváló húzás volt, gratu az illusztrátor kollégának.


A kötet horrorparódia, de ezt a címkézést nem értem, bár az is lehet én néztem anno a kelleténél hosszabb ideig a Horrorra akadvát, ezért számomra ez a regény maximálisan komolyan veendő élmény volt. A másik pedig, amit nem igazán értek, az a könyv hazai megítélése: ahhoz képest alacsony százalékon áll és nem tudom miért, pedig szerintem ez egy teljesen korrekt, élvezhető alkotás. Nem a legjobb a műfajban, de nem a legrosszabb, hiszen ad nekünk egy fejlődő főhőst, egy szerethető mellékszereplőt, Basilt, akiért érdemes a körmünket rágni, egy érdekes háttérvonalat és nem idegesítő szereplőket (akik az első megállónál nem a halál tábla fele futnak, a biztonság helyett) és sokkal élvezetesebb, mint a Gorefest többsége. Úgyhogy nem értem, de nem is baj, nem vagyunk egyformák.

Na de kezdjük el a háttérvonal ecsetelésével: nekem nagyon tetszett az alap, azaz összevetni az áruházat a Méhkassal és erre építeni a misztikum részét, egy pokoli jó ötlet volt. A főgonosz kellően kompetens és szórakoztató, mármint őrültnek őrült, de végre valami változatosság, amiért a részeit szerettem olvasni, a mellé adott dokumentumok, vagy az áruházban megjelenő egyéb jelenségek szintén a történetéhez adnak plusz infót. Ha valaki pedig arra kíváncsi mennyire ijesztő a regény, annak az olvasónak szintén tudok adattal szolgálni: a kezdő horroros könyvmolyoknak talán egy picit borzongató a közepéig - az idézésig - mert akkor ugye még nem tudni mi merre hány méter, de utána már inkább izgalmas a történet és lehet aggódni a szereplőkért, aki pedig járatosabb a horrorban / annyira Gorefest-rajongó, mint én, meg sem kottyan az eleje sem - úgyhogy szerintem nem ijesztő, de ha valaki ismerkedni akar a műfajjal, a Fekete Tom balladája mellett ez a másik mű, amit kapudrogkönyvnek ajánlok. A leírások nem annyira vészesek, nem undorítóak, bár van egy-két olyan jelenet, ami a zsigeri félelemre építve próbál borzongást okozni. Gondolkodtam rajta, ha megfilmesítenék, elrontanák a jumpscare, hirtelen ijesztés, elemekkel a történetet, pedig valószínűleg egy mocsárra épített áruház, ahol azelőtt sokan meghaltak és az éjszakai bolt üressége és sötétsége elég rémisztő tud lenni.

Visszatérve a többi szereplőre, Amy karaktere számomra túl tüskés és nem igazán kedveltem hosszú-hosszú ideig, de őt tudtam értékelni a történetben betöltött szerepe és a fejlődése miatt. A múltja bezavar a jelenébe és a másokkal való kapcsolatába, de az útja mégis érdekes, még ha kell hozzá egyfajta türelemmel teli hozzáállás. A nagy kedvencem a kötetből Basil, aki a húgához való hozzáállása és úgy az egész regénybeli tevékenysége miatt nyerte el a szimpátiám, neki drukkoltam a túlélésért, de vannak rajtuk kívül még mások is, akik megérnek egy gondolatot, ilyen például Trinity és Matt párosa, akik közül az utóbbi hozza a tudósos hozzáállást, de mindenki megkülönböztethető valamilyen egyedi vonás miatt. Néha szemellenző kerül rájuk egy-két döntésnél, de többnyire nem volt bajom egyikük gondolkodásmódjával sem.

Ahogy fentebb írtam, a sztori izgalmas inkább, mint borzongató és ez főleg a kötet második részétől igaz, bár addig sem unatkozunk. A felvezetés rövid, megismerjük Amyt, utána pedig egyből jön az éjszaka és a gore, bár a klisés történetszálat nem hagyja el a sztori: felvezető - ottmaradnak - olyan dolgot tesznek amit nem kéne és stb, stb. Emellett a könyv szórakoztató és én nagyon élveztem olvasni, egy-két jelenet pedig egy erősebb érzelemszilánk, hatott rám és néha szomorkodtam a karakterek miatt.

Szóval, amit végszóként tudok írni a következő: egy élvezetes történetről van szó, ami egy saját szemszögéből mutatja meg, mi a horror. A kivitelezése csillagos ötös és jó érzés forgatni. Egy korrekt sztori, szerethető vonásokkal, úgyhogy ajánlom, főleg ha kaput kerestek a horror felé, elég jó küszöb lehet, hogy ha nem szereted, akkor még időben kiderüljön - ne A ragyogással (Stephen King) kezdjetek, ezt tudom ajánlani.