Krencz Nóra az a szerző, akinek a munkásságát kíváncsian figyelem. A korábban olvasott A hordozó elsőre nem lett a kedvencem, de annak az átdolgozott példánya már sokkal inkább tetszett! Az írónő nagyon kreatív, igazából az ötletei és a fantáziája miatt szeretek olvasni tőle és most lehetőségem nyílt betekinteni a legújabb regényébe, a Szilánkba. (Persze ez a poszt bőven akkor kerül ki, amikor már a megjelenés megtörtént, de a bejegyzés nagy részét még tavasszal írtam meg.) Ez azt jelenti, hogy az értékelés a nyers példányról készült és persze lehetnek változások a korábbihoz képest, gondolok itt a javításokra és a szerkesztésre, de így is jó véleménnyel vagyok a könyvről, ezért csak jobb lehet a kész verzió!
Fülszöveg:
A rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.
Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.
Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.
Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.
Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.
Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.
Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.
Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:
Szerző: Karin Tidbeck
Illusztrátor: -
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Rénszarvas-hegy és más történetek a peremlétrőlEredeti cím: Jagannath
Eredeti megjelenés: 2012
Kategória: weird fiction, fantasy, mágikus realizmus, horror, sci-fi, steampunk, urban fantasy
Fordító: Ballai Mária, Benkő Ferenc, Bosnyák Edit, Farkas Veronika, Juhász Viktor, Molnár Berta Eleonóra
Oldalszám: 176 oldal
Kiadó: Agave Könyvek
Megjelenés: 2019
Ár: 2.880 Ft
Fülszöveg:
Egy díjnyertes novelláskötet Svédország legismertebb SFF szerzőjétől, aki méltó örököse Borges, Le Guin és Lovecraft munkásságának. Egy gyermek egy konzervdobozba születik. Egy telefonközpontos a pokolban találja magát. Három nő valahol az időn túl lebeg. Meseszerű lények kísértenek csendes kis falvakat. Karin Tidbeck, a svéd szerző szürreális világaiban minden lehetséges. A kötetben található történetek nemcsak a hazájában, hanem világszerte meghódították a szépirodalmi sci-fi, a spekulatív fikció és az alternatív fantasy olvasóit, és olyan nagy írókat tudhatnak a rajongóiknak, mint Ann és Jeff VanderMeer, China Miéville vagy a néhai Ursula K. Le Guin.
„Néhány helyen az idő erőtlen és alkalmi jelenség.”
A mű az alábbi címkékhez tartozik:
// Agave Könyvek // Karin Tidbeck // 2019-es megjelenés // horror // fantasy // őszi // 4.5 pont // mágikus realizmus // Prológus // sci-fi // skandináv // steampunk // weird fiction //
Az alábbi projekthéten veszek részt az értékeléssel:
Szerző: Patrick Ness
Sorozatcím: -
Cím: A daruasszony
Eredeti cím: The Crane Wife
Eredeti megjelenés: 2013
Kategória: mágikus realizmus
Sorozatcím: -
Cím: A daruasszony
Eredeti cím: The Crane Wife
Eredeti megjelenés: 2013
Kategória: mágikus realizmus
Fordító: Tábori Zoltán
Oldalszám: 368 oldal
Kiadó: Európa kiadó
Fülszöveg:
„Te körülbelül hatvanöt százalék vagy, és azt hiszem, az én minimális elvárásom olyan hetven körül lehet – mondta a felesége, amikor elhagyta.”
George Duncan negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás, fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül – ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, ki tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt.
Kicsoda Kumiko?
És kicsoda George?
És végül, de nem utolsó sorban: miféle megváltást várhat egy daru egy tűzhányótól?
A Káosz-trilógia vagy a Szólít a szörny Magyarországon is népszerű, számos díjjal kitüntetett szerzője ezúttal felnőtteknek szóló könyvet írt, amely egyszerre klasszikus komédia az életközépi válságról és misztikus mese. S mint a jó mesék általában, szép és kegyetlen…
,,EGY SZÓ VILLANT KÓTYAGOS, VACOGÓ ESZÉBE. EZ A HANG OLYAN VOLT, MINT EGY SIRÁM. VALAMI SIRÁMOL, ÉS ETTŐL ŐNEKI EGÉSZEN VÁRATLANUL, SŐT ŐSZINTÉN SZÓLVA MEGLEPŐEN KICSORDULTAK A KÖNNYEI."
Első találkozásom A daruasszony kötettel a molyon történt, amikor igazából a könyvnél lévő címkékre figyeltem fel, ott is a mese és a japán szóra. Egy évig tanultam japánt, előtte sokáig néztem az animéket illetve elég sok olyan könyvet olvastam, amely a gésákkal foglalkozik, ahhoz, hogy elmondhassam, nagyon kedvelem az országot illetve a kultúrájukat is. Így amint megtudtam, hogy egy népmeséből íródott a kötet és egy felnőtteknek szóló történetről van szó, nem lett kevesebb kedvem olvasni, sőt! Akkor még nem találkoztam Patrick Ness műveivel csak hallottam róluk, így még inkább el szerettem volna merülni ennek a regénynek a világában.
A történet több szálon fut, de George Duncan részével kezdünk, aki ,,negyvennyolc éves, elvált és végtelenül magányos, mivelhogy túl jóindulatú ahhoz, hogy igazán komolyan lehessen venni. Egy éjszaka éles, fülsértő hangra riad fel, és amikor elindul, hogy felkutassa a zaj forrását, egy nyíllal átlőtt szárnyú, óriás, fehér darut talál a kertjében. Nekigyürkőzik, kihúzza a daru szárnyából a nyílvesszőt, a madár elrepül – ám George-nak attól a naptól fogva új, mesés irányt vesz az élete. Megismerkedik Kumikóval, a titokzatos, ki tudja, honnan érkezett lánnyal, aki felforgat benne mindent, amit addig a valóságról, önmagáról vagy a szerelemről gondolt." A fülszöveg általában jobban összefoglalja a lényeget, amit én csak félszegen tudnék, így most inkább onnan idéztem.
![]() |
| Készült: a külföldi borító felhasználásával |
A regény több szálon fut, néha furcsa szerkesztési megoldások jelzik a szereplők állapotait, például George esetében az egyik résznél a csak párbeszédes forma a rezignáltságot, amely addig tart, amíg nem találkozik Kumikóval illetve eltér még a nő képein szereplő történet elmesélésekor. George számítható a főszereplőnek, de mellette ott van még Amanda, a lánya is, aki éppen a saját életével és magányával próbál megküzdeni.
Kicsit megvizsgálva a saját érzéseimet, azt mondhatom, hogy nem volt olyan elsöprő hatása rám A daruasszonynak, mint a Soha nincs végének, viszont érdekes módon ebben a kötetben is találtam olyan vonásokat, amik számomra hasznosíthatóak. Ebben a műben azt az izgalmat leltem meg, ami a másikban csak a regény felénél jelent meg és szinte végig aggódtam, hogy mi történik a szereplőkkel, bár a fő kérdések nem maradtak homályban, pedig nem ismertem az eredeti népmesét.
Aminek az értékelés írása előtt utánanéztem. Többféle változatát olvastam és elmondhatom, hogy Patrick Ness élettel töltötte meg a történetet és a felnőttek világának olyan plusz vonását adta hozzá, ami érdekessé tette a könyvet és az alapot. Nagyon jó volt olvasni, a szerző igencsak élénk színekkel festi a történeteit.
Amanda számomra egy eleven nő volt, akivel még azonosulni is tudtam. Egy kicsit olyan ő, mint az elefánt a porcelánboltban, minden megmozdulása töréseket okoz, ami az őszinteségből és szókimondásból fakad, erős és határozott. Az ő legjobb jellemzését a volt férje adja meg és ez lesz a személyiségének a kulcsa.
![]() |
| A daruasszony Forrás |
George ezzel szemben engem nagyon emlékeztetett a London folyói c. könyv főszereplőjére, Peterre, leginkább ez mindkettejük elvarázsoltságában nyilvánult meg és én ebben látom a hasonlóságukat.
,,Gyakran kérdezik tőlem, hogy ki vagyok én A daruasszonyban. Erre azt szoktam válaszolni, hogy én vagyok George, Amanda és Mehmet is, tulajdonképpen én vagyok minden szereplő." /Forrás/
A többi karakter ugyanolyan élő, lélegző szereplő volt, mint a fentebb említett kettő. Nagyon szerettem Mehmet karakterét, vagy akár az Úrnőét, akinek története többrétegű, akár a Vulkán, amelynek rétegei őrzik önmaga bűneit.
A könyvben erős vonalat ad a mágikus realizmus és a hozzá kötődő néhány elem. Ez a legjobban a titokzatos szereplőn keresztül érvényesül, akár a képeit, akár magát a személyt nézzük. Ő képes megváltoztatni a körülötte élők gondolkodását, a művei a nézőkből érzelmeket váltanak ki, hatása erős a környezetére. Ha azt nézem, hogy mik az alkotásai, akkor eszembe jut, hogy hogyan készíti őket és felmerül bennem azonnal az, hogy egy igazi művész, miként alkot. Hogyan sző önmagából abba a műbe, amin dolgozik. Ám a kollázsaiból hiányzik valami, amit csak egyvalaki tud megadni.
Pár elméletet tudnék írni, hogy ez mihez kötődhet, de azt hiszem maradok annál, amit a legvalószínűbbnek tartok és ez a szerelem. Az egységgel, a féltékenységgel és az egymás iránti különböző érzelmekkel.
Én nagyon szerettem ezt a könyvet és igazából nem is tudnám megfogalmazni, hogy miért. Bármire gondolok, azonnal egy másik ok jut eszembe és mire leírnám azt a harmadikat is, már egy negyedik ugrik be, így csak annyit írnék, hogy a válasz, a kötet általam látott érzelmi oldala. Talán még azért is, mert nyugtató hatással volt rám a regény.
A másik nagy kedvencem pedig az Úrnő és a Vulkán története. Emiatt maradt fent azaz izgalom, amit a kötet elején a szereplők váltottak ki és örülök, hogy Patrick Ness egy másik történetet is beleszőtt a kötetbe, ez segít nekünk megérteni a karaktereket.
Ahogy elgondolkodtam ezen, egy kicsit mélyebbre merülve megtaláltam egy fonalat, egy élethelyzetet, amelyet szimbolizálhat, de persze ez csakis az én véleményem. Akár lehet a férfi és a nő állandó harca, pontosítva egy olyan férfié, aki pusztítani tud, dölyfös és az erő a meghatározó, aki olyan, mint egy vulkán. Ezzel szemben a nő az, aki teremt, úgy ahogy életet is ad, hajlékony és kecses, de makacs. Szerelmük csakis heves és pusztító lehet. Ez a szerelem regénye a maga különféle formáival.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Nehéz erről a könyvről írni, biztosan nem fogom tudni visszaadni hogy mit adott nekem. Nagyon, nagyon nehéz.
Fülszöveg:
,,Az időszámításunk szerinti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Masadában. Az ókori történész, Josephus Flavius szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Masadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néhai pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.
Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.
Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket."
Első találkozásunk a molyon volt, amikor láttam hogy a Maxim kiadó kiadja ezt a könyvet, megfogott a fülszöveg és a borító. Bár egy kicsit féltem tőle, mert az írónőtől olvastam már az Átkozott boszorkák című könyvet, ami nagy csalódás volt a film után. Lehet hogy akkor az volt a baj, hogy a filmet szerettem volna leírva látni...
A mostani esetben semmilyen elvárásom nem volt, tiszta lappal indult a könyv és nem bántam meg, most csak annyit írok: imádtam ezt a regényt. Nehezen lesz új kedvencem, de ez a regény megérdemli! Csak szuperlatívuszokban (igen, tanultam latint) tudok róla beszélni írni. Külön köszönet illeti meg Amadea-t (nem tudom olvasod-e) mert meggyőzött hogy adjak az írónőnek még egy esélyt. Tehát köszönöm!
,,A hetes a legerősebb szám. Hét szóval kezdődik a Tóra, a sabbosz a hetedik nap, a legszentebb mindenek közül. Az álom a hetes számot hozta elém. Áldásnak és felhívásnak tűnt, amit nem hagyhattam figyelmen kívül."
Az alap a fenti fülszövegben olvasható, de azért leírom röviden. I. sz. 70-ben kezdünk, Yael történetével (a borítón is ő van szerintem), Jeruzsálem elfoglalásakor. Apjával el kell menekülnie a pusztába, hogy védelmet találjanak a rómaiak elől. Masada felé tartanak, a Heródes által épített erdőbe ahonnan egyszer uralni akarta a világot.
Nagyon szeretem a történelmi regényeket így alap volt hogy szeretném elolvasni.
A szerkezete négy plusz egy részből áll. Bűnbe estem és előre olvastam, ezt nem szabad megtenni! Összezavarodik az ember.
A négy nagy rész négy nő életéről szól, hogyan kerültek az erődbe, hogyan élték túl a pusztát amin át vezet az út a biztonság felé. Yael, Revka, Aziza és Shirah története. A plusz részt spoiler miatt nem fogom felfedni, egyfajta epilógus. Mindegyik rész az azt uraló nő szempontjából íródott, megismerjük gondolataikat és tökéletes képet kapunk jellemükről, bátorságukról. Mindegyik nőnek különleges képessége van, ki beszéli a csend nyelvét, ki pedig észreveszi az árnyakat. Valaki harcos és közülük egy boszorkány. A férfiak által uralt világban Hoffman meg akarta mutatni a nők is éreznek és többek mint egy szolga.
,,Aki egyszer megszegi Isten törvényét, tudja, hogy egyedül Ő ítélhet meg minket. Tudja, hogy egyetlen férfi sem értheti meg, mire lehet képes egy nő."
Most vettem fel egy tárgyat, címe: Bevezetés a Bibliába. Igaz, hogy tanultam már előtte 12 évig, de hiányzott. Szóval itt arról volt szó, hogy a zsidóság, az a kor szimbólumokban gondolkodott. Alice Hoffman érdeme hogy ez a regényben is ott volt (jelképekként megjelent az oroszlán, vagy a varjú) és nagyon örülök neki, hogy így sikerült visszaadni ezt a szimbolikát. A háttérrel kapcsolatban még azt kell kiemelni, hogy bár a szerző azt írta hogy nem teológus de nagyon jól vissza tudta adni a Biblia világának hangulatát, a zsidóság gondolkodását. A nyelvezete egy kicsit régiesnek tűnik de nem az, inkább olyan eszközöket használ ami megteremti a Szent Könyv hangulatát, az elején egy kicsit nehéz olvasni, de mindenféleképpen megéri! Egy kicsit kusza, emlékszem amikor az egyetemen olvastam, vissza kellett fogni a tempót hogy ne legyen bonyolult. (Amúgy nem az, mindenkinek ajánlom!)
,,Azt mondják, a legigazibb szépség a legkopárabb földön található, és aki nyitott szemmel jár, ott megláthatja Istent. Én azonban lehunytam a szememet a vad szélben, amely az embert egy pillanat alatt megvakítja. A csendből támadó hang elképzelhetetlen, amíg meg nem halljuk. Bömbölve beszél, hazudik, meggyőzi az embert és kifosztja, aztán otthagyja úgy, hogy egyetlen vigaszszó nem sok, annyi sem marad neki. Ilyen helyen vigasz nem létezik. Az marad meg, ami brutális. A fortélyos éri meg a reggelt."
Nekem a részek közül Aziza szemszöge volt a kedvencem de a többiekét is szerettem. Az események miatt ugye Shirah része a legizgalmasabb, már csak a múltja miatt is. Ki ne lenne kíváncsi egy boszorkány történetére? Yael része az elején van, egy kicsit nehéz belerázódni a regénybe, így nem olyan mértékben szeretem ezt a kis egységet, mint az Aziza félét, de azért ez is jó volt. Revkáé is izgalmas, igaz darabokra tört a szívem, de megérte olvasni. Ritka a könyv, amelyik ilyen hatást tud kiváltani.
,,Még a varázslónők sem akadályozhatják meg, hogy fiúkból harcos legyen. Olyan hatalmas varázslat nem létezik."
A világkidolgozás tetszett. Nagyon szerettem az írónő kutatását és utánajárását a kultúrának, egyszerűen süt róla hogy foglalkozott vele és nagyon szerette írni ezt a regényt, ennek nagyon örülök. Jó volt olvasni, olyan szépen építette bele a kultúrát a regénybe, komolyan sok írónak tanulnia kellene tőle. (Pl. Adronetto... Az itt ábrázolt angyalok nem hiszem, hogy könyörületből meghagyták volna egy démon életét...) Tetszett a boszorkányság beépítése a történetbe és jajj minden tetszett! Imádtam ezt a regényt!
A cselekményesség szempontjából kicsit lassabb a történet (mostanában az ilyen történeteket szeretem) Jeruzsálem eleste után (regény eleje) úgy tényleges történés a végén van. Addig a szereplők a saját problémáikkal néznek szembe, mondhatnám hogy helyi szintű probléma ha már maradok a szakmámnál szóval nem azt mondom hogy a szereplők csak tengődnek ide-oda de a nagyobb esemény a végén van. Addig a saját életükben szembe kell nézniük nem is kicsi problémáikkal. Ez lehet hogy valakinek lassú lesz és vontatott és ezek miatt nem fogja szeretni, de én azt mondom hogy ez a regény fő erőssége. Hogy így megismerjük a szereplőket, együtt tudunk velük érezni. Mikor beírtam molyon a polcomhoz, hogy kik a kedvenc szereplőim sokat be tudtam írni. Ritka amikor ennyi kedvenc szereplőm lesz egy könyvből.
A könyv megrázó. Mindenki szenved, különösen Yoav, őt nagyon sajnáltam. Tetszik ez a fajta ,,kegyetlenség" amit az írónő alkalmaz és szenvedteti szereplőit. Ez most félreérthető, szóval megmagyarázom: nem vagyok szadista, nem élvezem mások szenvedését és itt sem erről van szó. Hanem arról, hogy együtt éreztem a szereplőkkel és hatott rám a történet. Kevés szerző tud úgy írni, hogy hasson az olvasóra.
,,Vannak, akik szerint a Völgybeli Ember a bárdjával alszik, hogy úgy szereti, ahogy más férfi a nőt, vagy ahogy apa imádja a fiát. Ő, akit egykor Yoavnak neveztek, most oly brutális, oly könyörtelen, amilyennek Gábriel arkangyalt mondják, mert Gábriel Isten balján, az igazak oldalán áll. Pallosa láng, szeme tűz. Ha megjelenik az ember előtt, térdre kell borulni, kegyelemért esedezni, de a kérlelő minden bizonnyal megég."
Akkor a kedvenc részem jön: karakterek. Rengeteg kedvencem van a regényből. Kezdjük a leges leg karakterrel: Azizával. Nekem ő a fő kedvenc, tetszett a harcos természete és nagyon jó, erős női személyiségnek tartom.
Yoav a másik kedvenc, nem féli a halált, szembeszáll vele, bár ez a gyászból fakad.
Amramot a testvéri kötelék miatt kedveltem az elején,
*SPOILER* bár később egy kicsit zizi lesz, akkor már nem szerettem annyira. Egyetértek Azizával. *SPOILER VÉGE*
A karaktereket megismerjük, mindenkiről kapunk egy képet. Nincs olyan kategória, hogy jó vagy rossz, mint az igazi embereknél, itt is vetekszik a jó a gonosszal.
A regény egyáltalán nem kiszámítható, a vége meglepett.
A könyv maga nagyon jó kiadású, kemény borítós és nehéz benne kárt tenni (nem próbáltam meg, nyugi). A borítója is nagyon tetszik, hangulatos.
Jó hírekkel is tudok szolgálni: a kiadó tervezi további Alice Hoffman regények kiadását kis hazánkban. Ez már csak azért is jó, mert már képtelen vagyok további Hoffman művek nélkül élni. Megszerzem az összeset! Szóval köszönöm a kiadónak ezt a hírt is!
,,Talán többet lehet megtudni a csendből, mint a beszédből. Vagy talán csak azok tanulnak meg figyelmesen hallgatni közöttünk, akik képesek csendben maradni?"
Összesítés:
Egyszerűen imádom. 5/5 csillag.
Kedvenc szereplők: Aziza, Yoav, Amram, Shirah, Revka, Yael
Nem kedvelt: Yael apja
Kedvenc rész: Amram és Yael jelenetei
Nem kedvelt: a kissé durva leírások, spoiler nékül nem megy
Az idézetekkel kapcsolatban szeretném még hozzáfűzni, hogy rengeteg helyet jelöltem meg a könyvben, amiket nem írtam be ide, azokat egy külön bejegyzésben fogom közzétenni hamarosan.
Eredeti cím: The Dovekeepers
Eredeti megjelenés: 2011
Magyar megjelenés: 2012
Kiadja: Maxim kiadó
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 512
Köszönöm, hogy elolvastad!















