Fülszöveg:

,,Vagy elszántan csináljuk, vagy sehogy."

Többek között érdekes volt számomra az a gondolat, hogy miért nyer az egyik csapat a másikkal szemben, vagyis a felkészülés mentális oldala téma, és én mindig szerettem az ilyen pszichológiai könyveket, ahol azt tárgyalják, hogy mi lehet a győzelem oka; viszont specifikusabb tartalmat szívesebben fogadtam volna profiktól, így bőven maradt hiányérzetem... szintén így jártam a taktika résznél, ahol komolyabb elemzéseket vártam csapatokról (bár az már elég hardcore játékos könyv lenne és ahogy látom nem az volt a cél). Például bravúros volt az előző előtti LCS utolsó meccse, amikor a Samsung csapata (SSG) legyőzte az SKT-t rákényszerítve őket arra, hogy az ő játékukat játsszák, erről pl, simán olvastam volna szakértői elemzést.

Szintén saját kép, többek között így jutalmaz a játék.

Egyszerű rangsorolt meccseknél nem ismered az ellenfelet addig a pillanatig, amíg a töltőképernyő meg nem jelenik (erre is kitér a mű), innen látszik, hogy ez a könyv az LCS játékosoknak (is) készült, de nekik már minek motiváció? Ők vannak a csúcson, fullra pörgetve, nekik erre a tanácsra már nincs szükségük, mert ha nem tudnák a mibenlétét, akkor nem lennének ott. A legnagyobb baj, hogy mindenkinek akar szólni és ezért esik két szék közé a földre, hiszen akinek már csapata van (és ez a mű szerint az alap, mert már a bevezetőben is így kezeli), annak nincs szüksége motivációra, sem célokra és ezért tulajdonképpen megpróbál egy mindenkinek használható kézikönyv lenni, de a sportágak színessége miatt ez lehetetlen. Mások a problémák a LoL-ban és megint mások a CS-ban.

,,Sokan félreértik az alázatosságot, mivel azt gondolják alárendeltséget jelent. Ez azonban nem így van."

Jó rendben van, nem mindenkinek egyértelmű minden, lehet, hogy éppen én foglalkoztam azzal, hogy hogyan legyek jobb és kerestem magamban a hibát és a fejlesztési lehetőségeket, ahelyett hogy másokat hibáztattam volna... hoppá, mi is ez? Miért hoztam én ezt fel? A közösség legnagyobb, ténylegesen legnagyobb problémája a flame (mások fikázása), hibáztatás, anyázás, minden trashtalk és amire kitér a könyv egy ideig, de keveset kapunk róla, az író inkább magyarázza ezt a jelenséget, mint megoldást adna rá először, viszont az érzelmekkel foglalkozó részben kitér erre és próbálja rádöbbenteni az olvasót arra, hogy mi lenne a legjobb neki, irányt mutat, de a többit ránk bízza - ezért szerettem nagyon olvasni ezt a részt, ez volt a kedvencem. DE! Sokkal jobban érdekelt volna és - emiatt kevésbé lenne száraz a végeredmény - ha esettanulmányokat hoz és elemez, hogy ekkor és ekkor ha ezt és ezt teszed, akkor ez meg ez lesz a következménye akár (nemcsak ezen a téren).
Vagy sokkal specifikusabb tartalmat is elviseltem volna, akár a LoL, akár a Dota, Overwatch terén - aki olvassa ezt a könyvet, valamennyire úgyis jártas a játékok közül párban (jó például nekem a Counter Strike nagyon nincs meg), de talán ezeket ütköztetni is lehetett volna. Sok feldolgozásra váró téma létezik, mégis Andrejkovics Zoltán az e-sport pszichológiájának alapjait akarta elemezni, viszont ez így nem elég szerintem. Kellenek a példák, hogy azokon keresztül tanulhassunk, így pedig csak valamennyire száraz tényanyag maradt. Nagy kár érte.

,,Ezt a helyzetet az ego kerüli, bármilyen hiba esetén megpróbálja elterelni magáról a hangsúlyt, ezzel védve saját megszerzett figyelmi státuszát."

A mű a Magnólia jóvoltából látott napvilágot 2017-ben, szép kiadásban, jól illeszkedő borítóval.

A szerző további, magyarul megjelent kötetei:

Fülszöveg:

A történet egyik főgonosza.

Éreztem én, hogy bajban leszek, amikor befejeztem a regényt, hiszen nemcsak, hogy rövid műről van szó, hanem az az önmagában sem sablonos tény is közrejátszott, hogy a droidunk egyáltalán nem akar gyilkolni. Az első mondat után leesett az állam, elgurult és nem akartam megtalálni - ezzel tudom összefoglalni az akkori állapotom, na meg a könyv stílusát szintén visszaadom egy kicsit, amivel a legnagyobb bajom volt, na de haladjunk sorjában! 

Szeretem azokat a sci-fiket, ahol új bolygót vagy területet fedeznek fel a szereplők vagy az exodus után egyszerűen csak új hazát keresnek és az első pár oldal alapján, amikor az embereink kutatnak egyből a régi Diaszpóra, vagy a Távoli kolóniák egy novellája (mindkettő Ad Astra) jutott eszembe és rájöttem, hogy nagyon is szeretem a terepkutatásokat. Olyan jó jellemzőket lehet kitalálni egy még ismeretlen területről, ahol az atmoszférától kezdve a föld összetételéig bármit ki lehet fundálni ha valaki elég kreatív, hogy talán egy egész könyvön keresztül elviselném a bemutatásokat és bár a Kritikus rendszerhiba nem csak ezzel foglalkozik, ezeket a részeket örömmel olvastam. Továbbá színesíti még a világot a cégek köre, akik az olcsó megoldásokért feláldozzák a biztonságot és a BiztEgységes rendszere szintén érdekes - ennek az egyetlen hátránya, hogy bevezető kötet lévén csak kevés infó szerepel róluk.

Emellett a kisregény forma sem kedvez a kidolgozásnak, bár ezt még el tudtam fogadni teljesen figyelve a kedvcsináló voltára, hiszen azért, hogy jó kedv, vigalom és egyéb ilyen pozitív családbarát kontentet alakítson ki a mű az olvasóiban, a cselekmény nincs túlbonyolítva, inkább csak megadja a lökést, vagy fogalmazzak inkább úgy, hogy oda rakja a szereplőit, ahol kell lenniük, hogy a következő részekben nyugodtan barangolhassunk Öldöklővel, na meg a csapattal, már azokkal a szereplőkkel, akik túlélték ezt a kalandot. Egyébként egyetlen egy nagyobb rejtély köré szerveződik a könyv, ami izgalmas, bár az, hogy kinek hogy fog tetszeni... hát... emiatt úgy érzem, hogy olyan mintha egy bevezetőt látnánk valamelyik szériából, amire rá van aggatva a ,,Coming soon / Hamarosan jelentkezünk" tábla, ami egyáltalán nem rossz, élvezet olvasni ezt a kis kikapcsoló részt, egészen korrekt kezdés ilyen szempontból.

Hangulatkép

Ellenben a szereplők nem igazán kerültek kidolgozásra, mert ők egyszerű jellemzőkkel rendelkező karakterek, akik közül a leginkább szerethető Mensza, a csapatvezető, azért, mert a hölgy igazi vezérként viselkedik és egy kicsit úgy gondoltam rá, mint Shepard parancsnokra a Mass Effect szériából, neki volt hasonló karizmája és úgy is képzeltem el őt, ahogyan a játékban lehet látni a hölgyet - igen, én női főhőst választok mindig, ha játszom.
A többi szereplő szintén nem rendelkezik túl sok vonással, csak annyival, amennyi egy ilyen kis terjedelmű regénybe belefér, mondjuk itt már annak is örültem, hogy meg tudtam őket különböztetni. A leginkább Öldöklő narrálása tetszett de nem a stílusa!, hiszen a hozzáférése miatt sokféle tartalomhoz juthat hozzá - ahogy mi is, ilyen például a karakterek között zajló beszélgetések és annak a témái, vagy a meglátásai.

És itt el is jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol arról kell írnom mi nem tetszett a műben... a gyilokdroid stílusa nagyon idegen, fogalmazzunk úgy, hogy szerintem nem illik ez a bizalmaskodó hangvétel egy olyan lényhez, akinek a múltja elég színes a maga módján. A kezdés után, ahol leesett az állam egy kissé a szokatlansága miatt, tehát azon, hogy egy gyilokdroid arról beszél, hogy feszélyezve érzi magát az emberek között (ettől a ténytől enyhén furán éreztem magam...), felvesz egy furcsa hangvételt, ami próbál vicces lenni, de engem nagyon irritált és lehet, hogy ez valahol irónia - pont manapság jöttem rá, hogy mindent komolyan veszek, így sajna ha ez a helyzet, nem tudok rajta még mosolyogni sem. Viszont a robot és az antiszoc hozzáállása tetszett, ez teszi izgalmassá és a szégyenlőssége és a viszolygása szörnyen fura, de szintén érdekes erről olvasni.

A regény halványan megvillant egy konfliktust és többféle témát kezel, kezdve az olcsó biztonságtechnikai eszközöktől, ahol a lényeg a profit és az élet nem ér annyit - pedig a cég ironikusan BiztEgységekkel üzletel - a droidok jogi kérdéséig, a végjáték pedig meglepő, de egész sok utat hagy a következő részeknek, úgyhogy jöhet a többi!

Tetszett

5 / 4 pont

Erősségek:

❥ a világa

Gyengeségek:

❥ stílus

Hívószavak, amiket imádok és a könyv tartalmazza őket:
❥ MI
❥ sci-fi
❥ első rész

Kedvenc szereplő:

❥ Mensza

Évszak:

❥ nyári

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:

(-20% a webshopból.)

Molyos link