Számomra már a regény eleje is érdekes volt, már itt megszerettem a könyvet és alig vártam, hogy folytatódjon. Ez inkább az írásmódnak volt köszönhető, amelyben szerepet kap a rövid tőmondat és a szaggatottság. Egyébként a Vérvörös út feszes cselekményű, mindig történik valami, ami fenntartja az izgalmat és ez szerencsére a könyv végéig kitart. Számomra a regény a mostani olvasási kedvem hullámhegye, ennél a műnél jöttem rá, hogy én ilyeneket szeretnék olvasni.

Számomra most ez az ideális olvasnivaló és folytatni is fogom ezt a sorozatot, ebben biztos vagyok!

Az átlag Young Adulthoz képest sokkal keményebb a történet, a főhősnő sokkal szívósabb és meg merem kockáztatni, hogy a kötet izgalmasabb is. Az elején egy rövid bevezető rész után azonnal útnak indulunk és követjük Sabát a testvére után. Ám az út rendkívül veszélyes és nem a környezet rejti a legnagyobb fenyegetést, hanem maga az ember.

A történet egy poszt apokaliptikus környezetben játszódik. Utalások vannak csak a korábbi világra, arra, hogy milyen gépek is lehettek azok régen, amiket Saba megpillant az útja során és ezek a részek tetszettek. Viszont az egy kicsit furcsa volt, hogy egyből ráismert a repülőkre és meg is tudta nevezni azokat. Igaz, hogy kapunk utána egy magyarázatot, azért egy kis töprengés igazán beleférhetett volna. Egyébként a bemutatott világ kellően kegyetlen és őrült. Hopetown beszédes neve szinte gúnyolódik a rossz helyzetbe került szereplőkön és a város is elég kegyetlen és korrupt. Tetszik.

Plusz én még nagyon kíváncsi vagyok a miértekre és okokra, remélem ezek a későbbiek során kiderülnek. Viszont a szereplőkön érezni lehet azt, hogy ők csak a túléléssel foglalkoznak, tehát igazából nem nagyon érdekli őket a mostani állapot kialakulásához vezető út és ezek után nem is biztos, hogy a következő részekben ez megváltozik. Azért nagyon remélem, hogy választ kapunk majd erre is. És hogy egy kicsit kitágul a világ akár a mutáns szörnyszerűségek, akár az ellenség tekintetében is. Meg a jellemzésükben.

Az egyik hiányosság szerintem a fenti idézethez kötődik. Jobban szerettem volna egy kicsit elmerülni ebben a csillagjóslásban, de számomra nagyon kevés volt egyrészt az ezzel foglalkozó rész, illetve szereplők száma. A szerző ezt inkább az elején egy baljós előrejelzésnek szánta, ami jó, mert felkelti a figyelmet, de én azért többre is kíváncsi voltam és vagyok még most is.

A második vonás, ami nem tetszett az a regény végéhez kapcsolódik. Az utolsó harminc, negyven oldal már nagyon hosszúvá teszi a könyvet, szerintem enélkül a csavar nélkül is be lehetett volna fejezni a művet. Értem, hogy miért van erre szükség, ez is Sabához kötődik, viszont egy kicsit már soknak éreztem az izgalmakat, bőven ráért volna a második regénybe bevenni ezt.

A történet középpontjában a testvérek állnak. Bár Lugh keveset szerepel, ő lesz a mozgatórugója az eseményeknek, Saba mindent megtesz azért, hogy megtalálja a testvérét, aki teljesen az ő ellentéte. Kicsit kiszorul a kapcsolatukból Emmi, a legfiatalabb testvér, aki jobban hasonlít Sabára, mint azt a nagyobb lány hinni remélte. Az ő kapcsolatuk nem olyan jó, de össze kell fogniuk ahhoz, hogy megtalálják Lught és megmenthessék. Tetszik az, hogy Saba fejlődőképes, minden téren. A Lugh és közte lévő kapcsolat viszont csak egyoldalúan látható, hiányzott Lugh része, ami remélem a következő részekben már bővebben is bent lesz.

A kötet izgalmassága mellé egy erős főhősnő is tartozott, akivel egy kis probléma azért akad, de hát nem lehet mindenki tökéletes. Mikor olvastam Sabáról, egyből Az éhezők viadala Katnissa jutott eszembe és elég sokszor társítottam a regényt a másikhoz a főszereplő és egy kicsit a történések miatt is. Egyébként a főszereplő néha olyan makacs, hogy az már fáj. Bár kedveltem a karakterét a kitartása miatt, de hát ugye a ,,makacsság a kitartás erénye" és ezt sajnos néha meg is mutatja vagy túlzásba viszi és ezért egyszerűen időnként annyira kiállhatatlan, hogy még az én békés természetemmel is fejen ütöttem volna párszor. Ám tetszik az, hogy azért belátja a hibáit és hogy ő egy erős karakter, csak ne lenne annyira önfejű és hálátlan...

A többiek is érdekesek voltak, például nagyon szerettem Jack beszólásait, illetve őt magát is. Sokkal élvezetesebb volt vele a regény. És köszönöm! Nincs benne szerelmi háromszög! Nem kell minden YA-ba olyan és ez az egyik regény, amelyik ezt bebizonyította, szóval köszönöm Moira Young!

Összességében egy nagyon jó regényről van szó, amely hasonlít egy kicsit Az éhezők viadala c. kötetre, de szerencsére önálló vonásokkal is rendelkezik. A hősnő erős karakter és inkább azért érdekes olvasni, mert a szerző azt vizsgálta, hogyan viselkedne egy erős túlélési ösztönnel rendelkező lány azokon a nehéz próbákon. Mindenféleképpen érdemes olvasni!

A regény 2014-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A Homokvidék sorozat első részéről szólt az értékelés, itt a többi egység címe is: Rebel Heart, Raging Star. Már mindkettő megjelent külföldön, bár az utolsó csak 2014-ben. Nagyon várom őket!