Eddig mindegyik olvasott Gabo SFF regényem telitalálat volt és a mostani könyv sem kivétel, pedig - nem annyira fájdalom - de későn vettem észre a YA jelzést a borítón. Viszont elég volt annyi a zsongáshoz, hogy ,,párhuzamos világok" illetve ,,rablás" és máris landolt a várólistámon a Síkvándor.

A történet főszereplője Everett Singh, aki egy halott tudós után kapta a nevét és már ez is különleges dolog. Akkor még nincs is szó arról, hogy édesapja, Tejendra, konyhaművészeti esteket tart fiának, vagy

Az egyik ilyen előadás - és tíz nappal Karácsony - előtt a fiú szeme láttára elrabolják apját és még aznap egy rejtélyes programot kap, az Infundibulumot, de nem bízhat senkiben ezért ezt sem passzolhatja át másnak. Ezután pedig kénytelen lesz megfejteni a program titkát, hogy megtalálja édesapját és egy világok közötti bújócska veszi kezdetét.

A Síkvándor esélyes arra, hogy megkapja az év végi nagy összegzésben a legizgalmasabb regény díjat, mert egyszerűen nem tudtam és igazából nem is akartam letenni. Nagyon dinamikusra sikerült a történetvezetése és ebben az évben talán nem olvastam ilyen gyors cselekményű könyvet ami jó is lett volna, de a Síkvándor szerencsére vette az akadályokat és sem a stílusban, sem a mondanivalóban nem maradt el a színvonaltól. Emellett egy percig nem volt unalmas és számomra ez a könyv legnagyobb erőssége na meg az, hogy szórakoztatott és kikapcsolt, mert egy YA-tól ezt várom és nem azt, hogy falnak megyek a főszereplő hülyesége miatt. Hála az égnek Everett fiú (!) és okos hős.

Általában a legeslegjobban a világkidolgozás érdekel, ezért is szeretem nagyon a sci-fit, mert úgy gondolom itt szárnyalhat a legjobban a fantázia. A Síkvándor is tele van jobbnál jobb ötletekkel és átgondolt megvalósítással például mekkora már egy iszlám Nagy-Britannia megléte vagy egy olyan történelmi fejlődés, amelyben kimarad az ipari forradalom egy része. Már látom előre, hogy a következő részben szerencsére nem lesz hiány a kreatív ötletekből, hiszen a vég ismeretében simán ki lehet találni a csapásirányt és már alig várom! Nagyon kíváncsi vagyok még milyen világokat talál ki Ian McDonald.

Everett Singh egy ifjú zseni, aki édesapjával fizikai előadásokra jár és sokkal okosabb mint egy átlagos tinédzser. Ezért sem volt számomra meglepő, amikor a regény egy nem is olyan hirtelen fordulattal a tudományos körítést is előhozta, amivel csak egy bajom volt: számomra ez kevésre sikerült. Túlságosan rövid a magyarázata akár a párhuzamos világok elméletének, akár azoknak a csomóknak és bár egy ifjúsági könyvről van szó, azért jobban örültem volna a szájtátós tudományos leírásoknak, mert egyszerűen igénylem, hogy ilyenkor ne értsek semmit a rizsából és bár itt is volt egy-két ismeretlen fogalom - mert nem vagyok fizikus - azért korántsem annyi, mint szokott lenni.

Van még egy másik dolog is amelyik nem tetszett nekem, az például, hogy honnan tudta Everett, hogy az apja hova került és azon belül is: tényleg annyira egyértelmű, hogy melyik építménybe? Egyébként ez a két kérdésem maradt - jó a csomózási technikák mikéntjén kívül - mert minden más szépre, jóra, aprólékosra sikerült (Everett néhány reakciója például).

Nagyon szerettem a főszereplő okosságát, bizalmatlanságát, céltudatosságát és elszántságát, bátorságát na meg azt, hogy bár beképzeltnek tűnik, de nem az, csak tisztában van a képességeivel. A többi karakter is igazi egyéniség, főleg hogy az egyiken keresztül komolyabb képet is mutat bizonyos vallásos emberek viselkedésének fonákjairól. Anastasia Sixsmith volt az egyik kedvenc szereplőm, az övé az Örökkévaló (és rá kíváncsi vagyok nagyon), általa ismerhettem meg a léghajósok életét és ez is színesítette a történetet. Nekem nagyon tetszett ez a szál főleg úgy, hogy Ian McDonald még a beszédstílust is helyspecifikussá tette a megfelelő szlenggel- ehhez kapcsolódó szótár a kötet végén található. Emellett a szerző vázolt egy alap földrajzi képet is, hát én le vagyok nyűgözve, mert a szerző mindenre gondolt! Viszont ennél a résznél egy kicsit lelassult a cselekmény de annyi baj legyen, nagyobb problémák szoktak lenni más könyvekben.

A karakterek közül még Sen stílusa tetszik igazán, főleg úgy hogy egy eleven párost alkotnak Everettel. A lány egyáltalán nem egy könnyű eset, a kérdésekre nem szeret válaszolni és hozzá kapcsolódik egyfajta misztikum is, erre a szálra pedig szintén kíváncsi vagyok.

A regény erőssége a cselekményessége, illetve az hogy több dolgot bemutat a világból és ezek közül számomra a legfontosabb a családról szóló üzenet volt, amely az összetartásról, a szív tartozásairól és a segítségről szólt.

A Gabo kiadó gondozásában látott napvilágot a Gabo SFF kiadói sorozat keretein belül 2014-ben és az Örökkévaló-sorozat első részeként. Külföldön a másik két rész már megjelent, ők azok: Be My Enemy (Legyél az ellenségem), Empress of the Sun (A Nap uralkodója), tehát a tarotpaklim szerint a magyar folytatás sem várat sokat magára.