A művészet nyelve: Európa Könyvkiadó

2019

Értékelés: Agatha Christie: Holttest a könyvtárszobában

vasárnap, július 07, 2019

0 Komment

9 pont

Claire Kendal: Mindent rólad

Sorozat: -

,,Miattad estem darabjaimra."

Elég sokféle típusú thrillert olvastam az elmúlt időszakban és csodálkozva vettem észre, hogy általában ezek a művek nem hasonlítanak egymásra. Volt köztük hegyen gyilkoló elvetemült pszichopata lassú cselekménnyel és háttérsztoriban, érzésekben erős történet. Akadt egy népi mitológiára épülő sztori, egy időutazó gyilkos és még sorolhatnám, tehát széles a paletta és még mindig találok újdonságot a műfajban. Ahogy a most tárgyalt könyvemre is tökéletesen jellemző ez: nem hasonlít a többi thrillerre, képes új színt vinni a műfajba.

Igazából engem a fülszöveg fogott meg, ezzel a mondattal:

,,Most megtudod, milyen érzés, ha egy nőt a szerelmével zaklat egy megszállott férfi."

Viszont amikor kézbe vettem a kötetet és megláttam a rövid jellemzés betűtípusát egyből a Csillagainkban a hiba (bár azon pont nem ez van) meg az ilyen általában ifjúsági romantikus regények tipója jutott eszembe, külföldön most nagy divat ez a forma. De már itt felmerülhet a kérdés: ez így jó egy thrillerhez? A műfajra egyedül a szerző-cím kombó utal, amelyet ,,szellembetűként" raktak rá a nő képére. De ennyit erről, jöjjön a lényeg!

A legfentebbi állításom kicsit megcáfolva csak le kell írjam, hogy a cselekményt és úgy az egész kötetet tekintve a Mindent rólad a Mielőtt elalszommal állítható párba. A két regény bár alig hasonlít, hangulatilag ugyanazt adják, tehát elkerülhetetlen volt, hogy ne írjam bele ebbe az értékelésbe a másik címet. A történet viszont különbözik egymástól, mert - bár a főszereplők kezdőbetűje egyforma (C és C) - az alap más, Christine amnéziával küszködik odaát, míg itt, Clarisse-nak, arra kell rájönnie, hogy rossz az élete úgy ahogy van. Elvált, de korábban sem büszkélkedhetett tiszta múlttal, nincsenek barátai és mindennek tetejébe még egy férfi, Rafe, is üldözi a szerelmével. Elege van belőle, viszolyog tőle és azóta a bizonyos éjszaka óta - mikor a férfi könyvbemutatója után hazamentek együtt - egyszerűen nem tudja levakarni magáról, sőt még az este részletei sem ugranak be neki. Hogy megszabaduljon tőle, a tárgyalóterembe menekül, pontosabban az esküdtszékbe és miközben hallgatja a szerencsétlenül járt nő történetét, óhatatlanul is eszébe jut a saját élete.

A cselekmény szempontjából ez a kötet nem olyan részletgazdag, sőt inkább jellemző rá a lassúság bár ez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne. Helyből nem egy szokványos formában íródott a regény és gondolom, hogy ez a kettősség sokat segített abban, hogy alig bírjam elszakítani a tekintetem a lapokról. Elég nehéz volt lerakni, plusz egész éjszaka olvastam de azt hiszem ez most nem is lényeges. Ami fontos: a narráció kétféle módon történik mert egyrészt ott van Clarissa, aki a naplójában vezeti az eseményeket, dokumentál és adatokat gyűjt, közben erősen utálja Rafe személyét illetve ami külön érdekesség volt nekem, hogy neki is címzi az írottakat. Emellett akad nekünk egy másik oldal is, méghozzá a külső szemlélőé amelybe belehelyezkedve láthatjuk a szereplőket, főleg a nőt tevékenykedni.

,,Mindig a bajban derül ki, melyik volt a kritikus pillanat."

Elég sokszor felbosszantott a regény, de nem azért mert rossz lenne - hanem a benne kezelt témák miatt. Egyrészt Clarissa már a kötet elején fenyegetve érzi magát és ezzel nem mer rendőrséghez fordulni, nehogy ne vegyék komolyan. Ami egyrészt egy múltbeli eseményből táplálkozik, másrészt meg teljesen igaza van. Egyszerűen nem lehet a rendőrséghez fordulni az ,,ártatlanság védelme" törvény miatt, mert amíg meg nem történik a bűneset - és akkor már legtöbbször késő - vagy amíg nincsenek nyomós érvek a tarsolyban - annak megszerzésekor már szintén lehet hogy késő - addig tehetetlen a rendőrség és ez engem annyira fel tud idegesíteni. Ahogy itt is történt.

A másik téma, amiben nekem igenis határozott véleményem van és sajnos aktuális Magyarországon is, az a SPOILER (jelöld ki hogy olvasni tudd) nemi erőszak története. A könyvet olvasva eszembe jutott az egyik híres hazai egyetem szerencsétlenül járt diákja(i), na meg a közvélemény, amely egyszerűen nem bírja felfogni, hogy ha egy vadállat - mert ha nem tud uralkodni magán az aligha nevezhető embernek - erőszakot követ el, akkor nem az áldozat a hibás. Egyszerűen nem tudom felfogni miért tartunk még mindig itt... És ha csak a közvélemény lenne a ludas, de ez kihat a tágyalótermekre is és a per egyszerűen szörnyű egy sérült nő számára, meghurcoltatás, lenézés és minden ilyen ,,kedvesség" a jutalom, amiért bíró elé áll valaki és harcol a jogaiért, azért hogy embernek nézzék.

Úgyhogy engem maximálisan felbosszantott a könyvbeli világ hozzáállása, na meg az idekinti gondolkodás is, bár ez utóbbi most nem téma. A lényeg, hogy a Mindent rólad erős ezekben, mégha a tárgyalótermes részek nincsenek is olyan részletesen kifejtve, mint egy Picoult könyvben. Mindenesetre ebből a részből elég kevés jutott, itt pedig szerintem az a lényeg, hogy a szerző csak egy párhuzamot akart a szálak között, azt szerette volna, hogy Clarissa összevesse a sajátjával a másik nő életét. Bár ezt inkább erőltetésnek érzem - attól függetlenül, hogy amúgy érdekes volt ezt látni - szerintem nem kellett volna ennyire erőszakosan belevinni ezt a gondolatot a könyvbe. Van ebben rendesen téma, például a társadalom hozzáállását nagyon jól megmutatja - azért *sípszó* fel az agyam - na meg a rendőrség viselkedése elé is tart egy görbe tükröt.

Rajtuk keresztül egyébként a zaklatás kérdése fogalmazódik meg, mert olvasás közben állandóan azon járt az agyam, hogy mi számít annak? Én mit tennék ebben a helyzetben? A szerző pedig végigviszi ezt a vonalat, azt, ahogyan egyre durvább és durvább lesz az egész. Talán ott érzem elcsúszni az egészet, hogy a rendfenntartókhoz kötődő szálat nem viszi végig úgy, ahogyan elkezdte és ez olyan furán veszi ki magát, ám ennek is megvan a maga tanulsága: nem mindenki egyforma, mindenki máshogy viselkedik egy adott helyzetben.

Ehhez kapcsolódva a thriller szál nem borzongató vagy félelmetes, maximum annyiban, hogy ez bárkivel megtörténhet... jó mondjuk ez pont elég hátborzongató. Az elkövető, akiről a legvégén kiderül hogy vaj van a füle mögött, egy tudatos pszichopata, amúgy egész végig irritált, fúj de utáltam! Clarissa a műfaj szokásos hősnője, aki próbálja keresni a megoldást de egy nagyon nehéz helyzetben van. Az ellenfele sokkal okosabb, mint ő és ezért sokszor nagyon leszűkül a mozgástere. Egyébként inkább a passzív szenvedőt hozta és mikor már kezdett volna idegesíteni azzal, hogy sehova sem szeretne lépni, mégis mozgott a sakktáblán, viszont nem értek egyet azzal, hogy nem szólt több embernek erről a helyzetről illetve nem tudom megérteni pár döntését.

Beszélni KELL róla, nincs más mód.

Három férfialak utalja a történetet és Clarissa életét, Henry a volt férje, a jelenkorban Rafe és Robert. Az utóbbi alak számomra már túl ideálisra sikerült mármint jóképű, gazdag, meg tűzoltó tehát a saját életét kockáztatja másokért. Részben miattuk is, de nagyon megkavarodtam, viszont a kötet végén lévő csavarra számítottam, így nem tudott meglepni, plusz az utolsó 10 oldal unalmasra sikeredett.

Nekem még hiányzott a gyilkos profilja az egészből, a krimiszál gyenge, viszont a témák kezelése mesteri, nagyon kevés könyv tud indulatot kiváltani úgy, hogy annak oka nem a kötet gyenge írásmódja. A Mindent rólad című regényt csak ajánlani tudom!

10 / 9 pont

Amiben erős a Mindent rólad:

- témák kezelése
- az írásmód

Amiben annyira nem az:

- hiányzik a gyilkos részletes profilja
- gyenge krimiszál

Jelölések az év végi nagy Blogos összecsapásra:

2015 - legjobb thriller

2015 - legdühítőbb témák (nem rossz értelemben)

A beleolvasó itt érhető el:

Ha tetszett a bejegyzés,
rendeld meg a könyvet
a képre kattintva.

A kötetet az Európa Könyvkiadó jelentette meg 2015-ben szép borítóval, bár ez esetben most a külföldi tetszik jobban (~~szerdán borítómustra várható~~ itt található a borítómustra).

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

Torkon ragad, és nem ereszt, amíg a végére nem értél. Most megtudod, milyen érzés, ha egy nőt a szerelmével zaklat egy megszállott férfi.

Clarissa Bourne részt vesz egyik egyetemi kollégája, Rafe Solmes könyvbemutatóján, amikor azonban másnap felébred, nem emlékszik pontosan, hogy mi történt éjszaka. Rafe megerőszakolta? Kábítószert tett az italába? Rafe attól az éjszakától fogva mindig mindenütt ott van, ahol Clarissa, az egyetemen, a méteráruboltban, a vonatállomáson. Az ő üzeneteivel van tele Clarissa hangpostája, az ő ajándékai töltik meg a postaládáját. Világosan a tudtára adja Clarissának, hogy soha többé nem engedi el. Mert Clarissa az övé.

Clarissa megkönnyebbül, amikor beválogatják esküdtnek, hiszen Rafe nem mehet utána a bíróságra. A tárgyalóteremben egy zaklatás története bontakozik ki lassan előtte, melynek áldozata az ő megpróbáltatásaihoz ijesztően hasonló élményeket élt át. Ráeszmél, hogy ha meg akar szabadulni Rafe-től, ha azt akarja, hogy a rendőrség komolyan vegye a panaszát, minden eseményt dokumentálnia kell, minden ajándékát meg kell őriznie, tehát állhatatosan gyűjti Rafe tébolyának bizonyítékait, hogy később ellene fordíthassa. Lejegyzi a vérfagyasztó mesét, melynek kusza szálaival Rafe mindent besző, s melynek befejezése szörnyűbb Clarissa legsötétebb rémálmánál.

Szerző: Claire Kendal
Sorozatcím: -
Cím: Mindent rólad
Eredeti cím: The Book of You
Eredeti megjelenés: 2014
Műfaj: thriller

Fordító: Balázs Júlia

Oldalszám: 392 oldal

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Megjelenés: 2015
Ár: 3.490 Ft

Jelölések:

2015 - legjobb thriller

2015 - legdühítőbb témák (nem rossz értelemben)

péntek, július 31, 2015

0 Komment

2015

Dmitry Glukhovsky: Futu.re - Európa Könyvkiadó

,,Te is halhatatlan leszel. Készen állsz rá?"

Sorozat: -

Az alap: az emberek legyőzték Istent, rájöttek, hogyan lehet a fajunk halhatatlan és hogyan kell átkódolni a DNS-t, hogy a szer kiírtsa azokat a géneket, amelyek a pusztulásért felelősek. A világ pedig ennek megfelelően szerveződik a halhatatlanságot alanyi jogként biztosító Európával, vagy az amerikai rendszerrel, ahol a megfelelő fizetség ellenében jár az öröklét. Kontinensünkön a Halhatatlanok tartatják be a békét, az úgynevezett Választás Törvényét, amely arról szól, hogy ezért az alanyi jogért cserébe az itt élő lemond a gyermekvállalásról. A csapat tagja Jan is, akinek hűsége a rendszer iránt többször is próbára tétetik a mű során és emellett belekerül egy bűnügyi esetbe, az pedig teljesen felforgatja az életét.

Nehéz volt a fenti bevezető soroknál visszafogni magam, mert annyit lehetne a cselekményről na meg a háttérvilágáról írni, hogy az egy hosszabb beadandóként is megállná a helyét, de nem teszem, hiszen nem azért szerkesztem ezt az értékelést, hogy elspoilerezzem a tartalmát. Mindenesetre - ha már az akciónál tartunk - egy izgalmas regényről van szó, amely nem is igazán a cselekménydús eseményei miatt érdekes, hanem a világa és a főkarakter gondolatai teszik azzá. Viszont kicsit felhúztam a szemöldököm mikor a közepénél járva megnéztem a fülszöveget - rossz szokás, tudom - és meglepődve láttam a thriller kategóriát a szövegben. Ezen azért csodálkoztam ilyen látványosan, mert a Futu.re nem a klasszikus, műfajra jellemző forgatókönyvet követi, sőt még nem is igazán kerül ez a szál előtérbe.

Mikor elkezdtem olvasni, eszembe jutott az a kérdés, hogy vajon a szerző mennyire vallásellenes a művében és bár ezen még lehetne vitatkozni, szerintem nem feltétlen igaz rá és ez a karakter kötetbeli életén keresztül nyilvánul meg. Az Angliában pont azt kifogásoltam, hogy a szerző nem objektív, itt meg kell jegyezzem, hogy Glukhovsky semleges marad inkább, bár nem ismerem a szerzőt, így erről nem tudok nyilatkozni, hogy igazam van-e de a könyvében sikerült ezt megőriznie. Emellett a kötetben megjelenik pár bibliai párhuzam is például a Választás törvénye amely egyfajta bűnbeeséstörténet illetve ,,az apák bűnéért a fiak fizetnek" elv és szerintem Dmitry azt, hogy az ember Isten helyébe lépett, nagyon jól vissza tudta adni és ekkor még nincs is szó a tanulságról.

A világ nagyon részletes és a szerző inkább a politikára helyezi hangsúlyt mind a bel, mind a nemzetközi játszmákat tekintve és mivel ez nekem nagy izgalomforrás, ezért bejött ez a része. Egyúttal egy kegyetlen és igazából tényleg félelmetes világképről van szó, és bár a társadalom nem olyan, mint Az Idő Urában volt, de a lélektelenségben felveszi azzal a versenyt méghozzá a Halhatatlanokkal, a politikusokkal és az állam hozzáállásával. Emellett földrajzi tekintetben sincs probléma a regénnyel, mert az író nagyon széles világképet mutat meg Pánamerikával, az orosz rezsimmel és az európai ,,igazságos" rendszerrel illetve Barcelona népgyűjtőjével és nemcsak itt bővelkedik a bemutatásokban, hanem a mindennapi üres életre is figyelmet fordít. Ám mégis, ha a regény egyetlen egy érvelés a halhatatlanság ellen, akkor abban nagy erős!

Viszont sajnos nem lett olyan nagy kedvenc és fogalmam sincs miért. Üresnek érzem a történetet, nem fogott meg és nem tudom mi hiányzik. Talán az érzelmek? A hatszáz oldalas könyvből egy jelenet tudott megfogni (Devendra hősiessége) egy röpke pillanatra és elérte hogy sajnáljam a karaktereket, de ez nem volt elég a könnyekre. Bár volt benne egy másik érzelem is, a fülszöveg spoilerezi hogy mi az így én is leírhatom, hogy a szerelem, de az nem volt átérezhető és hogy mennyire hiteles azt nem az én tisztem eldönteni, viszont zavart az, hogy Jan inkább csak a testiség alapján kötődik.

A főszereplő egy megkeseredett alak, aki folyamatosan olyan magatartást közvetít, amely egy hitét vesztett ember sajátja és ez, na meg az út, amelyen végigszenvedi magát, érdekes. Ezért lesz ő a könyv egyik erőssége, amellett persze hogy egy unszimpatikus alak, de valamilyen szinten a múltja miatt megérthető a viselkedése, bár még az istentagadását csak-csak megértem, de a melegellenességét már nem, számomra ezért illetve az üressége, hidegsége, kiábrándultsága miatt volt ellenszenves. Meggondolatlan is, hiszen miért rondít bele a rendszerbe hogy utána meg csodálkozzon azon, hogy bosszút állnak rajta? Miért nem gondolt erre előbb?

Nagy kérdőjel számomra még Basile útja, érdekes módon a története nincs benne teljes egészében a könyvben illetve az a szemkápráztató tudományos rizsa amelyet mindig felemlegetek, például az, hogy hogyan jött lére a szer? Itt nem az a lényeg mondjuk, de attól még kíváncsi vagyok rá! A többiek személyisége is egészen kidolgozott, a szerző a Janhoz közelállók sztoriját is beleszőtte a regénybe, akié pedig nincs benne, azé nem is hiányzik. Érdekes például Helen Schreyer, aki az unatkozó halhatatlan szerepet kapta és róla a Harmónia regény jutott eszembe.

,,Ha érdekelne az öreg, maximum azért, hogy behúzhassak neki egyet. De az isten egy hologram, nem lehet eltalálni."

A Futu.re az élet, halál, halhatatlanság, önfeláldozás és vallás kérdéseket tárgyalja a maga módján, egy kegyetlen és lélektelen világban, ahol az öröklét alanyi jog, a fenntartása pedig csak vérrel történhet. Nagyon nehéz eldöntenem, hogy mennyire tetszett vagy nem ez a könyv, mert egyrészt érdekes és részletes, másrészt viszont semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, nem tudtam együttérezni senkivel - bár fogalmam sincs, hogy ez vajon mennyire szándékos, mindenesetre most ez a helyzet. A legjobban viszont a karakter fejlődésútját szerettem, ehhez kapcsolódva tehát tetszett nekem a vége a tanulsággal - persze amellett, hogy magát a szereplőt nem kedveltem.

,,Ó, tequila! Bunkó csapása a torkomra! Megolvadt borostyánkő! Savanyú-sárgás tűz! Imádkozom, s te hallod az imámat. Mindig döglött hal voltam, de általad ember lettem!"

Szerintem ez a könyv inkább egy halhatatlanság elleni érvelés, de semmi gond, jól áll neki. Több komolyabb téma is előkerül és nálam nem váltott ki együttérzést, érzelmet csak néha, de azért legjobban a karakter fejlődése és a világ részletessége tetszik. Az Átmeneti üresedés volt még ilyen nyomasztó a sok szennyel, amit Rowling ott bemutat és talán ezért haladtam lassan a Futu.re könyvvel...

10 / 8 pont

Ajánlom a sci-fi és Dmitry Glukhovsky rajongóknak, bár még nem ismerem a Metró-univerzumot...

A regény az Európa Kiadó gondozásában jelent meg 2014-ben puha kötésben. Nagyon tetszik a borítója, csak az-az emberi fej nem kéne középre, arra még nem jöttem rá, hogy az miért került oda bár ötleteim vannak...

Köszönöm, hogy elolvastad!

Fülszöveg:

A Metró-regények világhírű szerzője, a Metró-univerzum megálmodója új sci-fijében újból lenyűgöző és félelmetes fantáziavilágot teremtett meg.

Egy olyan jövőben járunk, ahol századokkal korábban felfedezték a halhatatlanság szérumát. Amerikában csak a leggazdagabbak juthatnak hozzá, Oroszországban csak a politikai elit, Európában viszont alanyi jogon jár a halhatatlanság mindenkinek. Az iszonyatosan túlnépesedett Európában az emberek gigantikus tornyokban élnek, és a halhatatlanságért cserébe le kell mondaniuk arról, hogy gyerekük legyen. A törvény ellen titokban vétkezőket a rendszer elit kommandója keresi – melynek a regény főhőse is a tagja. Ő azonban egy nagy szerelem hatására szembefordul a törvénnyel és a hatalommal, és ezzel fergeteges thriller veszi kezdetét…

Dmitry Glukhovsky a Metró-regények világhírű szerzője, könyvei több tucat országban, sok millió példányban jelentek meg. Írt már izgalmas történelmi regényt (Szürkület) és az orosz társadalmat kegyetlen iróniával ábrázoló elbeszéléseket (Orosz népellenes mesék). Új könyve olyan sci-fi, amely a Metró-sorozat rajongóinak sem okoz majd csalódást: lenyűgöző fantáziával megalkotott regényvilág, fergeteges sztori, tömérdek akció – s mind emögött mindvégig érezni a szerző mély, gyötrelmes vívódását is az örök, nagy kérdésről: mi végre vagyunk a földön?