Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux

Archive for 2013

Vámpírok - Múlt és jelen (röviden)


Ismertető:
A vámpírhit egyidős az emberiséggel. Bár a vámpírok a különböző kultúrákban testi alakjukban eltérhetnek egymástól, egyvalami összekapcsolja őket: emberi vérre van szükségük a fennmaradásukhoz. Bram Stoker 1897-ben írt Drakulája a legtipikusabb vámpír, hatása a 21. századi vámpír irodalomban, filmekben, tévésorozatokban és videojátékokban is tetten érhető. Könyvünk áttekintést nyújt a teljes vámpír irodalomról, a népi hiedelemvilág vérszívó szörnyeitől a 21. századi népszerű vámpírkönyvek, vámpírfilmek, televíziós sorozatok és videojátékok szereplőiről. (részlet)





Figyelem! Valószínűleg rövid lesz a bejegyzés... mert nem egy hosszú könyvről van szó, főleg ha kivesszük belőle a képeket.

A vámpírokról manapság rengeteg film, könyv, musical, szappan és egyéb kiegészítő készült, napjainkban nagyon közkedvelt a téma, így elképzelhetetlen volt, hogy ne készüljön egy kötet az egész mítosz felbukkanásáról, kialakulásáról, amit a Ventus Libro kiadó el is hozott nekünk.

Értékelésem: 3 / 5 pont

Műfaj: kézikönyv.

Forrás:
http://www.idokapu.com/pic/1320356987.9488-nosferatularge-f.jpg

Kicsit aggódtam amiatt, hogy a fülszöveg sokkal hosszabb lesz, mint az egész bejegyzésem, ezért cseréltem le a fülszöveget a Kossuth kiadó oldalán találhatóval, link lentebb.

Szóval ez a könyv a vámpírokról szól, ha most poénkodnék bevágnék egy viccesnek tűnő angol mondatot, de nem fogok, így inkább kifejtem, hogy pontosan miről is van szó.
Az első fejezet egy bevezető, amely bemutatja mik a vámpírok, hogyan változott a megítélésük az évszázadok során (amiről később még lesz szó a könyvben) és a lélektanról is olvashatunk pár oldalt. Itt vannak érdekességek, de sok az olyan rész, amely később újra előjön és amik a témából készült könyvekre, filmekre, sorozatokra építenek és azt elemzi újra. Érdekes volt azoknak a bűnözőknek a tárgyalása, akiket valamikor vámpírnak tartottak. Viszont ez tényleg olyan fontos volt, hogy a bevezetőbe kerüljön? Én egy külön fejezetbe raktam volna, mert igazából ezeknek nem nagyon van közük a vérszívókhoz, néhány történelmi személyt kivéve és Vlad Tepesről egy külön fejezet is van a kötet vége felé. Ebben az első részben szó esik még a vámpokról (a női vámpírokról) és a szexualitásról is.

A második fejezetben a vámpírhit előtörténetéről van szó... és nem nagyon tudom mit írjak erről a részről. Itt olvastam először a kiásás és az ahhoz kapcsolódó biológiai folyamatok leírását, de ez a gondolat többször is visszaköszön a kötetben.

Ezután az ókor kapott önálló fejezetet, az utána következők már kontinensekre lettek bontva. Ezek a részek inkább történelmiek kronologikusan, minden egyes földrajzi egységet különvéve. Igazából ez csak az európai részre volt jellemző, a többi kontinensnél bemutatja a különféle vámpírfajtákat és ebből az egységből nem maradt meg semmi, unatkoztam olvasás közben.

Az egyik kedvenc fejezetem a Vlad Tepesről szóló volt, nagyon örültem a történelmi vonalnak, hiszen az ő történetét még nem hallottam. Ugyancsak érdekes volt az Erdélyről szóló rész is, amelyben egy rövid történelem mellett a hiedelemvilágba is bepillantást nyerhetünk. Azt nem tudom miért kell Ceausescut beleerőltetni ebbe az egész mítoszba? Egy kapcsolódási pont van és az Tergovistye.

Az utolsó két fejezetet egynek venném, azért mert Drakuláról illetve a híres könyvekben, filmekben, sorozatokban megjelenő vérszívókról szólnak. Nagy részük csak a történetek leírása, kevés az elemzés és kérdem én: minek kell még egyszer leírni miről szól az Alkonyat, vagy a Drakula? Utalni kell rá, de nem kell újra elmesélni a történetet.

Amúgy akár ez egy wikipedia montázs is lehetne könyv formában, mivel nincs szakirodalom a kontinensek vámpírjellemzésénél. Ez milyen már? Ennyi erővel akár a hasamra üthetnék és azt is mondhatnám, hogy a vámpírok angyalarcú, szivárványszínű aranyos cuki szőrmókok. Az egész képzésem alatt azt verték belém (nem szó szerint), hogy a forrás mindenek felett kell hogy legyen, ha információkat veszel valahonnan tüntesd fel a szakirodalom nevét, kiadását, stb-t. Igazából szörnyen meg lennék lepve, ha a szerző a vámpírológia nagy szakértője lenne és nem lenne szüksége semmi kutatómunkára... a képek jegyzéke viszont ott van a kötet hátuljában.

A fotók gyönyörűek, nagyon jól lettek kiválasztva, csak az a baj velük, hogy a szerző már nem nagyon tudta mit írjon még, ezért minden talált képet belezsúfolt a könyvbe. Ezzel megnőtt a kötet ára is, ami 3990 Ft (a könyv hátulján ez volt feltüntetve), viszont ennyire kevés szöveghez nagyon magas ez az ár. Ezt biztos nem venném meg.

Ilyenek a képek.
Forrás:
http://2.bp.blogspot.com/-HGXDfd-Iz2Y/UZfkaC67cHI/AAAAAAAAAQ8/4F5Fm1_qz0s/s1600/vampire.jpg
A kiadás nagyon szép, igényes és a Ventus Libro kiadó jó munkát végzett. A kötet 2011-ben jelent meg. A borító viszont nagyon csúnya, főleg a benne lévő képekhez képest.

Összességében egy olvasmányos és szép könyvről van szó, ám mégiscsak egy átlagos, keveset mondó, nagyrészt filmekből és könyvekből összeollózott szöveg, rengeteg képpel. Ebbe biztos jobban is bele lehetett volna menni (nem néztem utána a különféle népek vámpírmítoszának) és sok rész felesleges. Biztos, hogy más történetek jobban illettek volna ide, mint a jelenkori gyilkosok rémhírei.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Rendelési lehetőség
50%-os áron lehet most kapni a Kossuth Kiadó oldalán! (2013.12.29.)

Alapadatok:
Eredeti megjelenés: 2011
Eredeti cím: Vampire Legends and Myths
Magyar megjelenés: 2011
Kiadja: Ventus Libro
Fordította: Béresi Csilla
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 254 oldal
Ár: 2990 Ft (Kossuth Kiadó oldalán), 3990 Ft (a könyv szerint)

Halálkeringő

Kedves olvasó! 
Köszönettel tartozom, hogy kezedben tartod második verseskötetemet. A halálnak ezer arca van. Egyszer meghalunk fizikálisan, de életünk folyamán milliószor kárhozunk el lelkileg. Meghalunk napjaink gondjaiban, egy elvesztett, meg nem valósult, dédelgetett álomban, egy reménytelen, netán elmúlt szerelem láttán is.

HALÁLKERINGŐ! 
Közismert középkori francia műfaj. Hol az egyed hívja a halált, s egy látomásszerű táncban végigjárja élete utolsó keringőjét. Ezeket az érzelemviharokat gyűjtöttem egybe ebbe a könyvbe, melyben gondolataim sugárzom, ahogyan azt 2012-ben megéltem. Klasszikus költészetben, romantikusan sóvárogva, s némi groteszk fűszerezéssel kínálva hívom én is egy utolsó táncra. 
…S talán megtanuljuk a boldogság keresése nem csak kihívásokkal teli küzdelem, hanem egy életcél is, bármennyire nem könnyű ezt az utat járni. Mindamellett a sok erkölcstelen, képmutatók előtt megmaradni becsületes embernek, de legfőképp EMBERNEK is maradni ebben a mai romlott világban.
Én nem szeretem a verseket. Na jó, ez így nem igaz, az elmúlt időszakban az Isteni Színjáték miatt megváltozott a szemléletem és talán a jövőben nyitottabb leszek a műfaj iránt. 

Már sejthető, hogy nem értek a kortárs költőkhöz. A lenti értékelésem a klasszikus költők ismeretében íródott és nem az a célom, hogy a mai művekhez viszonyítsam a kötetet, hanem hogy leírjam mi volt az, ami zavart és mi az, ami tetszett.

Műfaj: verses kötet.

Értékelésem: 3.5 / 5.

A versek többfélék, nehéz őket tipizálni és tematizálni. Nem született még annyi vers, hogy be lehessen őket osztani téma szerint és ezek a költemények nem kronológiai sorrendben vannak. Az egységek nem az adott életszakaszra jellemző legmegfelelőbb címet viselik (mert nem is ez a beosztás alapja), így marad a saját értetlenségem, hogy nem értem mi alapján lettek elosztva. 

Kritikaírás közben találtam egy, a szerző által készített felosztást, így ezt most ideírnám. Az én hibám, hogy nem így néztem a verseket, de ezt jóváteendő, megosztom. Viszont akkor nem értem, hogy miért vannak a fejezeteknek címei? Az egyből a témára vezeti az olvasót és ha nem ahhoz kötődnek, hanem a formához, akkor feleslegesek, nem? 

I. fejezet: Halálkeringő (klasszikus versek)
II. fejezet: Ébredő város (klasszikus és modern versek ötvözete)
III. fejezet: A szerelem koszorúi (szerelmes versek füzére)
IV. fejezet: Julia ébredése (modern és groteszk stílusok elegye)
V. fejezet: Életünk napjai (Életképek)

Forrás:
https://www.facebook.com/halalkeringo
A költemények a szerző saját impressziói és ezeket gyűjtötte össze itt, tehát az egyes versek az adott pillanat benyomásairól szólnak. 

Igazából a címválasztást sem értem. Próbálom elfogadni a magyarázatot, de tényleg a Halálkeringő volt a legjobb cím? Biztos, hogy most velem van probléma, mert a fülszöveg magyarázata kevés volt nekem és egy kicsit zavaros is. Most a költő megpróbál leszámolni a saját életével? Vagy minden egyes fontos esemény, ami negatívum megöl belőlünk egy részt? Nekem az Életképek vagy valami más cím sokkal elfogadhatóbb lett volna.

A Halálkeringő részben az első versnél nagyokat néztem, mert egy olyan szerelmes költeményt kaptam (Szemeid tengerében), amelyben két sor utalt arra, hogy átkozza az órát, amikor megismerte a szerelmét. De miért? A többi versszakban nincs arról szó, hogy olyan nagy baj lenne azzal a lánnyal vagy az érzelemmel.  
Úgy vettem észre ebben az egységben inkább egyszerűbb versek vannak, kevés festői képpel. A fentebb írt probléma itt is visszaköszön, mert azt hittem, hogy ez a rész a halálról, az attól való félelemről fog szólni, de volt itt költemény a hazaszeretet, dorgálás, gyász, halál, megcsalt remények témában is. Néha túl sok a modern szó, ami megtöri a lágyságot. Viszont a használt frázisok sajnos már máshol is előfordultak. ("...a lét elröppen, akár a pillanat...") Néha zavarosak a versek, de például Adynál sem értettem mindent, szóval ez nem hiba. Ha már nála tartunk, akkor meg kell említeni, hogy akár ebben a részben, akár a későbbiek folyamán is néhány költeményen az elődök hatása érződik (főleg az övé). A mostani részben a Héja-nász az avaron címűt kötöttem a Büszke szívek romjain cíművel a hangulata, témája miatt. 
A női képe csalárd vagy harcias, itt visszaköszön a korábbi szerelmi csalódás.

"A forradalom itt van,
tudásban, vágyban, a tettben,
szabad ember gondolataiban,
cselekedeteinkben."

A második részben, az Ébredő városban a fejezetcímadó vers olyan, mint Tóth Árpád Körúti hajnal c. műve a téma miatt illetve az olvasó vezetése hasonló. 
Ebben a részben is van emlékállítás egy családtag előtt emellett akadnak naturalisztikus és balladaszerű költemények is. Ez az egység is kesergő, egy kissé depresszív, de azt nem értem a vágyról szóló versek miért nem a szerelmi részhez kerültek? Nagyon kevésszer jelenik meg a remény. 
Viszont ide illenek a munkásréteg viszontagságai, a gyárakba indulók körmenete, mert a hajnal a munkába állásról szól. Ebben a részben már több fénypont volt szerintem, felvillant a szerző tehetsége, akár a lenti részletben, akár a Férgek tépnek szét című költeményben, ami kifejezetten tetszett. Főleg a csattanója. Az ilyenekért érdemes volt elolvasni ezt a kötetet!

"Szétrobbannak az égen, lángoló színek,
Mediterrán-fülledt most az alkonyat.
Azúrkék fellegek sárga lámpafénye,
Lágyan, bíborvért hasogatva fojtogat." 
(Pictura)

Forrás
A harmadik egységben, A szerelem koszorúiban is bajban voltam. Az eddigi részekben is jócskán szerepeltek ilyen versek és igazából fogalmam sincs mi a különbség azok és ezek között. Próbáltam olyanra gondolni, hogy az negatív hangvételű, ez meg nem, vagy arra, hogy az egyik visszaemlékezés, a másik a jelenkor fájdalma, de minden teóriám sorra megdőlt, így igazából nincs több ötletem. A szerelem és a vágy jelenik meg ezekben a versekben, később pedig elgyötörtség. Ez az egység inkább Petőfi szerelmes költeményeire emlékeztetett engem.
Az Alázat piramis volt a kedvencem ebből az egységből.

"Te
vagy csak
egyedül nekem.
Mily nagy az alázat,
mikor szívem a szívedért,
fohászkodva, könyörgőn lázad."

A negyedik fejezetben, a Júlia ébredésében inkább a jelenkor problémái jelennek meg, de ahogy a fentiekben megszokhattuk, vegyítve. Itt van már haiku is és nagyon tetszettek a balladás részek (Romeo és Júlia parafrázisa). A halállal is foglalkozik és úgy érzem itt jött át a legjobban a mondanivalója és azért, mert a költő itt írta bele az érzéseit a versbe. Egyre jobbak a költeményei, külön tetszett még az Altató békés nyugalma. Viszont a keserű hang itt is megmaradt, megjelenik az adósság és nemcsak magáért, hanem másokért is kesereg.
Érdekes gondolat, hogy az idő olyan, mint egy veszett kutya vagy farkas. 

"Privatizálták vágyaim,
elorozták minden kincsem,
eszeveszett magányomat,
majd átalakítom csöndben."

Az utolsó rész, az Életünk napjai szintén a jelenkorral foglalkozik és pár vers ideillőbb szerintem, főleg ha a kommunizmus is itt van. Emellett téma a részegség, plusz van itt szerelmes vers, állami kritika, egészségügy, lakótelepi kép is. Az egység fénypontja a Kórház-csönd és a Temetőben c. költemény. Ezekből jön át a legtöbb érzelem, megrendítőek. 

"Kiszáradt ajkon szóinfúziót,
csöpögtetve üvölt a némaság," 

Nekem nagyon nem tetszettek a kiszólások, a dorgálások. Emlékeim, ismereteim szerint a régiek nem így osztották a népet - hogy ne éljek szóismétléssel - hanem az általános példát vetítették rá a társadalomra és nem az egyént szidták meg. Hirtelen nem is ugrik be, hogy olvastam-e már olyat, hogy valamelyik költő kiszól az olvasóhoz. Természetesen nem zárom ki ennek a lehetőségét, de ugyanabban az esetben is ugyanígy reagálnék. Itt igazából felháborodtam, mert jogtalanul lettem leszidva és én már csak ilyen vagyok, ez nem tetszik. Ezen finomítani kell, mert ha a többi olvasó is olyan sértődős mint én...
A másik ami nagyon nagyon kényelmetlen volt, az a devizahitelesek helyzetére vonatkozó költemények sora. Egyszerűen csak rosszul éreztem magam. Plusz számomra olyan tájidegen volt a téma - jobb szó nem jut az eszembe -, annyira nem ehhez vagyok szokva, főleg nem a szépirodalom területén. Plusz túl sok a panaszkodás és nagyon kevés a pozitív gondolat. 

A versekből megtudhatunk pár életrajzi utalást (pl. a szerelem élménye, de ez sem teljesen tiszta). A pénzügyi gondokat valószínűleg a szerző is megtapasztalta, de nem mindig tűnik úgy, ilyenkor túl távolról ír a helyzetről. 

Nagyon tetszett a kötet borítója és a kiadás is. A Halálkeringőt az Underground Kiadó jelentette meg 2013-ban.


Köszönöm, hogy elolvastad!



Alapadatok:


Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: -
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Underground Kiadó
Fordította: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 154 oldal
Ár: 3400 Ft (Bookline ár)


Boldog Karácsonyt!

Szeretnék Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket kívánni minden kedves Olvasónak (illetve Idetévedőnek)!


Itt őszinte gondolatokat szerettem volna írni, de azt hiszem az majd a nagy összegzésre marad. Addig is, kérlek, legyetek boldogok!

Várólista csökkentés 2014-ben is


Fő listám:
Cassandra Clare – Libba Bray – Claudia Gray – Maureen Johnson – Sarah Mlynowski: Vacations from hell
Marie Lu: Legenda
Dan Krokos: Hamis emlékek
Rachel Caine: A morganville-i vámpírok 1. – Az üvegház
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik
Michael Grant: Köddé váltak
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Scott Westerfeld: Leviatán
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Marissa Meyer: Cinder
Francine Rivers: Leplezetlenül

Alternatív lista:
Cyn Balog: Fairy Tale – Tündérszerelem
Richelle Mead: A szukkubusz dala
Stephenie Meyer: A burok
Kerstin Gier: Zafírkék
Katharina Hagena: Az almamag íze
Jean-Christian Petitfils: Méregkeverők
E. L. James: A szürke ötven árnyalata
Alexandra Adornetto: A pokol jegyese
Sara Shepard: Pretty Little Liars
Ildefonso Falcones: Fátima keze
Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai
XVI. Benedek – Peter Seewald: A világ világossága

Mindig várom az év ezen részét, szeretem kiválasztani az olvasásra szánt könyveket. A fenti lista komoly összevetések, osztások, szorzások végeredménye. Volt egy korábbi prototípus is, de azt nem tartottam elég jónak, motiválónak, így változtattam rajta. A mostaniban főleg azok a könyvek foglalnak helyet, amelyeknek azonnal nekiesnék, de valamiért még tartom magam.

A Vacations from hell tavalyi karácsonyi ajándék volt, illene már elolvasni, illetve nagyon kíváncsi vagyok az antológiára. Emlékszem, először Cassandra Clare miatt akartam a kötetet, de számomra Libba Bray is meggyőző most már. Amit külön kiemelnék az A nagy Gatsby, ami sehogy sem akart a könyvtárban lenni ez évben (gondolom a film mindenkinek felkeltette az érdeklődését), így most nagyon remélem, hogy a következő évben bent lesz. A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik magyar szerző műve és nagy nevek ajánlják, mint például Nima, szóval a jó történet mellett más okaim is voltak, hogy felrakjam a listára. Az elveszett tündérfaluval motiválnám magam a Második Atlantisz felé fordulásra, amúgy az első rész nagyon tetszik, de sajnos még nem tudtam befejezni. A többi könyvről nem tudok többet írni, otthon porosodnak a polcon és várnak a sorukra.

Az alternatív listán lévő A szürke ötven árnyalata türelmesen várja sorát, már lassan két éve félbehagytam. Muszáj elolvasnom, ezt nem fogom feladni, még akkor sem ha belehalok az unalomba. A pokol jegyesét már egy ideje nézegetem, le akarom zárni végre ezt a sorozatot, még akkor is ha a harmadik részt csak angolul fogom tudni olvasni. Nem úgy néz ki, hogy az I.P.C. Mirror ki szeretné adni... Mindegy a második már itt van. A világ világossága pedig azért került fel, mert református lévén nagyon érdekel a katolikus ág és a pápa is. Igaz, hogy már nem Ő az egyházfő, de ezért még érdekel a személye. A Fátima keze pedig egy böhöm nagy könyv, de szerintem ez is ilyen spirituális, vallásos út, sajnos Coelho elrontott könyve, A portobellói boszorkány jut róla eszembe. Remélem elmossa ezt az érzést a kötet.

A mostani célkitűzés pedig az, hogy az összes könyvet elolvasom a következő évben. A fentiek közül nagy számmal képviselteti magát a Könyvmolyképző kiadó, de a HarperCollins, a Főnix Könyvműhely, az Agave Könyvek, az Egmont kiadó, az Európa kiadó, az Ad Astra, a Fumax, az Aba, az Alexandra kiadó, a Harmat Kiadó, a General Press, az Ulpius-Ház, az I.P.C. Mirror, a Kiss József, a Sanoma, a Duna International is, tehát elég vegyesen választottam.

Ez a poszt egy gyűjtőként funkcionál, ezeket fogom kiegészíteni a linkekkel, ha készen lesznek.

A Rovásember

Fülszöveg:

Egy pörgős, rendkívül élvezetes sötét fantasy regény.”
The Miami Herald


„Képzeletgazdag és izgalmas könyv. Brett lebilincselő első regényében jól keveri a fantasy és a horror műfaját.”
Library Journal


„Meggyőző bemutatkozó regény a régimódi hősiességről.”
– The Charlotte Observer

Ahogy napnyugta után beköszönt a sötétség, megjelennek a magványok (blogger: magúrok): természetfeletti erővel bíró démonok, akik izzó gyűlöletet táplálnak az emberiség iránt. Évszázadokon át uralták az éjszakát és az emberekre vadásztak, akik mágikus rovások mögött kerestek menedéket. E hatalommal bíró jelek eredete elveszett a legendákban, védőerejük pedig rémisztően törékeny. Mindez nem volt mindig így. Egykor a nők és férfiak egyenrangú ellenfelei voltak a magványoknak, de azok az idők már elmúltak. A démonok éjről éjre erősödnek, míg az emberek csoportjai egyre csak fogyatkoznak a kíméletlen öldöklésben. Most, hogy a jövőbe vetett remény múlóban van, három fiatal, akik túlélték a démonok vérengzését, megpróbálják véghezvinni a lehetetlent. Elhagyják a rovások hanyatló védelmét, hogy egy elkeseredett küldetésben tegyenek kockára mindent a múlt rejtélyeinek felkutatásáért. Együtt szállnak szembe az éjszakával.

„Nagyszerű, akcióval és feszültséggel teli történet.”
– Terry Brooks


Figyelem a kötet a Démon-ciklus első része!

Megtisztelve érzem magam, hogy olvashattam a könyvet és nagyon örülök annak is, hogy a kezembe akadt A Rovásember. Hiába, nem vagyok képes becézgetni ezt a könyvet, mert nem lehet és nem is nagyon illene rá.
Azt hiszem hiába kerülgetem, csak le kell írnom: megvan a 2013-as év legjobb könyve! Sokáig azt hittem a Ready player one lesz az, de a Könyvmolyképző kiadó átírta a helyezéseket és pontszámokat, így most toronymagasan vezet A Rovásember. Ez volt az a pont, ahol a Hard Selection kiadói sorozat a kedvencemmé vált, bármi ami ott jelenik meg, azt el fogom olvasni, ez már biztos.

Értékelésem: 5 / 5.

Műfaj: dark fantasy.

Itt még annyit meg kell jegyeznem, hogy eddig csak az ifjúsági fantasy könyveket szerettem. Igen, idáig.

Forrás

A történet három gyermek - Arlen, Leesha és Rojer - életéről szól, akik mindhárman megtapasztalják, hogy a Magból feljövő démonok milyen pusztítást képesek végezni az emberek falujában éjszaka. Magúroknak nevezik őket és a legnagyobb fegyverük a félelem.
Arlen édesanyja megsérül egy démontámadás során a férje gyávaságának köszönhetően és hogy ezt jóvátegye elindulnak a fiával egy másik faluba, hogy gyógymódot találjanak a démonlázra ami akár meg is ölheti a nőt.
Rönkösfalván is támadás történt az éjjel, ezért Leesha és családja sietnek, hogy segítsenek a túlélőknek. A lány aznap jobbkeze lesz a falu Gyógyfüvészének, Brunának, és végül megmenti a gyógyító életét is.
Rojer három éves, mikor megtörténik a baj. A faluja - Hídfalva - megkopott rovásai miatt a magúrok támadásba lendülnek és a fiú csonkolt ujjai őrzi annak az eseménynek az emlékeit. Egy Zsonglőr, Arrick, magával viszi édesanyja utolsó kéréseként és sajátjaként neveli fel a fiút.
Igazából még írhatnék a szereplők életútjáról, mert a fentebbi rész csak a három fiatal történetének kezdete és a regényben az ő felnőtté válásukról, illetve jellemük és gondolkodásuk formálásáról olvashatunk.

Az első oldalak olvasása közben kicsit furán éreztem magam, mert csak kapkodtam a fejem a világkidolgozás és az alapinformációk miatt. Úgy éreztem az író beledobott a sűrűjébe. Viszont hamar belerázódtam az eseményekbe, amelyekben bővelkedik a könyv és nem volt megállás a végéig. Nemcsak a cselekményesség miatt, hanem azért is, mert lenyűgözött a teremtett világ. Atyaég, elgondolkodtam rajta, vajon én mit tennék, ha minden este körbezárnának a démonok és sehova sem tudnék menni.

Nem szeretem ezt a szót használni, mert túlságosan erős érzelmeket fejez ki, de most muszáj: imádtam ezt a regényt. Folyamatosan történik valami és nagyon jól vegyített a szereplők párbeszéde, a gondolata a történésekkel. A kötet izgalmas és nagyon véres. Egyesek a horrort is a kategóriák közé sorolták, bár nekem semmi félelmetes nem volt benne. Azt viszont aláírom, hogy brutális és durva a világ, ahol az ember legtöbbször ugyanolyan gonosz, mint a démonok, amelyektől fél. A Rovásembert nem ajánlom olyanoknak, akik nem bírják a naturalisztikus leírásokat, viszont olyanok bátran olvashatják, akik szeretik a kemény történeteket. A regény nem kegyelmez, kész érzelmi hullámvasút.

A könyvet négy részre osztotta a szerző és mindegyik egy-egy dátumhoz illetve helyszínhez kapcsolódik. A fejezetek felett pedig annak a jelképe található, akiről éppen szól az egység.

A könyvben szereplő térkép angolul.
(Katt a képre és nagyobb lesz.)
Forrás
Első kedvencem, a világkidolgozás, nagyon mesteri. Nemcsak a falvak, városok helyzetéről van szó, hanem a démonokról, a vallás szerepéről és a társadalomról is. Nagyon részletes és kigondolt a könyv és már régóta nem olvastam ilyen részletességgel megírt művet. Bámulatos a szerző fantáziája és csak csodálattal tudok adózni neki.
A társadalom felépítése nagyjából ugyanúgy szerveződött mindenhol, igazából a legnagyobb eltérést a legtávolabb fekvő Krázia mutatja, ahol erőteljes férfiuralom érvényesül. Viszont nem is olyan meglepő módon a Gyógyfüvészek itt is csak nők lehetnek és nagy tisztelet övezi őket. Krázia társadalma a mi világunk iszlám országainak képére hasonlít, folyamatosan erre gondoltam az ott játszódó részeknél.
Néhány városban tisztelik a nőket és a matriarchális jelzőt nyugodt szívvel tehetem volna oda akár Milnhez, vagy Tölgypatak községhez. A városokban több kasztra osztódott a népesség, legalul a Koldusok vannak, őket a herceg sem akarja támogatni, mert nem dolgoznak.
Külön tisztelet övezi a Szentembereket és az itteni vallási kép a maga Szabadítójával erősen hasonlít a kereszténység alapjaihoz. Tehát az emberek "elkényelmesedtek", nem veszik kezükbe a saját sorsukat, várnak a Szabadítóra, aki majd győzelmet arat a magúrok felett.
"Az emberiség három évszázadon át tétlenkedve várta a Szabadító érkeztét. Ő csak egy legenda. Soha nem fog eljönni, és az embereknek illene rájönniük végre erre és kiállniuk önmagukért."
A Fullajtárok a Szabad Városok illetve a falvak által legbátrabbnak tartott emberek, akik járják a vidéket a hordozható rováskörükkel, árukkal kereskednek és híreket, üzeneteket közvetítenek.
"Egy hatalmas világ vár azokra, akik szembe mernek nézni a sötéttel."
A legkisebb dolog, a káromkodás is idomult a démonokhoz.

Az emberek képtelenek lennének megvédeni magukat a démonokkal szemben és ebben segítenek a rovások, amelyek távol tartják a lényeket a házaktól. A rajzolásuk szabályai kötöttek és a céhekben lehet megtanulni a rovásvetést. Igazából az eredetről, a főbb szabályokról és a jelek alakjáról nem sok szó esett, de nem is volt ez olyan lényeges. A filmesjogokat már meg is vették, elég lesz ott találkozni ezekkel.

Többféle démon garázdálkodik a könyvben és tetszett az, ahogyan a szerző a tájhoz igazította a lények jelenlétét. A sivatagban kevés ember van, ott sokkal kevesebb magúr jelenik meg és nagyrészt csak homokdémonok. A falvak és városok környékén már fa-, tűz-, kő- és széldémon attól függően, mely helyek az ideálisak számukra. Arra a kérdésre, hogy miért jelentek meg a Földön, nincs válasz, de a Szentírásban van egy feljegyzés erre vonatkozóan, amit kevesen kérdőjeleznek meg.

A történelem részeire is figyelt a szerző, ez a használt dátumokban is visszaköszön. A visszatérés utáni háromszázas években vagyunk, a második démonháborúban, a Pusztítás korában, a Tudomány kora után. Az igazat írva eszembe jutott, hogy akár egy világégés után is lehetnénk, pont úgy, ahogy a Tövisek hercegében is olvastam, de Brett erre rácáfolt a korábban létezett királyságok leírásával.

A rováskör, a démon és szerintem Arlen.
Forrás
A szereplők hús-vér emberek, hibákkal, lehetőségekkel és bátorsággal. A könyv háromnegyedéig a kedvenc szereplőm Leesha volt, Arlent pedig a könyv végére szerettem meg és azért, mert a szerző az ő személyiségét tette a legösszetettebbé. Igaz, hogy Leesha és Rojer karaktere sem sablon, de mégis Arlennél éreztem át legjobban, hogy miről szól a fejlődése. Sokkal hangsúlyosabb szerepet kap a regény során ő és sokkal erősebb a benne végbement változás, mint társaiban. Az tetszett a legjobban a jellemében, ahogy megjelentek a kétségek és nem szállt el önmagától. Az út, amit választott nem könnyű és éppen ezért tisztelem.
Leesha tele van jóindulattal és őt ezért kedveltem meg. Az élete Bruna segítségével terelődött a megfelelő irányba és ezért az idős Gyógyfüvészt is nagyon szerettem.
"Mindig is azt reméltem, hogy egy napon egy olyan emberrel találkozom, aki beleillik az életembe, ahelyett hogy ő várná el tőlem ugyanezt."
Rojer három éves a regény elején és akkor szenved el egy támadást, ám szerencsésen megmenekül, amit nem sokan mondhatnak el magukról. Arrick egy unszimpatikus figura, de a kötet közepe felé kiderül, hogy nemcsak rossz tulajdonságai vannak. Az ő kapcsolatuk különleges és róluk legszívesebben így írnék, de Rojer önmagában is értékes és erős ember. A hegedűjével csodákat művel és megpróbál felülemelkedni a félelmén.
Mindhármuk élete a szembenézésről szól, a bátorságról és arról, hogy nem adják fel. Mindegyikük erős. Az életükben persze akad akadály, amely megtorpanásra készteti őket, de ha kell, akkor helytállnak. A világunkban is nehéz legyőzni a félelemet, de a démonokkal szemben sokkal nehezebb, főleg ha a bujkálás az általános példa.

A Rovásember.
Forrás

A romantika nemcsak a kötet végén, hanem a közepén is megjelenik, bár nem ugyanolyan formában. Azon gondolkodom, hogy felesleges-e, de egyáltalán nem az. Mindkét személy a jellemfejlődést segíti és emiatt szükségesek.

A következő rész A Sivatag lándzsája lesz, amelynek megjelenéséről nem sokat tudok. Nem olvastam el a kötet végén lévő beleolvasót, mert akkor ott vesztem volna, de annyit megtippelek, hogy a kráziaiak még igencsak sok problémát fognak okozni. Az ő esetükben azt érzem, hogy a többiek ellen fognak majd harcolni. A Zombiháború egyik túlélőjének szavai jutottak eszembe: mi fog akkor történni, ha megölik az összes ellenséget? Vagy újat keresnek, vagy elpusztítják önmagukat...
"A legendáknak hatalmuk van. Ne vesd meg őket ilyen könnyedén!"
A Rovásember a Könyvmolyképző kiadó gondozásában jelent meg 2013-ban.

Összesítve: IMÁDTAM!

Tőlem kapott jelölések a nagy 2013-as összesítés előtt:
Legjobb regény (2013).
Legjobb világkidolgozás.
Legjobb cselekmény.
Legjobb karakterkidolgozás.
Legjobb fantasy.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Rendelési lehetőség
(kemény)
Rendelési lehetőség
(kartonált)

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: The Painted Man
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Zelei Róbert
Sorozatcím: Démon-ciklus
Oldalszám: 602 oldal
Ár: 3999 Ft (kemény) /
2999 Ft (kartonált)


A hónap borítója (december)


A Libri kiadó új megjelenései közé tartozik a Vigyázz rám, angyal. Az igazat megvallva nem gondoltam volna, hogy kiadásra kerül a második rész is, de szerencsére nem így történt.

Távolabbról a lány olyan, mintha szárnyai lennének és olyan, mint egy angyal, akit éppen egy táncmozdulat közben kapott el a kamera. Nagyon tetszik ez a borító!

Várólistára került: Az invázió

Mivel egy ideje nem jelentkeztem ezzel a rovattal, máris három posztra is elég mennyiség jött össze, így több fordulóban is hozom majd a köteteket, de most rendhagyó módon mégis csak egy könyvet hoznék.

Elnézést kérek a hallgatásért, de még nem ment le a kiselőadásom és még van egy zh-m, de az előző, jelentem, sikeres volt! A félév legdurvább része ezennel teljesítve, én pedig boldogan merülök újra a rengeteg olvasnivaló könyvembe jövő héten.


Nick James: Az invázió

Hamarosan jön majd a regény! Én olyan boldog vagyok! Az első része fontos volt számomra, lehet hogy nem lett 5 pontos az értékelésemben, de a mai napig is örömmel gondolok vissza arra a könyvre. A borítót Sánta Kira tervezte és nagyon szép lett.

Fülszöveg:

Jesse Fisher csupán arra vágyott, hogy végre mindenki békén hagyja. Ám mit tehet az ember, ha egy szép napon kiderül, hogy a bolygó jövőjének sorsa az ő nyiszlett kis vállain nyugszik, a világ megmentéséhez kapott társa pedig újonnan megtalált bátyja, aki nem sokkal korábban még gyilkos terveket szövögetett ellene? Ha pedig mindez nem lenne elég, Jesse Fishernek azzal a ténnyel is szembe kell néznie, hogy minden földhözragadtsága ellenére ő még csak nem is földlakó. Remek.
Az Éghajó Akadémia második kötetében a gyöngyökért folyó harc folytatódik, Jesse és Cassius pedig ismét menekül – ám egymás üldözése helyett a két testvér most kénytelen új ellenségekkel szembenézni: idegen megszállók fenyegetik a Földet, a fiúknak pedig szembesülniük kell az eshetőséggel, hogy talán még ketten együtt is kevesek lesznek a világ ellen.


Pillanatkép 2.


"Szakdoga, írd meg magad!"

Érdekes, hogy még nem szenvedtem látványosan az interneten a fenti cukiság miatt, pedig  rossz szokásom az ilyesmi, szóval most engedjetek meg egy ilyen irányú posztot kérlek.

Éppen a Hazám, az ígéret földje c. könyvet olvasnám, de hát azt csak otthon tudom, így az egyetemre az Átkozott balszerencse kötetet viszem. Ezzel együtt már A titkos történetet szeretném elkezdeni, de hát ez a térképkészítés kikészített, már mindenhol feldolgozandó adatokat látok és nincs időm olvasni, mert zh-zom is bár most aránylag laza a tempó, nincs az az agyonhajszoltság ami általában ilyenkor már meg szokott kergetni. Ezzel együtt végre jó érzés valami olyasmit is kiadni a kezemből, aminek lesz haszna.

Szóval aránylag könnyen veszem az időszakot, ha az egyéni hülyeségeimet nem nézzük, viszont az olvasás sajnos nem halad, ahogy a bejegyzésírás sem. Rengeteg, rengeteg ötletem van, csak még nem jutottam el odáig, hogy megírjam őket. Mivel kevés vizsgám lesz ezért most az lesz a nyugisabb időszakom, ilyen még sosem volt!

Éppen készül a Könyvmoly párbajos összesítőm, hogy kitől melyik posztot olvasnám el szívesen. Amint feltúrom a könyvjelzőimet a forrás után és megírtam a zh-t, azonnal kikerül a bejegyzés is. Egyúttal majd a Vámpírok - Múlt és jelen c. alkotásról is hozok egy kisebb szösszenetet. Mivel nem volt olyan hosszú a kötet, csak a képek bővítettek a könyvön, nem sok írnivalóm van róla.

Hűha, ha már a könyvekről is volt szó, akkor meg kell említeni, hogy elkezdtem a Never Slow Dance With a Zombie c. könyvet... igazából csak beleolvastam és mivel könnyű a nyelvezete, gyorsan haladtam vele. A prológusban a főszereplő egyből az iskolai hierarchiával kezd, hogy vannak olyan lányok akik olyanok, mint az oroszlánok és vannak olyanok, mint ő, bár azt konkrétan azt hiszem nem írja, hogy ő egy lúzer, de nagy valószínűséggel ez fog ebből kijönni. Hogy hogyan találkozott egy zombival? És miért lassúzott vele? És miért ezzel zárta a fenti levelét? Az még rejtély. Na jó, az utolsó kérdésre tudok válaszolni, de azt majd a bejegyzésben leírom.

A mostani zenét a facebookon találtuk és párommal egyből megszerettük.

Újabb lista



Mivel szakdogát írok, ezért hozok nektek most egy újabb listát. A Molyon találtam meg először, azt hiszem Nita egyik karcában volt. Az eredeti itt található:
http://www.buzzfeed.com/epicreads/25-ya-books-for-adults-who-dont-read-ya-8yaf
A készítők azoknak a felnőtteknek ajánlják ezeket a könyveket, akik nem olvasnak Young Adultot.

Megkerestem az angol verziók magyar kiadásait is és honosítottam, alattuk pedig a kiadókat tüntettem fel.
Kékkel jelölöm azt, amit olvastam és dőlttel azt, ami várólistás.

Elizabeth Wein: Code Name Verity 
Nagyon kíváncsi vagyok rá, bár a Kémnők óta kerülöm a második világháborús regényeket.

Veronica Roth: A beavatott
Ciceró, 2012
Ebből film is készül, egyre népszerűbb és ismertebb a sorozat. Hazánkban a Ciceró kiadó adta ki 2011-ben. 

Melina Marchetta: Jellicoe Road

Garth Nix: Sabriel

John Green: Csillagainkban a hiba
Gabo, 2013

David Levithan: Every day

Patrick Ness: Kés a zajban
Vivandra Könyvek, 2010

Paolo Bacigalupi: Hajóbontók
Ad Astra, 2013

Laini Taylor: Füst és csont leánya
Kossuth, 2012
Hamarosan bejegyzés lesz róla!

Rachel Hartman: Seraphina
Scolar, 2013.
Éppen olvasom.

A. S. King: Everybody Sees the Ants

Walter Dean Myers: Monster

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Ciceró, 2011

Emily M. Danforth: The Miseducation of Cameron Post

Maggie Stiefvater: A Skorpió Vágta
Várható megjelenés: Könyvmolyképző, 2013. november 30.

John Corey Whaley: Where Things Come Back

Libba Bray: The Diviners

Ellen Hopkins: Crank

Markus Zusak: A könyvtolvaj
Ulpius-Ház, 2010

Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Kossuth kiadó, 2011

Terry Pratchett: Cseles

Delta Vision, 2013

Rick Yancey: The 5th Wave

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Maxim, 2012

Kristin Cashore: Graceling - A garabonc
Könyvmolyképző, 2010

Patricia McCormick: Never Fall Down

Természetesen senki se vegye komolyan a listát, csak szórakozásból néztem meg én is az eredményt.

Nincs mit irigyelnünk a világtól



Észak-Korea a világ egyik legelnyomóbb és legtitokzatosabb országa. A besúgást bátorítják, a média a kormány ellenőrzése alatt áll. Az Elfújta a szél veszélyes könyvnek számít, melyet száműztek a polcokról. Az 1990-es években éhínség söpört végig az országon. Milliók haltak éhen, de a rezsim továbbra is kezében tartja a hatalmat. Számos interjú segítségével Barbara Demick elsőként mutatta be, hogy milyen is az élet ebben a rendkívüli országban hat hétköznapi ember sorsán keresztül, akiknek a szívszorító körülmények ellenére sikerült túlélni a Kedves Vezető országát.




Figyelem! A könyv csak azoknak ajánlott, akik bírják a kemény történeteket!

Hiánypótló ez a regény, mert nagyon kevés hasonló mű jelent meg ebben a témában. Korábban is érdekelt Észak-Korea helyzete és mikor szembejött velem egy-egy cikk az ország helyzetéről, elolvastam őket. Egyszer egy magyar delegált csoport beszámolójával találkoztam, akik Phenjanban csak a megadott úton közlekedhettek és csak azt nézhették meg amit megmutattak nekik vagy éppen a Menekülés a 14-es táborból című regény kapcsán megjelent HVG cikkbe futottam a neten. Komoly beszámolók voltak ezek egy olyan világból, amelyet a nyugati civilizáció egyáltalán nem ért. Barbara Demick műve azért olyan jó, mert az okokat, hogyanokat, miérteket próbálja meg feltárni a nagyközönségnek és próbálja bemutatni, hogy milyen az élet egy ma is létező diktatúrában.

Műfaj: történelmi regény. Nem feltétlen csak ebbe a kategóriába illik, de most ezt emelem ki.

Értékelésem: 5 / 5.

Nem látszódik, ezért írom le a képaláírást: "Mert lámpája csak a
"szeretett vezérnek" lehet."
A képen Észak-Korea műholdfelvétele látható éjszaka.
A könyv, amely Észak-Korea mindennapjaiba enged betekintést nyújtani, abba a megvalósult orwelli történetbe, amelynek diktatúrája a mai napig létezik és úgy néz ki még sokáig elvánszorog a maga lábán, még sebesülten is. Szörnyű, ami ott történik, egyszerűen a kötet végére iszonyúan dühös lettem. De ne szaladjunk ennyire előre!

Barbara Demick több embert kérdezett és kért meg, hogy beszéljen az életükről és az ő történetükből épül fel a regény. Akad itt szerelmes pár, egy párthű asszony is például, de több alak is megjelenik és az ő sorsukon keresztül mutatja be Észak-Koreát. Eközben mesél az ország történetéről a kezdetektől (tehát a második világháború utántól), az éhezésig és kapunk egy kis infót a pár évvel ezelőtti helyzetről is. Igazából az írónő nagyon alapos munkát végzett. A beszámolók nagyon élethűek, bár Demick inkább egy esszenciát készít a hallott anyagból és bele-bele szúrja a történelmi kitekintőjét, ami a történet alá dolgozik.

Úgy éreztem, hogy az írónő az első oldalakon még nem nagyon tudta, hogy mivel is kezdje. Nagy a tudásanyag és tényleg minden kezdet nehéz ezért is tűnik kuszának az eleje. Hirtelen felindulásból le is raktam, mert nekem egy kicsit sok volt az információ töménysége és összevisszasága. Ez utána letisztul szerencsére és sokkal jobb felépítésűvé válik, úgy gondolom akkor jött bele a szerző az írásba. A történtek kronologikusan vezetett szálakban íródnak le, ám ez elsőre azért nem egyértelmű, mert a főszereplők egymás után tűnnek fel és nincs meg az időbeliség folyamatossága, hanem a sorsok párhuzamosan futnak az adott időkeretben.

Anélkül nem fejezhetem be a bejegyzést, hogy ne írjak a világról, így itt is megteszem, bár jó sok információt elhallgatva, hiszen én csak ajánlani szeretném a kötetet, nem pedig lelőni a poénjait.
Észak-Korea rezsimjének túlkapásairól már mindenki hallott, viszont az már nem annyira köztudott, hogy miért nem lázadnak az emberek. Barbara erre megpróbál válaszokat adni, viszont ami egy európai számára természetes az nem az egy ázsiainak. Más a kultúra és a népesség. Erről nem volt szó a könyvben, így rátérek arra, amiről viszont igen. A szerző leírja hogyan "vált szét" a két ország - vagyis Amerika döntött a demarkációs vonal felállításáról az északi és déli rész elválasztására, a sok szempontból jobb keleti és nyugati felosztás helyett és mi pont tudjuk hogy ez mennyire is tud működni, ugyebár - és hogyan kezdődött az északi részben a diktatúra, amit akkoriban Kim Ir Szen vezetett be. A kommunista rezsimek tipikus vonásait viseli magán az "uralkodása" azzal a különbséggel, hogy a személyi kultusza inkább hasonlít egy isteni bálványimádásra, mint egy olyan tiszteletre, amely a királyokat illeti meg és szeretetet kíván a népétől. Az egész csak manipuláció és népbutítás: szélsőséges eszközök állnak a hatalom rendelkezésében, hogy a nép ne is sejtsen semmit más országok jólétéről. Apróbb eszközökkel érik el, hogy a diktátor neve egyet jelentsen az örömmel: csak a születésnapján kaphatnak az emberek ruhát, hiszen mindent az állam ad. A kapitalizmus mocskos dolog, a központ szerető és ölelő keze mindenről gondoskodik. A szereplőink közül Szong asszony története kapcsolódik ide a legjobban, ő teljes szívéből hitt az egész rendszerben.
"Kim Ir Szen azonban új színt hozott a személyi kultusz világába. Ami a diktátorok arcképcsarnokában kiemeli őt a többiek közül, az az a képessége volt, ahogy kihasználta a hitből fakadó hatalmat."
1994: Kim Ir Szen halála. Igazából az egész könyvből erre voltam a legjobban kíváncsi. Ugye Kim Dzsung Il a könyv kiadása után halt meg, ezért az ifjabb diktátor halálával kapcsolatos gondolatokat nem ismerhettem meg, viszont az idősebb férfihoz kapcsolódóakat igen. Sok tv bemutatta, sőt még a mostanában az RTL Klubon futó minősíthetetlen valami egyik adásába is berakták a nemzeti gyász megnyilvánulását, tehát a tömegek kesergését a nagy vezető halálakor. Arra voltam kíváncsi mennyien gondolják komolyan a sírást és az volt az igazán érdekes, hogy a történet szereplői is máshogy, más helyzetben látták ugyanazt az eseményt, Kim Ir Szen halálát. Ezzel együtt a folyamatos megfigyelések, besúgások miatt is muszáj volt szerepet játszani, nem lehet tudni ki gyászolja őszintén a diktátort a személye miatt.
"Halála egybeesett a kommunista álom utolsó sóhajával."
A Hetalia c. anime sorozat Észak-Koreája.
Ekkor már javában tart a gazdasági válság, fogy az élelmiszer és a vezetők a fegyverkezésre, hadseregre költenek. Nekem ez a háttérinformáció volt a legösszeszedettebb és leginkább mindenre odafigyelő és teljesen érthető összefüggéseket tárt fel a szerző a nemzetközi politikai helyzetre is odafigyelve, bár a többi magyarázatról sincs panaszom. Emellett a szerző a belső problémákra is rávilágít, hiszen azok sem csekélyek.

A társadalom természetesen úgy szerveződik, ahogy gyurmáznak vele és alkalmazkodik a vezetéshez. A besúgói hálózat rendszere virágzik, nem lehet megbízni senkiben. A munkatáborok nyitott kapukkal várják azokat, akiknek véletlenül egy önálló gondolat jut eszükbe és az átnevelőtáborok ugyanígy működnek a munkakerülőkkel szemben. A külföldiek csak korlátozott számban mehetnek és aki megy, az egy Látszatphenjant kap és csak oda mehet, ahova engedik.

Kim Dzsong Il sem folytatott más politikát, mint apja, csak ő egy sokkal rosszabb országot kapott örökül. Az éhezés mindennapost lett és az ember mindenhez hozzá tud szokni: elindult egy folyamat, amely a piacgazdaság létrejötte felé irányul és az emberek túlélési vágya hívta életre. Ezzel kapcsolatban Barbara felvázolta a pár évvel ezelőtti helyzetet és a konklúziója az, hogy nem ez az út lesz az, amelyen Észak-Korea kíván haladni. Ezeknél a részeknél a legdurvább a könyv.
"A kitartó éhezés része lett a hazafias kötelességeknek."
Ezután nem nehéz kitalálni mi történik, főleg hogy a kötet elején a szerző felhívta a figyelmet arra, hogy csak menekültekkel tudott beszélgetni. Barbara leírta, hogyan lehet a határon átszökni, mi történik azokkal akiket elkapnak és hogyan lehet Dél-Koreába jutni. Ebben a részben vetődik fel a probléma, amely a jövőbeli helyzetet vázolja fel, kicsit bővebben: mi lesz Dél-Koreával, ha megdől az északi rezsim. Igaz, hogy ez egy nagyon egyszerű tény és nincs is ez kifejtve, de komoly súly mindenkinek.
Barbara egyébként nagyon tárgyilagos, semleges marad végig. Ám az utolsó mondata mindent elárul.

Igaz, hogy így is érdekes ez a könyv, ám én nagyon szerettem volna hallani a diktátorok életéről. Az igaz, hogy ezek nem publikus adatok és ha a szerző bejutott volna Észak-Koreába rendesen is, akkor biztosan erről is írt volna így ezt nem róhatom fel hibaként.

A kötet nagyon szép, úgy látom egyelőre csak kartonált kötésben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában 2013-ban, a Hard Selection sorozat részeként.

Összesítve ez egy nagyon átfogó kötet Észak-Koreáról, aki többet szeretne megtudni az országról, ezzel a könyvvel kezdje.

Itt bele lehet olvasni a könyvbe:


Rendelési lehetőség

Köszönöm, hogy elolvastad!


Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2009
Eredeti cím: Nothing to Envy
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Könyvmolyképző Kiadó
Fordította: Ferencz Tamás, Lénárd Henrik
Illusztrálta: -
Sorozatcím: -
Oldalszám: 388 oldal
Ár: 2999 Ft
Saját példány.

Vihar szeli ketté

"Lehunyom a szemem, és hallgatom a szelet... De nem a várt harsogó, viharos zaj üti meg a fülem. Az ősi nyelvet hallom, amely magáé a szélé, és csakis a szélé. Suttog a helyekről, ahol járt. 
Változásról.
Erőről.
Szabadságról."

MEGTÖRT A MÚLT
ELVÁLASZT A JÖVŐ
ÖSSZEKÖT A SZERELEM

A tizenhét éves Vane Westonnak fogalma sincs arról, hogyan élte túl tíz éve a pusztító tornádót, amely megölte a szüleit. Azt sem tudja, hogy a gyönyörű, sötét hajú lány, aki a vihar óta minden éjjel felkavarja álmait, vajon valóban létezik-e. Csak reménykedik benne.
A lány létezik, de nem ember. A tizenhét éves Audra szilf, egy levegőelementál, aki képes kommunikálni a széllel. Ezenkívül őrző – Vane őrzője –, és esküt tett, hogy bármi áron megvédi a fiút. Még ha a saját életét kell is feláldoznia.
Miután egy meggondolatlan lépés elárulja hollétüket az ellenségnek, aki mindkettőjük családját meggyilkolta, Audra kénytelen emlékeztetni Vane-t a származására. Tudásával együtt azonban Vane egy olyan emléket is felidéz, amelyet Audra mindenképp feledtetne vele. A legnagyobb veszélyt pedig még csak nem is az egyre közeledő harcosok jelentik, hanem a kettejük között fellángoló, tiltott szerelem.

„Shannon Messenger bemutatkozó ifjúsági regénye vicces, pörgős és csalafintán romantikus, egyszerűen káprázatos”
Kiersten White, a New York Times bestseller listás Paranormalcy című sorozat szerzője

„Izgalmas, romantikus és humoros: minden percét imádtam!”
Sarah Wylie, az All These Lives című regény szerzője

Kiersten White, a New York Times bestseller listás Paranormalcy című sorozat szerzője

„Izgalmas, romantikus és humoros: minden percét imádtam!”

Sarah Wylie, az All These Lives című regény szerzője


Figyelem! A kötet az Égszakadás sorozat első része! 
Az angol cím engem az új James Bond film betétdalára, a Let the Sky Fall című számra emlékeztet.

Már sokadjára próbálkozom, de egyszerűen nem megy egy értelmes bevezető kitalálása, így kérlek nézzétek ezt el nekem. Megpróbáltam volna leírni, hogyan láttuk meg egymást, én és a borító facebookon, milyen mély vonzalom kezdődött és hogy mennyire horgadt fel lelkemben az olvasás iránti vágy, de mivel ezt két mondatban is le lehet rendezni, most csak ennyit tudok erről írni: tetszett a borító és ezért kezdtem el figyelni a könyvet és egyből várólistára került, amikor lehetőségem volt többet is megtudni róla. Aki több bejegyzést is olvasott tőlem, most elgondolkodik azon, vajon mennyire adok a külsőségekre. Egy szép borító láttán könnyen elcsábulok, az igaz, de a megérzéseim szinte mindig jók.

A történet különlegessége, hogy nem vámpírokról, csillámzombikról, sem semmi egyéb lerágott csontról szól, hanem szilfekről. Érdekes módon az elementálokat egy általam ismert sorozat, könyv, film, stb. nem kapta fel, így egy teljes mértékben új világot ismertem meg. A későbbiekben lesz még szó erről is, de elöljáróban annyit kell írnom, hogy nekem ez volt a kedvencem az egész kötetből és nagyon szerettem a kidolgozást.

Műfaj: romantikus urban fantasy.

Értékelésem: 4 / 5.

A történet főszereplői Vane és Audra, akik köré épül a cselekmény. A lassú cselekmény, az egyszerű és tőmondatos szerkezetű leírások és dialógusok kettejük szerelmét mesélik el. Az egész történet arról szól, hogyan találkoznak, majd Vane hogyan próbálja megtanulni a szelek nyelvét a döntő összecsapásig. A pár napot felölelő történetben előtérbe kerülnek az érzelmek, a világkidolgozás és a szereplők múltja, érzései, gondolatai.
Igazából tényleg csak ennyi történik, a főbb konfliktust a két szereplő között a titkok illetve a főgonoszként megjelenő Raiden szolgáltatja. Így aki a lassabb cselekményt kedveli és jobban szereti a kidolgozott világot, nyugodt szívvel nekiállhat a kötetnek.

A történet, mint már fentebb is írtam, egyszerű mondatokból épül fel és ez főleg az elején zavaró. Sokkal jobban szerettem volna ezt a regényt, ha összetettebb szerkezeteket kapunk, mert sokkal jobb egy íveltebb gondolatsor, mint egy megszakított és hangsúlyozott szöveg. Viszont könnyen lehet haladni a kötettel, szóval ezt elősegítik a fentebb említett elemek és a végére már nem figyeltem erre. A szóhasználat nagyon tetszett, az írónő szép kifejezésekkel dolgozik.
"A lég legapróbb rezdülését is olyan világosan érti, akár a szél dalnak szavait. Ezt a titkos nyelvet csak ő beszéli. A szél állandó jövés-menését érzékeli. A lendület és megtorpanás, nyugalom és mozgás árapályát."
A kötet nagy erőssége a kidolgozottsága. A világ a szilfekről, vagyis szélelementálokról, szélvándorokról szól és elég részletesen megismerjük őket, az erejüket illetve a fennálló helyzetet is. Itt van az orkánosztag és a viharhozók is képviseltetik magukat pár rosszfiúval, az ő konfliktusuk pont elég egy nagy bonyodalomhoz. Az utóbbiak vezetője Raiden, aki megalomániás képzelgései miatt a szilfek ura akar lenni és ebben segítenek neki csatlósai. Az orkánosztag a jók csapata, amely ebben akarja megakadályozni és fenntartani a békét. Az, hogy miképp és hogyan lesz a férfi egyre erősebb, az egy hatalmas spoiler lenne így ezt nem írom le, csak annyit, hogy kiderül a regényből ez is. Viszont az nem, hogy miért lett ilyen, szerintem ez a további részekben fog kiderülni.
Bár a társadalmuk további jellemzőire is kíváncsi lennék például arra, hogy hogyan alakultak ki az evolúció során, ki volt az első szélvándor, a négy nép hogyan épül fel kasztrendszerek szintjén (Király van, de nemesek vannak-e?). Ez az alap nagyon hasonlít az Avatar: Az utolsó levegőidomár c. animációs sorozatra, ott is valami hasonló volt az alap, az utolsó, negyedik léghajlító khm levegőidomárral a főszerepben. Bár itt a levegőé a fő szál, a többi elem képviselői nem jelennek meg és ezt sajnálom, mert kíváncsi lennék egy tűz-levegő összefogásra a gonosz Raiden ellen, aki mindenkit le akar igázni. Igaz, hogy egyelőre csak a saját fajtájáról fantáziál ilyen módon, de ami késik nem múlik. Szerintem. Bár az is hiányzik, hogy egy kicsit hosszabb bemutatást kapjunk a szelekről és ne ilyen rövid jellemzéseket.
"A mi testünk nem így működik. Bármi, ami fizikailag a földből származik, ellenhatást vált ki a szélből. Még a legkisebb mennyiség is - akár egy olyan apróságból, mint a víz - súlyosan korlátozza a képességeimet... hónapokra."

A könyv két nézőpontú vagyis a két főszereplő narrációja jelenik meg, ami azért jó, mert megismerjük a gondolataikat. Vane egy nagyon idegesítő karakter, akit legtöbbször kiütöttem volna az ablakon csak szép nőiesen, ahogy illik. Ő néha bunkó, pimasz, fafejű, állandóan gúnyos és Adurára vágyik, amióta a szülei meghaltak. Audra folyamatosan megjelenik az álmaiban, ami miatt úgy érzi ténylegesen is, hogy ő álmai nője. Igazából nekem tetszett az az elején, hogy megpróbálkozik továbblépni ezen a "képzelgésen" és végre össze akar jönni egy másik lánnyal, de hát ő olyan peches, hogy neki sosem jön össze semmi, még egy csók sem. A másik ami szimpatikus és nem megszokott elem volt a többi YA könyvhöz képest, az az, hogy Vane rájön, hogy Audra természetfeletti (az hogy miben, azt nem találja el) és ezek után le akarja zárni a kapcsolatát vele. Bár az is igaz, hogy ez nem sikerül neki.
Audra személyisége komplexebb, bár én őt sem szerettem. Szimpatikusabb volt, de semmit nem mozgatott meg itt bent. Az ő önmarcangolása és bűntudata került előtérbe és jó volt ez a vonal. Tetszett az a megoldás, az ok-okozati viszony, hogy miért akar annyira a fiúra vigyázni és mi nem hagyja nyugodni már tíz éve. Folyamatosan a kötelességére gondol és igaz, hogy megjelennek a lázadó gondolatok, amelyek megkísértik, hogy válassza a könnyebb életet, ő nem enged neki. Ezzel együtt egy érzékeny karakter, de hogy miért, az a regény további részében derül ki. Viszont önző is, titkolózik mert neki úgy jobb és a gondolatai egy részét a rossz sorsa iránti kesergés teszi ki és a szabadság iránti vágya. Ezért nem tudok egyikükkel sem szimpatizálni.
A kapcsolatuk fejlődik. Az alap itt az, hogy tíz éve "ismerik" egymást. Mikor Audra és Vane tanulni kezdenek, emellé társul a civódás is, ám a fiú felismeri a lányban azt, amit el akarna rejteni és ezzel kezd el fejlődni, aminek a végére már megkedveltem őt.

A többi szereplő is hangsúlyos volt, bár igazán kettő emelkedik ki: Raiden és Audra édesanyja, Arella. Az előbbi passzív szereplő, még a végén sem jelenik meg csak a csatlósait küldi mert valószínűleg ennyire lenézi az utolsó nyugati szélvándort. Róla keveset tudunk meg, csak a múltbeli emlékekben jelenik illetve fenyegetésként folyamatosan jelen van. Kíváncsi vagyok mikor fog színre lépni először.
Arella teljesen más kategória, ő az aki folyamatosan hisztizik akár a múltban, akár a jelenben vagyunk és én utálom a hisztis karaktereket. Az ő személye furcsa számomra, talán olyan mint a szél, kiszámíthatatlan és ez valószínűleg direkt lett így. Igazából Audra vezekléséhez ő tesz a legtöbbet, ő az aki a lány bűntudatát folyamatosan táplálja.

A szerző okos volt, hogy nem a vonzalom kialakulására helyezte a hangsúlyt, legalábbis nem az elejére. A szereplők így vagy úgy, de régebb óta ismerték egymást és Vane érez valamit a megmentője iránt. Audra pedig ismeri a fiú mozdulatait, simán kialakulhatott egy kötődés a fiú felé. Ezzel az alappal már elhiszem, hogy a két szereplőnk közötti mélyebb érzelem alakul ki.

Képek forrása:
https://www.goodreads.com/review/show/483784580
Már fentebb is írtam, hogy a könyv nem a pergő cselekménye miatt lesz kedvence a rajongóknak, vagy legalábbis nekem, de azért itt is van egy kis izgalom. Ez főleg a kötet végén jelenik meg a nagy harc folyamán, de addig a kisebb félreértések biztosítják ezt az elemet és a kidolgozás. A legjobban az tetszik, ahogy Audra megpróbálja Vanet bevonni a világukba, tehát tanítja és érdekes dolgokat tudunk meg a szélelementálokról.

A kötet tele van folyamatokkal legalábbis Vane esetében, mert amióta megtudta, hogy nem ember azóta fokozatosan fejlődik, képességileg, a kapcsolataiban és a személyiségében is. Audránál nincs meg, őt már a legjobb őrzőként kapjuk meg, a gondolait zabolázza és egy célja marad a kötet végéig: megvédeni a fiút apja végakaratának megfelelően.

A kötet kis része a múlttal foglalkozik, ám amikor oda jutunk, egyáltalán nem lesz unalmas, hanem annak ellenére, hogy Audra által már ismerjük ezt a részt, érdekes Vane szemén keresztül is megélni. Ehhez is kapcsolódva több kérdés merül fel a regény folyamán, de mindegyikre kapunk választ szerencsére.

A vége miatt azonnal szeretném a második részt! A nem szokványos befejezés nagyon jó, alig várom a második részt! A kötet az ÉTK Kiadó Merit Könyvek csoportjában látott napvilágot 2013-ban.
"Mind a négy szélnek megvan a maga nyelve. Csak a szilfek értik és beszélik a nyelveket, mert mi magunk is a szélhez tartozunk. De varázslatról vagy igézetekről szó sincs. A szél és a szélvándor egyszerűen párbeszédet folytat egymással."
A szerzőnek több kötete is van, ám magyarul csak egy jelent meg eddig. A most tárgyalt könyv második része előreláthatóan 2014-ben fog megjelenni, a Let the Storm Break címmel külföldön. A borítója ennek a résznek is nagyon szép lesz, kíváncsi vagyok vajon a kiadó megtartja-e ezt.


Tehát összesítve igencsak érdekes volt ezt a regényt olvasni, jó volt a világ, bár kicsit hiányoltam a további jellemzőket, de optimista vagyok és remélem a továbbiakban választ kapok a kérdéseimre.

Rendelési lehetőség:
http://www.etkkft.hu/shannon_messenger_let_the_sky_fall_195 
(Kiadói ár: 2390 Ft)


Köszönöm, hogy elolvastad!

Első elválasztóm forrása:
http://polomania.hu/piacter/reszletek/18605_nepi_motivum

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2013
Eredeti cím: Let the Sky Fall
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: ÉTK Kiadó
Fordította: Komáromy Zsófia
Illusztrálta: -
Sorozatcím: Égszakadás
Oldalszám: 444 oldal
Ár: 2990 Ft


Nyerj iPad 3-at olvasással!

Ha eddig nem ismerted az e-könyveket, vagy csak ismerkedsz velük, most érdemes megfogadnod ezt a tippet: ha most regisztrálsz az egyik hazai e-könyv forgalmazónál, egy 64 GB-osApple iPad 3-at nyerhetsz!


Ráadásul most egy 30%-os e-könyv kupont is kapsz ajándékba, amivel tovább növelheted esélyeid a végső nyereményre. Ha eddig csak papír könyvet olvastál, vagy csak az illegális letöltésekben gondolkodtál az e-könyvek kapcsán, most érdemes váltanod, hiszen a vonzó nyeremények mellett kiváló minőségű, friss és sikeres e-könyvek közül válogathatsz. Ráadásul kedvencedet saját ingyenes magyar nyelvű olvasóalkalmazásokon is olvashatod a már jól megszokott webes olvasó mellett.

Az akció időtartama: 2013. november 14 – december 6.

A játék az alábbi oldalról érhető el:
http://bookandwalk.hu/nyerj-ipad3-at.html?utm_source=pr_ipad&utm_medium=referral&utm_campaign=pr_ipad

Forrás: BookandWalk

Egy különleges könyv Izraelről


Szeretném megosztani a nagyérdeművel a következő írást, amelyet a kiadótól kaptam. November 19-én jön a Hazám, az ígéret földje c. könyv, amely Izrael történetét eleveníti fel riportkönyv formájában és ehhez kapcsolódóan született a fenti ajánló az Atlantic Press jóvoltából.

Smaragdtábla

Benjamin nem olyan, mint a többi gyerek – képes mások elméjében olvasni és a gondolataival tárgyakat mozgatni. Erre azonban ő maga csak akkor jön rá, amikor egy titkos, víz alatti kontinensre küldik nyári táborba. Kiderül, hogy Benjamin egyáltalán nem ember – és az, amiről azt hitte, hogy különlegessé teszi, voltaképpen csak segít beolvadnia. Azonban a rejtélyes Smaragdtábla őt választja bajnokának, és Benjamin egyszer csak azon kapja magát, hogy a világ megmentése az ő feladata.

Figyelem! A kötet az Elfeledett világok sorozat első része!

Először
a kiadó facebook oldalán találkoztam ezzel a regénnyel és nagyon megfogott a fülszövege. Akkor még nem ismertem a magyar borítót, viszont az angol is figyelemfelkeltő volt, ezért elhatároztam, hogy a várólistámra teszem. Ezután, mikor a kezembe került a mű, hosszú ideig olvastam a regényt, de nem minden szenvedés nélkül.

Olvasás közben viszont rájöttem, hogy talán túl szigorú vagyok a regénnyel, így megpróbáltam abból a szempontból elemezni a kötetet, hogy megállja-e a helyét ifjúsági, illetve gyermek irodalomként. Ekkor kapott...

3 csillagot az 5-ből.

Műfaj: ifjúsági regény.

Benjamin Holt a főszereplője ennek a különös történetnek, amely nyáron veszi kezdetét és az iskolával folytatódik, mert bizony hősünknek tanulnia kell a szünetben is. Viszont ez is azt mutatja, hogy ő nem átlagos 13 éves - főleg ha a képességeit is számításba vesszük - ezért a nyári szünet elején Proteus Ajax (a nyári osztályfőnöke) "érte megy" és elhívja, vegyen részt a képzésben, ahova teleport segítségével érkezik meg egy másik kontinensre. A fiú először megdöbben, de kíváncsian várja, hogy mit fog tanulni és mikor megérkezik egy új történetet ismer meg Lemúria és Atlantisz viszályával kapcsolatban. Egy kis csapat verbuválódik köré és együtt indulnak el, hogy felfedezzék a várost. Ám a kaland közepén egy titkos átjáróra bukkannak, amely a titokzatos Smaragdtáblához vezeti őket. A tábla Benjamint választja bajnokául, aki azt kapja feladatként, hogy gyűjtse össze a vadász kulcsait és állítsa helyre a félrebillent egyensúlyt. Ám ezt nem egyedül kell véghez vinnie, segítőtársakat is kap maga mellé: az új barátait és együtt tesznek ki egy Szövetséget, amelyben teljesen egymásra hangolódnak és érzik azt is, amit a másik társuk érez a tábla mágiájának köszönhetően.

"Járj Szeretet útján mindig, 
Mert ez vezet föl az Égig. 
De nem azé, ki méltatlan, 
Kinek szíve már lakatlan, 
s nincs kit szeretnie."

A történet további spoileres leírása nélkül annyit tennék még hozzá, hogy a fentiek után a kulcsok keresése kerül előtérbe, Benjaminnak három próbát kell kiállnia az erő, a bátorság és a képességek próbáját és csak utána derül ki, vajon képes lesz-e őket összegyűjteni, illetve mire fogja használni a nagy erőt magában foglaló tárgyakat?


Smaragdtábla.
Forrás:
http://www.reiki.fi/hungary/esoteric/hermestrismegistos.htm
Elsőre nekem nem tetszett a kötet leírásmódja, ami inkább a mesekönyvekére hasonlít. Minden olyan hirtelen történik, alig van benne leíró jelleg, kevés a bemutatás és az az érzésem támadt, hogy csak végigrohanunk a könyvön. Ezért tartott sokáig a kötet olvasása, mert ez nem tetszett. Folyamatosan a Harry Potter első részéhez hasonlítottam a Smaragdtáblát - amelyről még később fogok írni - és arra gondoltam, hogy azt a mércét leírásilag biztos, hogy nem üti meg. Rövidek a fejezetek és ez így nem elég a jó kidolgozáshoz és nekem inkább az egész könyv vázlatnak tűnt és a fentiek miatt a regény összecsapottnak hat.

A kötet elején pár dologgal egyszerűen nem tudtam kibékülni. Ilyen például Benjamin első reakciója az édesanyja egy szempillantás alatti eltűnésekor vagy az ennél nagyobb megrázkódtatása akkor, amikor kiderült, hogy nyári iskolába kell mennie és azon meg sem lepődött, mikor a szülei felvilágosították, hogy ő nem ember. Amit talán azzal magyarázhatnék, hogy ennyire hozzászokott a mágiához, hogy az ilyen esetek már egyáltalán nem lepik meg?

Nagyon tetszett viszont a világkidolgozás. Úgy érzem van még itt potenciál, viszont a megismertetett világ szépen fokozatosan nyílik ki. Ám itt nagyon rosszul van megoldva ez az elem, mert nem a cselekmény közben történik a bemutatás, hanem azon kívül, így inkább filler résznek éreztem ezeket, tehát két cselekmény közötti kitöltő elemnek. Az alap jól be lett építve a regénybe, gondolok itt Lemúria és Atlantisz kapcsolatára, de a többi nem. Mintha két szál lenne a könyvben, az egyik a cselekményszál, a másik pedig a világ működésének leírása.
Ezzel együtt tetszett még a modern világ csodáinak beépítése a regénybe - például a génsebészet - amely olyan jól megfér a mágia mellett. Mindig is ilyen könyvekre vágytam, amelyben a témákat együtt kezelik!

Az erők tekintetében itt nincs olyan nagy változatosság, lévén ők is alig járnak pár órára. Van itt olyan, hogy telekinézis, telepátia például és ez csak a telegéneknél jelenik meg. Viszont azt nem értem, hogy miért ők kaptak erőt, az emberek miért nem? És miért emberi külsejük van, az evolúció során miért nem "kaptak" más alakot? Az erőkre visszatérve azt kell írjam, hogy nincsenek lefektetve a szabályok a világgal kapcsolatban. Kapunk párat, hogy az elme irányítása tilos, de ezt honnan lehet megtanulni? Van-e ezen az alapon kívül más képzés? Akkor hol vannak a képességek határai? Milyenek vannak még? Engem ez nagyon érdekelt, csak annyira sajnáltam, hogy kevés volt az óráikból. A Képességek próbája üde színfolt volt a könyvben, kár hogy az is ilyen rövidre sikerült.
Az vitte előrébb az olvasást, hogy mindig találtam valami érdekes részt, amely megfogott és ez főleg a második kulcs megtalálása után vált állandóvá, amely részeket nagyon szerettem.

Viszont tetszik az, hogy a regény intelligens a mitológiát és az egyéb tudományos dolgokat tekintve (azért találtam hibát). Tetszik az, hogy az ismert történeteket átcsavarta és valami egészen újat hozott létre belőle és emellett kedveltem az atlantiszi történetet is. Sokat írtam már eddig is róla, de sajnos nem írhatok ennél többet, mert én is harapnék, ha valaki lelövi a poént, de mindegy is. Ezért érdemes volt elolvasni, viszont a következő részekben legalább egy kicsivel több atlantiszi szálat kérek. Hiányoltam és ezért nagyon nagy üresség maradt a helyén.
Külön kiemelném Morpheus Midas Ezüst érintés boltját, amely szintén egy kiváló mitológiai utalás.

A tudásra visszatérve nagyon jó információk vannak a kötetben például Xanadura - amelynek ábrázolásait egy lenti képen lehet látni - vagy éppen Rubik Ernőre vonatkozóan és az ismeretterjesztés rész rendben is van, de akkor ne legyen benne olyan múzeum, amely a Mount Everestre teleportálja őket és a nyomás és az oxigényhiány hatásaitól megmenekülve érkeznek vissza, hogy szívtak egy kis hegyi levegőt és a fenti két elem meg sem volt említve. Én eskü nem nézem hülyének az írót és egyből arra gondoltam a fenti résznél, hogy itt biztos kimaradt valami. Méghozzá az, hogy ez egy szimulált világ, vagy van valami kialakított erőtér vagy bármi, de nem volt ott semmi ilyesmi, így ez egy figyelmetlenségből elkövetett hibának számít és dühös vagyok érte. Mert ezt a könyvet imádnom kéne a földrajzos utalások, a hiper-szuper modern térkép (Én is akarok egy ilyet!), a földtörténet átcsavarása, a mitológia és az üzenetei miatt, de nem tudom, mert nem tetszik a külalak és a megvalósítás.

A Smaragdtáblával kapcsolatban találtam pár cikket és azt láttam, hogy a tábla egy egyfajta használati utasítás arra vonatkozóan hogyan használjuk a mágiát, a lenti dobozos részbe berakom a magyar szöveget, de nem vállalok érte felelősséget. A regényben hasonlóképpen jelenik meg, egyfajta tudásgyűjtemény a világegyetem egészéről. Ő választja meg Benjamint bajnokául és hozza létre köztük a Szövetséget, amellyel már megint problémáim vannak, mert én most ilyen vagyok. Egy nap alatt jutnak el odáig, hogy megtalálják a Zöldet és választódnak ki. Egy nap alatt. Mostanában sokat csalódtam az emberekben, így nagyon szkeptikus vagyok ezzel az elemmel. Egyszerűen én nem tudom elfogadni, hogy random módra összegyűlt emberek alkossák meg azt a csapatot, amely segít Benjaminnak a kulcsok megszerzésében, az egyensúly megmentésében és persze árulás nélkül. El nem tudom ezt képzelni. Azt sem tudjuk meg, hogy miért Benjamin a kiválasztott?
Rendben, itt az én személyes tényezőm jelez, de mi a helyzet a bloggeri énemmel? Ő azt tanácsolja, hogy a több nap itt jobb lett volna. Andyt még megértem, hogy ott van, mert a hosszú évek barátsága komoly érv, de a többiek? Nincs meg ennek az érzelemnek a kialakulási folyamata, pedig ez így szebb lenne.

Nagyon érdekel mit tartogat még a világ, mert lehet hogy Hoover tarsolyában lapulnak még meglepetések és kíváncsian várom mit talál ki.

Mint már írtam nagyon hasonlít a Harry Potter szériára és ez egy idő után nagyon zavaró volt. Itt vannak újítások; természetesen nem tagadom, hogy eredeti ötletek is vannak a kötetben, de rengetegszer eszembe jutott az előd története. Itt az egyik példa Dumbledore és az egyik uralkodó iker, Helios közti hasonlóság, főleg a könyv végén lévő beszélgetésben tűnik ez ki.

Xanadu ábrázolása, összemontázsolva.
Források:
http://asad123.com/2013/01/19/poem-analysis-kubla-khan-samuel-coleridge/xanadu/
http://www.betterlivingthroughbeowulf.com/?attachment_id=16259
A karakterek közül Benjamin esetében történt egy kis fejlődés. A kulcsok keresésével egy időben rájön, hogy ez már nem játék, itt fontosabb dolgok forognak kockán, mint ahogy azt ő gondolta és komolyodik. Haragudtam a csapatra, mert az a két szerencsétlen osztálytársa (Ryan és Jonathan) csak tartozni akart valahova, ő pedig a küldetés miatt bunkón lekoptatta őket és utána csodálkozott, hogy ellenszenvvel viseltetnek irántuk. Benjamin más felé történő megnyilvánulása nem főhőshöz méltó, olyan bunkó tud lenni! Egyébként ő bátor és vannak jó gondolatai is.

A többiekkel kapcsolatban nem tudok sokat írni, itt a kapcsolatokon volt a lényeg és nagyon kevés tulajdonsága van egy-egy barátnak. Gary okos, Iva tanárkedvenc, Andy laza és lényegében ennyi volt a megemlítendő velük kapcsolatban, viszont azt, hogy ki kivel fog összejönni máris lehet látni. Amúgy a barátok közül Andyvel és Heidivel szimpatizáltam, de zavar, hogy Gary túl okos, mert tizenhárom évesen el tud olvasni egy ókori föníciai szöveget...

Viszont ezek a gyerekek nem törik össze magukat, hogy megoldást találjanak a kulcsok rejtélyére, szinte kivétel nélkül véletlenül jönnek rá a megoldásra, vagy hullik az ölükbe minden. Benjamin próbálna nyomozni, de a többiek nem veszik ezt nagyon komolyan, szerintem több kutatómunkát is elviselt volna a kötet és akkor be lehetett volna ide hozni a világ bemutatását vagy jellemzését. Ám főhősünk legtöbbször csak megérzések útján jut a megoldáshoz és iszonyúan nagy szerencséjük van. Egyszer sem merül fel bennük a Mennyi ennek a valószínűsége? kérdés...

A kulcsok próbái nagyon ötletesek, személyes kedvencem a Xanaduban játszódó második próba, ott érződött valamiféle keleties hangulat, de sajnos csak ott. A többi próba érdekes és igazán elmés, de a kettes számú volt a legjobb.
Ennek a világnak is megvan a maga Mógus professzora, aki figyel, könnyen rájön ki lesz az, aki keresztbe akar tenni főhősünknek, bár jó sokáig marad a színfalak mögött. A következő részekben több ellenfél is felbukkan majd, tehát az izgalom garantált.

Fontos kérdések is megjelennek a kötetben, ilyen például a szabadság kérdése: van-e bármelyik népnek is joga fogságban tartani egy népet, még akkor is ha különben rabszolgasorsba taszítaná az embereket.

A kötet borítója nagyon tetszetős, a könyvet a Főnix Könyvműhely adta ki 2013-ban. A regény az Elfeledett világok sorozat első része, még két része jelent meg külföldön, 2009-ben A világ köldöke, 2010-ben pedig a Nekropolisz címmel. A hazai megjelenésről még nincs hír. A szerzőnek vannak más kötetei is, most a Solstice (Napforduló) címűt néztem ki, ez egy YA könyv és kíváncsi vagyok, hogy ebben a kategóriában a szerző mit alkotott.

Viszont végül azt írom, hogy a regényt gyerekeknek szívesen adnám a kezükbe. Az üzenete, az ötlete és a tudásbázis egy nagyon jó alapja ennek az ifjúsági regénynek és igaz, hogy én sok mindenért haragszom, de nem akarom lehúzni teljesen csak azért meg idősebb vagyok és nem a megcélzott közönség egy személye, ezért adok neki 3 csillagot.

Érdekesség: (bár ebben én nem hiszek)

A Smaragdtábla eredete

"Thot – vagy másik ismert nevén Hermes Trismegistos – atlantiszi mágus körülbelül Kr. e. 3600 éve jegyezte le a „smaragdtáblák” (Tabula Smaragdina) néven ismertté vált táblák sorait. Titkuk nem azért van titoknak nyilvánítva, mert nem olvashatja bárki, hanem mert tudásanyaguk - nyelvezete és képi világa miatt - csak a beavatott hermetikus mágusok számára válik nyilvánvalóvá.

Trismegistos a mai tudásunk szerint atlantiszi örökséget birtokló pap király és mágus volt. Létezésére a történelem is sok bizonyosságot talált. Egyes feltételezések szerint a Nagy Piramist – amit ma Kheopsz piramisnak nevezünk – szintén ő építtette, hogy a bölcsességet és Atlantisz mágikus birodalmának örökségét itt rejthesse el a világi tudástól elszigetelve.

Ő hagyta hátra azt az írást, amit a modern okkultisták a smaragdtábláknak neveznek. Ez a 10 + 2 táblából álló, a tradíció szerint a Nagy Piramisból származó tábla foglalja össze az egész világ bölcsességét. Ezen alapszik a keleti és a nyugati mágia, és ezen tanok összessége elegendő ahhoz, hogy az adeptus (a mágiát tanuló, a tanonc) képes legyen minden „varázslatra”, úrrá legyen az anyagon – vagyis elsősorban önmagán, hisz a test sem más, mint anyag – és ennek segítségével az élet és a halál ura lehessen. Ha elérte a hatalom gyakorlásának fokát akkor jut el arra a felismerésre, hogy a hatalom maga csak illúzió. A mágia legmagasabb fokára emelkedő beavatott tudása tehát újból rejtve marad a hatalomra vágyó tömegek előtt. "

További információ:
http://tttweb.hu/gyujtemenyek/cikkek/regi/Ezoterika/Hermesz/Atlantiszi%20Smaragdtabla%20magiaja.htm


Tabula Smaragdina
(Hamvas Béla fordítása)

1 . Verum, sine mendatio, certum et verissimum.
 Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.

2. Quod est inferius, est sicut quod est superius, et quod est superius est sicut quod est inferius ad perpetranda miracula rei unis.

Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van, és ami lenn van, ugyanaz, mint ami fenn van, így érted meg az egy varázslatát.

3. Et sicut omnes res fuerunt ab uno, meditatione unis: sic omnes res natae fuerunt ab hac una re, adaptatione.

És ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.

4. Pater eiust est Sol, mater eius Luna, portavit illud ventus in ventre suo, nutrix eius terra est.

Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

5. Pater omnis thelesmi totius mundi est hic.

Ő a theleszma, az egész világ nemzője.

6. Vis eius integra est, si versa fuerit in terram.

Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

7. Separabis terram ab igne, subtile a spisso, sauviter, cum magno ingenio.

Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.

8. Ascendit a terra in coleum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum. Sic habebis gloriam totius mundi. Ideo fugiat a te omnis obscuritas.

A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.

9. Hic est totius fortitudinis fortitudo fortis. Quia vincit omnem rem subtilem, omnemque solidam penetrabit.

Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.

10. Sic mundus cratus est.

A világot így teremtették.

11. Hic adaptationes erunt mirabiles, quarum modus est hic.

Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.

12. taque vocatus sum Hermes Trismegistos, habens tres partes philosophiae totius mundi.

Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak, mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.

13. Completum est quod dixi de operatio solis.

Amit a Nap műveletiről mondtam, befejeztem.

Hermész Triszmegisztosz

A kiadó honlapjahttp://fonixkonyv.hu/

Köszönöm, hogy elolvastad!

Alapadatok:

Eredeti megjelenés: 2008
Eredeti cím: The Emerald Tablet
Magyar megjelenés: 2013
Kiadja: Főnix Könyvműhely
Fordította: dr. Sámi László
Illusztrálta: -
Sorozatcím: Elfeledett világok
Oldalszám: 236 oldal
Ár: 2880 Ft


- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -