Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for november 2015

Hercsel Adél: Magyar szeretők (Röviden #16)


Sorozat: -


A másik én után folytatódik a kapcsolatok elemzése egy kicsit másképp, egy kicsit botrányosabban. Íme, a Magyar szeretők!



   



A Magyar szeretőkkel először a Könyv Extrák blogon találkoztam, ahol Ladybird értékelése meggyőzött, hogy nekem olvasnom kell ezt a művet. Nem is vártam sokat, egyből elkezdtem olvasni a könyvet, amint rátettem a kezem és elsősorban az a kérdés mozgatott a kezdés előtt, hogy miért csalják meg egymást az emberek? Úgy gondoltam, hogy én sosem fogok ilyen helyzetbe kerülni és kíváncsi voltam, vajon a szeretők hogyan gondolkodnak és mi a fő mozgatórugó?
,,Azt gondoltam, hogy ez egy őszinte közeg, ahol nyugodtan meg lehet mondani, ha valaki nem tetszik, ha valamiből elég. Én simán megcsináltam azt, hogy a randi után megírtam a pasasnak, hogy nagyon kedves és szimpatikus volt, de mégsem őt keresem. Viszont abba jellemzően belefutottam, hogy a pasasok vagy csak úgy eltűntek, vagy alakították a helyzetet, hogy abból vegyem észre, hogy nem kellek."
Forrás: google képtalálatok
Mielőtt belekezdtem volna az egészbe, végigsimítottam a borítón és arra gondoltam, hogy a Kiadó nagyon kitett magáért. Eddig is szerettem az Athenaeum kiadásait és ez szerintem különösen jóra sikerült: egyrészt a középpontban ott a nő, akinek egyébként gyönyörű kék szeme van és a szájánál ott a post-it, mintha titkolózna és erről szól a szeretői lét is: hogy lehetőleg ez a két ember között maradjon és ne tudjon harmadik fél a viszonyról. Amikor pedig végre kinyitottam a kis kötetet, csodálkozva vettem észre a viszony.hu oldal ajánlását, de ahogy továbbolvastam, minden világossá vált: Hercsel Adél az oldal tagjai között keresett interjúalanyokat. Létrehozott egy profilt és nem titkolta a szándékát, hiszen kiírta, hogy ő olyan embereket keresne, akik elmesélnék saját történetüket és akikét leírhatja. Persze helyből kiderült az, hogy több férfiú osztaná meg kalandjait a nagyvilággal, a nők egy kicsit visszafogottabbak voltak, úgy kellett őket megkeresni.

A szerkesztő több történetet válogatott össze és egyszer egy nő szemszögét, utána pedig egy férfi gondolatait, tapasztalatait osztotta meg a nagyvilággal ebben a könyvben és minden történet előtt kiragadta az utána következő rész tételsorait, hogy végül minden sztori egy csattanószerűséggel vagy érdekességgel záródjon.
Sokféle nézőpont, sokféle személyiség jelenik meg a lapokon és az egész a különböző emberektől lesz színes, hiszen az a lényeg, hogy ki hogyan éli meg a megcsalást és itt egyik sem egyforma, minden embernek külön útja, sorsa van. Minden miértnek megvan az azértje és itt sincs másként. Valaki menekül, valakik nyitott kapcsolatban élnek és sokszor lehet azt látni, hogy a megcsaló személy tiszteli, szereti a párját, de ő valamiért nem bírja tovább.
Minden egyes félrelépést a szükség hoz létre. 
,,Utólag belátom, rettenetesen önző és egoista voltam, mert két nő teljes figyelmét birtokoltam, ami nagyon kényelmes, kényeztető állapot."
Persze ennél a könyvnél amellett, hogy megérteni vágytam, nem a mások élete utáni kíváncsiságom volt a lényeg, hanem az, hogy megtudjam a fő okot és mint oly sokszor, meglássam én hogy reagálok minderre. A végeredmény egy picit ijesztő számomra, mert ahogy fentebb is írtam, azt gondoltam a kezdet kezdetén, hogy az én stabil kapcsolatom nem mehet félre, de magamba nézve, ijedten azt mondtam, hogy akár ez velünk is megtörténhet. Mi ketten csúnyán össze tudunk kapni, de hiszem, hogy amíg megbeszélünk mindent, amíg megértjük a másikat, addig nem lesz baj főleg nem ilyen jellegű probléma. A történeteket elnézve végiggondoltam a kapcsolatom és feljegyeztem magamban azokat a pontokat, ahol jobban kell figyelni és fellélegeztem itt-ott, amikor azt láttam, hogy ez ránk nem érvényes, hiszen pl. elég szabadságot hagyunk egymásnak, nincs féltékenység köztünk és ezért gúzsba sem akarjunk láncolni egymást.
Az önismereti tréning jelleg mellett a Magyar szeretők egy másik vonása erős, méghozzá az, hogy előszeretettel űzi el az előítéleteket. Bevallom, én is sokáig azt hittem ez a félrelépés csak azokkal történhet meg, akik nem szeretik egymást, de furcsa módon ez nem mindig igaz és még elég sok meglepetést okozott a kötet, úgyhogy maximálisan megérte olvasnom. Az egyetlen bajom az, hogy a viszony.hu oldal szemszöge is érdekelne, na meg az, hogy ők pontosan mit látnak az egészből. Nagyon kíváncsi vagyok rájuk is!

A történetek közül emlékezetes maradt számomra Krisztáé, akinek erős személyisége egyből átjött, úgymond átütött a lapokon és szájba vágott. Nagyon karakteresen kezdett, de utána valahogy elvesztette az uralkodós hangszínt és ahogy feltámadt a szimpátiám irányába, úgy múlt el lassan ahogy a története végéhez közeledtem. Benne a határozottsága volt a legérdekesebb, a többiek nem voltak ilyen erős hangúak.
,,A nők imádják a virágot. És nagyon fel tudnak bőszülni tőle, ha nem ők kapják, hanem valaki más."
Emlékezetes továbbá azon férfi meséje, akit a felesége ellökött magától, könnyen együtt tudtam érezni vele. Érdekes még a nőket szerető hölgy sztorija is, neki kifejezetten érdekes gondolatai vannak. Illetve különleges élmény, ahogy egy nyitott kapcsolatban élő házaspár gondolatait mutatta meg Hercsel Adél, akik között nagy a kontraszt és ennél a két sztorinál jött ki leginkább a nők és a férfiak, illetve az emberek és emberek közötti különbség.

Meglepni több történet esetén viszont csak azzal tudtak, hogy a környezet hogyan reagált a félrelépésre: nyitottan, biztatóan. Furcsa, hogy többen nem az álszentséggel találkoztak, hanem a nyitottsággal és az is fura volt, amikor azt olvastam, hogy mindenki máshogy éli meg az egészet: valakinek ez jelenti önmagát, valaki pedig ezt is alakoskodásnak veszi, pedig attól menekült el.
Nagyon jól megmutatja ez a könyv, hogy milyen különbözőek is a vágyaink és mindezt teszi úgy, hogy nem megy a durva mélységekbe, de néha találni lehet igazán meghökkentő mondatokat is, bár engem nem akasztott ki egyszer sem a mű.

Tehát konklúzió:
Itt tehát arról van szó, hogy a félrelépők mire gondolnak, mikor megteszik azokat a bizonyos lépéseket és miért kezdenek viszonyt mással. A kötet érdekességét a különböző emberek adják, akik egy rövid életutat fednek fel az olvasók előtt és ebben mindig az a legizgalmasabb, hogy ki hogy látja a saját életét, kapcsolatát. Inkább a tapasztalatokon van a hangsúly, a miért történt-en és azon, hogy most mi a helyzet - bár ez utóbbin kevésbé.
Én pedig örülök, mert ha olyan mondatot látok, hogy ,,biztos azért csalta meg, mert nem szereti többé és milyen gonosz az a valaki" akkor már tudni fogom, hogy ez nem így van és megpróbálok tisztábban látni. Bár nem fogom ezt továbbra sem támogatni, de ítélkezni sem, csak drukkolni, hogy azok az életek helyre jöjjenek és megtalálják a maguk boldogságát.

A kötet végén található egy kis elemzés Gotthardt Zsóka tollából, akinek az egyik mondatával nagyon egyetértek:
,,A kötet közelebb visz minket ahhoz, hogy saját kapcsolatkezelésünkben meglássuk azt, amiben fejlődnünk kell, és megmutatja, hogy mennyire sokféleképpen lehet akár boldogtalannak, akár boldognak lenni."
Elég nehéz lenne ajánlanom a könyvet, de a lényeg: mindenki olvassa el. A kapcsolatokat gondozni kell, figyelni kell rá, építgetni, szépítgetni és ez a könyv hasznos ebben.

,,Nekem nagyon fura, amikor a feleség, a barátnő a szeretőt gyűlöli. Nem ő tör házasságot, hanem a pasija. A szinglinek mindent szabad."

10 / 10 pont

Amiben a Magyar szeretők erős:

- tükröt mutat, önismereti tréninget ad
- érdekesek a történek, azért is, mert különböző emberekről szólnak
- az előítéleteket sikerrel űzi el

Amiben nem az:

- nincs ilyen, ez most nagyon tetszett

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:


A Magyar szeretők az Athenaeum Kiadó jóvoltából látott napvilágot 2015-ben.

Jelölések az Év végi nagy Blogos Párbajra:

- 2015 legjobb hazai könyve
- 2015 legjobb kiadása


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Elhidegülés – megcsalás: ez a félrelépés általános képlete. Az elhidegülés szinte kivétel nélkül szexuális természetű, de mit kezdjen magával és a vágyaival az, akit évek óta nem kíván a párja, miközben a kapcsolata alapvetően jól működik, a közös gyerekekről és a közös egzisztenciáról nem is beszélve?! Ugye, nem is olyan egyszerű? És mi a helyzet a történet lelki oldalával? – A Magyar szeretők című riportkönyv tíz férfi és tíz nő őszinte, hol megható, hol fájdalmas, néhol humorral átitatott, de leginkább tanulságos vallomásán keresztül járja körül első sorban azt, hogy kit mi sodor bele egy viszonyba.

Az egyik legfelkapottabb belvárosi kávézó teraszán ültünk egy kellemes tavaszi délutánon, és az egyik riportalanyom épp arról mesélt, hogy a férje egy 20 éves lánnyal csalja. Aztán elhallgattunk, mert észrevettük: a teraszon mindenki a megcsalásról és a viszonyokról beszél.
Szerző: Hercsel Adél
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: Magyar szeretők
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Kategória: pszichológia, párkapcsolat 
Fordító: -
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 2.799 Ft


   




Jelölések:

- 2015 legjobb hazai könyve
- 2015 legjobb kiadása

2015 - 2016: téli várólista

Az év azon szakaszához értünk, amit nagyon szeretek és mivel a ködös kívánságom teljesült, ezért már csak egy óhajom van: hogy Szentestén szakadjon a hó, lehetőleg nagy pelyhekben, köszike.

Forrás
Bár az év végéig még hatezer dolgot akartam kirakni a blogra - meglátjuk mennyit sikerül - ezért decemberben sokkal nagyobb lesz az aktivitásom mint általában. Ennek az-az oka, hogy a benti határidős feladatommal végeztem, szerencsére sikerült mindent leadni, elkészíteni, harmincszor átnézni és lezárni, úgyhogy most már foglalkozhatok a kisebbekkel is, plusz ha minden igaz nem lesz túlórám sem. De ennyit erről, a lényeg az, hogy nyugodtabb vagyok és nem emésztem magam, hogy jól sikerült-e a feladatom. Úgyhogy több időm lesz olvasni!

Az őszi listáról egy regényt olvastam el, ez van sajnos, de kit érdekel? Imádok listát készíteni, úgyhogy itt a télim is!

Húsz könyvet választok ki az alapján, hogy mit szeretnék a téli hónapokban olvasni. 
Kíváncsi vagyok mennyi sikerül majd ebből:

- A lista -


A Maffia ágyábant még december elején szeretném olvasni.
Az Armada bármikor jöhet, nagyon megkedveltem Ernest Cline írásmódját a Ready Player One-ban, így jöhet a következő regénye és már itt is van a polcomon.
Szenvedély: erre aztán kíváncsi vagyok! Bár kicsit tartok tőle, hogy túl szépirodalmi lesz nekem a könyv, de egy próbát megér ő is. Beraktam a télimre a Kulcsot, mert jön a szabi és remélem reggeltől estig olvashatok végre! Még mindig télies hangulatú ez a sorozat a tüzes nyári jelenetek ellenére, ha rágondolok, mindig az jut eszembe, hogy hidegben kell olvasni.


Sabriel: elkezdtem, tetszett, leraktam (néha van ilyen hülyeségem, hogy leteszem ami tetszik, hogy tovább tartson), de most szeretném befejezni.
Apák: rövidke kötet és olyan kérdéseket tárgyal, amik engem is érdekelnek.
Megtagadom: télies borító, jöhet.
Stallo és A babaház úrnője: ezeket addig teszem fel a listákra, míg el nem olvasom őket!


Észrevétlen: szerintem jó kis hangulatot fog teremteni egy-egy téli estén.

- B lista -




Új elem az Anjouk. Kíváncsi vagyok Bíró Szabolcs könyvére, a műveivel már régóta szemezgetek és ez jó kezdés lesz.
Kiválasztva: a Dobszó a ködben könyv annyira érdekesen zárult, hogy muszáj olvasnom a következő részt is minél hamarabb.
A csontok öröksége: új elem a listás rendszeremben. Ez a Navarra trilógia következő része és egy nagyon különleges hangulatú első rész folytatása. Nagyon tetszik benne, ahogyan rámegy a nép hagyományokra és lényegében az előzménye miatt akarom olvasni a Stallót. Ugyanazt az élményt keresem.
A lány a kötélen: indul a cirkuszmániám. Még úgy nem látszódik, de én már tudom, hogy mi lesz a következő hóbortom.
Lányom: szerintem ezt is felraktam már valahova, na mindegy. Érdekes az alaptörténete.


S. J. Watson: A másik én (Röviden #15)


Sorozat: -



   

A szerzőtől olvastam és értékeltem: 

Mielőtt elalszom


,,Merő illúzió, hogy urai vagyunk az életünknek."
S. J. Watson írásmódjával már találkoztam a Mielőtt elalszom c. regény kapcsán és már akkor is bajban voltam, hogy mit írjak arról a könyvről, de az tuti, hogy A másik én még nagyobb gondot okoz abban, hogy eldöntsem tetszett-e vagy nem.

Forrás
A történet főszereplője Julia, aki férjével, (Hugh) és gyermekükkel (Connor) éli átlagos életét. Egyik nap szörnyű dolog éri házában, hiszen rendőrök várják őket, hogy bejelentsék: a húgát (Kate) meggyilkolták. Mivel a rendőrség tehetetlen, a nő elhatározza, hogy beleveti magát a nyomozásba és megpróbálja kideríteni mi történt a testvérével. Így jut el egy online társkereső oldal regisztrált tagjai közé...

A regény - ahogy igazából már Watsontól megszoktam, bár itt ez most nem negatív jellemző - nem bővelkedik izgalmakban, hanem a szerző inkább a karakterekre, de azon belül is a főszereplőre, Juliára helyezi a hangsúlyt illetve a nő másokhoz fűződő kapcsolatára és egész életére. Így annyira nem is izgalmas a regény, hanem inkább érdekes... bizonyos vonásaiban. Sajnos nagyon hosszúra sikeredett a bevezető, ami itt-ott unalmas és kb a regény közepétől indul be igazán a cselekmény, addig pedig az alapozás megy. Viszont a felétől csak izgalom van, onnantól letehetetlen a kötet és mielőtt rátérek az egyéb komponensekre, muszáj megemlítenem a csavart, ami zseniális lett és okozott pár zavaros napot, legalábbis abban az értelemben, hogy eldöntsem tetszett-e a mű. Végül átbillent a mérleg az igenre és hozzá is vágtam A másik énhez két jelölést, mert én bizony indítom az Év végi nagy blogos Párbajon a Legjobb csavar és Legmeghökkentőbb befejezés címekkel mert ugye általában a különlegességeket keresem és ez a regény ezt bőven megadja. Ilyen egy rohadék - komolyan az utolsó oldal után nem tudtam mást mondani - véggel még nem találkoztam! Viszont ez kétélű fegyver és vigyázni kell vele... ahogy a véleményekben ez visszatükröződik.

Reese Witherspoon rendezi a filmet?
Forrás
Bár fentebb azt írtam, hogy a kötet néha unalmas, Watson elég sok témát vesz elő, amik érdekessé teszik a nő életét. Ilyen például a gyász, a szerepkényszer, a felelősségkényszer és a bűntudat, na meg a múltjának fájdalma. Ezekből a szerző egy jó jellemrajzot hozott össze, hiszen a kötetben a felszínen nem történik semmi, de a mélyben annál inkább zajlanak az események és itt nem tűnt önsajnáltatásnak az, amit Julia művel, egyszerűen csak annyi minden nyomja illetve annyira nem érzi magát jól az életében, hogy majd összeroppan a súly alatt. Ez megnyilvánul a művészetének ,,elhalkulásában", de hát ez olyan sokoldalú könyv ilyen téren, hogy minden olvasó mást fog megragadni a nő jelleméből. Az viszont még feltűnt vele kapcsolatban, hogy az egyik döntése kísértetiesen hasonlít A gyönyör sötét oldala főszereplőjének egyik lépésére, amitől azt a másik nőt leszóltam. Juliát is letudnám és a kezdeti beképzeltségük ugyanolyan, ,,hogy majd ő meg ő, ha a rendőrség hülye, akkor ő úgyis megoldja" de a mostani szereplő kevésbé buta vagy ha az is - bár szerintem inkább felelőtlen és szabadságvágya van - akkor sem olyan irritáló, mint a másik nő. Sokszor nem tudtam követni a gondolkodását, de igyekeztem megérteni őt.
,,Milyen érzés utálni magad?"
Néha az infóhiány miatt nem lehet érteni mit szeretne a főhős, hogy pontosan mire gondol és a szerző nem írja le a nő vágyait sem, vagyis nem megy bele a súlyos részletekbe, azokat inkább felszínesen kapargatja. Pedig engem nagyon érdekelne a legeslegbelső gondolata, vágya és a nyilvánvaló kíváncsiságomon túl, mélyítette volna a könyvet, hogy meddig képes süllyedni valaki egy ilyen helyzetben. Emellett nem mutatja meg milyen Julia másik énje, hogy hogyan viselkedik a virtuális világban csak utalgat rá - ez a kifejezés egyébként enyhén új értelmet nyer ha valaki a kötet végére ér - és gondolom ez meg direkt volt így, hiszen nem ez a lényeg, hanem a folyamat amin keresztülmegy. Azért érdekelne, bár egyáltalán nem számít hibának, sőt! Mert ez csak jó, ha ennyire érdekel a karakter, hogy hiányolom az életének és gondolatainak jelentős részét.
Lukas és Hugh személye (a két férfi a történetben) furcsa módon ahhoz kell, hogy a női személyt erősítsék: a döntéseit, a gyengeségeit, az erejét és ők ketten inkább a háttérbe szorulnak méghozzá Julia mögé. Na meg úgy vettem észre a szerző kettejük egy-egy vonását emeli ki, nem ad karaktert számukra és pont azért, hogy ne homályosítsák el a főszereplő vívódását és ez nem volt baj, ők ketten nem hiányoznak a képbe és én is csak a nő körüli dolgokra voltam kíváncsi.

Anna Louise Friel lesz Julia?
Forrás
,,Végül is mindnyájan erre törekszünk így vagy úgy. Hogy a legmegnyerőbb arcunkat mutassuk másoknak, és elleplezzük az igazi énünket, a lélek sötét bugyrait. Az internet ebben a legjobb segítőtársunk."
Julián keresztül érvényesül a kötet fő mondanivalója is: az internet káros hatása. A biztonságos netezés kulcsa a tudatos felhasználásban és agyhasználatban rejlik, bár kétségtelen hogy bele lehet futni sokféle különlegességbe vagy hülyeségbe, bár számomra igazán nem ez az oldal volt az érdekes. Én nem láttam még az ezen oldalak nyújtotta szolgáltatásokat, hiszen a páromat bár az interneten, de csak egy rajongói oldalon ismertem meg, ahol bebizonyította, hogy nemcsak hiszékenyek fordulhatnak meg arrafelé, de ,,ez egy másik történet, elbeszélésére másik alkalommal kerül sor".
Mivel több csapás ért baráti oldalról, ezért számomra a könyv nem az internet iránti fújfúj dolgot hozta elő, hanem azt, hogy felelőtlenül nem szabad kezelni egy kapcsolatot sem. Nem az a lényeg, hogy ne netezzünk, hanem azt felelősséggel és tudatosan tegyük, de ugyanez igaz a barátságokra, szerelmekre. Óvatosan kell velük bánni. Persze ez sokkal összetettebb, de A másik én nem is arra vállalkozott, hogy magát az internetet és a kapcsolatokat mutassa be, hanem kiragadott ezekből egy fajtát és azt jelenítette meg a lapokon.

A másik én inkább lélektani kötet, mint thriller, amire most szükségem volt. Pontot vonok az itt-ott unalmas cselekmény illetve a hosszú felvezető miatt és a néha érdektelenségbe fordult oldalak okán, azért ilyen részletes jellemrajzot mostanában nem olvastam. Julia pedig nem buta, ez pedig jó, hiszen nem minden főhősnő éri el ezt a szintet.
Ez a könyv nekem nem adott görbe tükröt és nem gondolkodtam el egy percig sem az internet adta veszélyeken, hanem inkább az okozott pár perc önismereti tréninget, hogy a kapcsolataimban mit kellett volna máshogy csinálnom. Úgyhogy jó és hasznos volt olvasni ezt a regényt, ajánlom... minden internetezőnek. Még ha nekem nem is tudott ez az oldal olyan sok újdonságot mutatni, azért nem árt ha tisztában vagyunk vele, mihez vezet a felelőtlen nethasználat.


,,Egyedül is elég erős vagyok, hogy leküzdjem a kísértést."

10 / 8 pont

Amiben A másik én erős:

- lélektani vonalon
- egy összetettebb karaktert hoz, azt is jól
- üzenete is van: fel akarja hívni a figyelmet a veszélyekre

Amiben nem az:

- hosszú a bevezetője
- unalmas helyenként

Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:


Jelölések az Év végi nagy Blogos párbajra:

- Legjobb csavar
- Legmeghökkentőbb befejezés

A másik én az Athenaeum Kiadó gondozásában látott napvilágot 2015-ben. 


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Végzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.

A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.
Szerző: S. J. Watson
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: -
Cím: A másik én
Eredeti cím: Second Life
Eredeti megjelenés: 2015
Műfaj: pszicho-thriller
Fordító: Gellért Marcell
Oldalszám: 568 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.490 Ft


   




Jelölések:

- Legjobb csavar
- Legmeghökkentőbb befejezés

Penelope Douglas: Szívatás (Fall Away 1.)


Sorozat: Fall Away 1.



   

Különösen nehéz helyzetben vagyok a Szívatás értékelésénél, mert nagyon ellentmondásos és igazából még mindig nem tudom, hogy tetszett-e nekem végül vagy nem... (spoiler: a bejegyzés végére tisztázom magamban) de hát ugye erre való ez a poszt, mert így legalább eldönthetem, hogy pontosan mit gondolok a könyvről. 



A Szívatás főszereplője Tatum, aki már nem bírja tovább. Még szerencse, hogy egy évre cserediákként máshol fog lakni és nem kell elviselnie Jared szemétkedését, akinek mintha egy célja lenne: megkeseríteni az ő életét. Pedig nem érti, hiszen ők régen elválaszthatatlanul jó barátok voltak, ám az egyik nyáron minden megváltozott: a srác elkezdte őt kerülni és azóta a szeméből gyűlölet sugárzik, bármikor rá téved a tekintete. Tate pedig nem tudja, hogy mi az oka ennek a viselkedésnek és már előre tart attól, hogy az utolsó, végzős évében amikor visszatér a program után, nem fogja tudni elkerülni ellenfelét...

Forrás
A fenti kis összefoglalóból is látszik, hogy a mű cselekménye nem olyan gazdag és részletes, mint mondjuk egy fantasy regényé, de pont ezt várom el egy new adult kötettől, úgyhogy ez egyáltalán nem panasz, főleg azért mert egyáltalán nem unatkoztam a Szívatás olvasása közben. Bár a könyv szegény külső cselekményben (értem ez alatt az akciót), ez nem mondható el a belső világáról, vagyis pl. Tate gondolatairól, amelyek számomra még mindig nagyon érdekesek.

Komolyan, az hogy ennyire lekötött a Szívatás, nagyon ritka, főleg ha az NA műfajt nézem, mivel a hozzáállásom a műfajhoz eddig a szkeptikus és az ,,OMGmiezavalami" tengelyen ingadozott a legutóbbi alkalmakkor, már bocsánat a kifejezésért, de a januárban értékelt Esztelenül ezt hozta ki anno belőlem... sőt! Úgyhogy, igen a Szívatás visszahozta a kategóriába vetett hitem. Bár kevés NA könyvet olvastam, azért azok közül simán kiemelkedik ez a regény, még ha nem is hibátlan.

Az első és legfőbb hiánya, hogy nincs benne Jared szemszöge. Ez viszont lassan pótlódik egy külön kötetben úgyhogy most eltekintek tőle, de vannak itt más bajok is: jobban örültem volna, ha a meglévő mellé egy másik indok is társul. Bár elfogadó vagyok és számomra simán elég lett volna az is amit meg lehet tudni végül a srácról, ha nem fordul SPOILER (kijelöléssel olvasható) romantikus felhőbe a kötet vége SPOILER VÉGE mert az számomra nagyon megölte a hangulatot. Vagy például az, hogy SPOILER Jared következetlen, hiszen az egyik pillanatban undorodik a lánytól, legalábbis ezt mondja, a következőben pedig vágyik rá. SPOILER VÉGE
A másik, kevésbé problémás baj az, hogy klisés a kötet és felvonultatja a kategória megszokott elemeit, pl mindenki gerjed a főszereplő lányra, vagy hogy mindenki modellkinézetűen és / vagy nyálcsorgatóan fest.
A harmadik, nagyon nagy problémám pedig Tate hozzáálláshoz kötődik. Magamat megvizsgálva - mert értékeléseknél hiába próbálkozom adni a nagymenőt meg a kritikust, önmagamat tudom adni - csak annyit tudok írni, hogy én ezt a srácot már szívből meggyűlöltem volna. SPOILER Nagyon zavart a lány mártír hozzáállása és nem is tudom, lenne valaki ilyen kitartó, mint amilyen ő? Na meg jószívű? Olyan, mintha nem is történt volna vele semmi és mintha nem lett volna hatása annak, amit a fiú csinált. Értem, hogy itt most a gyermekkori barátság játssza a fő szerepet, hogy ez a legfontosabb tényező, de szerintem ez ennek ellenére is sok. SPOILER VÉGE

Apróbb problémának számít és sajnos zavart, hogy a tanárok már megint csak dísznek vannak. Suliban dolgozom, minimum 90 tanár vesz körül plusz mínusz ugye, na meg ott vannak a csoporttársaim és egyéb ismerőseim, így elég sok embert látok magam körül aki a tanári pályát választotta / választja éppen: egyszerűen nem létezik, hogy abban az iskolában egyetlen egy olyan munkaerő se legyen, aki ne avatkozna bele ezekbe a dolgokba, vagy ne szólna, ha az órán röpködnének a szívatások. A fegyelmezés is dolguk, nemcsak az hogy álljanak a táblánál... bár itt meg lehet elfogult vagyok, ki tudja? Jobb, ha nekem van igazam és nincs sok közönyös ember a katedrán.
Illetve a kötet végénél lévő jelenet sem jött be, itt sajnos a Fogadj el! jutott eszembe. Abban a műben Rácz-Stefán Tibor nagyon jól bemutatja a szívatás ezen oldalát, úgyhogy ez szubjektíven rosszabb volt számomra. Ezzel szemben jó volt, hogy a bizalom kérdése is előkerült a regény végén.

Forrás: google képtalálatok, nem írtam fel a forrást bocsi.
Inspirációs kép.
Ezen a pár fő ponton kívül minden más tetszett. Mert igaz, hogy a kötet klisés, de a sokszor használt elemeket jól használja fel, vagyis számomra érdekesen. Úgy, hogy teljes mértékig fent tudta tartani a figyelmem és elérte, hogy érdekeljen mi lesz a szereplőkkel, na meg arra szintén kíváncsi voltam, hogy miért viselkedik Jared úgy, ahogy. A szerző sikere továbbá az, hogy nagyon együtt éreztem a főhősnőnkkel, akit az elején megszégyenítettek, de úgy, hogy még az én zsebemben is kinyílt a bicska. Itt (vagyis az elején) Tate meggyőzött, hogy érdemes a figyelemre, méghozzá azzal, hogy a kezdő helyzetben szembement a félelmével. Rosszul érezte magát, mégis megtette azt a bizonyos lépést és ez nagyon realisztikus volt... mert mi a bátorság? Nem a félelem hiánya, hanem az azzal való szembenézés, hogy annak ellenére is megtesszük azt a bizonyos lépést. Újra és újra. Lenyűgözött a kezdő kép és bizony, számomra ez a könyv fő erőssége, ez tetszik a legjobban! A másik pedig a gondolatébresztő ereje, bár nem olyan erős ebben, mint a Mindent róladban, de azért picit elgondolkodtam a dolgokon.
A fenti mondattal kissé szembemegy a következő gondolatom, de én már csak ilyen vitatkozós természet vagyok, jól elszórakoztatom magam ezekkel az ellentmondásokkal és a megvitatásukkal. Olvasás közben ilyenek jutottak eszembe: gyávaság-e ha valaki iskolát vált, mert a társai kikezdték? És komolyan, rengetegszer gondoltam a kötet elejénél, hogy miért nem megy át máshova a szereplő? Nem tartom ezt gyávaságnak, ha a gyerekemmel ez történne, fognám és kivenném onnan, mert ez nem bátorság kérdése. A fenti bekezdésben ugye a belső félelmekre utaltam, de ez már elég valós külső veszély, itt, az ilyen fajta helyzetekben ez a frázis megbukik.
Ezt éreztem a Szívatásnál is... és bár ez nem olyan durva szívatás, mint amilyen tud lenni ez valójában (bár erről nem vitatkozom, néha egy rosszul hangsúlyozott szó is olyan sebeket tud okozni, hát még az ha egy egész csoport röhög az emberen) azért örülök, hogy Tate megpróbált helyt állni és itt jön a könyv harmadik erőssége: Tate ellenállása és küzdeni akarása.
Tetszett, hogy így kiállt magáért és ez is egy nagyon jó megnyilvánulás volt, a levegőbe is bokszoltam ekkor:
,,- Már így is megszámlálhatatlan alkalommal sírtam miattad. - Lassan felemeltem a középső ujjamat, és megkérdeztem. - Tudod, hogy mi ez? - Végigsimítottam vele a szemem sarkán. - Én, amint letörlöm az utolsó könnycseppet, amit valaha is érted ejtettem." 
Úgyhogy a karakterek közül Tate viszi a hátán az egészet a maga gondolataival, démonaival, hülyeségeivel, ami minden emberben ott van illetve a fentebb is írt erősségekkel, amelyek miatt élveztem olvasni a regényt. Bár több cinizmus is elfért volna a műben, a szerző sajnos csak párszor villantotta meg mire képes a karaktere ilyen téren.
,,Megint beleültem a csokipudingba? Vagy lehet, hogy egy új pletyka kering rólam, miszerint a múlt évet bujkálással töltöttem, hogy elrejtsem a terhességemet, és aztán örökbe adtam a babát."
Szegény srácot már felhasználtam valamelyik posztomnál,
de sajnálom, más képet nem találtam Jaredre,
ő hasonlít a legjobban az általam elképzeltekhez.
Forrás
Jared már másabb kategória, őt nem igazán kedveltem sem a kötet elején, sem a végén. Az a legnagyobb baj vele, hogy nem értem, hogy mit miért mond és csinál és ellentmondásokat érzek körülötte, de abból viszont elég sokat. Nagyon kíváncsi vagyok az ő szemszögére és remélem, hogy hamar olvashatom azt!

A többi karakter annyira nem volt emlékezetes sajnos. Ott van a legjobb barátnő, aki halálra idegesített, bár általában a new adultokban szereplő barátnők így járnak nálam. Madoc meg egy paraszt kellemetlen egyén, nem tudok rá mit mondani, viszont ő hoz egy nem sablonos figurát, úgyhogy mégis csak örülök neki, hogy belekerült a kötetbe.

El is felejtettem a ,,sok" Young Adult könyv után, amit az utoljára olvasott NA után előszedtem, hogy a műfaj jellemzője még a szexualitás, amit a szerkesztők, a fordító és úgy mindenki, aki dolgozott ezzel a szöveggel nagyon jól kezelt. Sehol egy röhögőgörcsbe fulladt mondat, tele van újító és ötletes kifejezéssel (például ilyen az öltánc, ami nem erőltetett és cseppet sem kínos) és bár nem tudom milyen az eredeti szöveg, de ezek alapján nagyon is jó emberek kapták meg gondozásra azt.
Ettől függetlenül a kötet közepén már azt mondtam a regényre az egyik barátnőmnek, hogy itt kőkemény hormonparádé zajlik, komolyan annyira tombol a szereplőkben a szexualitás, hogy az már sok. Még nekem is.
A kedvenc idézetem pedig határozottan ez:

,,Én nem leszek olyan ostoba liba, mint a romantikus regények főszereplői, akik belekeverednek egy szerelmi háromszögbe, és nem tudnak választani. (...) Soha nem értettem, egy lány hogy nem tudja, akar-e egy srácot, vagy sem. Amiatt összezavarodhatunk, hogy mi a jó nekünk, de amiatt nem, amit igazán akarunk."
Bár Tate összezavart, azért alapvetően szerettem mert meg van a magához való esze, na meg érdekesek a gondolatai. Tetszik az-az út, amit bejár a kötet, miközben megmutatja a lány kapcsolatait és bár van benne hiba - nem is kevés - de szerintem attól még szerethető és az üzenet tisztán átjön: állj ki magadért! Úgyhogy én ajánlom a regényt, bár lehet hogy nem mindenkinek fog tetszeni, de megér egy próbát.

(A Loopos részek meg nagyon izgalmasak voltak.)


,,Szerencsére, látszott rajta egy kis aggodalom. Mert már készen álltam letépni a fejét."


10 / 7 pont

(szőrösszívű vagyok, sokat kell levonni, mert nem csak jót írtam fentebb)

Amiben a Szívatás erős:


- az üzenetben
- Tate bizonyos vonásaiban

- gondolatébresztő erejében
- jobb, mint az átlag NA-k

Amiben nem az:

- Jared indoka nem elég számomra
- klisés kissé
- Tate egyéb vonásaiban

Beleolvasó:



Ha tetszett a bejegyzés, itt tudod megrendelni a regényt:


A Szívatás a WOW Kiadó jóvoltából jelent meg 2015-ben a Fall Away sorozat első részeként. A sorozat további részei:


Nélküled (1,5), Ellenfelek, Eltévedve, Lángra gyúlva (3,5)


Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Végre magyarul is olvasható Penelope Douglas nagysikerű sorozata, a Fall Away!

A nevem Tate. Valamikor ő is így hívott. Most viszont szóba sem áll velem. De békén sem hagy. Régen a legjobb barátom volt. Aztán egyszer csak ellenem fordult. Mindennap megkeserítette az életemet. Elérte, hogy megalázzanak, kirekesszenek, pletykáljanak rólam. A szívatásai egyre kegyetlenebbé váltak, szinte belebetegedtem abba, hogy folyamatosan meneküljek előle. Még Franciaországba is elmentem egy évre csak azért, hogy elkerüljem.
De mostanra elegem lett a rejtőzködésből. Talán ő nem változott meg, de én igen. Itt az ideje, hogy felvegyem vele a harcot, és visszavágjak neki.
Többé nem hagyom, hogy terrorizáljon.

Harc, titkok, múlt és jelen. De mit hoz a jövő? Hova vezet Tate és Jared szenvedélyes kötéltánca?
Minderre választ ad a sorozat első kötete.
Szerző: Penelope Douglas
Sorozatcím (kiadói): -
Sorozatcím: Fall Away
Cím: Szívatás
Eredeti cím: Bully
Eredeti megjelenés: 2013
Műfaj: romantikus, new adult, 
Fordító: Bótyik Bettina Zora
Oldalszám: 342 oldal
Kiadó: WOW Kiadó
Megjelenés: 2015
Ár: 3.490 Ft


   





- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -