A szerzőtől már olvastam:
Nalávia titka >> link <<

---

Róbert Katalin neve korábban sem volt ismeretlen a számomra, egy ideje már nézegetem a köteteit. Először a Nalávia titkát olvastam el, viszont szerettem volna megismerni milyen az, ha idősebb korosztálynak ír történeteket, úgyhogy igazából ezért került a látószögembe a 6 hét a világ, na meg a színházas téma miatt. Mint Sándor Erzsi könyve! Kicsit tartottam tőle, hogy a Meddig jössz >> link itt << nagyon bekavar az élménybe, mert azt a regényt nagyon szerettem, de feleslegesen aggódtam! A két történet teljesen eltér egymástól, hiszen az előbbi egy olyan kapcsolatot mutat be, amiben a harmadik fél mindig veszít és közben azt láthatjuk, hogy a páros a nagyító, amivel az olvasó szemléli a színészeket és magát a színházat. Na ezzel szemben a 6 hét a világ teljesen más élményt ad, mutatom is milyet!

A történetünk főhőse a plusz kilókkal küzdő Nelli, aki a Molnár Ferenc Színházba jelentkezik a gyakornoki állásra és el is nyeri azt. Marketinges feladatokat kell ellátnia a társulatnál és már alig várja, hogy belekezdhessen és egyúttal folytathassa az addig titkos K.M. projektet, amiben Ő, mint hetedik lány, hetedik lányának, hetedik lánya nyugi, ilyen mesei utalás nincs benne én viszont utalok egy a szerzőnővel kapcsolatos hírre, szóval megszeppent főhősünk lehetőséget kap arra, hogy elnyerje Rómeójának kezét és végre magába bolondítsa a népszerű színészt. Ám úgy néz ki, hogy mikor találkoznak, az imádottja nem ismer rá, pedig a lány egy olyan emléket dédelget, ami alapján úgy gondolja, hogy ők ketten egymáshoz illenek. Talán mégsem lesz ez az egész titkos hadművelet olyan könnyű? Amíg a projekt a tervezési fázisból a megvalósításiba tart - persze SWOT analízis nélkül - Nelli rájön, hogy a körülötte lévő emberek érdekesek, kedvesek, szerethetőek és olyan, mintha ezt a munkát neki találták volna ki... de hát fájdalom nélkül van boldogság? Ezt a szereplőnk igen hamar megtapasztalja.

Hú, hát hol is kezdjem az értékelés véleményezős részét?

Csalódtam a könyvben.

Persze pozitívan.

Jó, hagyjuk a viccelődős részeket, ez a regény nagyon tetszett nekem és kicsit meg is lepődtem azon, hogy mennyire, főleg azt a tényt tekintve, hogy sok a kb. negatív vélemény a kötetről. Plusz nem vagyok én nagyon kortárs regényes fajta, de így, hogy már a második könyvet említem az értékelésben, ami tetszett, el kell azon gondolkodom, hogy bizonyos értelemben mégis az vagyok. Ha a kötetek megfelelnek bizonyos kritériumnak... és úgy néz ki, hogy a 6 hét a világ igen és most meg fogom védeni, megnézve azt, ami működik benne.

Első körben adott nekünk Nelli, aki egy álmodozó típus, nem igazán nőtt még fel és hajtja egy olyan álma, vagy vágya, amit valószínűleg jobb lenne ha elfelejtene. A pólós, könyveleji jelenettel együtt ezzel tudtam azonosulni, én is ilyen lángoló típus vagyok, képes vagyok új dolgokba belefogni nagyon nagy hirtelenséggel, ha látok benne értelmet, vagy célt. Úgyhogy adott egy hozzám ilyen téren hasonló szereplő éééés itt vége a hasonlóságnak, mert már sokkal óvatosabb vagyok, mint ő. De mindegy, mert az első oldalak után, amint felfedeztem ezt a közös vonást nagyon vártam, hogy mi lesz vele és hogyan alakul a sorsa és vajon mennyire marad vak a regény során? Erre még visszatérek.

A második erőssége a regénynek, amit felfedeztem benne, az Róbert Katalin stílusa. Általában nem szoktam figyelni erre csak ha nagyon zavar, vagy ha nagyon gördülékenyen haladok a szöveggel és itt ez történt. Alig tudtam letenni és úgy éreztem, hogy egyszerűen ezt a könyvet jó kézbe venni. Néha, olvasás közben és után sokáig random pillanatokban eszembe jutott a cselekmény, ami erős jele annak, hogy érdekelt, mi történik és miért.

A harmadik erőssége maga színház világa, amiről egyszerűen imádtam olvasni. Ugye laikus vagyok a témában, ezért ezt vártam a leginkább és nagy örömömre a szerző bőven kifejtette, hogy hogyan működik a Molnár Ferenc Színház és annak társulata, kezdve a vasszigorral rendelkező rendezőtől az egyéb stábtagokig. Külön tetszett, hogy az írónő mindenkire szánt egy kis időt azzal a kreatív megoldással, amit a szerző Nelli által vezet be és hogy megmutatja mennyire fontos a háttérben dolgozó kollégák munkája, ami nélkül meg sem valósulna egy-egy produkció. A színészek szintén fontosak, nem erre gondolok, de az, hogy a szerző a láthatatlan tagokra ennyi figyelmet fordított, megmelengette a szívem, nagyon szeretem az ilyeneket a regényekben. Tetszett még az előadott műhöz kötődő beszélgetések és értelmezések összessége és az is, hogy hogyan kapcsolódik ez a főhősünkhöz.

A negyedik erőssége pedig a mellékkarakterek szerethetősége. Az egyik kedvencem Bia, aki törtető karakter, illetve színésznő szeretne lenni és nem a legkedvesebb személyiség a történetben, de ahogy a szerző beleszőtte az ő szálát az eseményekbe és amilyen a lány valójában, fú de nehéz most csak utalgatni és nem leírni semmi konkrétat! Szóval a személyisége és a motivációi számomra érdekesek és bár nem tudok vele azonosulni, szerintem Ő egy izgalmas karakter. Sőt, ajánlanám szeretettel a szerzőnek, hogy írjon egy külön részt csak számára, egy olvasója már biztos lenne. Bár szerintem több is. Na mindegy.
A másik szerethető karakter, akit kiemelnék az pedig Máté - hm, remélem nem tableten programozott (erre elég homályos utalásokat kapunk), mert akkor respect és nem azt írom, hogy lehetetlen, de az egér és billentyűzet nagyban megkönnyíti a munkát - szóval az ő megnyilvánulásait szerettem még olvasni.
A többi szereplő között akadnak eltúlzott jellemvonások, de egyébként számomra mindenki, fogalmazzunk úgy, hogy érdekes alakítást nyújtott a történet színpadán, élveztem az összes olyan részt, ami a színházban játszódik!

A regény egyébként a YA és NA kategóriák között áll, a kérdései miatt, na meg egy-két pikánsabb jelenet szintén belefért a könyvbe, amire bevallom nem számítottam. Mondanám, hogy leestem az egyetem folyosóján a székről, amikor megláttam őket, de nem azért estem le, hanem mert a szék teteje lejár, de a lényeg szerintem érthető. Szép leírások, nagyon adtam ezeket is és Nelli elképzelései a szerelemről, na meg a regény romantikás része szerintem rendben van, mert a küzdelmet láttam mindenhol és Nelli álmait és vágyait.

Nem véletlenül nem írtam még Nelliről annyit. Szépen körbedumáltam, hogy a legnagyobb érvemet most tudjam ráereszteni az e sorokat olvasókra. Úgyhogy kezdjünk is egy SPOILER figyelmeztetéssel, amit bevallom nem szeretek az értékelésbe belerakni, de hogy az okfejtésem normálisan ki tudjam fejteni, most kénytelen vagyok. Némiképp célzok a kifejletre, így, aki allergiás erre, ne olvassa a következő részt a spoiler jelzéstől a végéig.

Nelli szerepe a könyvben, illetve az ő példája az Örökölt sors >> link << egyik fejezete lehetne arról, amilyen problémával küzd, vagyis azt hiszi, hogy a szülők bizonyos dolga kódoltan jelen van az ő jövőjében is. Másrészt pedig szüksége van arra, hogy kiálljon magáért, hogy helyesen dönthessen és ez egy nagyon nem egyszerű út, tetszik az, ahogyan a szerző kezelte ezeket a szálakat.

És most essen szó magáról az álomról is:


Nelli álma nagyjából egyenlő bármelyik vakvágányra vezető céllal. Nem kell feltétlen arra gondolni, hogy ez mindenkinél szerelem alakú lehet, egyszerűen csak helyettesítsük be valami olyannal, ami akár gyerekkorunkban hajtott minket és végül nem jött össze. Nem dőlt össze a világ, mert változtunk és vele változtak a vágyaink is. Az pedig egy külön említést érdemel, hogy ha néha az elengedést választjuk, sokkal jobb és számunkra kedvezőbb helyzetek alakulhatnak belőle, vagyis el kell fogadni, hogy nem minden tesz nekünk jót, amit kigondolunk, vagyis nem mindenért érdemes küzdeni. És ilyen ez a tündérmese, amiről az olvasó már az első lapokon tudja, hogy nem teljesülhet be. Egyrészt, mert az élet nem ilyen egyszerű, másrészt pedig a szerző másik tanulságként azt szőtte a regénybe, hogy nem mindig az az arany, ami fénylik és a boldogság lehet, hogy nincs messze, csak fel kell ismerni a lehetőséget.

Azzal viszont, hogy a szerző a szerelmet tette meg központi elemnek, szerintem egy okos könyvet épített fel. Mert Nellinek egyrészt szénszíve van (hm, ezt a kifejezést a legjobban Az Égett-hegyi könyvtár >> link << mutatja be) és az álmainak él, nem fogad el más alternatívát, így pedig, hogy nem egy jobb pozícióért küzd, ott a rózsaszín köd na meg ez a görcsös ragaszkodása, ami miatt a hibázásra sokkal több az esély, ahogy meg is történik. Ez megnyilvánul abban, hogy egy alapból kedvelhető karakter mennyire lesz önző vagy undok és helyből elrontódik a szimpátia iránta, plusz ne felejtsük el a szülői oldalt sem. A hibázásai és az önzősége, ez bizony mind bennünk van, annyira hús és vér reakció ez, hogy emelem kalapom. A két barátnő szerepeltetése pedig mint a szív és ész hangjai, szintén egy zseniális húzás!

Nagyon okos módon íródott meg ez a könyv, tetszett, az meg különösen, hogy ilyen gondolatokat ébresztett bennem.

Úgyhogy egy rakat érdekes téma kerül elő olyan módon kezelve, hogy egyszer se érezzem túl soknak őket, vagyis csak ülök itt és lenyűgözötten bámulom a regényt és a korábbi negatív tapasztalataim ellenére a hazai írókkal / írónőkkel, egy újabb olyan magyar szerzős kötet került a kezembe, ami miatt újra azt érzem, hogy érdemes itthoni alkotókkal foglalkozni.

Úgyhogy röviden olvassátok és Bia for president!