Vértestvérek Kiéhezettek Köztesvilág Maigret csapdát állít Közel a tűzhöz Sabriel Örökké a tiéd Szellemek a fejben Az Elveszettek Szigete Lux
Posted by : Liliane Evans csütörtök, augusztus 13, 2015


Sorozat: -

,,Országok keletkeztek és hulltak darabokra, amíg én öntudatlanul botorkáltam napról napra hosszú éveken át."
A korábban kirakott Mindent róladban már megemlékeztem a Mielőtt elalszomról és nem véletlenül hasonlítottam össze a két művet hiszen az alapjuk illetve a hangulati alapozásuk hasonló. Viszont míg az Európa Kiadó újdonsága a zaklatás fogalmát járja körül, addig az Athenaeum egy teljesen más alapsztorival rendelkező művet hozott el a hazai piacra, amelyből azóta film is készült Amnézia címmel, tehát elérte a könyvek pályafutásának egyik legmagasabb fokát. Bár Szirmai filmhez készült kritikája elvette egy picit a kedvem a műtől, de végül mégis belekezdtem. Egyrészt túl sokáig bámult rám a gerincen lévő szem meredten, másrészt a thrillermániám nem kopott még ki vagyis javában tombol és ez elég is volt ahhoz, hogy lekapjam a polcomról.

Na jó, tettre szuggerált az a szem!

Az alap: Christine több éve bekövetkezett balesete miatt egy különleges amnéziában szenved, mely előtt az orvosok is tehetetlenül állnak. A nő amnéziája azért különleges, mert minden reggel teljesen tiszta tudattal ébred és amit az előző nap tapasztal kitörlődik a fejéből az alvással töltött órák alatt vagyis sem a hosszútávú, sem a rövidtávú memóriája nem működik rendesen, így a házastársára, Benre, illetve az orvosára, Dr. Nashre sem emlékszik. A nő viszont nem adja fel és mindennap küzd, hogy visszanyerje az emlékeit és megtudja kicsoda is ő valójában.



   
,,A szerelemhez kevés huszonnégy óra. Bármennyire is szerettem volna valamikor azt hinni, hogy elég."
Forrás


Lassan egyre több női thrillerrel találkozom pl ott volt a Lány a hegyen vagy itt van akár a most tárgyalt Mielőtt elalszom. Lehet, hogy ez a meghatározás sztereotip - nem áll szándékomban megbántani ezzel semmit és senkit elvégre én is nő vagyok és mélységesen felháborít a faji alapú meg az akármilyen típusú lenézés - de nem tudok erre jobb szót találni, nevet kellett adni ennek a jelenségnek. De talán pontosabb lenne megadni ennek a definícióját, amit meg is teszek és legalább eloszlatom a fenti kétségeket. Tehát
női thriller = nőies, lágyabb vonásokkal bíró, véres részletekben szegény, viszont finom lelki áramlatokban, mélységekben gazdag mű, amelyben nem a gyilkos / elkövető személye válik a központi témává, hanem a főszereplő áldozat.
Egyébként felvethet egy kérdést a fenti meghatározás: ez a regény így is thrillernek számít? Nem vetettem bele magam a műfaj rejtelmeibe, de eddigi tapasztalataim alapján sokkal véresebb és megterhelőbb köteteket szokott produkálni ez a kategória és hát a fenti meghatározás egyáltalán nem hozza az általános jellemzőket... de miért ne lehetne ennek a műfajnak egy kistestvére? Vagy éppen párja?

Hogy ezt tisztáztam, sokkal nyugodtabban vetem bele magam az értékelésbe, merthogy ez a fenti szöveg teljes mértékben igaz a Mielőtt elalszomra. Viszont most egy picit bajban vagyok, mert már röviden jellemeztem is a könyvet... bár azért úgy érzem nem mondtam el még mindent úgyhogy még maradok itt egy picit regélni a kötetről. Ekkora öngól után muszáj megemlítenem, hogy legjobb tudomásom szerint - mert sokan találtak benne logikai bakikat - a szerző nem rúgott be magának egy eltévedt labdát sem bár az tény, hogy nem hozott létre tökéletes művet. Akad egy-két furaság benne, pl. miért nem látogatják meg Christine-t, de számomra mégsem ez okozta a legnagyobb problémát, hanem az, hogy egyrészt túl hosszúnak éreztem ezt a művet, másrészt pedig nem igazán tetszett nekem a vége.

Na de haladjunk sorban, kezdem az első bajjal.
A Mielőtt elalszom egy naplóregény, amelyben Christine minden egyes napját részletesen leírja, hogy másnap emlékezzen rá. Ezzel az a baj, hogy a szerző nem tudta kikerülni az ismétlést a regény megírásakor, hiszen a főszereplő semmire sem emlékszik és folyamatosan narrálja, rögzíti újra ugyanazt és ugyanazt, tehát ez az egész egy idő után unalmassá és hosszúvá válik.
A második nagy probléma pedig a regény végénél jött elő. Egyrészt thrillernél nem szokás ilyesmit elkövetni másrészt még mindig a Bőr baszdmegolós vége jut eszembe - annál keményebbet még nem találtam és sajnos azóta mindent ahhoz mérek öntudatlanul - de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a Mielőtt elalszom lezárása nem illik ebbe a kötetbe. Egyszerűen annyira tájidegennek érzem, annyira oda nem valónak, hogy nem tudok ezzel megbarátkozni, meg amúgy is sokkal másabbra számítottam nem erre a nagyon SPOILERes (kijelöléssel olvasható) nagy boldog összeborulásra, SPOILER VÉGE hát ennek hány százalék az esélye?

Viszont ez a könyv a kezelt témák miatt jó, vagy legalábbis nálam egy emelkedett ki a sok közül: az idő múlásának kérdése. Maximálisan együtt tudtam érezni a szereplővel, aki huszonéves fejjel ébred minden nap egy negyvenéves testébe zárva, tehát eliramlott felette az élet és ő lemaradt a java részéről és annak a rabjaként az ablak csak egyetlen nap eseményeire világít rá. Iszonyú tragédia: minden reggel azzal szembesülni, hogy nem ért el semmit az életében, nem emlékszik a fontos eseményekre és teljesen másra van utalva. Lényegében el sem tudná magát tartani.

A kötet vége felé viszont már csömört éreztem: mindenhol csak a tragédia lesett a lapokról, egyetlen család sem volt, akik boldogok lettek volna és nem tudom eldönteni ez miért alakult így: Christine negatív szemlélete miatt vagy azért mert az a világ ennyire rossz hely? A regény még későbbi vége fele pedig újabb témák jelennek meg a színen: milyen a családtagoknak ha egy beteg rokonuk szorul ápolásra illetve egy SPOILERES (kijelöléssel olvasható) téma is, a családon belüli erőszak. SPOILER Bár ez utóbbival nem foglalkozik a szerző olyan sokat, úgyhogy csak így említeném meg, mert egy sokkal komolyabb problémához vezet el minket: SPOILER az átveréshez és ahhoz, hogy mennyire lehet kihasználni egy embert SPOILER VÉGE ám sajnos ez utóbbihoz csatlakozik a legtöbb logikai baki.

Mély együttérzésem mellé társult a feszültség az olvasás során, na meg az-az érzés, hogy itt valami nincs rendben. Túlságosan idilli a környezet, túlzottan nem történik semmi rendkívüli és mivel a kötet a thriller műfajba került ezért egy picit beleborzongtam ebbe a tökéletes világba és magamnak bemeséltem, hogy itt valami nem oké és mindig vártam a nagy lelepleződést. Valószínűleg rám is átragadt a főszereplő paranoiája és kiszolgáltatottsága, én is mindenkire ferdén néztem egy ideig. Viszont a kötet közepétől valami megváltozott, biztos lettem a dolgomban. Már akkor tudtam mi történt és a nagy csavart már jóval annak a kibontakozása előtt kitaláltam.

Jelenet a filmből.
Forrás
A cselekmény a fentebb írt gyanakvó hangulatomhoz járult hozzá méghozzá nem is rosszul, mármint ami ezt a feszült és idegölő várakozásban telő olvasást jelentette, mert különben a Mielőtt elalszomban alig történik valami. Inkább Christine napi botladozásairól szól a regény, plusz arról hogyan veszi fel a harcot ezzel az amnéziával és küzd, na meg nyomoz, hogy kiderítse mi történt és hogy kicsoda is ő valójában. Ezért nagyon is karakterközpontú ez a könyv, de nem tudom eldönteni, hogy mennyire kedvelem a szereplőket. Christine nem egy angyalka és a narrálása egy idő után idegesítő, de mégsem tudtam figyelni a ténykedését szánakozás nélkül. A többiek pedig nem kerülnek előtérbe, de ez nem is csoda, mindent Christine szemén meg naplóján keresztül látunk.

A szerző végül minden felmerülő kérdésemre válaszolt és sikerült úgy lezárni a részletes kötetet, hogy ne maradjanak kérdéseim, jó a logikai bakikat megcélzó érdeklődésem nem veszem ide. Viszont úgy gondolom, hogy túl hosszú a regény, simán lehetett volna 50 oldallal rövidebb is, hiszen csak kb a felétől válik izgalmassá a történet. Úgyhogy a Mielőtt elalszom inkább a lassú folyású történeteket kedvelőknek fog igazán tetszeni.


10 / 7 pont

Amiben a Mielőtt elalszom erős:

- hangulat
- bővebb portré a főszereplőről
- témakezelés

Amiben nem az:

- a vége túlságosan elment egy irányba
- cselekményszegény
-túl sok ismétlés

Ha tetszett az értékelésem, itt tudod megrendelni a könyvet:


Film készült belőle Amnézia címmel


A kötet az Athenaeum Kiadó jóvoltából jelent meg 2011-ben, új kiadását már Amnézia címmel lehet kapni.

Köszönöm, hogy elolvastad!




Fülszöveg:

Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik.
Szerző: S. J. Watson
Sorozatcím: -
Cím: Mielőtt elalszom
Eredeti cím: Before I Go To Sleep
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: thriller, naplóregény
Fordító: Gellért Marcell
Oldalszám: 368 oldal
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Megjelenés: 2011
Ár: 3.490 Ft


   




Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -