Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux

Archive for június 2014

Bábel fiai


Szerző: Moskát Anita
Sorozatcím: -
Cím: Bábel fiai
Eredeti cím: -
Eredeti megjelenés: -
Műfaj: fantasy
Fordító: -
Oldalszám: 404 oldal
Kiadó: Gabo Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.990 Ft

      


Fülszöveg:

Folyik a munka Bábelben, mert mindenki tudja: aki felhúzza a tornyot, azé a hatalom. Az építkezésnél használt ereklyék, amelyek egy másik világból származnak, kezdik felmondani a szolgálatot, a papság soraiban intrika üti fel a fejét és lázadással fenyeget. A próféta, aki a bábeli egyházat alapította, halott, a torony pedig a mi világunkból szólít magának új látnokot.
Dávid, a korábban festőként dolgozó fiatalember egy ideje látása fokozatos elvesztésével küzd. Zavaros vízióiból megtudja, hogy a torony vette el szeme világát, ezért Bábelbe utazik, de hamarosan belekeveredik az egyházon belüli hatalmi játszmákba. Arzén, a város új főpapja, próbál kitörni édesapja árnyékából, a reformoknak azonban nincs helye ott, ahol vérrel és testrészekkel áldoznak Bábelnek.
A bibliai Bábel történetére alapozott modern és kegyetlen regényben vallás és babona csap össze a racionalitással. Moskát Anita novellái után az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb magyar fantasztikus könyvével jelentkezik.




,,Ha a torony csúcsa keresztüldöfi a menny boltozatát, Isten eljön közéjük, és véget vet a földi nyomorúságnak. Megdicsőülésnek hívta. Az egyszerű emberek eleinte azt sem tudták, mit jelent a szó, de szépen csengett és gazdagságot ígért. Szenvedés, fájdalom és éhezés nélküli életet."

A Bábel fiai 2014-ben jelent meg a Gabo Kiadó gondozásában. Egy magyar írónő fantasztikus könyvéről van szó, a szó mindkét értelmében. Azért szerettem volna először elolvasni a kötetet, mert nagyon érdekelnek a bibliai történeteken alapuló regények és mert egy magyar műről van szó.

A történet két dimenzióban (?) játszódik, egyrészt az ókori Bábelben vagyunk, ahol épül a torony és Arzén gondozza a rá hagyott örökséget. Másrészt pedig a jelenkorban Dávid küzd a mindennapi életben és megpróbálja feldolgozni, hogy fokozatosan elveszíti a látását, pedig festőként nem engedheti meg ezt magának. A furcsa álmai hatására pedig nem tudja kiverni a fejéből azt a gondolatot, hogy a torony műve a mostani rossz állapota.

Fejléckép forrása: saját szerkesztés, alap
Bevallom - nem is kell mondjuk annyira vallanom, de mindegy is - nagyon szerettem ezt a regényt. Lehetséges, hogy pont azért voltam olyan szigorú a Bábel fiai olvasása után a Búcsúzóul örökké kézirattal, mert Anita egy nagyon erős hatású könyvet írt. A kötet befejezése után is azt vettem észre, hogy ahelyett, hogy bejegyzést írnék csak merengek és gondolatban újra Bábel utcáit járom, nézem a munkásokat és figyelem az épülő tornyot. Emellett pedig az olvasás közbeni minden pillanatomat és gondolatomat is lefoglalta a mű és ez vitt egyre tovább és tovább, emiatt nem tudtam letenni egy percre sem. És nem is tudom mit kívántam, azt hogy legyen gyorsan vége vagy azt hogy ne? Hogy minél gyorsabban megtudjam hogy végződik a történet, amelynek minden sorából árad a torony ereje vagy élvezzem ki, hogy egy ilyen jó könyvet olvasok és hagyjam hogy Anita kénye-kedvére befolyásoljon érzelmileg?

Az előbbi győzött, nem bírom a feszültséget.

A legjobb az volt, hogy végig izgultam és aggódtam a szereplőkért. Emlékszem még a Csodaidők sorozat egy bizonyos kötetére, amely után úgy éreztem magam mintha Eta kitépte volna a szívem, majd utána a földre dobta, megtaposta, arrébb rúgta és otthagyta volna az úton. Bár ezt a szintet Anita nem érte el, de egy csúnya szó tőlem is kitelt a regény egy bizonyos részénél, nem számítottam rá és ha pontoznék már csak ezért is megkapná tőlem a maximum csillagszámot, mert engem nem könnyű meglepni. Egyúttal ismerős volt a rántás, Anita nem ment olyan messzire mint Eta, de azért megpróbálta kirángatni a szívem és most örülök, hogy a szerző mégsem erre törekedett és nem taposott meg, mert ha ez a célja, ő is simán a földbe döngöl érzelmileg.

Sokan panaszkodnak amiatt, hogy a kötet kegyetlen. Én úgy érzem, mintha egy teljesen más könyvet olvastam volna, egyáltalán nem tartom a Bábel fiait annak, csak van egy hangulata, amely hatalmába keríti az embert. Figyeltem is erre és szerintem egyáltalán nem volt sok a kivégzés, úgy értem, hogy nem sokszor volt bemutatva  és pont akkor folyt a vér, amikor kellett. Egyúttal nagyon realisztikusra sikerült a bábeli rész az emberek gondolkodását tekintve is. Emellett pedig Anita leírásai fantasztikusak és ettől olyan erős a kötet atmoszférája.

A regény olvasása előtt azt hittem, hogy Anita nem fogja a szereplőivel kimondatni az egyes embereket mozgató célokat, de szerencsére nem ez történt és egy kicsit meg is lepett.
Tehát a regény egy valláskritika, amit a szereplők is kimondanak. A torony építése a jó szándékkal kikövezett tömegmanipuláció. A torony pedig azt akarja, hogy megépítsék és az csak áldozatok útján sikerülhet.

Tetszik a világ mágiája, amely áthatja az ott élőket és kihat a jelenükre is. A legerősebb a torony, amely akár egy másik világba is kifejti hatását, megválasztja a maga bajnokát. Bár a fantasy kategóriához képest nincs telezsúfolva minden jóval, mert a szerző megmarad a toronynál és a bábeli világnál. Nekem nagyon nehéz elfogadni a fantasy műfajos besorolást, annyira élethűre sikerült a regény.

A Bábel fiai nemcsak a hangulatban, hanem a karaktereiben is erős. Arzént én nagyon szerettem a saját elveszettségével, a nehéz teherrel, amit örökségként kapott a nyakába a prófétának kikiáltott apjától és az emberiességével is. Drukkoltam Lívinek, hogy minden vágya teljesüljön, viszont nem szerettem Dávid önzőségét, amely nem engedett neki mást látni csak a saját vakságát, tehát ténylegesen és más bajára is vak volt. A kötetben fontos szerep jut a kapcsolatoknak, amelyek sokfélék és szerencsére kidolgozottak. Láthatjuk az Arzén és apja, a Lívi és Dávid illetve Arzén közöttit is többek között. Egyikük sem idealizált, mindenki emberi és minden tettnek megvan a miértje ebben a regényben.

A mű végére a feltett kérdések eltűnnek, a válaszok előkerülnek és mindent megértünk. Szerencsére nem bonyolult a kötet szövése, sokkal nehezebb nyelvezetű könyvre számítottam, de így jobban jártam. Nem nagyon tudok részeket kiemelni, mert most az egész regény tetszett és nincsenek külön kedvenc egységeim.

Azt hiszem nemcsak a Bábel torony helyeződött át a Bábel fiaiba, hanem egyéb bibliai utalásokat is találtam, bár ezt nem tudom mennyire igaz, vagy csak én képzelem bele az Ábrahám - Izsák történetét? És a csókét? Vagy a vándorlást?

Összességében egy nagyon jó regényről van szó, Mostkát Anita iszonyúan jól ír és egyet biztosan tudok: szeretnék még tőle olvasni. Ha receptkönyvet ír, akkor azt is.

Köszönöm, hogy elolvastad!



Várólistás szerda #16

Ez most nagyon könnyű választás volt. Egyértelműen kíváncsi vagyok a Mennyei tűz városára. Szerencsére már elkezdhetem a Bukott angyalok városát is, mert hamarosan itt a sorozat záró darabja és megfogadtam, hogy addig nem olvasom el, míg meg nem látom a várható megjelenés ekkor és ekkor feliratot! Ez a pillanat is elérkezett!

Várható megjelenés: 2014. szeptember 15.



Rövid tartalom: (spoileres lehet az előző részekre)

A The Mortal Instruments sorozat régóta várt befejezésében Clarynek és barátainak a legnagyobb gonosszal kell megharcolniuk, akivel valaha szembenéztek: Clary tulajdon bátyjával.

Sebastian Morgenstern pedig beindult, szisztematikusan az Árnyvadászok ellen fordítja az Árnyvadászokat. A Sötét Kehely segítségével rémálmokból származó teremtményekké alakítja az Árnyvadászokat, családokat és szeretőket szakítva szét, ahogyan Sötétekből álló serege egyre nagyobb lesz.
A legyőzött Árnyvadászok Idrisbe vonulnak vissza – de még a méltán híres alicantei démontornyok sem tudják örökké kordában tartani Sebastiant. És azzal, hogy a Nephilimek csapdába estek Idrisben, ki fogja megvédelmezni a világot a démonoktól?
Amikor a Nephilimek történetének legnagyobb árulására fény derül, Clary, Jace, Isabelle, Simon és Alec kénytelenek a kezükbe venni a dolgokat – még ha ez azt is jelenti, hogy mélyen a démonvilágokba kell utazást tenniük, ahová Árnyvadászok még soha be sem tették a lábukat és ahonnan még egyetlen ember sem tért vissza…
Szerelmek esnek áldozatul és életek vesznek oda a szörnyű harcban, amely majd a világ sorsáról dönt a már klasszikusnak számító urban fantasy sorozat, a The Mortal Instruments izgalmas záró kötetében.

Piano Forte


Szerző: Patrizia Rinaldi
Sorozatcím: -
Cím: Piano Forte
Eredeti cím: Piano Forte
Eredeti megjelenés: 2009
Műfaj: ifjúsági
Fordító: Balkó Ágnes
Oldalszám: 168 oldal
Kiadó: Pongrác Kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 2.600 Ft

      


Fülszöveg:

A kisregény színhelye egy kisváros, egy hely a világban, ahol az egyetlen lehetőség a törvénytisztelet, és a lázadás egyetlen megengedett módja: igaz emberként cselekedni. Néhány gyereket és fiatal zongoratanárukat (elválaszthatatlan korcs kutyájával, Eneával együtt) földrengés zárja el a külvilágtól: rájuk omlik az iskola. Feszültséggel és izgalommal terhes napok következnek, amelyekben kiderülnek a gyengeségek, de kiből-kiből új, nem sejtett képességek és erőforrások is előbukkannak. Végül az érzelmek, a barátság, a zene és az életszeretet ereje kerekedik felül.




,,AZ A BIZONYOS JÚNIUS ELEJEI DÉLUTÁN MEGÉRTETTE VELEM, HOGY MINDEN BIZONYOSSÁG EGY PILLANAT ALATT ÖSSZEDŐLHET."

A Pongrác kiadó 2013-ban megjelent triumvirátusának egyik tagja a Piano Forte, amely egy olasz szerző, Patrizia Rinaldi magyarra fordított műve. A most tárgyalt könyvével nyerte el a Premio Elsa Morante Ragazzi, Premio Nazionale di Letteratura per ragazziMariele Ventre” díjakat, tehát a kiadó most is figyelt arra, hogy igényes művet adjon ki a kezéből.

A regény egy komoly és a valóságban sokszor rosszul végződő témát dolgoz fel, a csapdába esést, amely bárkivel és bárhol megtörténhet különféle okok miatt. Erre jó példa a Piano Forte is, mert a történet egy alagsorban ragadt csoport viselkedését mutatja be.

A könyv főszereplője Federico, aki zongoraórákat ad néhány gyereknek, Nadiának, Procopiónak, Kunwarnak, Lallának, Francescának és Maritának. Csak az alagsorban próbálhatnak, mert az iskolának nincs zeneterme és csak lent kaphatott helyet egy ósdi zongora. Az egyik nyári napon, június nyolcadikán is ott voltak és amikor a foglalkozás a végéhez közeledett

mintha megállt volna az idő.


Először is muszáj azzal kezdeném, hogy a kötet ártatlan. A téma komoly, a megvalósítás pedig olyan ártatlan és nem is szeretném ezt leszólni. Inkább csak elhinni, hogy ez megtörténhet, hogy nem ugranak egymásnak az emberek azonnal, hanem megpróbálnak együttműködni és nem egymás torkának esni. Igazából elgondolkodtam azon, hogy vajon ha én akár a mostani csoporttársaimmal, vagy a régi osztálytársaimmal egy ilyen helyzetbe kerülök, akkor mi történne...

Egyúttal megérintett a könyv klausztrofób hangulata is egy kicsit, bár mivel ifjúsági a kötet és a célcsoportja egy kicsivel alattam van, nem jellemző rá a túlírtság, tehát a hangulata sem annyira erős. Ahhoz viszont elég, hogy megérintsen. A szerző itt inkább azt vizsgálja az ifjúsági illetve a gyermekirodalom kategóriáin belül, hogy egy csapat gyerek hogyan reagál a szorult és bizonytalan helyzetre. Felállít egy teóriát arról, hogy egyes emberek hogyan viselkedhetnek, kikből lesznek vezetők és kik azok, akik legjobban pánikolnak. Ezzel csak az a baj, hogy nem különülnek el élesen az egyes embertípusok és így igazi jellemrajz nem nagyon volt a kötetben. Pedig ez engem igencsak érdekelt volna. Ez lenne az elvárásom egy felnőtteknek szóló regény felé.

A történet két szálon fut. Egyrészt ott van a jelen, amikor a szorult helyzetben próbálnak minden egyes nap túlélni és biztatni egymást. Másrészt pedig ott van Federico múltja is, a történet, amelyet elmesél a zenetanárairól, önmagáról és a kicsinyes irigységről. A cselekményről sajnos nem lehet többet írni lévén egy rövidke regényről van szó. Nagyon tetszett az, hogy egy történet a történetben, tanulság a tanulságban könyvet olvashattam az összefogásról, barátság erejéről, vagy akár az önzetlen segítségnyújtásról és a kitartásról.

A Piano Forte eleje nagyon kusza. Az a néhány oldal szörnyű, de szerintem ez tudatosan van így. Egyrészt lehet a trauma hatása, másrészt pedig az, hogy Federico nem tudja hol kezdje a történet mesélését.
Plusz az sem segített sokat a zavaron, hogy először nem nagyon tudtam eldönteni, hogy Federico hány éves, igazából én olyan tizenkettőnek tippeltem, utána pedig az volt a kérdésem, hogy akkor ő most kicsoda. A későbbiek során élvezhetővé vált a kötet és elég könnyen olvashatóvá egyrészt a rövidsége, másrészt pedig a stílusa miatt.
,,Biztos vagyok benne, hogy előbb hallatszott a recsegés-ropogás, és csak azután az omlás robaja, ebben nem értünk egyet mind a heten."
Tetszett még az, hogy nem egy tanár áll a kötet középpontjában, legalábbis ami nem a narrációt érinti, hanem a helytállást a nehéz körülmények közepette. Federico sokszor elámul, hogy milyen tapasztaltak ezek a gyerekek, egyúttal kimondatlan marad az a gondolat, hogy mit kellett nekik átélniük, hogy mindezt tudják...

Viszont mivel felnőttként olvasom és sajnos nem tudom minden egyes szempontból úgy nézi a regényt, mint egy gyerek, bizony vannak olyan vonások is, amik nekem nem tetszenek. A gyerekeknek nem igazán vannak tulajdonságaik, nem nagyon ismerjük meg őket és igazából egy fő/egy karakterjellemző az átlagos arány, sőt valamivel ez alá megy az érték, így nem is igazán tudtam senkivel sem együtt érezni. Olvasás közben olyan voltam, mint aki bennragadt a szereplőkkel, ráadásul klausztrofóbiás és nem szól senkihez, egy kívülálló maradtam, a többiek pedig nem is siettek engem bevonni a körbe.
Sokszor inkább csak utalások történnek a gyerekek múltjára és a történetük kimondatlanul a mélyben marad. Ám Federico esetében ez nem így van. Az ő életét részletesen is megismerhetjük, a gyerekkorától kezdve, a tanárain át, a jelenlegi helyzetig.

A kötetben fontos szerepet kap a zene, ahol a mankó szerep jut neki. Itt úgy éreztem, hogy ahhoz képest nagyon keveset bíztak jótékony hatására, elbírt volna még a könyv egy kicsivel több dallamot is. Ám ha nincs zene, akkor van más szerencsére, a vidámság is tesz akkora szolgálatot.

Összességében szerintem inkább a fiatalabb korosztálynak érdemes olvasnia ezt a regényt, én már úgy érzem, hogy kinőttem belőle, bár még én is találtam benne értéket és szeretnivalót, tehát nincs rossz kapcsolatom ezzel a könyvvel. Lehet, hogy rövid a regény és pár dolgot kifogásoltam is, de azt nem lehet írni, hogy nincs benne feszültség, mert aggódtam a szereplőkért és drukkoltam nekik a szabadulásért.

A könyv nagyon szép kiadású, szokás szerint, zeneszerzők képei, nevei találhatóak minden egyes fejezetnél. A Pongrác kiadó jelentette meg 2013-ban és a kötet 2600 Ft-ba kerül teljes áron. Egyébként kemény táblás, védőfóliás példányról van szó és szerintem gyönyörű a borítója. Először ez keltette fel a figyelmem és emiatt tettem várólistára, majd olvastam el.

Köszönöm, hogy elolvastad!



Füst és csont leánya


Szerző: Laini Taylor
Sorozatcím: Daughter of Smoke and Bone / Füst és csont leánya
Cím: Füst és csont leánya
Eredeti cím: Daughter of Smoke and Bone
Eredeti megjelenés: 2011
Műfaj: urban fantasy, ifjúsági, romantikus
Fordító: Gálvölgyi Judit
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenés: 2012
Ár: 3.490 Ft
      


Fülszöveg:

Laini Taylor, a sikeres fantasy szerző új vizekre evez legújabb trilógiájával, és ha hinni lehet a neves amerikai újságok recenzorainak, ez lehet az írónő eddigi legnagyobb sikere. Úgy tűnik, beigazolódnak e feltevések, hiszen a könyvet a New York Times beválasztotta a 2011. legfontosabb könyvei közé gyerek/ifjúsági kategóriában (összesen 5 könyv szerepelt a listán), a megfilmesítési jogokat, pedig a Universal Stúdió vásárolta meg. A Wall Street Journal új Harry Potterként emlegeti, a folytatás pedig már készül.

Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer, hogy egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. Nem lett jó vége. Így kezdődik a 17 éves Karou története. A valódi kék hajú lány Prágában él és rajzolni tanul, ám gyakran hiányzik az iskolából, mert időről időre távoli és veszélyes küldetéseket teljesít titokzatos és végtelenül rút nevelője, Kénkő parancsára. Kénkő boltjából kilépve ugyanis a világ legkülönbözőbb pontjain találja magát, és mindenhonnan fogakat kell vinnie Kénkőnek, aki kívánságteljesítő gyöngyökkel fizet a fogakért. Egy ilyen küldetésen méri össze Karou először az erejét Akivával, az emberfeletti szépségű szeráffal. Az első találkozást azonban több is követi a mai Prágában és más korokban, más világokban, mert tér és idő nem szab korlátot a kimérák és a szeráfok időtlen idők óta tartó könyörtelen küzdelmének. Hogy kik a kimérák, és kik a szeráfok? Kik az ördögök, és kik az angyalok? Jó-e a szép, és szép-e a jó? No és kicsoda valójában Karou, akinek a neve egy bizonyos nyelven azt jelenti, „Remény”? Lainie Taylor fantáziában, egészen eredeti ötletekben, kiszámíthatatlan fordulatokban és érzelmekben gazdag regényéből kiderül.



,,EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT, EGYSZER EGY ANGYAL MEG EGY ÖRDÖG EGYMÁSBA SZERETETT.
A TÖRTÉNET NEM VÉGZŐDÖTT JÓL."

Sorozat: Füst és csont leánya 1.
(Daughter of Smoke and Bone)

Forrás
Első találkozásunk a molyon történt és lehet, hogy furcsa, de én azért szerettem volna olvasni ezt a könyvet, mert elég sokan találkoztak már vele és engem is kíváncsivá tett. Plusz a fülszöveg nagyon megnyerőnek tűnt és a borító egy kicsit hasonlít Alma Katsu regényeinek külföldi fedőire. Úgy gondoltam, hogy ha közel azonos élményt kapok a Halhatatlanhoz, akkor már megérte elolvasni a regényt. Bár ezt akkor még nem tudtam, de ma már igen, egyáltalán nem bántam meg, hogy előkaptam, maximum csak azt, hogy nem hamarabb.

A történet főszereplője Karou, aki Prágában él és kettős élettel áldotta meg a sors, egyrészt iskolába jár és mindenkit elkápráztat rajzaival, amelyek erős képzelőerőre utalnak és mindenki bámulattal adózik a lánynak miatta. A másik oldalon pedig ott van Kénkő, aki egy kívánságkereskedő és Karou küldetéseket vállal, a kereskedőnek hoz fogakat. Ez olyan feladat, amely látszólag könnyű, de sokszor jár Karou sérülésével. A különféle ajtók jelentik az utat más városokba és az egyik küldetésén Karou észreveszi, hogy fekete kézjelek díszítik az ajtókat, amiknek nem kéne ott lenniük. Ha minden összeáll és a kézjelek a megfelelő helyre kerülnek, akkor eljön a vég kezdete és az tűzzel fog kezdődni.
,,Az egész világon egyetlen hely volt, ahol az emberek kívánságai teljesülhettek: Kénkő boltja. És Kénkő kizárólag egyetlen valutát fogadott el. Nem aranyat, nem találós kérdésekre való választ, nem kedvességet vagy hasonló, mesebeli marhaságot, és nem, nem is lelket. Annál is különösebbet.
Fogakat."
Az elején lassan indul be a regény. Sokáig azt hittem, hogy egyáltalán nem lesz izgalmasabb, de egyik oldalon azt vettem észre, hogy jó olvasni ezt a könyvet. A Füst és csont lánya főleg a kötet második felétől kezdve izgalmas, addig csak az alapozás történik. Sokáig elképzelni sem tudtam, hogy miért nem hagy nyugton a mű, illetve szörnyen idegesített az állandó utalgatás és az, hogy nem jöttem rá azonnal az összekötő elemekre. Egy ideig.

Aztán beleszerettem a könyvbe.

És ez a történet jól végződött.

Forrás
Imádom ezt a könyvet, ezt a világot és alig várom, hogy elmerülhessek a következő kötetekben is! A történet mesei keretekben regéli el egy háború és ellenséges viszony történetét a kimérák és a szeráfok között, rengeteg apró kis ötlettel, amelyek jól működnek és színesítik a világot. Nagyon tetszett nekem a kívánsággyöngyök léte és a hozzájuk kötődő jellemzők is. Egyúttal a történet tartalmaz egy Romeo és Júlia sztorit is, de hogy kik között és miért, az már titok! Megismerése csak a könyv elolvasása után lehetséges...

Olvasás közben sok kérdés merült fel bennem, de a kötet végére minden összeáll és akkora már nem maradnak homályos foltok, legalábbis számomra nem. Viszont olyan függővéggel zárul, hogy az egyszerűen őrjítő és rákényszerít arra, hogy bár nem szeretek angolul olvasni, kezdjem el a külföldi verziót, mert nem bírom a feszültséget. Mikor jön már magyarul a második rész?
,,Prága utcái olyan fantáziát képeztek, amelyet alig érintett meg a huszonegyedik század – vagy akár a huszadik, esetleg a tizenkilencedik. Alkimisták és álmodozók városa volt, középkori macskakövein gólemek, misztikusok, hódító hadseregek jártak egykor. Magas házak ragyogtak aranyvessző és kárminvörös és tojáshéjkék színekben, rokokó gipszcsipkékkel díszítve, egyforma, piros tetők alatt. Barokk kupolák antik reze zöldellt lágyan, és gótikus tűtornyok nyúltak az égbe, hogy felnyársalják a bukott angyalokat. A szél mágia, forradalom, hegedűk emlékét sodorta, és a macskaköves utcák úgy kanyarogtak, mint megannyi patak. Mozart-parókás banditák kamarazenét játszottak az utcasarkokon, és az ablakokból marionettek lógtak, amelyektől az egész város egyetlen, nagy bábszínháznak tetszett, láthatatlan bábosokkal a bársony mögött."
Nagyon szerettem a kötet stílusát, a hangulatát és a leírásokat. Bár a könyv elején inkább zavartak ezek, a végére már ezt is megszoktam, sőt meg is szerettem és elfogadtam, hogy ez így a tökéletes Füst és csont leánya kötet, ezek nélkül nem lenne az ami és valószínűleg nem is szeretném ennyire. Szerintem ennek inkább ahhoz van köze, hogy a történet Prágában játszódik. Igazából nem nagyon emlékszem arra, hogy olvastam-e már olyan könyvet, amely ezt a települést tette meg helyszínévé, de számomra a név hangzása is egyfajta hangulattal jár, amely jól passzolt a leírtakhoz. Tökéletes a helyszínválasztás!

A regény több részből áll és ezek mutatják be a cselekményt, a fő szál Karoué, viszont kisebb egységeket más szereplők uralnak, ilyen például Madrigal, akinek a szála nagyon nagy kedvencem, de Akiváét is szerettem olvasni. A regény a múltból is bemutat egy bizonyos részt, ami alapján értelmet kapnak a jelen eseményei és a szálak összefonódnak. Ám a regénybeli fő kérdés mégis Karou személyéhez kötődik: mégis ki vagy mi ő?

Erős vonás a könyvben megjelenő mágia, amely inkább Kénkőhöz és a ,,boltjához" kötődik és áthatja az egész történetet, mint a füst. Ám ott az emberek számára ez titkos világ, ahogy a kimérák és a szeráfok dimenziója is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz az ábrázolásuk és így visszagondolva azt kell írjam, hogy a kimérák sokkal szimpatikusabbak voltak, mint a hideg és irgalmatlan angyalok. A szeráfok konvencionális hierarchiája és világa sokkal taszítóbb, mint a kiméráké és felmerül a kérdés: ki számít szörnynek?
Megjelenik itt az egyenlőség elve is, nincs kívánság ellenszolgáltatás nélkül. Semmi sincs ingyen, meg kell adni az árát, ahogy a mágiának is.

Bár Karou alapjellemzői nem szimpatikusak, az olvasó mégis együtt érez vele, a történtek hatására.
Karou
Forrás
Sok utalás tartozik hozzá és ahhoz, hogy mennyire érzi magányosnak magát, ami előrevetíti a történéseket is.
,,Karou szeretett volna olyan lány lenni, aki önmagában teljes, jól érzi magát magányosan, és derűs. De nem olyan volt. Magányos volt, és félt a benne lévő hiányosságtól, mintha az képes volna terjeszkedni… és megszüntetni őt."
Számomra mégis Kénkő volt a kedvenc, illetve Akiva, egyébként pedig mindenki szerethető, mindenkinek van egyedi vonása. Akár a barátnőről, Zuzanáról vagy a kívánságkereskedő Kénkőről van szó.

Akiva is összetett karakterre sikerült. Düh, fájdalom, bűntudat, hiány, üresség és vágy.

Ha pedig függővég, akkor muszáj szót írjak a kötet befejezéséről is. Kell a második rész! Nagyon! Én nem számítottam ilyen végre, valahol mélyen azt hittem, hogy nem így fog végződni és egy kicsit döbbenten, de annál nagyobb vággyal tekintek a következő rész felé! Jó kis fricska volt a Romeo és Júlia történetnek!
,,A remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, akkor képes vagy megvalósítani. Majdnem olyan, mint a mágia."
Összességében szerintem egy nagyon jó történetről illetve világról van szó. Én nagyon szeretem és biztos, hogy újraolvasom még párszor a későbbiek során, de nemcsak ezt, hanem a többi részét is! Várom a magyar megjelenést, remélem hamarosan jönni fog!

A regény keménytáblás, teljes ára 3.490 Ft. A Kossuth Kiadó jelentette meg 2012-ben. A sorozat három részes, és tartozik hozzá egy plusz feles kötet is, tehát még három kiadvány vár szépen a várólistámon (Days of Blood & Starlight, Dreams of Gods & Monsters, 2.5: Night of Cake & Puppets).



Köszönöm, hogy elolvastad!





Kapcsolódó bejegyzés: Castingot tartottam hétfőn, katt ide! Így képzelem el a szereplőket. Egyúttal helyszínek, fanartok, fandolgok ugyanitt.

Fejléckép: Saját szerkesztés


Blood Red Road - Vérvörös út


Szerző: Moira Young
Sorozatcím: Homokvidék
Cím: Vérvörös út
Eredeti cím: Blood Red Road
Eredeti megjelenés: 2011
Kategóriák: disztópia, ifjúsági, poszt apokaliptikus, fantasy
Fordító: Dobó Zsuzsanna
Oldalszám: 424 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Megjelenés: 2014
Ár: 2.399 Ft (kartonált) / 3199 Ft (kemény kötés)

      


Fülszöveg:

Hogy megmeneküljön, küzdenie kell.

Hogy túléljen, vezetővé kell váljon.

Saba világa darabokra hullik, amikor az ikertestvérét, Lugh-t fogságba ejti négy kabátos lovas. Saba eldönti, hogy megmenti, ezért nekivág a Pusztítók által hátrahagyott törvényen kívüli sivár tájnak. Ez egy brutális világ, ahol Saba felfedez magáról pár meglepő dolgot. Vad harcos, ravasz ellenfél és mindenek fölött legyőzhetetlen túlélő. Egy Jack nevű fenegyerekkel és egy Szabad Sólymok nevű lány forradalmár csapattal Saba útnak indul, hogy megmentse a testvérét – és talán az egész világot.


,,LUGH AZ ELSŐ, MINDENBEN Ő AZ ELSŐ, ÉN PEDIG KÖVETEM.
EZ ÍGY VAN JÓL.
EZ ÍGY VAN RENDJÉN.
ENNEK ÍGY KELL LENNIE."

Sorozat: Homokvidék 1.

Az első találkozás itt is a molyon történt. Megláttam és azonnal várólistára raktam, de akkor még csak a borító miatt. Igazából a fülszöveg annyira nem keltette fel a figyelmem, bár elég jól hangzott az, hogy egy harcos lányról van szó. Amikor lehetőségem nyílt rá, beleolvastam, és az elején döbbentem rá, hogy ezt a könyvet nekem végig kell olvasnom! És milyen jól tettem!

A történet a kietlen Silverlake-ben veszi kezdetét, ahol egy család él és rejtőzködik a túlélés reményében. Három testvér és az édesapjuk próbálja átvészelni a szárazságot, míg egy nap fekete lovasok tűnnek fel a horizonton és magukkal viszik a fiút, Lugh-t. Saba ezt nem hagyja és útnak indul Emmivel, hogy megkeressék bátyjukat, ám ahhoz hogy megmenthessék őt, veszélyes utakon kell járniuk. 

Forrás
Számomra már a regény eleje is érdekes volt, már itt megszerettem a könyvet és alig vártam, hogy folytatódjon. Ez inkább az írásmódnak volt köszönhető, amelyben szerepet kap a rövid tőmondat és a szaggatottság. Egyébként a Vérvörös út feszes cselekményű, mindig történik valami, ami fenntartja az izgalmat és ez szerencsére a könyv végéig kitart. Számomra a regény a mostani olvasási kedvem hullámhegye, ennél a műnél jöttem rá, hogy én ilyeneket szeretnék olvasni.

Számomra most ez az ideális olvasnivaló és folytatni is fogom ezt a sorozatot, ebben biztos vagyok!

Az átlag Young Adulthoz képest sokkal keményebb a történet, a főhősnő sokkal szívósabb és meg merem kockáztatni, hogy a kötet izgalmasabb is. Az elején egy rövid bevezető rész után azonnal útnak indulunk és követjük Sabát a testvére után. Ám az út rendkívül veszélyes és nem a környezet rejti a legnagyobb fenyegetést, hanem maga az ember.

A történet egy poszt apokaliptikus környezetben játszódik. Utalások vannak csak a korábbi világra, arra, hogy milyen gépek is lehettek azok régen, amiket Saba megpillant az útja során és ezek a részek tetszettek. Viszont az egy kicsit furcsa volt, hogy egyből ráismert a repülőkre és meg is tudta nevezni azokat. Igaz, hogy kapunk utána egy magyarázatot, azért egy kis töprengés igazán beleférhetett volna. Egyébként a bemutatott világ kellően kegyetlen és őrült. Hopetown beszédes neve szinte gúnyolódik a rossz helyzetbe került szereplőkön és a város is elég kegyetlen és korrupt. Tetszik.

Plusz én még nagyon kíváncsi vagyok a miértekre és okokra, remélem ezek a későbbiek során kiderülnek. Viszont a szereplőkön érezni lehet azt, hogy ők csak a túléléssel foglalkoznak, tehát igazából nem nagyon érdekli őket a mostani állapot kialakulásához vezető út és ezek után nem is biztos, hogy a következő részekben ez megváltozik. Azért nagyon remélem, hogy választ kapunk majd erre is. És hogy egy kicsit kitágul a világ akár a mutáns szörnyszerűségek, akár az ellenség tekintetében is. Meg a jellemzésükben.
,,Ha tudsz olvasni a csillagokban, képes vagy elolvasni az emberek életének történetét. A saját életed történetét is. Mi volt, mi van és mi lesz."
Saba
Az egyik hiányosság szerintem a fenti idézethez kötődik. Jobban szerettem volna egy kicsit elmerülni ebben a csillagjóslásban, de számomra nagyon kevés volt egyrészt az ezzel foglalkozó rész, illetve szereplők száma. A szerző ezt inkább az elején egy baljós előrejelzésnek szánta, ami jó, mert felkelti a figyelmet, de én azért többre is kíváncsi voltam és vagyok még most is.

A második vonás, ami nem tetszett az a regény végéhez kapcsolódik. Az utolsó harminc, negyven oldal már nagyon hosszúvá teszi a könyvet, szerintem enélkül a csavar nélkül is be lehetett volna fejezni a művet. Értem, hogy miért van erre szükség, ez is Sabához kötődik, viszont egy kicsit már soknak éreztem az izgalmakat, bőven ráért volna a második regénybe bevenni ezt.

A történet középpontjában a testvérek állnak. Bár Lugh keveset szerepel, ő lesz a mozgatórugója az eseményeknek, Saba mindent megtesz azért, hogy megtalálja a testvérét, aki teljesen az ő ellentéte. Kicsit kiszorul a kapcsolatukból Emmi, a legfiatalabb testvér, aki jobban hasonlít Sabára, mint azt a nagyobb lány hinni remélte. Az ő kapcsolatuk nem olyan jó, de össze kell fogniuk ahhoz, hogy megtalálják Lught és megmenthessék. Tetszik az, hogy Saba fejlődőképes, minden téren. A Lugh és közte lévő kapcsolat viszont csak egyoldalúan látható, hiányzott Lugh része, ami remélem a következő részekben már bővebben is bent lesz.

A kötet izgalmassága mellé egy erős főhősnő is tartozott, akivel egy kis probléma azért akad, de hát nem lehet mindenki tökéletes. Mikor olvastam Sabáról, egyből Az éhezők viadala Katnissa jutott eszembe és elég sokszor társítottam a regényt a másikhoz a főszereplő és egy kicsit a történések miatt is. Egyébként a főszereplő néha olyan makacs, hogy az már fáj. Bár kedveltem a karakterét a kitartása miatt, de hát ugye a ,,makacsság a kitartás erénye" és ezt sajnos néha meg is mutatja vagy túlzásba viszi és ezért egyszerűen időnként annyira kiállhatatlan, hogy még az én békés természetemmel is fejen ütöttem volna párszor. Ám tetszik az, hogy azért belátja a hibáit és hogy ő egy erős karakter, csak ne lenne annyira önfejű és hálátlan...

A többiek is érdekesek voltak, például nagyon szerettem Jack beszólásait, illetve őt magát is. Sokkal élvezetesebb volt vele a regény. És köszönöm! Nincs benne szerelmi háromszög! Nem kell minden YA-ba olyan és ez az egyik regény, amelyik ezt bebizonyította, szóval köszönöm Moira Young!

Összességében egy nagyon jó regényről van szó, amely hasonlít egy kicsit Az éhezők viadala c. kötetre, de szerencsére önálló vonásokkal is rendelkezik. A hősnő erős karakter és inkább azért érdekes olvasni, mert a szerző azt vizsgálta, hogyan viselkedne egy erős túlélési ösztönnel rendelkező lány azokon a nehéz próbákon. Mindenféleképpen érdemes olvasni!

A regény 2014-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. A Homokvidék sorozat első részéről szólt az értékelés, itt a többi egység címe is: Rebel Heart, Raging Star. Már mindkettő megjelent külföldön, bár az utolsó csak 2014-ben. Nagyon várom őket!

Részlet a regényből:


Köszönöm, hogy elolvastad!

Top Ten Tuesday #3


Miről van szó?

Minden héten megjelenik egy-egy új Top 10-es lista a The Broke and the Bookish blogon és a szerkesztői szeretnék látni a miénket is, így arra buzdítanak, hogy válasszunk ki a témának megfelelően tíz darab könyvet és mutassuk meg nekik is a bejegyzés linkjét az adott lista alatt.

Június 24: Top 10 borítótrend amit szeretsz / nem kedvelsz. (Én az elsőt választottam.)

1. Báli ruhák minden mennyiségben


2. Erősnek tűnő női alakok


3. Szép látkép


4. Szép rajzolású mangakép


5. Szimbólumok


6. Ötletes megoldások


7. Sziluettek


8. Mutasd a hátad!


9. Ad Astra borítók


10. Sánta Kira munkái


Azt hiszem inkább ezek a legtöbbször ismétlődő jellemzők a kedvelt borítóimnál.

Ballada a holtakért


Szerző: Maggie Stiefvater
Sorozatcím: Tündérdallam
Cím: Ballada - A holtak éneke
Eredeti cím: Ballad
Eredeti megjelenés: 2009
Műfaj: ifjúsági, urban fantasy
Fordító: Robin Edina
Oldalszám: 384 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 2.999 Ft
      


Fülszöveg:

James Morgan szinte nem is evilági muzikális érzékkel rendelkezik. Tehetsége felkeltette a lélekrabló tündérmúzsa, Nuala figyelmét is, aki felébreszti, majd kiszipolyozza a kivételes halandók kreatív energiáit. Míg végül meg nem halnak. Jamesnek éppen elég oka van rá, hogy tartson a tündérektől, ám miközben Nualával egy közös zenei szerzemény megalkotásán dolgoznak, a srác egyszer csak rádöbben, hogy egyre mélyebb érzelmeket táplál Nuala iránt. A tündérnép többsége azonban korántsem ilyen ártalmatlan és jó indulatú. Mindenszentek éjszakájának – a halottak napjának – közeledtével Jamesnek meg kell küzdenie a tündérkirálynővel és a holtak királyával, hogy megmentse Nuala életét. És a saját lelkét.




,,EMLÉKEZZ RÁNK - ZENGIK A HOLTAK -,
NEHOGY MI EMLÉKEZZÜNK REÁD..."

Sorozat: Tündérdallam 2.
Spoileres lehet az első részre!

Ha Maggie Stiefvaterről van szó, én nem kételkedem. Eljutottam arra a szintre, hogy ha bármi megjelenik az írónőtől elsősorban magyarul, akkor azt szeretném elolvasni. Bár a Ballada c. könyv a korábban megjelent Lament folytatása, tehát a Tündérdallam sorozat második része, ezért ez a világ nem volt ismeretlen számomra. Alig vártam, hogy a kezembe kerüljön a Ballada!

Viszont amikor megláttam, hogy James a főszereplő, egy kicsit elkedvtelenedtem, mert őt annyira nem szerettem az első részben. Szerencsére az előítéletem rossz volt, Maggie nagyon jó karaktert hozott össze személyében és kijelenthetem, hogy ő lett a kedvencem.

Fejléckép forrása: Saját szerkesztés

,,James Morgan szinte nem is evilági muzikális érzékkel rendelkezik. Tehetsége felkeltette a lélekrabló tündérmúzsa, Nuala figyelmét is, aki felébreszti, majd kiszipolyozza a kivételes halandók kreatív energiáit." Kettejük közös kalandja ez a regény, amelyben a korábbi főszereplő, Dee is szerepet kap, bár szerencsére nem annyit, mint a fülszövegben is említett páros. 

Azt hittem, bár nem tudom miért, hogy a regény olyan lassú folyású lesz, mint mondjuk a Shiver és én lepődtem meg a legjobban azon, hogy nem így lett. A könyv izgalmas! Nem túlzok! Nincs benne egy felesleges rész sem, sodró lendületű és én imádtam ezt a történetet! Gyorsan zajlik a cselekmény és szerencsére a karakterek kidolgozása sem maradt el, szóval Maggie most igazán kitett magáért! Egyúttal a szerző nagyon szépen ír, imádom az írásmódot is! Jajj én most mindent szeretek ebben a regényben

A legjobban ebben a kötetben egyrészt Nuala személyisége, másrészt pedig a tündérek kitágult világa tetszett, amit Nualán keresztül szemlélhetünk hosszabb-rövidebb részek erejéig, mert James-szel ketten osztoznak a könyv fő fejezetein. A szerző sokkal jobban bevezetett minket a természetfeletti lények hierarchiájába illetve egy közelibb képet is kaphattunk a tündérekről. Mert egy tündér szemén keresztül, főleg ha ő a leanan sidhe, sokkal jobban ki lehet tágítani a világot, sokkal jobban lehet jellemezni azt. Egyúttal megjelenik a mélység is a Balladában, akár a karakterek érzéseinek bemutatásán vagy éppen a magányos farkas típusú karakterek szenvedésén keresztül. Másabb ez a rész, mint az első és én ezt sokkal jobbnak érzem. Még úgy is, hogy a világot még mindig van hova bővíteni...

Nagyon jó húzás volt Jamest megtenni szereplőnek, én komolyan örültem neki, legalábbis a kötet negyedétől kezdve. Dee csak sms-ben van jelen illetve néha a James-féle szálon keresztül és bőven elég is belőle. Túlságosan nyafogós, sírós karakter most, ami érthető ugye az első könyv után, de mégis, a viselkedése nem jó és ezért egy megharagudtam rá, pedig a korábbi részben szerettem őt. Ám annyira mégsem tudom utálni, mert Maggie Stiefvater igazi karaktereket alkotott! *táncra perdül* A szereplők személyiségei nem egysíkúak, nem lehet egyértelműen utálni Dee-t sem, mert nemcsak a rossz jellemzői kerültek előtérbe itt, ahogy Nuala sem csak rosszindulat és némi ihlet, de csitt! 

A karakterek közül nagyon szerettem Nualát, az ő féltékenykedéseivel, ezt például nagyon szórakoztató volt olvasni. Nuala egy erős lány, jó beszólásokkal. A másik kedvencem James volt, de hát ő James, a külszíni egójával és a humorával, amit csak szeretni lehet. Ebben a részben megismerhetjük milyen is valójában. Egyúttal az ő szálát nagyon könnyű olvasni, tetszetős a stílusa is. 
,,A valóságban csupán egy szempontból találtam másnak az itteni életet: mindenki a zenekarban elfoglalt helye szerint játszotta a szerepét. Rézfúvósok: a tökfejek. Fafúvósok: a sznobok klikkje. Vonósok: a túlbuzgó mócsingok, akiknek állandóan a levegőben a keze. Ütősök: az osztály bolondjai. Dudások: én."
Ilyen voltam olvasás közben.
Maggie nemcsak a három jelentős karakterre helyezte a hangsúlyt, hanem a többi szereplő is kapott történetet, így bátran kijelenthetem, hogy a szerző nagyon szépen és jól dolgozta ki ezt a regényt. Viszont nem írhatom, hogy nem hiányzott Luke, mert nagyon is...
A sokadik vonás, ami nagyon tetszett a regényben, az az volt, hogy gondolkodásra is akadt lehetőségem, egyrészt Dee és az sms-ei illetve az érzései miatt, mert igazából a lány esetében nem éreztem azt, hogy Maggie a szánkba rágná, hogy mit is kéne gondolnunk az előző kötet főszereplőjéről, igencsak kevésszer jellemezték Dee-t vagy ha mégis, akkor negatívan, de ezt csak egy másik szereplő oldaláról. A szereplők közötti többi kapcsolat is érdekesre sikerült, de talán a legjobban a Nuala - James páros közötti kommunikáció sikerült a legjobbra. Egyúttal a James és Dee közötti barátság jellemzését is jó volt látni a fiú oldaláról is, mert valahogy az első részben teljesen más képet kaptam a párosról, de így kerek az egész.

Könnyen össze tudom foglalni milyen érzéseket váltott ki a Ballada, bár a kötet igencsak sokszínű és sokféle érzelem jelenik meg, számomra inkább a nyugalmat jelentette a regény. Az izgalmas részeknél viszont tűkön ültem, egyszerűen szerettem volna bedarálni a regényt, de nem tudtam, mert nem akartam, hogy vége legyen. Nuala rengeteg érzést váltott ki belőlem, főleg együttérzést és néha szomorúságot. De hogy miért? Az maradjon a könyv titka, megéri elolvasni

Összességében egy nagyon jó regényről van szó, második résznek tökéletes és nem érződik rajta olyasmi, hogy esetleg átvezető rész lenne a végkifejlet felé, tehát Maggie Stiefvater csak a szokott formáját hozza. A szerző nagyon okosan vezeti a szálakat, Maggie mindig képes lenyűgözni és most is így történt. Új kedvenc könyvem illetve szerzőm lett! Ide a többi regényét is!

A Ballada 2999 Ft-ba kerül (teljes áron), 2013-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó égisze alatt. A borító nagyon szép, hasonlít a külföldi kiadásokéra és egyébként egy kartonált kötésről van szó. A sorozat harmadik része a Reqiuem lesz és inkább csak sírok azon, hogy 2015-ben jön a folytatás angolul. Miért olyan későn?

Részlet a regényből:

Köszönöm, hogy elolvastad!



- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -