Hamarosan A Tökéletes Határtalanok Északi mitológia Viktória királynő és Abdul Maigret és az egyes számú zsilip A Vétkes Csábítás Vértestvérek Lux
Posted by : Liliane Evans szerda, március 12, 2014


Szerző: Timur Vermes
Sorozatcím: -
Cím: Nézd, ki van itt
Eredeti cím: Er ist wieder da
Eredeti megjelenés: 2012
Műfaj: szatíra
Fordító: Nádori Lídia
Oldalszám: 340 oldal
Kiadó: Libri Kiadó
Megjelenés: 2013
Ár: 3.990 Ft

          


Fülszöveg:

2011. nyara. Berlin közepén egy üres telken, katonai egyenruhában egy ötvenhat esztendős férfi ébredezik: Adolf Hitler. Amit talál: béke, demokrácia, rengeteg külföldi és egy női kancellár… Ebben az új világban a tőle elvárható fanatikus hittel új karrierbe kezd a televízióban.

Timur Vermes káprázatos szatírájának Hitlere nemcsak végtelenül komikus figura, de ijesztően valóságos is. Meghűl az ereinkben a vér, hogy milyen könnyen megtalálja a helyét egy cinikus, gátlástalan világban, ahol a demokrácia hosszú évtizedei után a demagógia, a nézettségi adatok és a like-gombok nyomogatása vezérli a közéleti cselekvést. A könyv a megjelenése óta töretlen sikert arat Németországban, olvasók százezreit bűvölte el, és a világon szinte mindenütt az idei év egyik legjobban várt megjelenéseként beszélnek róla.




Először egy cikkben találkoztam az íróval és az éppen akkor készülő szatírája címével, amikor elhatároztam, hogy ezt a könyvet el szeretném olvasni. Úgy voltam vele, hogyha nem jelenik meg magyarul, képes leszek ezért az egy könyvért megtanulni németül - angol, latin, japán és egy kicsi olasz nyelvtudással rendelkezem. Tavaly, 2013-ban, nagy örömmel fedeztem fel a hamarosan megjelenő kötetek között a Nézd, ki van itt címűt is, amit a Libri kiadó jelentett meg és most itt vagyok, egy kicsit hosszabb olvasási idővel, de büszkén jelentem, hogy elolvastam a művet.

Nagyon tetszett az alapötlet, vagyis az, hogy 2011-ben Hitler felébred a modern Németországban és arról szól a regény hogyan találja meg ebben az új környezetben az útját. Kíváncsi voltam hogyan lehet ezt megvalósítani és vajon mennyire élethű az eredmény.





Műfaj: szatíra

Értékelésem: 5 / 5 pont.





Tehát az alaptörténet Hitlerről szól. Egyik nap felébred az egyik berlini grundon és azt hiszi, hogy a korabeli városban van, míg néhány újabb technikai innováció illetve egy újság felnyitja a szemét a valóságra: 2011-ben ébred fel. Ezek után a hidegvérének és elemzőképességének illetve tiszta logikájának köszönhetően elfogadja az irracionális tényt, könnyen belerázódik az új helyzetébe és elkezdi modernkori karrierjét, amely a médián keresztül vezet a csúcsig. A célja adott: befejezni azt, amit korábban elkezdett és megmenteni a hazáját.

Első körben fontos megemlíteni, hogy semmilyen szempontból nem azonosulok Hitler céljaival, ideológiájával és nem szimpatizálok azokkal! Az értékelésem a kötet írásmódja, a szereplő kidolgozottsága illetve az élvezhetőség szempontjait vizsgálja.

A könyv nem cselekményes, nem sok minden történik benne és ezért ha valaki nem szereti a szereplő monológjait, vagy éppen a hosszú és szép gondolatmeneteket illetve a politizálást, akkor rossz helyen jár, mert ez nem lesz a kedvenc könyve. Tehát a szatíra arról szól, hogyan alkalmazkodik Hitler a globalizálódott világunkhoz és hogyan látja át a helyzetet, a saját maga hasznára fordítva azt. Hogyan képes úgy a csúcsra törni, hogy majdnem ugyanazt a semmiből feltörekvő utat járja be, amit az első alkalomkor, mikor itt volt a Földön. Ez lehet egy kicsit furán hangzik, de lényegében ez a helyzet, csak itt a média jelenti az ugródeszkát a politikai karrier felé. Hitler eközben - egy kívülálló szemével nézve - rácsodálkozik a modernkori vívmányokra és a fogyasztói társadalmak kritikáját adja azzal hogy összehasonlítja az ő régi világát, a mostani kor emberének viselkedésével. Legyen az akár Wizgür, akinek műsorában először lép fel, vagy éppen a parkban a kutyák után takarító járókelő.

Szerintem a kötet fő feszültségét az adja, hogy vajon Hitler eléri-e a célját. Vajon képes újra kirobbantani egy háborút és vajon most hogyan állítaná fel az erőviszonyokat? Szörnyű vagyok tudom, de engem az utolsó kérdés is érdekelt volna, ami nincs benne a kötetben. Vermes jól belebújt a diktátor bőrébe, kíváncsi lennék vajon hogyan szervezné újjá a világot?

Az antihős Hitler alakja hátborzongatóan hasonlít az eredetire, akár a gondolatai akár a tettei által és szerintem Vermes nagyon jó munkát végzett. Különösnek tűnhet, hogy hamar hozzászokik a helyzethez, túlságosan ridegen és racionálisan gondolkodik és mindent elemez. A legmegdöbbentőbb számomra az elvakult fanatizmusa, amivel bármit képes belemagyarázni a különféle helyzetekbe. Azt hiszi ő egy olyan hős, aki x évnyi ,,tűzszünet" után felébred pont akkor amikor szüksége van rá a hazájának és azon munkálkodik, hogy a népének segítsen. Nincs rosszabb annál, amikor valaki meggyőződésből tesz rosszat.

,,Széles körben elterjedt téveszme, hogy a vezéregyéniségnek mindent tudnia kell. Nem kell mindent tudnia. Még csak nem is kell a nagyját tudnia, sőt odáig mennék, hogy egyáltalán semmit nem kell feltétlenül tudnia. Lehet akár a legtudatlanabb a tudatlanok között. Vagy vak és süket, például az ellenség tragikus bombatámadása után. Falábú. Vagy annyira csonkabonka, hogy a zászlófelvonáskor még a német üdvözlést sem tudja fogadni; vagy csak egy keserű könnycseppet tud elmorzsolni világtalan szeme sarkában, ha fölcsendül a németek dala. Még tovább megyek: egy vezéregyéniségnek emlékezetre sincs szüksége. Lehet akár komplett amnéziája. Mert a vezér különös képessége nem a száraz tények felhalmozása - különös képessége a gyors döntés és a felelősség vállalása a döntésért."

Ha már a szatíránál tartunk, akkor felmerül a kérdés; miért pont ez a műfaj kerül elő és mennyire állja meg a helyét?
,,A költői műfaj nevéből született a szatirikusság fogalma, amely mindenféle művészeti ágban, műfajban megtalálható ábrázolási módszer. A bemutatott helyzet vagy ember látszólag komoly, a történet, illetve a körülmények összessége viszont groteszk vagy abszurd, és ez a kettősség komikus-ironikus hatást eredményez. Az ilyen ábrázolási módot alkalmazó műalkotást tágabb értelemben szintén szatírának nevezzük, ezek között lehetnek regények, drámák (pl. Arisztophanész vígjátékai), filmek stb." (Forrás: Wikipédia)

A fenti meghatározás teljesen igaz a Nézd, ki van itt c. regényre. A komikusság forrása az ütközőpontok megléte, ami Hitler és a társadalom között húzódik. Ezt bővebben is kifejtem. Tehát adott az antihős, aki minden egyes szavát halálosan komolyan gondolja és ott van vele szemben a társadalom, aki őt egy komédiásnak gondolja és azt hiszi, hogy a mondatai gúnyolódások, kritika a társadalom és a rendszer ellen. A vicc az, hogy tényleg kritika, de Hitler ezt egy szempontból nézi, az ő náci ideológiájának szemüvegén keresztül. Viszont a rajongói pedig azt a kritikát veszik ki a szavaiból, amit ők akarnak látni az ellenfelükkel szemben. Ez főleg a kötet végén lesz látható.
A pályája során pedig ellenfelekre is akad. Még a nemzetszocialista pártot is lehordja a sárga földig, ami ironikus, de egy nagyon érdekes rész.

Minden rosszérzésem ellenére, szórakoztató volt a regény egynémely része. Sikerült hangos nevetésre fakasztania és azok a részek tették ezt, amikor a diktátor találkozik az új modern világ csodáival, például ilyen a Hitler esete a telefonnal című műsor, ami kimondottan viccesre sikerült.

Ritkán olvasok ilyen jó minőségű könyvet. A szatíra egyáltalán nem tömény, élvezhető a szöveg és gördülékeny a stílus, logikus a gondolatainak levezetése és egyáltalán nem kusza. Vermes rendesen utánajárt Hitler alakjának, a történelmi tényeknek és ezért is lehet az, hogy olyan jól bújt a diktátor bőrébe, mert aprólékos gonddal formázta meg a Führer minden egyes gondolatát.

Az, hogy mi lesz ennek az útnak a vége, nem tudjuk meg. A szerző a fantáziánkra bízta, de igazából azt tudnám erre írni, hogy nem is kell olyan nagy fantázia ehhez. Hitler ugyanazt az utat járja be, mint életében ugye a történelem ismétli önmagát, és szomorú a tanulság: az emberek ugyanolyanok maradnak. Pont ugyanannyira ámítják önmagukat, mint néhány évvel ezelőtt. SPOILER (Jelöld ki hogy olvasni tudd!) A vége ezért is üt és attől ráz ki a hideg a legjobban, hogy nincs lezárva. Mert ez a kötet csak a kezdet, akármi történhet a világgal. SPOILER VÉGE

Összesítve a regényt azoknak tudom ajánlani, akik szeretnék jobban megismerni azt az embert, aki országok nyomorúságát okozta, mert Vermes szerintem tökéletesen újraalkotta a Führert. A kötetben nem találtam hibát, ezért megadom az 5 pontot. Lenyűgöző alkotás és egyben hátborzongató is. Mert szörnyű dolog, milyen közel lehet a háború az emberekhez...

A kötet a Libri kiadó gondozásában jelent meg és nagyon szép munkát végeztek 2013-ban. A regény keménykötésű, tartós, bár a fehér színnel nem békültem még ki, pont amiatt, amiért az Expedícióval sem, mert fog a táskám... A könyv tartalmaz még egy fekete könyvjelzőt is, aminek nem tudom a szakszerű nevét, így elnézést kérek, számomra ez varrott könyvjelző marad. A borító nagyon sokat elárul a tartalomról és csak annyit írok, hogy egy korábbi borítószavazáson erre a képre adtam le a voksom.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Mit gondolsz? Kíváncsi vagyok a véleményedre!

Subscribe to Posts | Subscribe to Comments

- Copyright © A művészet nyelve - Himitsu - Powered by Blogger - Designed by Himitsu -